Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-12 / 37. szám
A rendőrségen egy nő jelenik meg, és bejelentést tesz: — Eltűnt a férjem. — És mi volt rajta? — kérdi a rendőr-tisztviselő. — Tulajdonképpen a szokásos: barna nadrág, barna cipő, fehér ing és pirospöttyös kötény. . 9 Az utcán két ismerős találkozik: .— Hová sietsz ezzel a hatalmas demizsonnal? — Ma ünnepeljük az aranylakodalmunkat! — Aranylakodalom? Ha jól tudom, csak öt évvel ezelőtt házasodtatok össze. — Igen, de én már ötven- nek érzem. > Az absztraktfestő panaszkodik kollégájának, hogy a hölgy, akinek legutóbb megfestette a portréját, arra kéri, - változtassa meg a szeme színét. — Mi sem könnyebb ennél — válaszolja a kolléga. — Csakhogy fogalmam sincs, hova festettem a szemét... — Olyan rövid a szoknyád, hogy az már kész vicc! — pi- rongatja kislányát a mama. » — Anyukám, te nem tudod, hogy a legrövidebb viccek a legjobbak? • — Lusták ezek a mai fiatalok. Hajdanán harminc kilométert is elgyalogoltam egy jó kis verekedésért! — Es vissza is gyalog mentél? 978 — Nem. Mentőkocsiban! 12. 9 Két asszony beszélget az üdülőben: — A higiénia igen fontos — kezdi az egyik. — Nem engedem, hogy idegenek csókolgassák a gyermekemet. — Könnyű magának — jegyzi meg a másik. — De az én lányom tizennyolc éves! ® — Ön azért maradt agglegény, mert még nem találta meg az igazit? — Ellenkezőleg. Én minden héten találok magamnak egy Igazit. Egy járókelő a késő esti órákban meglát egy ácsorgó kisfiút az utcán, és megkérdi tőle: — Mondd, kisfiam, ilyen későn nem kellene már otthon lenned? — Miért kellene? — szól a gyerek. — Nem vagyok én nős ember! © Halupákné az áruházban: — Kérem szépen, eserpyőt szeretnék vásárolni. Az eladó érdeklődik: — Ajánlhatok talán valamilyen jobb minőségűt? — Ó, nem, köszönöm — legyint az asszony —, hiszen csak rossz időben akarom használni. Az igazgató így szól a beosztottjához: — Már régóta figyelem a maga hanyag munkáját. Közölhetem, hogy a jövőben nélkülözni fogjuk egymást. — Igazán sajnálom, hogy itt tetszik hagyni a vállalatot... — Csókolj meg, Sanyi! — Semmi értelme. Itt nem lát minket senki. © — Miből gondolod, hogy már nem szeret a feleséged? — Az utóbbi időben minden reggel a világtérképbe csomagolja az uzsonnámat .. . — Hallom, nagy csetepatéd volt a feleségeddel. Hogyan végződött? — Hogyan végződött volna? Térden állva jött elém! — Igen? És mit mondott? — Mit mondott volna? „Mássz elő az ágy alól, te csavargói“ 9 A filmproducer forgatás közben odalép a rendezőhöz: — Ki az az alacsony színész ott? — Ű alakítja Napóleont — közli a rendező. — Disznőság! — mondja dühösen a producer. — Az én pénzemért, nem tudtak szerződtetni egy magasabbat? 9 Aggódva kérdezi az ügyfél a házasságközvetítő irodában: — És jó házból való a hölgy? — Az semmi, uram, de az övé is a ház! A konyhai ügyeletes, miután ételmintát vett, megkérdi a szakácstól: — Maga a háborúban a hadseregnél szolgált? — Igenis, uram — feleli a szakács. — Szakács voltam, s kétszer megsebesültem. — Szerencséje volt. Valóságos csoda, hogy nem ölték meg) SZÖVEG NÉLKÜL (KrokogyiI) — Szeretném biztosítani a házamat tűz ellen. — Foglaljon helyet, uram! Várjon egy pillanatig, azonnal visszajövök, és elintézem az ügyet. — Nem lehetne gyorsabban, uram? Már ég a házam! — Vagy azonnal abbahagyja az ivást, vagy megvakul... — figyelmezteti az orvos a pácienst. — Választhat! — Tudja, doktor úr — feleli a beteg —, öreg ember vagyok. és azt hiszem, tulajdonképpen mindent láttam már ezen a világon .. . • A pácienst a műtét után visz- szaviszik a kórterembe. — Hála istennek — dünnyö- gi bágyadtan —. túl vagyok az egészen! — Ne siesse el, uram — szól az ágyszomszédja. — Az én hasamban például egy ollót felejtettek .. . — Bennem pedig kesztyűt — teszi hozzá a másik szomszéd. Ebben a pillanatban a sebész hangja hallatszik a folyosóról: — Ki látta a kalapomat? — Hát, szóval ez a civilizáció? — Papa, otthon felejtetted a pénztárcádat. lei Paris V ilágéletembeij. sok mérget ettem már a bürokrácia miatt, de mivel mt íapság is gyakorta panaszkodnak barátaim, szomszédaim, ismerőseim és más embertársaim a különféle hivatali huzavonákra, maceraszámba menő fontoskodásokra meg az agyafúrt korrupciókra, eltökéltem, hogy végzek ezzel a hivatali őslénnyel: valami kirívó ügy kapcsán vitriolba mártott tollal ledöföm. — Elköltöztek az emeletről? — bökött mutatóujjával a homlokomra S. Nádvágó Pelbárt barátom, aki egyébiránt dörzsölt sajtóvagány hírében áll. — Ma már agyvérszegény nyugdíjas hírlapírók vagy grafomániás vénkisasszonyok sem nyúlnak