Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-29 / 35. szám
GUSTÄV HUSÄKi A NEMZETI BIZOTTSÁGOK A FELKELÉS IDEJÉN (Részlet a szerző Tanúságtétel a Szlovők Nemzeti Felkelésről című könyvéből.) A nemzeti bizottságokról valóságos' legendákat írtak, vázolták e kérdés „drámai“ küzdelmeinek számos oldalát — az emigrációban. Kiforgatták a nemzeti bizottságoknak a felkelésben elfoglalt tényleges szerepét. Ml a probléma lényegei A nem» zeti bizottságok nem a legutóbbi háború találmányai: megvoltak nálunk az 1918-as államfordulat idején, sót 1938-ban Tiso rendszere is megalkotta őket. A probléma lényegének tehát nincs köze az elnevezéshez. Minden forradalom a politikai hatalom kérdését veti fel. A Szlovák Nemzeti Felkelés forradalom volt, a nemzeti bizottságok forradalmi szervek, éspedig a forradalmi hatalom szervei voltak. A probléma lényege tehát az, hogy e szerveket melyik osztály, melyik politikai erő tartja kézben, milyen célokra használja föl: — a forradalom elmélyítésére-e vagy „mérséklésére", tehát elfojtására. Szó sincsen tehát az intézmény öncélúsá- gáról, hanem a tényleges hatalmipolitikai helyzet a lényeges, és ezt nem lehet az emigrációban elvitatni: BeneS 1944. december 4-én sok mellébeszélés után kiadta a nemzeti bizottságokról szóló alkotmányrendele- tet. Keretrendelet volt ez, amelyet mindenki úgy értelmezhetett, ahogy kívánta. Sőt ő maga is azonnal egész sereg fenntartást sorakoztatott fel a rendelettel szemben abban a levélben, amelyet a miniszterelnökhöz, Srámekhez intézett. A részleteket a kormánynak kellett kidolgoznia. A kérdés súlypontja másutt keresendő: itthon, ahol forradalmi helyzet alakult ki. Szlovákia Kommunista Pártjának vezetőségét nem érdekelték Beneá rendeletéi, olyan hatalmi-politikai helyzetet igyekeztünk kialakítani, amely a nép forradalmi erőinek kedvezhetett. A Szlovák Nemzeti Felkelés előtt a Kommunista Párt is, de Srobár és más burzsoá csoportok is szerveztek nemzeti bizottságokat. Ezzel mindenki a maga hatalmi-politikai céljait tartotta szem előtt. MI Jól tudtuk ezt: senkivel sem vitáztunk arról, hogy a nemzeti bizottságoknak mit szabad tenniük és mit nem. Szlovákia Kommunista Pártja úgy végezte politikai szervező munkáját, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés elején azok a nemzeti bizottságok kerítsék kezükbe a hatalmat, amelyek a nép forradalmi erőit képviselték, s a párt befolyása alatt állottak Ez a tény az egész helyzetre döntő hatást gyakorolt. A felkelés kezdetén a maguk körzetében a párt döntő hatása alatt álló forradalmi nemzeti bizottságok vettek kezükbe minden hatalmat, mégpedig forradalmi módon, s azt a felkelés alatt mindvégig meg is tartották. Igaz, voltak olyan nemzeti bizottságok is, ahol a néppárti biztos a községi elöljáróságot keresztelte át nemzeti bizottsággá, és tovább szeretett volna uralkodni: mi szétkergettük ezeket a nemzeti bizottságokat, mert a forradalom minden más korszaknál élesebben veti fel a kérdést: kivel tartasz és kit szolgálsz. A nemzeti bizottságok a felkelés idején óriási feladatokat oldottak meg. A maguk hatáskörében megvalósították az államfordulatot, szétkergették Tiso szerveit, megtisztítot- 1976 iák az államapparátust, szabadon bocsátották a foglyokat, börtönbe ve- I. 29. tették az árulókat és a kollaborán- sokat. Végrehajtották a mozgósítást a hadseregben, partizánokat toboroztak; gondoskodtak a népnek és a felkelés fegyveres erőinek ellátásá- k ról. Kényszerigazgatást állítottak a * németek és a kollatforánsok üzemeinek élére és irányították ezeknek az' üzemeknek a munkáját. Gondoskodtak az iskola- és az egészségügyről, a