Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-09-19 / 38. szám

VIRÁGOK - KÉT FÉNYKÉP KÖZÖTT

Lelesz felől érkezünk Pólyánba, a falu előtt zsemlényi domb ugrasztottá volna kocsinkat, ha gyorsabban hajtunk. Még tán repülünk is néhány métert, hogy aztán virágok között érjünk földet, tágra nyílt, gyönyörködő szemmel. Mert csupa virág ez a falu. Ügy látszik, az itteni emberek nemcsak a jót, a szépet is szeretik.

— Jártam már itt évekkel előbb, de még nem láttam ilyen fiatalnak Pólyánt — mondom Matyi Jánosnak, a szövetkezet elnökének.

Mosollyal válaszol, miközben két fényképet tesz elém, nézzem meg. Az egyiken, lánctalpas traktor mellett, szűrcsizmában, vastag félkabát, ban, arcot beárnyékoló sildes (vagy ahogy a Bodrogközben mondják, sim- léderes) sapkában idős ember. A fénykép az ötvenes években készült. A másik — amelyen vasalt nadrágban, fehér ingben, szalmakalapban az előbbinél egy jóval fiatalabb ember áll a kukoricatábla szélén — nem rég.

— Akár hiszi, akár nem, mind a kettő én vagyok. Egy nő ki is nevetett a minap, amikor meglátta a régebbi fényképet. Hát igen, fiatalabb lettem! És a falu még jobban megfiatalodott, még jobban látszik rajta a változás. Itt van például a szövetkezet, ez az épület. Kis helyiségben kezdtünk valamikor, és lám, mi van ma?!

Matyi János hatvanéves, 1951 óta a Pólyáni Efsz elnöke. Valamikor kukoricakirálynak hívták, nagyon értett a kukorica termesztéséhez, országos viszonylatban is fölfigyeltető eredményeket ért el a szövetkezet; jöttek ide tanulni sok részéből az országnak. Ma inkább az állattenyésztésben elért eredményekkel dicsekedhet, no meg azzal, hogy a szövetkezet 160 tagjának állandóan nő a béralapja.

— Nemrégen társultunk a szolnocs- kaiakkal jó megértésben deügozunk együtt — mondja az elnök, majd tenyerére pillantva eszébe jut; — Amikor a szövetkezetei alakítottuk, azt mertem ígérni az embereknek, hogy sokkal jobban fogunk élni, jobb lesz, szebb lesz minden. Annak örülök, hogy ez beteljesedett. Szép házakban laknak, szép ruhában járnak, nincs különbség a falu lakosai között.

* * *

Matyi János szívesen beszél arról is, mivel járul hozzá a szövetkezet a tagok kulturális felemelkedéséhez, művelődési, szórakozási igényeinek kielégítéséhez. Kapásból sorolja:

— Kulturális alapunk 150 000 korona. Ezt az összeget igyekszünk a lehető leghasznosabb célokra fordítani. A MATESZ négyszer-ötször látogat el hozzánk évente, és tagjainknak a belépőjegy árának egy részét mi fizetjük meg. Itt mindig telt ház van. Támogatjuk a sportszervezetet, a focistákat, hangszereket vásároltunk, két község szövetkezeti tagjai számára előfizetjük az Üj Szót, a Szabad Földművest és a Zempléni Szót. Évente 10—12 gyereket küldünk pionírtáborba. 80—120 személy pedig kirándulni megy. Hajdúszoboszlóra vagy Debrecenbe. Erre a két helyre nagyon szeretnek menni, ez a vágyuk, de részt vettek már egy háromnapos ungvári kiránduláson is. A traktorosok megjegyezték, hogy ők már szívesen látnának hazai tájakat is, megnéznék a Síravát, Domasát. Megy, mehet mindenki kirándulni. Mert megérdemlik az emberek. Én nem ismerek rossz szövetkezeti tagot.

Míg az elnök beszélt, egy fiatal nő fényképeket hozott be arról a kiállításról, amelyet a szövetkezetben dolgozó nők kézimunkáiból rendeztek. Örömmel mondják mindketten, hogy a tárlatnak nagy sikere volt, sokan látták.

* # #

Matyi János boldog émber. Nem dolgozott, nem dolgozik hiába. Ö sem, a szövetkezet többi tagja sem.

— Hosszabb ideig beteg voltam, mondták, hagyjam abba a munkát. Abbahagynám, csak félek, hogy akkor meghalok.