ilyen ásatag témához ... — De hiszen ma is találkozol egyik-másik irodai zugban kukackodással, vaskalapos dölyffel, atyafipártolgatással s hasonlókkal .. .1 — Legjobb esetben is egy mngerikígyó farkát csípheted el. Viszont, ha megírod: örökre elásatod magadat a szakmában. Aztán, már csak a kontárok árfolyamán jegyzik a nevedet — vonta meg a vállát Pelbárt barátom. — Szóval: a te megértésedre sem számíthatok? A mai naptól kezdve nem vagy a barátom! — Akkor te sem nekem. De azért, ne félj, a temetéseden ott leszek! — vetette még utánam búcsúzóul S. Nádvágó. E gyenest az Ilyen-olyan Ügyek Hivatala felé vette; az utamat, ahol — in médiás rés — a 9999. számú hivatali szobában egy sorsjegyárusképű tisztviselőre szálltam rá. Eőadtam neki, hogy Baltazár bácsi kártérítési ügyében jöttem, akinek a házáról tizenöt évvel ezelőtt egy irgalmatlan szélvihar lesodorta a tetőt — s ügyintézés ide, paragrafus oda, mindmáig egy fillér kártérítést sem kapott. A sorsjegyárusképű azalatt komótosan parizert tízóraizott zöldpaprikával, hallgatagon bólogatott, aztán becsattintotta bicskáját, majd vontatottan megkérdezte: — Ki az a Baltazár? — A nagybácsim. — Jó, jól De mi a vezetékneve? — Fatermörder ... Tisztes nevén Fatermörder Baltazárnak hívják. — Bajos ügy — bólintott gondterhelten fejével az irattartó állványok felé. — Hol találom én azt meg? Azt sem tudom, hogy V, W vagy F kezdőbetűk alatt keressem-e... Előhúztam ff pénztárcámat. — Az más! — vidult fel a képe. — Ilyenformán elfelejtem az isiászomat is! I rattári létrájával lóhalálában végigtáncolgatott az ak- takötegektől roskadozó állványsorok között, s alig negyedórás keresgélés után egy poros irattartó mappával tért vissza. — Stimmel — ráncolgatta a homlokát lapozgatás közben. — ^Fatermörder Baltazár... szélvihar... háztető... kártérítési igénylés ... — Akkor tehát? — kérdeztem. — Oké az ügy? — Na, az nem olyan -gysZerű! Innen hiányoznak bizonyos mellékletek. Csatolni kell még születési anyakönyvi kivonatot, újraoltási bizonyítványt, lakóhelyi illetőségi bizonylatot, házasságlevelet, katonakori szabadságleveleket, erkölcsi bizonyítványt, telekkönyvi másolatot, adófizetési nyugtákat, munkahelyi véleményezéseket, iskolai végbizonyítványokat, nyugdíjkimutatást, a felmenő ági rokonok halotti leveleit, rádió-, televízió-, telefon-, valamint villanyszámlákat, et cetera... N na! — sóhajtottam megkönnyebbülten, mert éreztem, hogy ráfutott a sínemre a sorsjegyárusképű. — Nem oda Buda! — rázta meg a fejét. — Ezután elugrik a kedves ügyfél a Főbb Ügyek Hivatalába, ott a számfejtőben felkeresi Hóhalyag osztályvezető kartácsát, aki kikalkulálja a kártérítési előirányzatot. Bizalmasan megsúgom: ne várjon tőle csodát. Az a fajta tisztviselő, aki ellenvetés vagy közbeszólás nélkül végighallgatja az ügyfelet, füt fát ígér, de nem tesz semmit. Látszatra feljegyzéseket készít, valójában azonban parázna ábrákat rajzolgat a jegyzetfüzetébe. Szóval, az agyonhallgatás a módszere. Viszont, ha néhány liter okmányilletékkel állít be hozzá, hajlandó lesz kikalkulálni egy nominális kártérítési előirányzatot. Azzal aztán jóváhagyás céljából folyamodjon a Halaszthatatlan Ügyek Hivatalához, ott is egyenesen Mérmond kartárshoz. Róla is elmondhatom, hogy egy bizonyos típust képvisel: a túlbeszélőt. ön bele sem kezdhet a kérelme előadásába, míg ő el nem mondja a saját mondókáját a hivatali előírásokról, rendeletekről, jogszabályokról és meghagyásokról. Közben, mintegy mellesleg, ki-kitér magánéleti vonatkozású dolgokra is. Elmondja önnek az anyósa túlkapásait, szakszerű kiselőadást tart numizmatikai szenvedélyéről, agyonócsárolja a mai mini-, midi-, maxi-szoknyás lányokat. Egy a fontos: a világért közbe ne szóljon! Különben veszett ügye van. Ellenben, ha jó hangulatban találja, jóváhagyja a kártérítési igényt. Minimum öt fiaskó márkás okmányilleték mellékletével. Persze, mondanom sem kelj, tartsa be a szokásos fokozatokat! Okmányilletéket előbb ide, aztán Hóhalyag kartársnak, majd Mérmond kartársnak. Addig ez az okmány itt marad. A nagyobb nyomaték kedvéért rácsapott az előtte heverő iratra, amelyről öt lépésnyi távolságból is meg lehetett állapítani, hogy egy hetven évvfel ezelőtt keltezett váltó hátlapja, ún. forgatmány. Mindent megígértem, majd kisurrantam a hivatali szobából. Még a portásnak is mélyen meghajolva köszöntem, tartva tőle, hogy vizsla tekintetével a vesémbe lát, s valamiképp megorrontja: az egész Baltazár-ügy csak blöff volt. Ugyan mi lett volna, ha tényleg létezne szegény, s valóban sújtotta volna elemi csapás? MIKUS SÁNDOR 1
