Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-08-08 / 32. szám

I

tt állnak egymás mellett, szés pék, sudárak, ragyogó szeműek, tiszta bomlokúak — boldogok. Anya és apa. Gyermekük a gondos egészségügyi nővér karjában. 5, a gyermek az igazi virág, az ÉLET virága. Azt a másik virágot, a csokorba szedettet, egy piontrlány vette át, hogy ők, a szülők beírhassák ne. vüket az emlékkönyvbe. Nem remeg a kezük Magabiztosak, hiszen érzik, tudják, hogy nemcsak gyermekük,- hanem saját jövendőjük ünnepe is a mai A virágcsokor néhány nap múlva elhervad vázában de nem hervad el a mai nap emléke. Gyermekű, két befogadta a nagy család, a szocialista társadalom, s ők a közösség színe előtt felelősséget vállal, tak a gyermek neveléséért. Felhangzik a villanyorgona búgó hangja. Villan a fényképezőgép vakuja. Kézszo- ritás. Csillogó könnycseppek hullanak a csokorra, majd boldog, büszke mosoly ül az arcukra.

Nem az első alkalom, hogy a Ze- liezovcel (Zselízi) Városi Nemzeti Bi. zottság dísztermében résztvevője vagyok a névadóünnepélynek. Megkapó minden mozzanata. Már az első is: amikor szélesre tárul a díszterem ajtaja, s az orgonazúgás nyomán kedves, tiszta női énekhang csendül fel. Nemes egyszerűség pompázik a teremben. Fával burkolt falak. Függönyök az ablakokon. Csillárok. Üde színfoltként hatnak a teremben elhelyezett virágok. Alig arasznyi emelvényen asztal mögé áll a vnb elnöke és az anyakönyvvezető. Az asztal előtt bölcső. Fából faragott, igazi bölcső. Később belehelyezik az* egyik újszülöttet, jelkép és valóság.

A bevonulás után halkul az orgona hangja. Bezárul az ajtó. Még néhány perc, hogy az érkezők elfoglalhassák helyüket, körülnézhessenek, fej- biccentéssel,, mosollyal üdvözölhessék egymást. Pillanatnyi csönd...

És kezdődik a szertartás

A névadó ünnepi szertartásának rendjét KiSdurková Mária, az anyakönyvvezető irányítja. Int, s az orgona megszólal, a bölcsőhöz lépnek az óvodások, és verssel, dalllal köszön, tik az újszülötteket. Megszólal a szónok, kezdi tevékenységét a fényképész. Hívó mozdulatára lépnek elő a szülők. Nincs különösebb magyarázkodásra, suttogó utasításokra szükség. Mindenki tudja, mikor, mi következik.

És mégis! A múltkori ünnepség, mintha más lett volna. Egy régebben végignézett szertartásra Is úgy emlékszem, hogy annak más jellege Volt.

Később kapok magyarázatot erre Dobrovtczky László elvtárstól, a vnb titkárától, amikor a polgári ügyek testületének tevékenységét elemezve elmondja:

KINEK - KINEK

SZIVÉHEZ

A szülők beírják nevüket az emlékkönyvbe

(Benvák József felvételei)

— Kinek-kinek szívéhez szeretnénk szólni... Ezért az ünnepi beszédekre esetenként készülünk. A szertartás rendjét nem változtatjuk meg, de egyik-másik mozzanatát alkalmanként hangsúlyozottabbá, érdekesebbé tesszük.

Egyénenként?

Attól függően, hogy kiről, melyik gyermekről van szó? Csodálkozó kérdésemre azzal érvel, hogy .a rózsa is virág, a szegfű is, de mindegyik más. Bővebb magyarázatából megértem, hogy nemcsak kívánatos hanem szükséges is másként fogadni azt a gyermeket, akit hosszú-hosszú évek várakozása után „hozott a gólya*1 és másként, aki a családba harmadikként, vagy negyedikként érkezett. Az előbbi esetben arról az örömről van szó. hogy végre megérkezett a kis ember. Az utóbbi esetben pedig a közösség együtt örvend a szülőkkel, s a gondot is megosztja majd velük, hiszen a mi államunkban a többgyermekes családok, ról megkülönböztetett figyelemmel gondoskodnak.

A két példa között azonban soksok egyéni változat található. Amikor az ünnepség előkészítésére felkészül a polgári ügyek testületé, szinte mindegyik esetet külön megtárgyald Nem változtatnak a szertartás rendién, hiszen a közösség azonos örömmel, azonos tisztelettel fogad minden újszülöttet. de ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy két szóval, egy-egy mozzanat hangsúlyozásával ne tegyék emlékezetessé az eseményt az egyének számára. Kellő tapintattal, jól megfontolt módon cselekednek minden esetben, s a hatás eddig még mindig azt jelezte, hogy módszerük helyes.

