Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-05 / 36. szám
Europa Helsinki után A KÖNYVCSERE ÉS A BÉKÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, amelynek első évfordulójáról a közelmúltban emlékezett meg a széles körű világközvélemény, a békeszerető erők lelkesítő győzelme, Európa és egész bolygónk népei életének nagy eseménye volt. Mint a moszkvai Pravda tudósítójának kérdéseire adott válaszában Leonyid lilies Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára kijelentette, „ki tudta fejezni az összes részt vevő országok népeinek békeakaratát“. SZELLEMI KAPCSOLATOK Az egyenjogú és kölcsönösen előnyös nemzetközi együttműködés sokoldalú programját tartalmazó záróokmányban fontos helyet foglal el a népek szellemi érintkezésének elmélyítése, kultúráik kölcsönös kapcsolatainak elmélyítése, az információcserének mint a bizalom és kölcsönös megértés légkörének megteremtéséhez szükséges feltételek Javítása. Az enyhülési folyamat materializálódásában komoly szerep illeti meg a könyvkiadást. A könyv mindenkor a kulturális értékek, a népek által felhalmozott tudományos Ismeretek és az évszázados tapasztalatok tömeges terjesztésének hatalmas eszköze volt. Most különös felelősség hárul a nyomtatott kiadványok alkotóira és terjesztőire, mert a tömegtájékoztatás eszközei nagyobb hatást gyakorolnak a közvélemény formálására. A szovjet sajtó, rádió és televízió tevékenységének tartalma, soknemzeti kultúránk tartalma, amelynek szerves jellemzője a világos eszmei irányzat. Igazi humanizmus, népiesség és internacionalizmus, teljesen megfelelnek a Helsinkiben rögzített fennkölt céloknak. A nemzetközi együttműködésnek ezeken a területein, mint minden más területen, hazánk példát mutat az elért megállapodások következetes megvalósítására. L. I. Brezsnyev elvtárs az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciáján mondott beszédében megjegyezte, hogy az Európa- értekezlet záróokmányával összhangban a Szovjetunió pótlólagos Intézkedéseket tett könyvek, filmek, művészi alkotások cseréjének növelésére. A h'lsinki megállapodások végrehajtására vonatkozó intézkedések közé sorolhatók különösen a szovjetország utóbbi időben kötött nemzetközi egyezményeinek azok a sajátos pontjai, amelyek a kölcsönös könyvkiadás ösztönzésére vonatkoznak. Szembetűnően bővült a könyvkiállítások volumene, nőtt a más országokba gyakorlatra kiküldött és a Szovjetunióban fogadott műfordítók és szerkesztők száma. A Szovjetunió Állami Könyvkiadási Bizottsága (Gosz- komizdat) fordításos irodalmi művek kiadásának kölcsönös bővítésére és egyéb könyvkiadási és terjesztési kérdésekre vonatkozó jegyzőkönyveket írt alá a testvéri szocialista országok könyvkiadási központjaival, valamint a tőkés és fejlődő államok könyvkiadói társaságaival és számos kiadóvállalatával. A nagy nyugati kiadóvállalatok közül, amelyekkel a szovjet kiadók, a Mezsdunarodnaja knyiga (Nemzetközi Könyv) országos egyesülés az Országos Szerzői Jogvédelmi ügynökség munkatársai kölcsönösen előnyös üzleti kapcsolatokat tartanak fenn és fejlesztenek, megnevezhetünk olyanokat, mint az amerikai Macm'llan, Plenum Publishing, Wheley and Lon, Groller Educational Corporation, a brit Maxwell, a nyugatnémet Beltersmann, az olasz Amilcare Pizzi, a finn Otana, a japán Ivanaml és Szegakukan s mások. Az amerikai partnerekkel folytatott együttműködésünk eredményeképpen például már harmadik kiadásban jelenik meg a Nagy Szovjet Enciklopédia fordítása; szovjet és amerikai tudósok és kiadók közős erőfeszítéseinek eredményeként 1975—1976-ban számos alapvető mű Jelent vagy jelenik meg az orvostudomány. a biológia, a kémia, az űrkutatás tárgyköréből. A szovjet kiadók külföldi kollégáikkal egyetemben jelenleg mintegy 150 közös kiadványt készítenek elő. Napjainkban az ilyen munka lett egyik jellegzetes sajátossága a könyvkiadás terén ápolt nemzetközi kapcsolatoknak. A SZOVJET IRODALOM A VILÁGPIACON A világ könyvpiacán egyre nagyobb