Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-08-22 / 34. szám

. mintha a? enyémek lennének" [Budai Endre felvétele)

*

vés az ember, az ördögöt Is el tudja adni.

Nyolc évvel ezelőtt lépett először a közönség elé.

— A CSEMADOK kolonyl szervezete népdalversenyt szervezett. Meghívtak. Gondolták, ha nagymama és anyu tud énekelni. biztos tudok én is. Elmentem. Aztán énekeltem a néprajzi múzeum megnyitásánál, majd jött a Tavaszi szél. Megyek azóta szívesen, mert itthon csak magamat hallom, ahol meg fellépek, talán másoknak is örömet szerzek. Nagymamának is. anyunak is van már rádiófelvétele, bátyámmal együtt gyakran szerepeltek népművészeti összeállításokban, felléptek Zselízen és Gombaszögön.

Volt hát kitől tanulnia a dalt. Pontosabban, hallani meghallani.

— Anyu, miután lerakott bennünket aludni, varrogatott, vagy mást csinált, közben dú- dolgatott. Sokszor gondolkozom egy-egy régi dallamon, próbálom felidézni hogy is volt.

Ha sikerül, nagyra nő öröme. Másoké is, ha szétküld! szelek nyitott, puha tenyerén. A Zobor alól messzi tájakra. A repülőgép, ha találkozik fönt a népdallal, nagy ívben elkerüli, meg ne sértse érzékeny testét, amelybe új vér ömlött, amely így él tovább.

* Talán mások örömet szerzek“

Nem kapkod a hajához, egyik kezével a másikhoz, mint sok háziasszony, ha vendég toppan be, sose látott, váratlanul, épp, amikor a virágváza nincs pont az asztal közepén, vagy egy félpohár te] a kre- dencen felejtette magát. Pedig ebben a szép, emeletes lakásban most minden a feje tetején áll. Vascsövek, fűtőtestek, téglák, megbontott falak. Próbálok mentegetőzni, elnézést kérni, hogy ennyire sűrű .órában jöttem. Ne törődjek semmivel, üljek le, van elég hely a konyhában. És máris ebéddel kínál, kivédhetetlenül, pedig alig váltottunk néhány szót. „Ahol tíz embernek főznek, jut a tizenegyediknek is. Én nálam senki ne érezze magát idegennek.“

— A központit szerelik. Kicsit dühös vagyok, három hete meszeltem a lakást, azt mondták, csak decemberben jönnek. De nem baj. Volt, aki azt mondta, a naftakályha jobb, kényelmesebb. De hát minden kényelmes legyen ezen a földön?! Akkor miért élünk?

Néhány szó, erőteljes hangsúly. határozott mozdulat. Ahogy az asztalt törli, ahogy az overallos szerelőknek válaszol. ahogy egyéves kisfia, Peti csupasz popsijára küld simogató tekintetet. Szládecsekné Sül tő Mónika, biztos vagyok benne, megélne a jég hátán Is. És ott is énekelne, énekelné a gyönyörűséges évszázadokon keresztül tiszta lélekkel díszített magyar népdalokat. Úgy, hogy tán még a lég is megolvadna, az égből hő helyett, langyos eső, éltető, szakadna

Egyik legszínesebb, legeredetibb hangú népdalénekesünk, a Tavaszi szél versenyeinek, országos döntőinek dílakkal kitüntetett, sokszor megtapsolt szereplője, aki visszafutván a múltba, több, eddig ismeretlen népdalt, illetve dallam vagy szövegvariánst hozott az énekelt népzenekutatónk Ág Tibor magnószalagjára is. A néphagyományokban, különféle népszokásokban rendkívül gazdag Kolonyban született. Harminchárom éves.

Hegesztőláng zúgása hallik be az udvarról. A gáztűzhelyen leves melegszik Pétiké számára, a hűtőszekrénybe nagy táska limonádét hoz az egyik szerelőfiú.

. — Amikor lányka voltam és öljött a villözés ideje, felszalagozott barkával jártunk házról házra, rokonhoz, nem rokonhoz, Azt énekeltük, hogy: „Vlliő, villő selyemsátor, / Ki háza ez, ki háza ez? I Talán biz’ a jámbor ember háza. / Villő adjon ketek tyúkmonyat, / Ha nem tojott a kakas, / Egye meg a farkas.“ Szerettem a lakodalmakat, a farsangokat, amikor a legények nagy kosárba kolbászt, tojást, szalonnát gyűjtöttek a lányos házaknál, és este vacsorát készítettek a zenészeknek.

Apró csibék csipognak, kikidugják fejüket egy cipősdo- bozból. a hűtőszekrény tetején. Váratlanul lőttek ők is, előttünk néhány nappal, ottfelejtett tojásokból, amelyekhez, mikor rájuk talált, többé már nem engedett hozzájuk nyújni a kotlós. I.ám, születik élet. ha nem akarjuk, akkor is.

— Akárhová menjek lakodalomba. én ma is kimulatom magamat.

Szládecsekné Süttő Mónika férjével, aki kőműves és két kislányával még tizenegy évig élt Kolonyban, három éve, hogy ide, Nagycéténybe, férje szülőfalujába költözött a család. Peti már az új házban született Hogy lesz-e olyan szép hangja, mint édesanyjának és két lánytestvérének, kiderül nemsokára. Egyelőre azonban még etetni kell. Igen ám, de hogyan, ha mindig elkapja a fejét. Amikor meg tát- ná kicsinyke száját, mellé csúszik a kanál, benne a gondosan apróra tört levestésztával. Mert édesanyja, amikor életéből Idéz. szemét szavai után futtatja A kislegény meg a kanál után.

— Kolonyban a kocsmában dolgoztam mint főnök. Amióta itt lakunk Nyitrán, a Priorban dolgozom. De most anyasági szabadságon vagyok.