BODNÄR gyula

EGESZSEGESEN DOBOG KEIET-SZLOVAKIA ACÉLSZIVE

A NEMZETKÖZI BARÁTI EGYÜTTMŰKÖDÉS JELKÉPE

A Kelet-szlovákiai Vasmű, ez aha- talmas kohómű a CSKP XI. kongresz- szusának határozata alapján szüle-- tett: „Az acéltermelést 1965-ig évi 9,2 — 9,7 millió tonnára kell növelni, néhány kohászati üzem bővítése, illetve felújítása s főleg egy új, hatalmas kohómű Szlovákiában történő felépítése útján ..

1960. január 4-én vagy kétszázötven ember volt tanúja —• a saca-nagyidai útkereszteződésnél — az első „kapavágásnak“, egy nagyon igényes munka megkezdésének.

Az ünnepi emelvény mellett állt többek közt egy fiatal ember. Hozzá küldtek, mivel a megalakult vállalat gazdasági osztályán a tervezés és a pénzügyi gazdálkodás ügyeit intézi, ő mindent tud — mondták. Az alig harmincesztendős Otto Tomasü mérnök készségesen tájékoztatott az újságírót érdeklő adatokról. Akkor egyikünk se gondolt még arra, hogy évek múltán mint a Vasmű vállalati igazgatója nyújt tájékoztatást a másfél évtizedes Vasmű fejlődéséről, a népgazdaságunkat közvetlenül érintő feladatok teljesítésének eredményeiről.

Akkor csak néhrányan voltak, ma már több mint huszonháromezer embert foglalkoztat a Kelet-szlovákiai Vasmű. Az ország különböző részeiből idesereglett emberek — kőművesek, ácsok, lakatosok és más szakemberek, volt földművesek, erdőmunkások — a Vasműben a közös célokért folytatott munka közepette összekovácsolódtak. A legkülönbözőbb nemzetiségeket képviselő törzsgárda szorgalmából, a KGST tagállamainak nemzetközi összefogásából, elsősorban a baráti Szovjetunió önzetlen segítségével született Kosice (Kassa) közelében Közép-Európa egyik legmodernebb kohászati üzeme, a 3,8 négyzetkilométer területen felépített Kelet-szlovákiai Vasmű.

Azóta sok nyersvas „lefolyt"

z

a Vasmű nagyolvasztójából. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, a Vasmű beváltotta a hozzá fűzött reményeket, évről évre sikeresen teljesíti, sőt túl is szárnyalja az állami tervben megszabott feladatokat. Igaz, az első tíz év alatt üzemeltetése közel 1,5 milliárd korona dotációt igényelt, azonban az utóbbi öt év alatt 7,1 milliárd^korona tiszta nyereséget ért el. Fennállásának 15 esztendeje alatt a 12,5 milliárd korona beruházási költségeknél sokkal nagyobb értéket, közel negyvenmilliárd kopona értékű árut gyártott népgazdaságunk és egyes külföldi államok számára.

A Vasmű növekvő árukivitele Európa, Ázsia, Afrika és Amerika negyven államába irányul. Az ötödik ötéves tervidőszakban termelésének több mint tizenöt százalékát a KGST- tagállamokba szállította. A legjelentősebb termékek közé tartozik az ún. dinamólemez, melynek 55 százalékát, a speciálisán hegesztett' csövek 86 százalékát, á forrasztott fűtőtestek 92 és a nagy terjedelmű lemezek 60 százalékát szintén a KGST-tagálla- mokba irányítja.

Kölcsönösen előnyös

a baráti országokkal folytatott együttműködés. A Vasmű a KGST-tag- államoktől kapja a termeléshez szükséges nyersanyagokat, például a vasérc 88,4 százalékát, a kokszolható szén, a földgáz és a fűtőolajok teljes mennyiségét, a kénsav 83,5 százalékát a Szovjetunióból, illetye a többi baráti államból.

Szoros az együttműködés a szovjet Zaporozssztal, az NDK-beli Hermann Mattern Vasmű, az Ostraval Element Gottwald Üj Kohó és a Kelet-szlovákiai Vasmű között. A Kijevben nemrég megkötött, 1976—80-as évekre szóló szerződés értelmében — összhangban a KGST-tagállamok komplex integrációs programjával — tovább bővül ez a kapcsolat.

Sikeres mérlegű igényes feladatok

Csak kevesen tudják, hogy a Vasmű területéről óránként átlag több mint egymillió korona értékű árut indítanak útjára, s a gigantikus kohómű termelése naponta közel 6 millió korona hasznot hoz népgazdaságunknak.

Egyébként a Vasmű az ötödik ötéves tervidőszakban árutermelési tervét 112 millió koronával, a nyereségtervet 670 millió koronával túlszárnyalta. Tavaly több mint kilenc- milliárd korona értékű árut termelt.

