Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-04 / 27. szám
KOMOR Az analfabéta öregasszony, valahányszor átvette nyugdíját, mindig keresztet biggyesztett a nyugtára; egyszer azonban kereszt helyett karikát rajzolt. — Mi történt, madame? —- kérdezte meglepődve a pénztáros. j— Miért rajzolt karikát? — Férjhez mentem, monsieur, és megváltozott a vezetéknevem! A kisfiú először megy iskolába. — Hogy hívnak? — kérdi a tanító. A fiúcska hallgat. — No, hogyan szokott hívni a mamád, amikor az ebéd már az asztalon van? — Nem hív, monsieur. Én olyankor már mindig ott vagyok! Párbeszéd az orvosi rendelőben: — Azonnal abba kell hagynia a dohányzást! — Nem dohányzóm, doktor úr. — Egyetlen csepp szeszes italt sem ihat! — Egyáltalán nem Iszom. — Csak vegetáriánus ételeket ehet. — Gyűlölöm a húst. — De hát, az ördög vigye el, valamit csak szeret? — A krumplit... — Akkor megtiltom önnek, hogy a mai naptól kezdve bármilyen formában krumplit egyenl ■ — Mondd csak, vannak az osztályotokban olyan tanulók, akik különbek náladnál? — kérdezi az apa a fiától. — Vannak bizony! — sóhajt fel a lurkó. — Az egyik fiú például csuda murisán tudja mozgatni a fülét... KEMPINGEZIK A CSALÁD — Apjuk, legalább itt hagynál fel az otthoni szokásaiddal! ... Kesztyűs Ferenc rajza Hosszú szünet után futottam össze Oszkár barátommal, s alig ismertem rá. Meg is mondtam neki: — Hallod-e, te Oszkár, amikor legutóbb láttalak, csak árnyéka voltál önmagadnak. Sápadt, beesett volt az arcod, karikás a szemed, reszketett a kezed. Most meg, mintha kicseréltek volna. Vidám vagy, kiegyensúlyozott, majd kicsattansz az egészségtől. Áruld el. minek köszönhető ez a csodálatos átalakulás? — Kitűnő megfigyelő vagy — dicsért meg Oszkár. — Nemcsak te látsz más embernek, én is annak érzem magam. Ahogy mondtad: mintha kicseréltek volna Mi több, meggyőződéssel vallom, hogy szép az élet. Amikor legutóbb láttál, valóban a mélyponton voltam. Olyany- nyira elment a kedvem, hogy én is majdnem utána mentem. Most viszont élvezem az élet minden percét. — Hát enneik őszintén örülök. De még mindig nem kaptam választ a kérdésemre. Minek köszönhető ez a csodával határos átváltozás? Ez a nyugodt, kiegyensúlyozott magatartás, ez a kitűnő kedélyállapot? Hiszen nem is olyan régen még marékszám szedted az ideg- csillapítókat. a legcsekélyebb eredmény nélkül. — Nos, éppen erről van szó. Attól nyugodtam meg. * hogy leszoktam a nvugtatókről.--- ? — E mlékezhetsz, milyen borzalmas viszonyok között dolgoztam. Elviselhetetlen főnök, lehetetlen munkatársak, kibírhatatlan beosztottak. Nem volt tőlük egy nyugodt percem. Nyolc óra hosszat felváltva idegesítettek. Ezért nyeltem számolatlanul a nyugtátokat. — S most? Oj fönököd, új munkatársaid vannak? — Dehogyis! A személyi állomány változatlan, csak időközben rájöttem valamire. Arra, hogy nem nekem kell szednem a nyugtatőkat, hanem a tisztelt kollégáknak. Amint valamelyikük idegesíteni kezd, rögtön megkínálom egy nyugtatőval. Ennyi az egész. Neked is melegen ajánlom a módszeremet. Hiszen elég rossz bőrben vagy. sápadt, beesett az arcod, karikás a szemed, reszket a kezed. A vak is látja, hogy nincsenek rendben az idegeid ... — Eredj a pokolba, nincs szükségem a részvétedre! . — Jó, jő, kapd be gyorsan ezt a Seduxent, mert kezdesz idegesíteni... BÖCZ SÁNDOR Az üzletember olyan egyén, aki egész életében azzal foglalkozik, amit nem kellene tennie, hogy pénzt keressen, amelyre nincs szüksége, azért, hogy olyan tárgyakat vásároljon, amelyekre szintén nincs szüksége — csupán azért, hogy elkápráztassa azokat az embereket, akiket nem szeret. Sacha Guitry O Egész életében nagy tettek vártak rá, de mivel hiába vártak — végül máshoz pártoltak. Dejan Lopacsics 3 A munkanap rövid tartalma: két ci- garettaszünet és egy ebédszünet. C. Melamed © Nem a haladás a legfontosabb, hanem annak iránya. M. Gain © Az öregség különösen akkor válik észrevehetővé, amikor a születésnapi tortához szükséges gyertyák többe kerülnek, mint maga a torta. Henriette Michel 9 A rögtönzők főpróbája — érdekes jelenség. N. Sztanyilovszkif 