Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-09-19 / 38. szám

CSUK»HESVK NEM TJUMDINIK

Lökött itt egy öreg néne;

Volt egy Herka nevű lánya, Hét határban nem volt párja. Szemet vetett rá az ördög, Éjszakánként ott lődörgött; Nem fogyott ki a beszédből.

Ha fogad a lányra vősik.

Kakaskukorékolásig

Szántsd föl a Harkány hegyetl

Szólt az ördög: Máris megyeki

Aranyekéjébe fogott

Egy macskát, egy kecskebakot,

Meg egy kakast.

Az asszony a padláslikon Les - várja, ugyan bizony A lópatás mire végzi.

Szeme kidülledve nézi,

Hogy az ördög lóhalálba Már a hegy derekát járja,

Ha így nyargal, fölér jóval előbb.

V" Nosza, az asszony futóra! Tüstént szalad a tyúkólba; Kukorékol kicifrázva,

S ahány kakas, recitálja, Még az eke elé fogott Kakas is megszólamodott! Az ördög a haját tépte.

A három állat heggyé vált,

S az ördög, látva, hogy vesztett, Mérgében toppantott nagyot, Lyuk támadt, s elnyelte legott. Hol pokolra ment, a földből Kénszagú melegvíz tört föl.

E

z a népmeséi ihletésű Pákolitz- vers olvasható Harkányfürdő egyik strandmedencéje, a Luj- za-medence fedett csarnokában, a falakat díszítő bizarr fajansz domborműsorozat kísérő szövegeként.

Természetesen nem ilyen mitikus a jó másfél száz éves dél-magyarországi neves fürdőhely keletkezésének története — csak a népi képzelet s a ráérző költői invenció szülhette ezt a bűbájos mesét. Vannak ugyan források, amelyek a török hódoltság koráig nyúlva eredeztetik — ma már bizonyíthatatlanul és cáfolhatatla- nul egyszersmind —, megyei levéltári okiratok azonban kétségbevonhatatlan hitelességgel őrzik Harkány- fürdő igazi' krónikáját. Ezek szerint +~~ a reformkori gazdasági fellendülés, az intenzív gazdálkodásra áttérés idejére esik a harkányi melegvizű források felfedezése. Akkoriban a hatalmas Batthyány uradalpm siklósi gazdaságához tartozott a község, amelyet elvadult mocsárvilág környezett. Az uraság új termőterületek szerzése céljából lecsapolási munkálatokat végeztetett, amely jelentős jobbágyrobotot igényelt. Amikor 1823-ban Gyűd és Harkány robotjára került sor, az „árokmetsző“ gyűdi jobbágyok fedezték fel az első melegvizű forrást, amelynek áldását elsőként egy Pogán János nevű robo- *tos élvezte: a talpától térdéig dagadt lábát áztatgatva a kénes vízben és iszapban, egy hónap múlva teljesen kigyógyult reumájából. Az eset híre futótűzként terjedt, előbb csak a köznép, majd a köznemesi-nemesi urak körében is — tény, hogy 1824 nyara gyakorlatilag az első fürdő évadnak számított az öt forrásból feltört melegvizű harkányi fürdőben.

Hosszú sor lenne csak érintőleg is felvázolni, milyen felbuzdulások, megrekedések, anyagi viszontagsá gok és biztató eredmények kísérték a fürdő fejlődését — kisebb monográfiát igényelne. Ehelyt nem is szük- 6 séges. Igazi virágzásnak az 1949-es államosítás után indult, s ma nem- 9. csak a Baranya megyei hévizek legkorszerűbb komplex termálfürdője, hanem a magyarországi fürdőkultúra legnagyobb múltú kénes vizű fürdőhelye is.

