Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-09-12 / 37. szám

hivatásszeretet. Szomszédaink­kal is jó az együttműködés, és reméljük, hogy még jobb lesz. Hisz azért vagyunk itt. Berreg a telefon, érkeznek a jelentések és a forgalmista mindennapi munkája szünet nélkül halad. A vonatok türel­mesen várakoznak, csak a mozdonyok késlekednek vala­hogy. Ez az egyik fogyaté­kosság, amelyik bánt bennün­ket, folytatja Kassai Zoltán, a tapasztalt vasutas, aki vala­mennyi munkatársától jó, és elsősorban biztonságos munkát követel. Az állomásfőnök szigorú, de igazságos, mondja Szabó István tolatómunkás, aki immár 18 éve végzi ezt a könnyűnek nem mondható munkát. Ahányan csak érintik a raj­kai határátkelőhelyet, mind­nyájan elismeréssel állapítják meg, hogy a Magyar Népköz- társaságnak ez a határállomása szép és modern. Ezzel egyet­érthetünk, mivel ez nem csupán a magyar tervezők és építő­ipari dolgozók jó munkáját di­cséri, hanem elsősorban a szo­cialista országok együttműkö­désének bizonyítéka. Ez a határállomás immár több mint fél éve áll a két ország vasúti közlekedésének szolgálatában. Megkértük a leghivatottabb dolgozókat, mondják el, miként bonyolít­ják le a forgalmat. A teljes tájékoztatás szem- - pontjából el kell mondanunk, hogy e közös határállomáson a csehszlovák és a magyar vas­utasok külön-külön munkahely- lyel rendelkeznek. Természetes tehát, hogy itt két állomásfő­nökre bukkantunk, ]án' Vléík- ra és Kassai Zoltánra. Mind­ketten készségesen válaszoltak kérdéseinkre, sőt egy-két bíráló szó is elhangzott, mert hiszen „nem mind arany, ami fény­lik“. A győri építőipari dolgozók jó minőségű munkát végeztek, de mégis vannak olyan apró fogyatékosságok, amelyeket bi­zony elkerülhettek volna. Az egyik helyen például a vízve­zetéket kell megjavítani, má­sutt a villanyvezetéket, néha üzemzavar keletkezik a bizto­sító berendezésben stb. * * * E fontos határátkelőhely ve­zető dolgozói azt is elmondot­ták, hogy jó együttműködéssel és a kölcsönös megértéssel si­keresen leküzdik az akadályo­kat. A közös munka reggel kez­dődik, akkor értékelik ki az el­múlt 24 órát, és részleteiben megbeszélik a következő nap munkatervét. Ám ahogy mond­ják, minden az emberektől függ. — E tekintetben elégedettek vagyunk. Valóban tapasztalt, szakértelemmel rendelkező dol­gozókat kaptunk. Ezen az állo­máson tulajdonképpen mind­egyik saját államvasútját kép­viseli. A két állomás között kibontakozó szocialista verseny a munka hajtómotorja, hiszen egyikünk sem akar lemarad­ni... Előttünk áll az állomás „esze“. A drótok és vezetékek hálózata, a Domino jelzésű biz­tosító és jelzőberendezés, a leg­korszerűbb műszer, amely a valóban színvonalas és bizton­ságos közlekedést szolgálja. Néhány méternyire távolabb áll a forgalmisták irodája, amely csupán alumíniumból és üvegből épült. A látogatót te­hát ezen a helyen kellemes és tiszta környezet, korszerű mű­szerek várják. A vezérlőpult mellett éppen Gyölcsös István ült, az utasításokat pedig mun­katársa, Hurtik Imre adta. A kérdésre, hogyan megy a mun­ka, mosolyogva válaszoltak. — Jól. A munkafeltételek ki­válóak, s tulajdonképpen ez a jó munka alapja. És ehhez ter­mészetesen még hozzájárul a Gyölcsös