9 Végre-valahára megszólalt benne a lelkiismeret — de mivel gyenge hallása volt, egy árva szót sem értett belőle. A. David © Nagyon szegény ember az, akinek a temetésén sírnak a rokonok. V. Konyahin 9 Az illetőt szilárd elveket valló embernek tartották — valójában azonban csupán lusta volt ahhoz, hogy változtassa a nézeteit. ]■ Tois 9 Ne gondold, hogy ha hátat fordítottál másoknak, akkor elébük kerültél. Turhan Rasziev 9 Kétféle szatirikus van: az egyik a karmait mutogatja — a másik a sebeit. Wieslaw Brudziaski A KROKOGYILBÓL FORDÍTOTTA: GELLERT GYÖRGY — Hé! Hé! Maga, huligán, mit művel itt éjnek évadján? — Ha szeme van, láthassa! Töröm a lámpaburákat, ezekkel a féltéglákkal itt. Hijj, azannyát, ezt- nem találtam el... — Várjon már egy pillanatra! — Na. mit kar? Nyögje már ki! — Fel akarom hívni rá a figyelmét, hogy maga a társadalmi tulajdont rongálja! — Ejnyecsak ... Talán bizony a társadalom egyik tisztességes tagjával állok szemben? — Ogy van! Ezt eltalálta! — Ezek szerint magáról olvastam tegnap abban a szép hosszú vezércikkben .. .* — Ogy van, úgy van, én volnék az! — Akkor, hát akkor azért jött, hogy ne menjen el szótlanul a közvagyon rongálása mellei nemde? — Pontosan. Ha olvasta azt a szép cikket, akkor tudnia kell, hogy épülő-szépülő városunk védelme mindannyiunk kötelessége. Le kell fognunk a lelketlen garázdák kezét. Nem lehet minden huligán mellé rendőrt állítani. Szükség van a tisztességes állampolgárok segítségére. Hát most itt vagyok. — Nagyon szépen köszönöm. Őszintén szólva, már magam is csodálkoztam, hogy a tisrtességes állampolgárok mennyire nem törődnek velem. Olvassák azokat a szép és okos vezércikkeket, én töröm itt a burákat már vagy fél órája, és sehol senki. Mi lesz a közvagyonnal? ‘ — Tudja, huligán úr, az a hiedelem, hogy aki magának le akarja fogni a kezét, azt úgy megveri, hogy az eget is nagybőgőnek nézi a szerencsétlen. — Ejnye már, micsoda rosszhiszemű feltételezés! No, itt a kezem, fogja le bátran! — Tyűha, milyen izmos karjának tetszik lenni, huligán úr! A másik is ilyen? — Láthassa, nem? — És ha én az egyiket lefogom, úgy, ahogy a vezércikkben áll, a másikkal nem tetszik engem fejbe verni? — Nem én. Fogja csak le bátran! — Nem merem. Félek. — Szégyellheti magát az úr! És még maga mer társadalmi tulajdonról szavalni? Hát hiszen így a környék valamennyi új lámpáját összetöröml — Inkább a meggyőzés eszközéhez folyamodnék, ha megengedi. Az is benne állt abban a szép cikkben. Volna szíves meghallgatni néhány meggyőző szót? — Halljuk, halljuk! — Épülő-szépülő. Mindnyájunk kincse. Évi négymillió. Nevelő célzat. Családi körülmények. Színvonalas időtöltés. Példamutatás. — Csakugyan! A példamutatás! Nagyon kérem, mutasson nekem példát! — Jó. Tessék csak rám figyelni. Én most elms- gyek itt a lámpák mellett, anélkül, hogy egyet is összetörnék. Látja, szép nyugodtan megyek, men- degélek, eszembe se jut a közvagyon rongálása, mert napi munkámat elvégezve, üdítősétát teszek a friss levegőn, így, most szaporázom egy kicsit a lépteimet, de még mindig nem töröm a burákat, most már futólépés, egy-kető, egy-kettő ... Alászolgálja! — Meglógott az ürge... Hogy mi lesz, így a közvagyonnal, azt nem tudom ... Zutty! Ezt a lámpát telibe trafáltam! TABI LÁSZLÓ — Drága szivem — suttogja az ifjú férj az esküvői bankett után, amikor az utolsó vendég is eltávozott —, most egész életedben az én csúnya arcomat kell majd tűrnöd ... — De hiszen napközben a hivatalban leszel — feleli talpraesetten az újdonsült menyecske. y Lakó: Ó, látom, már a szerszámait is magával hozta! Szerelő: Tényleg?... A mindensé- gét! Az utóbbi időben fenemód szórakozott vagyok! ' a A páciens így szól az orvoshoz: — Húszezer frankot kér a műtétért? Pokoli összeg! — Nézze, ott jön Dupont kollégám, ő egyetlen frankot sem kér öntől — — Hogyhogy? Ingyen végzi a műtétet? — Igen, mert neki rendszerint az örökösök fizetnek! Két barátnő cseveg: — Az a nap, amikor férjhez megyek, bizony gyásznap lesz sok ud- varlóm számára! — Ugyan, dehogy! Hiszen egyszerre csak egyhez mehetsz férjhez...