Jellemző adatok lehetnek talán, hogy 1824-ben, a fürdő létesítésekor 1400 fürdőző látogatta, a kiegyezés utáni években 3—4—5000 vendége volt idényenként — 1875-ben például 5107 —, míg száz év múlva, tehát tavaly, már valamivel több mint 1 millió 600 ezer nyaraló vagy alkalmi vendég vette igénybe az országos hírű gyógyvizet: hazaiak, külföldiek vegyesen. Rendkívüli gyógyító hatása — minden külön propaganda vágy hivatalosan terjesztett bédekkerek nélkül — az országhatárokon túlról

is vonzza az odalátogatók nagy tömegeit, gyógyulni vágyó betegeket és pihenést, kikapcsolódást kereső turistákat egyaránt.

Ezt különben minden jámbor szemlélő is tapasztalhatja. Az utóbbi évtizedben rohamos fejlődésnek indult Harkányfürdő modern szállodái, társas üdülőházai, víkendtelepej a népes autócamping, valamint a nagy kiterjedésű strandfürdő és park környékén nyüzsögnek a külföldi rendszámtáblás személygépkocsik: elsősorban csehszlovák, lengyel. jugoszláv, NDK-beli, nyugatnémet turistákéi, de akadnak köztük franciák, olaszok, belgák, svédek, amerikaiak és kanadaiak kocsijai is.

— A kapitalista világból főleg nyugatnémetek érkeznek ide nagy számban — tájékoztatott Zsifkó Ferenc, a Baranya Megyei Fürdővállalat igazgatója. — Egyetlen magyarázata, hogy otthon, a hasonló fürdőhelyeken magasan a többszörösébe kerülne nekik a gyógykezelés vagy az üdülés, mint itt, nálunk.

A strandfürdőben, valamint a nemrég épített reumakórházban mozgás- szervi betegségek utókúrája, reumatikus betegségek enyhítése, epebán- talmak, gyomorbetegségek, különféle női betegségek gyógyítása folyik, beleértve a terápiás eljárásokat, az orvosi előírás szerint alkalmazott kádfürdőket, iszappakolásos kezelést.

Búcsúlelvétel az üdülőház bejáratánál

masszázst, gyógytornát, stb. Tömegesen azonban mégis inkább üdülők és naponkénti strandolók keresik fel, hiszen a strandfürdő jótékony hatással van az egyébként egészséges ember egész organizmusára is: a munkában megfáradt ember kellemes pihenésben, felüdülésben részesül itt.

Festői környezetben, gyönyörű park közepén terül el a fürdőkombinát: vén gesztenyék, juharok, hár- sak, tuják, fenyők, díszpálmák, színpompás virágágyások, gondosan ápolt gyepszőnyegek övezik a strandmedencéket, köztük a két fedett medencés téli fürdő impozáns épületeit, a lepketetős öltözőket, a kertvendéglőt, valamint az egymás után sorjázó vendéglátó pavilonokat. A fürdő egész területén mintaszerű a rend és a tisztaság — ha a jelző mond valamit: európai színvonalú.

Ezen a viruló fürdőhelyen vetett össze a sors — úgyszólván véletlenül — a hazámbeliekkel is, az Elektrovod nemzeti vállalat negyven- egynéhány tagú üdülőcsoportjával: villanyszerelőkkel, tervezőkkel, mérnökökkel, technikusokkal s családtagjaikkal. Az újságolvasónak talán nem kell különösképp bemutatni az Elektrovodot, bizonyára anélkül is tudja, hogy nagyfeszültségű távvezetékek és áramélosztótelepek építésével, víz- és hőerőművek villamos berendezéseinek szerelésével, vasútvonalak villamosításával, erőműipari berendezések, vezetékoszlopok, házi elosztószekrények, transzformátorok és egyéb villamossági berendezések gyártásával foglalkozik. Munkájukat tömören úgy jellemezhetnénk: nélkülük nem lenne — csak a legfőbbeket említvén — Vág menti vízerőműrendszer, Szlovákia nagyfeszültségű távvezeték-hálózata, s aligha üzemelhetnének a martini,; novákyi, 2iar nad Hronom-i, zilinai, vojanyi erőművek, meg a Slovnaft sem. S akkor még nem is szóltunk külföldi, ún.

kompenzációs vállalkozásaikról: a Bulgáriában, Jugoszláviában, Magyar- országon. Kubában, Görögországban, Szíriában, Egyiptomban, Bangladés- ban és Brazíliában végzett energetikai építkezéseikről.