közlekedésről, sőt még az egyházi I ügyekről Is. Tisztogatást végeztek a ä régi biztonsági szervekben és fegyveres alakulatokat szerveztek a forradalom védelmére. Oj államhatalmat szerveztek, irányították annak apparátusát; ahol elvégezték a tisztogatást, felszámolták a fasiszta szervezeteket és azt szorgalmazták, hogy új, forradalmi és demokratikus szervezetek létesüljenek. Honvédelmi feladatokat teljesítettek, erődítési munkákat végeztek, végrehajtották a lakosság evakuálását, s a legnagyobb körültekintéssel gondoskodtak e menekültekről, a társadalmi gondozásra szorulókról. Hírlapokat adtak ki, és gondoskodtak az állampolgárok politikai neveléséről. Fel sem lehet sorolni mindazokat a feladatokat, amelyeket a forradalmi nemzeti ’bizottságok teljesítettek, s amelyeket az adott helyzetben jelentős mértékben kénytelenek voltak teljesíteni. Ennek a forradalmi néphatalomnak a forradalom, a felkelés, a nemzeti felszabadító harc, Szlovákia Kommunista Pártjának irányvonala adta meg általános célkitűzését. A forradalmi szerveket a népakarat rendelte el, nem pedig az alkotmány és nem Be- ne§, hanem magának a forradalmi népnek az akarata, a népé, amely harcba szállt a szabadságért, és megalkotta saját hatalmi szerveit. Ez elkerülhetetlen volt, hiszen a náci egységek ott táboroztak a szomszédos járásban, vagy éppen a szomszéd faluban. S ezért senki sem kérte a felsőbbség engedélyét, hogy azonnal végre kell-e hajtania az égetően sürgős feladatot. Ha nem volt pénzük — kivették a bankból, s aztán a forradalmár becsületességével elszámoltak vele. Amikor megalakultak a Szlovák Nemzeti Felkelés központi szervei, a Szlovák Kommunista Párt nem véletlenül érvényesítette elhatározását, hogy a belügyi reszortot a Kommunista Párt tagja vezesse. Arról volt sző, hogy a Kommunista Párt ezzel a központi szervvel védelmezze meg a forradalmi népi szerveket, és természetesen arról is, hogy saját politikai irányvonalának szellemében irányítsa és vezesse őket. A párt megbízásából a felkelés Idején én vezettem ezt a reszortot. így védtük meg a községi és Járási forradalmi nemzeti bizottságok tényleges helyzetét, s politikailag Így biztosítottuk őket a Kommunista Pártnak a Szlovák Nemzeti Tanácsban s a Belügyi Megbízotti Hivatalban betöltött pozíciója révén. A pártnak a Szlovák Nemzeti Felkelés idején betöltött pozíciója és politikája következtében a forradalmi népi hatalmi szervek széles jogköre a felkelés idején fennmaradt, éspedig minden jogi norma, dekrétum nélkül, a forradalmi nép és pártja hatalmának segítségével. Sokszor akartuk a Szlovák Nemzeti Tanács rendeletével rendezni a nemzeti bizottságok helyzetét,- csakhogy éppen ezen a ponton került sor nézeteltérésekre. A Kommunista Párt lényegében rendeleti úton akarta legalizálni az adott helyzetet A burzsoá csoportok ezzel szemben vehemens módon védekeztek. Erre két okuk is volt. Mindenekelőtt a politikai ok: igen korán állapították meg és ellenőrizték, hogy a döntő Jelentőségű nemzeti bizottságok, mindenekelőtt a járásiak túlnyomórészt a Kommunista Párt hatása alatt állnak, tehát a kommunisták hatalmi eszközei. Ezért a legjobb — gondolták —, ha a bürokrata szervek helyzetét és befolyását biztosítják, amelyekben megbízhattak. S a felkelés központi és alsóbb szerveiben is volt éppen elég bürokrácia. A felsőbb hivatalnoki kar mindig a vagyonosabb rétegekhez számította magát, velük érzett és velük tartott — a felkelés idején mindenekelőtt a Demokrata Párttal. Ezen az osztályszemponton kívül még a bürokráciának az a kitaposott útja is Szerepet játszott, hogy mindent az előírások, a paragrafusok szerint