— A. 6. ötéves tervidőszak folyamán ez a feladat 30 százalékkal nagyobb — közölté Torhäsu, vállalati igazgató —, az idén már 750 millió koronával több árut kell termelnünk. Nagy megtiszteltetést, de egyben felelősségteljes feladatot jelent számunkra, hogy a CSKP XV. kongresz- szusa határozatainak értelmében a Kelet-szlovákiai Vasműben termeljük az ország nyersvas termelésének 61,4 és acéltermelésének 45 százalékát.

KULIK GELLERT

Hosszában is, szélességében is két kilométer a határa, három és fél ezer ember lakja. „Nagy falu, csak éppen halálra ítélt, 'agyonnyomja a gyár.“ Ilyen, s ehhez hasonló megállapításokat lehet hallani tucatszám a Kosice-vidéki járásban, ha valaki szóba hozza Vel'ká Idá-t (Nagyidát).

A falu azonban mintha fittyet hányna a szóbeszédre. Egy-két házon a vakolatba kevert tükör- darabok szemfájdítő csillogással köszöntik a reggeli napot.

— Mi hát az igazság? — kérdezem Magda Istvántól, a hnb titkárától.

— Nem tudni, nincs illetékes szerv vagy személy, aki biztosat mondana. Üj házak építéséhez nem adunk engedélyeket. Aki

akar, Szepsibe, Kisidára és Szinára mehet építkezni.

— És mennek?

— Nemigen. A falu házainak nagy része még új, fiatal épület. Ezért is.

— Nagyon szennyezett a levegő?

— Leginkább a keleti részen, az esik a gyárhoz.-a legközelebb.

Nagyida a helyi nemzeti bizottságok versenyében a harmadik lett a járásban. A választási programban szereplő négy fő pont mellett még további negyvenet is teljesítettek. saját erejükből. A végeredmény: háromszáz százalékra teljesítették tervüket. Néhány példa: 4,5 km hosszú utat portalanítot- tak, 4,5 millió koronáért szolgáltatóházat építettek, e hónapban adják át a cigánygyerekek számára épült óvodát, Z akcióban elkészült a 4,5 milliós egészségügyi központ. Ide tartoznak majd a ko- máróci és gombosi lakosok is.

— Magda elvtárs, nincs ellentmondás az eddig elhangzottak között?

AGYAR

TÖVÉBEN

— Ügy érzem nincs. Inkább azt bizonyítja, hogy mégsem vagyunk halálraítéltek.

Sok érdekesség van a faluban, amiről írni lehetne. Például a jól működő állami gazdaságról. Személyesen is találkoztam már néhány idevalósival, akiket munkahelyükön mint megbecsült újítókat tartanak számon.

Nagyidáról beszélve azonban elkerülhetetlen az említésük, mivel mindenki hallott már róluk, számtalan népdalban és műdalban szerepelnek, Arany János révén bekerültek as magyar irodalomba is: a nagyidai cigányok.

— Milyenek ma valójában?

— Jót, rosszat egyaránt tudok mondani. A falu történetében elő. szőr végezte el három lány a kilencéves iskolát, s ipari tanulónak mentek. Az iskolaügy terén

tettük a legtöbbet. Egyéves előkészítés után mennek a gyerekek az első osztályba, a harmadikig együtt vannak kb. 150 gyerek —, negyediktől pedig szétosztjuk őket a rendes osztályokba.

— A péró elején nagy, piros be-. tűs táblát láttam. Versenyeznek?

— Igen. A rimaszombati és a kassai járásban a legjobb cigánytábor címért folyik a tisztasági verseny. Ügy érzem, a nagyidaiak nem lesznek az. utolsók. A szépítéshez ingyen kaptak meszet, festéket.

Sajnos, az italozás ellen csak szélmalomharcot vívunk. Hétszáz cigányszármazású lakos él Nagyidán. Egy részük az állami támogatással épült új házakban, a másik pedig a régi telepen. A pérót le kellene bontani. Ha azt mondom, hogy nem esztétikus, nagyon szépen fogalmazok. Három „ház“ összedűlt, újat akarnak építeni, de mi engedélyt nem adhatunk. Naponta magyarázkodni kell. Helyenként tizenketten élnek egy 3x3 méteres helyiségben. Másutt nem akarnak építeni, mert ők a „nagyidaiak“. Közülük is sokan dolgoznak a vasgyárban, mint a falu többi lakossának jelentős része.

Nagyida: falu a vasgyár tövében. A járás legnagyobb községe. Lakosai szeretik, ragaszkodnak hozzá. A gyárhoz is, mely kenyeret ad nekik. így érzik, számukra ez természetes, ellentmondás nélküli.

MALINAK ISTVÁN

Kelet-szlovákiai Vasmű meleghengerdáie