— Dolgozóink, főleg a távvezetékek szerelői, az őszi és téli hónapokban sokféle meghűléses nyavalyát szednek fel a vonalakon. Hát ezért — s persze üzemi orvosunk tanácsára — jövünk mi előszeretettel Harkányba — mondta az egyik beszélgetésünk során az üdülőcsoport vezetője, Frantisek Popluhár, aki emellett, hogy az Elektrovod szakszervezeti alelnöke, még az Energetikai és Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Szlovákiai Központi Bizottságának is tagja — munkatársai meg magyar- országi vendéglátóik körében pedig mindközönségesen a népszerű Feri bácsi. .

Egyébiránt, a vállalat alkalmazottal csereüdültetés keretében immár harmadízben voltak két hétre vendégei a Baranya Megyei Állami Gazdaságok Főigazgatóságának, ill. a vezetésük alá tartozó harkányi Oktatási Székháznak, amely nyári időszakban üdülési célokat szolgál.

Feri bácsi elmondta harkányi kapcsolatuk történetét is. Az ElektroVod- nak saját vállalati üdülői vannak Tátralomnicon, Harmónián, Zilina és Kremnica mellett, valamint Szencen,

azonkívül számtalan külföldi nyaralóhelyre is eljutnak dolgozói. Például 1974-ig több mint 3800 vállalati alkalmazott üdült a Balatonnál, a Fekete- és Balti-tenger partján s az NDK üdülőhelyein.

— Külföldi munkáink során szoros barátságot kötöttünk a szocialista országok néhány testvérüzemével, főleg a magyarokkal és a németekkel. A magyarokkal már szinte hagyományos kapcsolataink vannak. Határtól határig építjük a távvezetékeket, amellett jó néhány . közös programunk is volt. Most például egy műszaki gárdánk és szerelőkollektívánk segít a magyaroknak megépíteni a Göd és Albertlrsa közti nagyfeszültségű távvezetéket. Az Országos Villamossági Távvezeték dolgozóival már régebb ideje folytatunk csereüdültetési akciókat, s hasonlóképp a Ferroglóbusszal meg az Állami Biztosítóval is. A mi üdiiiőcsoportjaink magyarországi üdülőhelyekre jönnek, ők meg hozzánk. így kerültünk kapcsolatba a Baranya Megyei Állami Gazdaságok Főosztályával s ezzel az üdülőházzal is. Most például a Villányi Állami Gazdaság negyvenhárom tagú csoportja volt nálunk, Tátralomnicon, mi pedig itt üdülünk. A villányi asszonyok azt mondták itt a minap: olyan kitűnő ellátásban részesültek Sasankán, s olvan gyönyörű a Tátra, hogy a továbbiak során is nálunk szeretnének üdülni mindig. És viszont! Sokfelé voltunk már nyaralni mi is, de még sehol sem éreztük olyan jól magunkat, mint Harkányban! Hála a kitűnő fürdőnek, a szép környezetnek, no meg Erzsikének és a személyzetnek.

Erzsiké — Roskó Zsigmondné, a székház vezetője — csinos, karcsú, szőke asszony. Ami magatartásában szinte első benyomásként megragad: keHemes modora, közvetlensége, mindenre kiterjedő figyelmessége és

nagyszerű szervezőkészsége. Bár — mint nemegyszer láttam is — nemcsak szervez és adminisztrál, hanem mintegy ösztönző példát mutatva a tizennyolc tagú személyzetnek, az étkezések idején gyakran maga is beáll a felszolgálók közé teríteni, asztalokról lehordani — a vendégek kifogástalan ellátása és jó közérzetének megteremtése érdekében.