tekintélyt és elismerést vív ki magának a szovjet irodalom. Állandóan emelkedik a külföldi megrendelések száma. Éppen ezért az elmúlt öt év alatt a Szovjetunióban idegen nyelveken megjelenő könyvek száma a háromszorosára nőtt. Mivel kelti fel elsősorban a kül- fí 11 olvasók érdeklődését a szovjet könyv? Híven ábrázolja bolygónk első munkás-paraszt államát, társadalmi rendszerét, gazdasági, tudományos és kulturális fejlődését, a szovjet életmódot, az érett szocializmus társadalma emberének szellemi-erkölcsi arculatát. A Szovjetunióban és más szocialista országokban kiadott irodalmi művek terjesztése a nyugati országokban gyakran mesterséges akadályokba ütközik. Természetesen, naivitás volna feltételezni, hogy a helsinki megállapodások valamilyen ideológiai fegyverszünetet jelentenek. Leonyid Iljics Brezsnyev a XXV. pártkongresszuson az SZKP Központi Bizottságának beszámolójában kijelentette: „Az enyhülés semmiképpen sem hatálytalanítja és nem is hatályta- taníthatja vagy változtathatja meg az osztályharc törvényeit. Senki sem számíthat arra, hogy a kommunisták az enyhülés körülményei között beletörődnek a tőkés kizsákmányolásba, vagy pedig, hogy a monopolisták a forradalom híveivé szegődnek.“ A két ellentétes világnézet harca továbbfolytatódik. Ez azonban nincs ellentétben a záróközleménynek azokkal a rendelkezéseivel, amelyek előirányozzák a népek közötti kulturális kapcsolatok fejlődését és az információcsere bővülését. Természetesen, szó sincs arról, hogy olyan idegen eszméket, kultúrákat kényszerítsenek a partnerekre, amelyek ellentétben vannak a népek szokásaival és hagyományaival, bizalmatlanságot, előítéleteket, elfogultságot szítanak. Az Európa-értekezlet után már elért pozitív eredmények meggyőzően igazolják, hogy az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás alapelveinek betartása mellett újabb széles távlatok nyílnak a nemzetközi együttműködés fejlesztésére a népek életének minden területén. AKTIVIZÁLÓDNAK A HIDEGHÁBORÚS ERŐK Az ilyen együttműködés távlatainak Javulásával párhuzamosan a hidegháborús bajnokok egyre tökéletesítik módszereiket és aktívan segítségül használják fel a tömegtájékoztatási eszközöket, hogy kiélezzék országok és népek kapcsolatait, bizalmatlanságot és ellenségeskedést szítsanak köztük. Bizonyos nyugati körök az új világlégkört arra igyekeznek kihasználni, hogy „ideológiailag behatoljanak“ közösségünkbe, a szocializmus pilléreinek belülről való aláaknázására, fellazítására számítva. Szeretnék országunkat elárasztani olyan sajtótermékekkel, amelyek valamilyen „általános jólét és felvirágzás“ társadalmaként ábrázolják a nyugati világot, faji gyűlöletet, erőszakot és erotomániát hirdetnekTermészetesen, ezeket a céljaikat nem nyilatkoztatják ki. Ellenkezőleg, „az eszmék és információk szabad áradata“ alapelvének életbe léptetésére vonatkozó követelésükkel demagóg módon álcázzák őket. Ám a valóságban az „eszmék szabad áradatát“ csak egy irányba igyekeznek terelni. Ezt a könyvkiadási gyakorlati tényein világítjuk meg. A Szovjetunió már régóta olyan ország hírében áll, ahol az olvasóknak nagy lehetőségeik vannak külföldi szerzők műveinek megismerésére. Elég megjegyeznünk, hogy csak a legutóbbi ötéves tervidőszakban 48 idegen nyelvről mintegy tízezer könyvet adtak ki 360 milliós példányszámban. Ugyanakkor a külföldi irodalmi művek nálunk a szovjet népek több tucatnyi nyelvére fordítva jelennek meg. Az idegen nyelvű művek fordításos kiadása a kilencedik ötéves tervben a nyolcadikhoz viszonyítva tovább fog nőni. A könyvek és brosúrák páldányszámainak növekedése például az NSZK-beli szerzők esetében 12, az angolok esetében mintegy 16 százalékos, amerikai szerzők esetében egyharmados, a franciák esetében pedig több mint háromnegyedes volt. A Szovjetunióban különösen nagyarányúan adnak ki szépirodalmi fordításos műveket. Hazánkban a szovjethatalom fennállása alatt mintegy 1400 amerikai, angol, francia, olasz írók művel jelentek meg. Az utóbbi időben mind gyakrabban tűnnek fel nálunk a nevezett orszégokbeli modern Írók könyvei. Ugyanakkor számos tőkésállamban szovjet szerzők lényegesen kevesebb könyvét adják ki, mint ameny- nyi külföldi könyvet mi adunk ki, sőt kiadásuk évről évre csökken is. BIZONYÍTÓ TÉNYEK Ha tovább szólnánk a kulturális cserének ezen a téren mutatkozó aránytalanságokról, beszélhetnénk a szovjet sajtótermékek nyugati országokba történő behozataláról és á külföldi kiadványok szovjet behozataláról.