István és Hurtik Imricli torgaimisták becsületes munká­val járulnak hozzá, hogy ezen a munkahelyen sikerrel teljesítsék a KGST-tagországok integrációs törekvéseit. (Felvétel: A. Gúth) — A munkabiztonság a leg­főbb dolog. Ugyanúgy, mint önöknél. Erről sosem feledke­zem meg, hisz én is mindig egészségesen akarok visszatérni öt gyermekemhez. Az állomáson sok fiatal dol­gozik. Elsősorban a Csehszlo­vák Államvasutak részéről. Úgy is mondhatnánk, hogy igazi vasutasok majd később lesznek belőlük. Éva Bosková, fiatal munkásnő a tranzitszállítmá­nyoknál dolgozik. — Tetszik nekem ez a szép és tiszta munkahely, a hideg­meleg víz, a fürdőszobai a klubhelyiség és természetesen az érdekes munka. Az az érzé­sem, hogy hűséges maradok a vasúthoz. Hasonlóan nvilatkozott Ste­fan Krajőoviö vámhivatalnok, aki szorgalmasan tanulja a ma­gyar nyelvet, hogy új barátai­val még jobban megértsék egy­mást. Munka közben találtuk Stefan Jarobek tranzitfelelőst is. — Hiszen tudják, hogy megy ez az életben. Új munkahely, új emberek, új nézetek és az ezzel kapcsolatos problémák. Még nincs elég munkaerőnk, tehát sok mindent meg kell ol­danunk. Ezen a munkahelyen is ér­vényre jutott a korszerű tech­nika. Elsősorban- a szállítási levelek gépi feldolgozása és a távírógépek alkalmazása. — Ezek Siemerjb gyártmányú műszerek, segítségükkel feldol­gozzuk a teherszállító levele­ket és a többi szükséges ada­tot a tehervonatok összeállítá­sakor — mondja Mária Ben- öatová, aki nem csupán a kör­nyezettel, de a jő munkakollek­tívával is elégedett. A beszélgetésből kiderült, és mindkét állomásfőnök szavai igazolták az ismert tényt, hogy a szép környezet és a jó mun­kafeltételek a vasúton a leg­jobb „reklámot“ jelentik. Ilyen környezetben könnyebben tud­ják leküzdeni a munka szerve­zésében és irányításában fel­merült egyes fogyatékosságo­kat, sőt a dolgozó néhánv sze­mélyes problémáját is. Egyelőre még itt sincs fnin- den a legnagyobb rendben. Az ún. „gyermekbetegségek“ le­küzdése folyamatban van. Az itt dolgozók sikerrel teljesítik a szocialista integráció követel­ményeit, amelyeket a CSKP XV. kongresszusán is célul tűztek. F. RISZDORFER KI Az együttműködés szép példája Á szlovák főváros építésében, korszerűsítésében évekkel ezelőtt nagy építési kapacitáshiány mutatko­zott. Ezért a baráti országokat is segítségül hívtuk és az aláírt szerződések értelmében építőkapacitást importálunk Magyarországról, Lengyelországból és Jugoszláviából. Mindhárom országból nagyszámú épí­tőmunkás és szakember vesz részt legnagyobb petro- kémiai kombinátunk, a Slovnaft bővítésében. Néhány bratislavai szálló felépítése a magyar épí­tők nevéhez fűződik. Az utóbbi három év alatt ugyan­is két 560 férőhelyes modern munkásszállót adtak át a Slovnaft vállalatnak. Legnagyobb művük a Bratis­lava szálló volt, amit annak idején rekordidő alatt adtak át rendeltetésének. Most, szeptember elején ismét egy nagy jelentősé­gű épület átadására kerül sor. A Duna partján sokan megcsodálták már az impo­záns épületet, de kevesen tudják, hogy milyen célt fog szolgálni. Miski Károly, az Émexport magyar kül­kereskedelmi vállalat bratislavai kirendeltségének ve­zetője elmondotta, hogy az épület a