oldjon meg. Mindaz, ami nem volt- hivatalosan megengedett, egyúttal tilosnak is számított; amit előzetesen nem foglaltak törvénybe, az törvénytelen volt. így tanulta ezt a bürokrácia az évszázadok folyamán. Voltak fordulatai, „forradalmai“, de ezek mégiscsak mindig abban nyilvánultak meg, hogy leváltották a reszort főnökét és néhány vezető emberét, s minden egyéb — főleg a bürokrácia munkája — a régi maradt. Most pedig itt volt az Igazi nép- forradalom, amelynek hatalmi szerveit a nemzeti bizottságok alkották. A burzsoá rétegek, a bürokraták s mások, panaszok százaival álltak elő a nemzeti bizottságok törvénytelen eljárása, a vagyoni vagy személyes Jogokba való önkényes beavatkozás, a letartóztatások, az elbocsátások, .az épületek, lábasjószág, autók, gabona és élelmiszerek lefoglalása, a vállalatok ügyeibe s a magántulajdon más kérdéseibe való beavatkozás miatt. A Szlovák Nemzeti Tanács szerveit a burzsoá körök <és a megriadt kispolgárság panaszai és intervenciói árasztották el, s ezt a Demokrata Párt tagjai érvekként használták fel a nemzeti bizottságokban létrejött hatalmi helyzet Jogi kodifikálásával szemben. Szlovákia Kommunista Pártjának vezetőségében, a Szlovák Nemzeti Tanács vezetőségében a belügyek megbízottjaként én voltam „a nemzeti tanácsok kérdésének“ felelőse: ezért foglalkoztam a sajtóban is a legtöbbet ezzel a problémával. Állandóan a nemzeti bizottságok pozíciójáért kellett verekednünk. A Nővé slovo ban 1944. szeptember 24- én a következőket írtam: „Ha azt mondjuk, hogy a politikai hatalom egyetlen hordozója a nép, akkor ezt szó szerint gondoljuk. Ebben a felkelésben a szlovák nép az egész politikai hatalmat a kezébe vette, a nemzett bizottságok, a Szlovák Nemzeti Tanács, a politikát pártok útján ...“ Nem sikerült a nemzeti bizottságok kérdéséről megfelelő normában megegyeznünk. A nemzeti bizottságok és a központi szervek súrlódásai is sokasodtak. Voltak kérdések, amelyeket Ideiglenes módon kellett megoldani. Sok tanácskozás után bizonytalanul megszövegezték a Belügyi Megbízotti Hivatal Ideiglenes Irányelveit, ezeket a sajtó 1944. szeptember 30-án tette közzé. Ezekben nem sikerült mindent a legszerencsésebben megoldani, de az alapvető irányvonal, amelyről ebben a fejezetben szó van, megtalálható benne. A frontokon naponta változott a helyzet. Emberek tízezrei voltak mozgásban. A németek által megszállt járásokból férfiak, asszonyok, gyermekek menekültek szabad területre. A férfiakat be kellett sorozni a fegyveres alakulatokba vagy munkába állítottuk őket, gondoskodtunk az asszonyokról, a gyermekekről, az öregekről. A mi embereink voltak, az antifasiszta harcot támogatták. Kinek a feladata, hogy ezekről az emberelői és mindenféle problémáról (pl. a megszállott Járásokkal tartandó kapcsolatokról) gondoskodjék? Azok a járási nemzeti bizottságok végezték el ezt a munkát, amelyek csökkentett létszámmal áttették székhelyüket szabad területre és gondoskodtak Járásuk problémáiról, még ha azt ideiglenesen a németek tartották is megszállva. A legális és illegális munka kombinációja volt ez, a felkelés előtt, alatt, majd a felkelésnek a hegyek közé síorílása idején végzett folyamatos munka. A párt és a nemzeti bizottságok munkájáé, mert a harc nem ért véget, a forradalom1 tovább tartott, ennélfogva szerveinek is életben kellett maradniuk. Állandóan védenünk kellett őket a burzsoázia és a bürokrácia támadásaival szemben. Ha a felkelés idején nem is sikerült a Szlovák Nemzeti Tanácsnak a nemzeti bizottságokról szóló megfelelő rendeletét kiverekedni, a Kommunista Párt fenntartotta pozíciójukat, mint a nép hatalmi