Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-08 / 32. szám
Az Ifjú feleség nyügösködve a férjnek: — Drága szívem, olyan nehéz egyszerre szakítanom a leánykori szokásaimmal... — Nem is kell, drágám — feleli a férj. — Továbbra is a papádtól kérj pénzt, mintha mi sem történt volna) • A sebész telefonál belgyógyász barátjának: — Azt a beteget, akit nemrég küldtél hozzám, sürgősen meg kell operálni. Mit gondolsz, kipréselheiek belőle, ötezer frankot? — Ügy gondolom, most nincs ariítyi pénze, de nemrég új nagyvállalatot alapított... Rendben. Akkor félévig még várok a műtéttel! Azok a tévedések, amelyeket nagy művészek szentesítették, . idővel népszerű igazságokká válnak. Diderot formatervezEs mindenütt Kesztyűs Ferenc rajza SZÖVEG MIÉLKÜL Milan Stano rajza — Tegnap nálunk ebédelt egy jó barátom, és a feleségem főztje olyan hatással volt rá, hogy ma reggel konyhafelsze- relés-készletet küldött neki. — Milyen kedves gesztusl -r- Nem túlságosan. A dobozban ugyanis fűrész és kalapács volt! • A pontos kifejezésnek az az ismertetőjegye, hogy még a kétértelműségben is egyértelmű. Vauvenargues r 1978 II 8. 1 — Mondja, kérem, mit állapított meg a konzílium Durand- nál? Sikerült az orvosoknak közös megállapodásra jutniok? — Ö, igen. Megegyeztek abban, hogy mindegyiküknek háromszáz frank iut. • — jő, jó, elismerem, hogy nem volt igazam — mentegetőzik a lány a fid előtt. — De ha valóban szeretsz, akkor bocsánatot kell kérned! A pincér buzgón magyarázza a vendégnek: — Dehogy, kedves uram, az ön tányérja nem nedves. Ez a levese! Egy londoni kalapos kirakott a kirakatába egy kalapot, és a következő reklámtáblát helyezte alá: — Saját gyártmányú kalapjaink a legjobbak a világon. A mi kalapunkat hordja Charlie Chaplin is. a film koronázatlan királya! Éjszaka konkurrense, a szomszéd kalapos, a kirakatüvegre nagy, széles papírszalagot ragasztott, némi szövegpótlással: — És ezért röhög rajta az egész világ! ■ Brigitte Bardot: a nagy BB, egy időben Franciaország diadalmas sexbombája, első számú exportcikke és valutaszerzője, Rio de Janeiro közelében, az atlanti tengerparton fekvő Buzlos üdülőtelepéről, ahol ügyeletes szívé-választottjával mézesheteli töltötte édes kettesben, a hatvanas évek elején hazatért Franciaországba. BB hazaérkezését új filmjének stábja intim körben ün nepelte meg Párizsban. A beszélgetés a film sztorijának boncolgatása kapcsán óhatatlanul átcsúszott a főtémára — a szerelemre. — Szerintem — mondotta André Cayette, a rendező — a problémát qbben lehet összefoglalni: mi jobb — ha mi szeretünk, vagy ha bennünket szeretnek? — Tévedsz, André — jegyezte meg egy régi róka —, té védsz, ha azt hiszed, hogy feltaláltad a puskaport. Ez n kérdés olyan régi, mint maga a szerelem. Mióta az emberek szeretnek, milliőszor felmerült már ez a probléma ... A nagy BB eimélázva seperte hátra szőke sörényét. — Nem értem, min problémáztok — fordult aztán a vitatkozó férfiakhoz. — Nekem például az a szerelem esik a legjobban, amikor én szeretek. Mert másként' kutyafülét sem ér az egész ... ■ Egy cannes-1 filmfesztiválon Sophia Loren végső határig kivágott, egyébként mámorszép estélyi ruhában jelent meg. Keblei között, nyakába akasztott aranyláncon egy miniatűr arpnyrepülőgép lebegett. A nagy dfszfogadáson többek között egy híres műrepülőt is bemutattak a filmmüvésznőnek, s a pilóta szemei szinte hipnotizálva tapadtak a mesterien megmunkált kis aranyrepülógépre. — Micsoda remek kis masina! — kiáltott fel elragadtatva. —• És micsoda Isteni kifutópálya! LlÉKÉS ISTVÁN gyűjtése ! A háziak kisfia szüntelenül zongorázik, mit sem törődve azzal, hogy a vendégek savanyú arcot vágnak. Amikor befejezi a2 egyik etűdöt, kijelenti: — Most pedig azt játszom, amit önök választanak. — Remek! — kiált fel az egyik vendég. — játssz velünk pókert! A szenvedélyes játékosnak úgy rémlik, hogy néhai barátjának a hangját hallja: — Eredj rulettezni! A játékos összeszedi minden pénzét és elmegy a kaszinóba. — Az ötösre tedd fel! — hallja ismét a túlvilág! hangot. A játékos az ötösre tesz — és veszít — Mi tűrés-tagadás, veszítettünk. pajtás — csendül fel ismét a halott síri hangja. • — Bocsánat — fordul a szü net végén az egyik néző a legszélső széken ülő férfihoz —, önnek a lábára léptem rá az előadás kezdete előtt? — Igen. — Tehát ez az én sorom. Ak kor álljon fel, hadd menjek bel A mostani könyvek nagyrészt olyanok, mintha egy nap alatt készültek volna, az előző napon olvasott könyvekből. Chamfort Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy város. És az egyik új lakónegyedben él, éldegélt egy lány, akit Piroskának csúfoltak, mert imádta a piros kötött sapkát. Ennek a Piroskának, mint a mesében szokás, volt egy nagymamája, aki ugyan a városban volt bejelentve (hogy a fia nagyobb lakást kapjon), de az erdőben lakott. Történt egyszer, hogy Piroska az erdőbe indult, hogy meglátogassa a nagymamáját. Megy, rpendegél az erdőben. Karel Gott kedvenc slágerét dúdolja, és általában örül az életnek. Egyszerre csak megpillant egy farkast. — Halló, farkas! — mosolyog Piroska. A farkas megáll, a lányra néz, vállat von és így szól: — Bocsáss meg. Ifjú hölgy, (így rémlik, nem ismerjük egymást; az pedig, hogy az erdőben ismeretlen lányokkal diskuráljak, hogy úgy mondjam, bocsánat, nem szokás. Bi zony, nem szokásom. Tudod, engem másként neveltek... — Hogy felvágsz, farkas! — nevet Piroska. — Micsoda gentlemau vagy! Már hogyne “ismernénk egymást, amikor láttalak az állatkertben?! — Igen, dolgoztam ott, ez igaz. De már fél éve kilép tem. Fegyelem, napirend, tolakodó látogatók — vigye őket a fene! Te hová sattyogsz? — Hát a nagyanyámhoz, látogatóba. — Ég veled! — így a farkas, és visszaballag az erdőbe. Piroska ráérően végigsétál az erdei úton, és hamarosan megérkezik nagyanyja házához. — Itthon vagy, nagymama? — kérdi, amikor belép a kis házba. Az ágyra néz, ahol rendszerint nagyanyja szokott feküdni, és látja, hogy a paplan alatt nem az öregasszony fekszik, hanem a farkas. — Mi az, meghibbantál? Bemásztál az ágybal... A farkas felháborodásában krákognl kezd: — Ó, te undok fruska! Olvastad a mesét? Vagy folyton a tévét bámulod, és egyetlen könyvet sem nyitsz ki? Hi szén annak rendje-módja szerint azt kellett volna kérdez ned, miért van Ilyen nagy fülem és nagy fogam, nekem pe dig aztán meg kellene ennem téged! Piroska szinte dől a kacagástól: — Neked? Engem? Ni csak, hogy belejöttél, vén csórni Meg akarsz enni? No, ez még elválik, ki eszi meg a má sikat! Sok ilyen alak cselleng errefelé ... A farkas elfintorítja a pofáját és sírva fakad: — Nem elég, hogy gyomorhurutom és nyombélfekélyem van, ráadásul meg kellett ennem a nagymamádat, és most gyomorégés kínoz. Te meg kigúnyolszl Pedig, a mese sze rint semmi jó nem kecsegtet: favágók mennek majd erre és ha nem lesznek túlságosan részegek, akkor felhasítják a hasamat, köveket gyömöszölnek belém és a patakba dob nak. Szeretném látni, mit szólnál hozzá, ha neked volná nak ilyen remek kilátásaid! > — Jól van, öreg fiú — mondja Piroska —, ne izgulj. Meg etted a nagymamát — isten neki fakereszt! A gyomorégés ellen iszol egy kis gyomorkeserűt, vagy pedig beveszel va lamilyen szert. A favágóktól meg ne félj! A brigádvezető jük felesége a barátnőm, ő majd beszél a férjével, és min den oké leszl Ördög vigye a mesét! — De én hogyan élek azután? Mitévő legyek? — : kog fel még keservesebben a farkas. — Mi lesz most az életem célja? — Várj, ne siránkozzál! A ház most lakatlan, és én néha eljöhetek ide, hogy — mint mondani szokás, egy kis bulit rendezzek a természet lágy ölén. Te pedig a házmesterem leszel! A farkas megörült, hogy munkát kapott, deszkából bódéi eszkábált, nyakörvet csatolt magára, és mind a mai napig buzgón őrzi az erdei házikót. GELLÉRT GYÖRGY fordítása Oleg Teszler rajza