bratislavai diák­szállók kapacitását növeli majd igen jelentős mérték­ben. Elmondotta továbbá, hogy a fő vállalkozó az Emex- port, a Magyar Építésügyi Minisztérium exportválla­lata. A belföldi megrendelő a Strojexport külkeres­kedelmi vállalat. A terveket a Lakóterv vállalat ké­szítette. amely a magyarországi paneles középületek (szállók, iskolák, munkásszállók) tervezője és gaz­dája. Az építő, kivitelező a Győr megyei Állami Épí­tőipari Vállalat. A diákszálló lakásegységei két háromágyas szobá­ból, előszobából, ruhatárból, fürdőszobából és WC- ből állnak. A vendégszobái lakóegységek pedig elő­szobából, fürdőszobából és egy kétágyas szobából. A vendégszobákba a mobilbútort — ágyat, asztalt, széket — is a magyar fél szállította. Mohácsy Zoltán, a Győr megyei ÁÉV külföldi mun­kálatokat irányító főnöke elmondotta, hogy a Ko- mensk^ Egyetem diákszállóid hatvanezer légköbmé­ter nagyságú. A földszint monolit, vasbeton falakból készült. A földszinten 120 személyes klubot, 80 személyes presszót és könyvtárat rendeznek be. Az alagsorban, a Duna felé néző részen három gondnoklakás van. A tíz lakószinten összesen 365 szoba található és az összes helység száma 1640. Az épületet gázfűtésű ka­zánnal látták el, ami építészetileg újszerűén, az épü­let legfelső részén van elhelyezve. Egyébként a szin­teket két lépcsőház és négy gyorsfelvonó köti össze. A helyi építésvezető, Horváth Károly elmondotta, hogy az épület a Győr megyei ÁEv győri panelgyá­rának termékeiből készült. A majdnem negyedmilliárdos beruházással készült épületet rekordidőben, 19 hónap alatt építették. Az építkezésen átlagosan 180 fő dolgozott, de a finis előtti létszám elérte a 300 főt. A szálló ünnepélyes átadásával egyébként nem ért véget a győri szakemberek bratislavai tevékenysége. Épülőfélben van ugyanis a szálló lakóinak kiszolgá­lását biztosító ún. lepényépület, amelyben 25C0 sze­mély ellátását biztosító konyha és 800 fős étterem lesz, a hozzá tartozó többi helységgel. Az emeleten lesz egy 400 férőhelyes kongresszusi terem, amit a legmodernebb tolmácsolóberendezéssel szerelnek fel. féri József, aki a győri vállalat anyagellátását és szállításait rendezi, mindezekhez hozzátette, hogy au­gusztus végén vette át a Győri ÁÉV munkáját, egy 113 lakosztályos munkásszálló építését, amely a Slov- naftban dolgozó külföldi szakemberek elszállásolását lesz hivatva biztosítani. Egyébként valamennyien elmondották, hogy példás az együttműködés a szlovákiai beruházókkal és a magyarországi kivitelezőkkel. A jő együttműködésre számtalan példát említhetnénk, hisz a három eszten­dő alatt ez már a negyedik szálló, s a négy építmény összesen 210 000 légköbmétert képvisel a szlovák fő­város hotelkapacitásában. Az építők elismerést érdemelnek, hiszen kézzelfog­ható és szemet gyönyörködtető módon, szorgos mun­kával erősítik és bizonyítják a hagyományos baráti kapcsolatot a két szomszéd nép között. Munkájuk a KGST-n belüli jól fejlődő termelési szakosodás és együttműködés szép példája. Ez pedig mindenképpen népünk további mélyebb, testvéribb együttműködésé­hez vezet. SZTROPKAY ADOLF 11 if—Fi )i rr~ii—ici—p ... . I i —- - ^ mmmm mmmmm O S3 N- VS ;3 ­'3 N <

Next

/
Thumbnails
Contents