szerveiét. Arról is szólni kell, hogy Szlovákia Kommunista Pártjának vezetősége a felkelés előtt és után a nemzeti bizottságok széles körű politikai hatalmi pozíciójában a rájuk gyakorolt politikai hatásban azt a perspektívát is meglátta, miként kell a ’Jövőben Szlovákiában a politikai hatalmi helyzetet megoldani. A nemzeti bizottságokban „szovjeteket" láttunk, és a jövő' határozatait képzeltük el „a szovjetek kongresszusán". Már a Karácsonyi Egyezmény meghatározta „a szlovák nemzet szabadon választott /kijelöltI képviselőinek" feladatát. A Szlovák Nemzeti Tanács Deklarációja is kimondja, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács gyakorol Szlovákiában minden hatalmat „mindaddig, amíg a szlovák nemzet demokratikus módon ki nem jelöli törvényes képviselőit". A „polgári“ tábor képviselői a kommunisták által előterjesztett kifejezéseket minden bizonynyal a maguk módján fogták fel. Nem cáfoltuk elképzeléseiket, de számoltunk azzal, hogy megfelelő időben megrendezzük egész Szlovákia nemzeti bizottságainak kongresszusát, amely megválasztja az új Szlovák Nemzeti Tanácsot — s minden bizonnyal a hatalom kérdését is eldönti Szlovákiában. Ez a kérdés a Smidkével folytatott- tárgyalások után a Csehszlovákia Kommunista Pártja moszkvai vezetőségének 1944. augusztus 23-án kelt irányelveiben is alakot öltött: „A szlovák nemzeti felszabadító harc vezető szerve és otthon a szlovák nemzet egyetlen jogos képviselője a Szlovák Nemzett Tanács, Szlovákia felszabadulása után pedig a nemzeti bizottságok össz-szlovák kongresszusa... A Szlovák Nemzeti Tanács hívja össze a nemzeti bizottságok össz-szlovákiai kongresszusát, amelynek a Szlovák Nemzeti Tanács számot ad az eddigi ténykedéséről, átadja teljhatalmát... a kongresszus ... megválasztja az új Szlovák Nemzeti Tanácsot...“ Akkoriban Szlovákiában összehangolt fellépésre, a szovjet hadsereg egyidejű beavatkozására, tehát többé-kevés- bé egész Szlovákia gyors felszabadulására számítottak. A nemzeti bizottságok össz-szlovák kongresszusának — Szlovákia Kommunista Pártja elképzelései szerint — az új helyzetben (tehát a felszabadulás után) a szlovákiai politikai erők valóságos képét, tehát a dolgozó nép és a Kommunista Párt nyilvánvaló fölényét kell majd kifejeznie. A forradalmi megoldás e perspektívája folytán történt, hogy Szlovákia Kommunista Pártja éppen ebben az irányban építette ki a nemzeti bizottságokat, s a felkelés idején ezért védelmezte és tartotta fenn hatalmi pozíciójukat. A fejlődés kissé más irányban haladt, mint ahogy elképzeltük; főleg a moszkvai tárgyalások eredményeképpen előállott pártpolitikai helyzet, valamint a cseh országrészekben a miénktől eltérő pártpolitikai fejlődés vezetett másfelé. K. Gottwald 1944. szeptember 2-án Mo- lotovhoz intézett levelében nem véletlenül jellemezte (Smidke információi alapján) a következőképpen a szlovákiai harcot: „E harcnak a szlovák nemzet adja meg döntő jellegét, körülményei következtében a jugoszláviai harchoz hasonlít ■..“ Nem véletlen, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács a Kommunista Párt kezdeményezésére a Szlovák Nemzeti Felkelés idején táviratot intézett Tito marsallhoz. Szlovákia politikai fejlődése a felkelés előtt és a felkelés alatt (pl. a régi polgári pártok diszkreditálása és felszámolása, a kommunisták és a szociáldemokraták, valamint a szakszervezetek egyesítése, Szlovákia Kommunista Pártja és a nemzeti bizottságok tényleges helyzete, a Demokrata Párt gyöngesége és zilált viszonyai stb.) lehetővé tették, hogy a felszabadulás után hatékonyabb módon lehessen a politikai vívmányokat megoldani Szlovákiában.