Amikor ez szóba kerül köztünk, elmosolyodik:

— A mi munkánk egy kicsit hivatás is. Akármilyen hihetetlenül hangzik, a mi igazi fizetésünk az erkölcsi elismerés. Számunkra nincs megnyugtatóbb érzés, mint látni az örömet és megelégedettséget idős falusi bácsik és nénik arcán, akik talán életükben először üdülnek s először szolgálják ki őket... Ebben bizonyára a jó bánásmódnak is része van, mert mi nem különböztetjük meg a traktorost és az igazgatót, a csehszlovák szerelőmunkást és mérnököt — itt mindenki vendégi Nagyon megszerettük már csehszlovák vendégeinket is, jó tapasztalataink vannak az együttműködésben. Feri bácsi meg régi Ismerősünk, aki ráadásul folyékonyan beszél magyarul, s így ideális partner az üdülések lebonyolításában.

A kölcsönös rokonszenv légkörét ben több üdülő is mindegyre fogad- kozott, hogy visszatérnek még ide máskor is — ha vállalati üdülés útján nem sikerülne, akkor magánemberként. Katkó Gusztáv mérnök, a műszaki irányító főosztály Koéicére kihelyezett gépészeti ellenőrző osztályának vezetője szintén a visszavá- gyás kényszeréről szólt búcsúzásuk előtt egy alkalommal:

— Munkatársaimmal jó néhány hazai és külföldi üdülésen vettem részt már én is. Eddigelé rám a legnagyobb hatást talán a Zwinger képtárának, az Albertinum antik szoborgyűjteményének és a szász királyok Elba-parti nyaralóhelyének megtekintése gyakorolt. Én minden utazásban, üdülésben a világképemet gazdagító mozzanatokat keresem; ismerkedést egy-egy tájjal, kultúrájával, embereivel. Most például a legmaradandóbb élményt az jelentette számomra, hogy kiruccanásaink alkalmával megismerkedhettünk Pécs vá* rostörténeti nevezetességeivel, láthattuk a török Időkben épült dzsámit, a siklósi várat, a nagyharsányi kimerült kőbányában létesített szabadtéri szoborgalériát. Az pedig szavakkal alig érzékeltethető, hogy milyen lelki tartalmakkal gazdagszik az ember, ha Pécsett megtekinti a Csontváry Képtárat és a Vasarely Múzeumot...

■’S?

Írás közben felsajdult bennem is a nosztalgia: elillant hát ez a nyár is... Amelyben sok százezren nyaraltak hazai és külföldi üdülőhelyeken, s akik most bizonyára emlékeiken tűnődnek a kora őszi verő- fényben. Mint az elektrovodosok is talán, akik a fürdőhelyi színes kavargáson és vakációs élményeiken túl magukkal hozták a szelíd pannon táj egy-egy kedves üzenetét is. Megannyi látvány, a pécsi székesegyház Székely- és Lotz-freskóinak, a Gázi Khasim dzsámi, az Idrisz Baba tür- be s a Jakováli Hasszán dzsámiból létesített török múzeum építészeti és tárgyi maradványainak, a siklósi vár börtöncelláiban, gótikus kápolnájában §s reneszánsz kőtárában megőrzött történelmi műtörténeti rekvizítumoknak, a Zsolnay Múzeum nagy értékű porcelángyűjteményének, Csontváry monumentális festményeinek, Vasarely világhírű szerigráfiáinak s a Siklósi Alkotótelep modern felfogású szabadtéri szobortárlatának emlékképeit. S nemcsak a történelem vagy a félmúlt feltárulkozott látnivalóit, hanem egészen mai impressziókat is: a barát- kozás gesztusait. Amint a Tátrát járt siklósi embereknek is maradandó személyes benyomásaik vannak a Lomnici csúcs varázsos látványáról, a tarpataki vízesés fenséges robajáról, a más nyelvet beszélő, de alig- alig más mentalitású szlovákok emberségéről.

Mert csak a hegyek nem találkoznak — az emberek igen.

Ezeknek a szlovákoknak és magyaroknak, s mind többnek, már nem tetszetős közhely a barátság, hanem eleven, őszinte és szívélyes emberi vonatkozásokkal áthatott fogalom — távolabbi időkre is szóló életérzés.

MIKUS SÁNDOR

(Foto: katkó Gusztáv)