- A Szovjetunió 1975-ben exportja értékének kétszeresét meghaladó összeget fordított sajtótermékek vásárlására. És most lássuk, milyen kép tárul , elénk ezen a téren az Európa-értekezleten részt vett számos országokban. Különféle kiadványok importja Angliából, Hollandiából és Svájcból ötszörte, az Egyesült Államokból, Franciaországból és Ausztriából több mint kétszerte haladja meg az exporlot. A Szovjetunió évente jelentősen növeli sajtókiadványok vásárlását nyugati országokban, ugyanakkor partnereink többsége gyakorlatilag azonos szinten tartja a Szovjetunióból behozott kiadványokat. A szovjet társadalmi rendszer világtörténelmi vívmányai, az SZKP és a szocialista állam aktív, feltétlenül gyümölcsöző békeszerető külpolitikája az utóbbi években odahatott, hogy óriási érdeklődést tanúsítanak világszerte a Szovjetunió élete, a kommunista ideológia iránt. Most már nem lehet figyelmen kívül hagyni ezt az érdeklődést. FÉLREVEZETÉS RÁGALMAKKAL Ezért az utóbbi években a Nyugaton a múltban sohasem tapasztalt arányban jelennek meg különféle irodalmi művek a Szovjetunióról és más szocialista országokról. Ám sok ilyen kiadványnak az a rendeltetése. hogy elferdítse a szovjet életmódot és a szovjet emberek világnézetét, pártunk bel- és külpolitikáját. A Nyugaton megjelent ezernyi cikk, több tucatnyi könyv kísérletet tesz a marxista-leninista tanítás „megdöntésére“, meghamisítására, s a tömegekre gyakorolt vonzó erejének bármiféle gyengítésére. Torz képet ad a szocializmusról például az NSZK-ban kiadott hatkötetes „Összehasonlító enciklopédia, A szovjet rendszer és a demokratikus társadalom.“ Ugyanakkor az elvakult antikommunizmus és szov- jetellenesség platformján írt kiadványok körül a szenzációhajhászás és azsiotázs légkörét idézik fel, több tucatnyi lapban és folyóiratban közölnek belőlük kivonatokat, olvasnak fel belőlük a rádióban és televízióban, sietve lefordítják ezeket más nyelvekre. Hasonló zajt csaptak nemrégen H. Smith-nek, a New York Times volt moszkvai tudósítójának „Oroszok“ című könyve körül. Ez elvakult szovjetellenes mű, melynek szerzője az objektivitásnak még a látszatára sem törekszik, csak egy célt követ -- téves elképzelést kelteni a nyugati olvasóban a szovjet társadalom életéről, ifjúságunk hangulatáról. Ugyanilyen rágalmazó jellegű az amerikai R. Kaiser „Oroszország: emberek és a hatalom", az angol Ch. Pincher „A tornádó szeme“ című könyve és más művek. A helsinki megállapodások életbe léptetése azt jelenti, hogy tettekkel kell eltávolítani a népek kapcsolataiban felgyülemlett hidegháborús rétegeket, éspedig minden módon, többek között a könyvön keresztül is. Erősíteni kell a kölcsönös megértést, elő kell segíteni a népek közötti objektív kölcsönös tájékoztatás állandó bővülését. Éppen erre irányulnak a szocialista országok könyvkiadóinak kollektív cselekedetei, amelyek az eszmei szempontok egységén alapulnak. A szovjet kiadók és irodalomterjesztők a XXV. párt- kongresszus történelmi határozataival felvértezve a népes szerzői aktívának együtt nagy felelősségérzettel dolgoznak olyan könyvek előkészítésén és kiadásán, amelyek a népek szellemi érintkezésének és békés együttműködésének nemes ügyét szolgálják, elviszik a reális szocializmus igazságát, a béke, a humanizmus és a társadalmi haladás eszméit az emberek közé. B. SZTUKALIN, a Goszkomizdat elnöke IMoszkvai Pravda) Képünkön a Finlandia palota, a helsinki értekezlet színhelye látható