— Nem rossz, nem kellemetlen egy nőnek kocsmában dolgozni?

— Nekem legalábbis nem volt az. Nem beszéltek durván az emberek, kulturáltan viselkedtek a fiatalok is, komolyabb összetűzésre nem emlékszem. Egv egy meccs után a futballisták is olyan jól el tudtak szórakozni. A Priorban elárusítónő vagyok, nyugodtabb, bár nem kevésbé zajos helyen, a tévéknél, rádióknál, lemezeknél.

— Nem lesz ideges, ha túl sokáig válogat a vevő?

— Csak akkor vagyok dühös, amikor olyan eladót látok, akt nem való a pult mögé. Ha ked— Csap olyan népdallal szeretek fellépni, amely itt született a Zobor alján. Ezek nőttek hozzám, mintha az enyémek volnának. Nem is tudom megmondani, milyen érzés. Le tudnám kottázni valamennyit, ha lenne időm. Majd egyszer, öregkorunkban. A dallamra akkor is fogunk emlékezni nem lehet azt soha elfelejteni.

Peti a konyhaszekrény előtt, négykézláb körbe körbe. így kezdődik. Aztán kiegyenesedik az ember. Fölemeli — a dal.

— Attól félek, hogy egyszer elfogynak a népdalok. Honnan fogunk újakat előszedni. Újakat? Régieket! Igaz, eddig még mindig találtunk. Találunk ezután is.

Amikor többes számban beszél, a menyecskekórus nevében is beszél, amelyet ő alakított két évvel ezelőtt

— Feldolgoztuk a nagycété- nyi lakodalmast, most meg ara- t'ási szokásokat elevenítettünk fel. A csoport lelkes tagjaival sokszor éjfél után is próbáltunk. Féltem, azt hittem a férjem egyszer megsokallta és kidob a falubél.

Már kérdezném, komolyan mondotta-e, amikor mosolya megállít.

— Van a televízióban egy műsor, amelynek magyar címe: Az egész család énekel. Anyu találta ki. jelentkezzünk ebbe a műsorba, magyar dalokat, ha jól tudjuk, még úgysem énekeltek. A lánykák már el is osztották, ki mit fog énekelni.

— Van-e olyan népdal, amelyet a legjobban szeret?

— Mindegyiket szeretem, mert mindegyiknek megvan a maga íze. Például a csavargatósoknak, nagymamám ajkáról olyan különösen estek ki Szeretem a vidámat, mert szeretek vidám lenni. Na és a balladák?! Hogy meghatják az embertl

— Sejtem a választ, de hogy ne tévedjek, megkérdem meddig szeretne közönség előtt szerepelni?

— A nagymamám hetvennyolc éves volt, amikor meghalt. Két évvel halála előtt fellépett Kolonyban Én még hatvan sem vagyok.

Szládecsekné Süttö Mónika ringató karjaiban- eltörött a mécses. Pétiké sír. Vagy énekelni tanul?

BODNÁR GYULA

Vlagyimir PatoikOY

KÉT SZONETT AZ

ANDREJ RUBLIOV - CIKLUSBÓL

Vlagyimir Joszlfovics Palcsikov ritka jelenség napjaink szovjet költészetében: következetes klasszicizáló. Az évezredek formakincsét használja fel -a modern szovjet ember érzésvilágának kifejezésére. A szonett mestere — 1936-ban született. Történelmi, Irodalmi és képzőművészeti érdeklődése korán bontakozott. Élete folyamán tizenhárom évig dolgozott £lisztában, a Kalmük Autonóm Köztársaság fővárosában, ahol az ottani kiadó munkatársa volt. Sokat fordított kalmükből oroszra. Jelenleg Moszkvában éL Eddig hét verseskötete jelent meg. Most van sajtó alatt a kalmük költők verseiből fordított antológiája. 1972-ben látott napvilágot Andrej Rubljov című verseskönyve: egy negyven szonettből álló ciklus a nagy ikonfestőről. A cikluson belül van egy zárt — tizenöt darabból álló — szonettkoszorú is. Ebből a kötetből való a következő két szonett is. — A költő maga választotta ki ezt a két versét, és egy éjszakába nyúló beszélgetésben, jóbaráti körben, egy moszkvai szálloda szobájában sorról sorra magyarázta a fordítónak, mit is akart kifejezni velük. A fordító pedig Igyekezett minél hűségesebb lenni a költő magát értelmező szavaihoz.

A szabadság öröksége

Andrej Rubljov... A hajdani orosz szépségektől bőjolva révedőt \ igézve érzem, nem hagyom el őt, de nem az ódon, ami benne vonz.

Orosz dalt hallok képei előtt, bár nem imádom az avult, a rossz elmúltakat (népem álmaihoz jogom van - ez ad hazát és erőt).

A lényeg itt - hogy zord testvérviszály volt, és Oroszország görnyedt a zarándok testét igázó biljncsek alatt,

de Rubljov fénnyel törte a sötétet, a kristálytérben eláradt az élet, az orosz földből szabadság szakadt.

A három angyal

Akár a madarak. Nemcsak a szárnyuk miatt, de a kecses formájú test könnyed nyugalma madár módra test, formáló szél fuvalmo fújt reájuk.

Nem égi lények, végzet les utánuk, mely szigorúnak lenni sose rest, göndör hajuk fürtjében ül az est. kiégett fészkek, ellobbant o lángjuk.

De vakító könny nem hiába őriz, felébrednek (mint hamvából a főnix), a sötétben o fény órája kél.

Mint szentélyben a frigytábla, a kegyszer, az orcájuk dicsfényben árad egyszer, mint a zsarátnok, melynek tüze él.

HEGEDŰS GÉZA fordításai