A hatásról

érdemes külön szólni. Hogyne, hiszen nagyon sok helyen a szándék és az akarat ellenére sem érnek el kellő hatást. Nézem, hallom figyelem a zselízi újszülöttek fogadásának szertartását. Most hangszínt vált az orgonista. Persze, ez más. mint amikor magnószalagról már nyolcvanadszor látsszák le a hónapokkal ezelőtt felvett zenét.

Szétnézek. Látom, hogy ismerősök, barátok, a férj, a feleség munkahelyének küldöttei gratulálnak Előkerülnek az ajándékok is, hiszen a polgári ügyek testületé már előre értesítette a munkaadókat. Most már vége az ünnepségnek. Nyílik az ajtó, búg az orgona. Kivonulnak a részvevők. Kíséri őket a zene Most vonul ki az utolsó pár, de még hosszan követi őket az orgonaszó. Bennem, a szívem mélyén mintha hang szólna: Szép volt.

HAjOO ANDRÁS

A BIZALOM

KÖTELEZ

Pauel Turist, a társult szövetke zet termelési elnökhelyettesét ilyen, kor aratás idején nehéz megtalálni. Hol a hanval, hol pedig a lénártfalal határban látta valaki, de hogy a kérdezett Időpontban hol lehet, senki sem tudja biztosan. Motorkerékpárjával járja a 3600 hektáros szövetkezetét. A véletlennek köszönhetem, hogy végre a lénártfalal központban rátaláltam. Mégsem volt szerencsém. Éppen akkor ült össze az aratási bizottság így csak estefelé találkozhattunk a Hanval HNB Irodájában, ahol egyébként ő tölti be az elnöki tisztséget.

— Ilyenkor Igen sok a tennivaló, s bármilyen funkcióla legyen ts az embernek, leginkább a határt lárla — mondja. — Az igazat megvallva, a

természetben jobban érzem magam, mint az irodában.

A mezőgazdasággal már akkor elkötelezte magát, amikor Növi Kle novecben, az iskolából kikerült. Édesapjával a hat hektár silány földet művelte, hogy a tíztagú családnak meglegyen a betevő falatja. Szere tett volna tanulni de erre nem volt lehetőség. Kétéves mezőgazdasági tanfolyam elvégzése után 1943-ban behívták tényleges katonai szolgálat ra a Horthy-hadseregbe, és csak a háború befejezése után került haza. Édesapja Hanván kapott 12 hektár földet. Együtt gazdálkodtak 1952-ig. amikor Is a községben megalakult a szövetkezet. Pável Turis egy évig csoportvezető volt, majd agronőmus lett.

— A szövetkezetben megtaláltam helyemet és a számításomat is — így folytatja. — Azt hittem, hogy ebből a beosztásból megyek maid nyugdíjba, de az élet másképpen hozta. Múlt évben egyesült a szövetkezetünk, és engem az alelnöki tisztséggel bíztak meg.

Mindez nem a véletlen dolga. Régi munkahelyén egymás után kétszer kapta meg A kiváló munkáért állami kitüntetést. Ezek után tehát nem csoda, hogy 1971-ben lakóhelyén a hnb képviselőjének. Illetve elnöké, nek választották meg. Ekkor lett 26 község képviselője is a Közép-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottságban. Mind a községben, mind pedig a járáson azt mondják róla, hogy lelkiismeretesen tátja el a funkciójából eredő feladatokat.

— Választókörzetem a Sajó, a Tú róc, a Balog völgyének egy része — mondja. — Nagy elfoglaltságom miatt, mi tagadás, egy-egy községben csak kétszer háromszor fordultam meg, de a járási értekezleteken rend szeresen találkoztam a községek funkcionáriusaival. Ahol kellett és tudtam, segítettem. Az igazat megvallva. nem vagyok elégedett önmagommal, de hőt mit csináljak, időm bői és erőmből többre nem futotta.

A községben nincs olyan társadalmi munka, amelyben ne venne részt. Ami más községek ügyeit Illeti, ő intézte el négy évi huzavona után a cslzi filmvetítőgép beszerzését, segített építkezési anyagot előteremteni a királyiaknak A kerületi mezőgazdasági szakbizottság tagjai, ahol alapos felkészülés után gyakran felszólal. Mondani sem kell. hogy a felszólaláshoz szükséges anyag összegyűjtése is Időbe és fáradságba kerül Pedig, ahogy ő maga mond ja, jóformán arra sincs Ideje, hogy a szabadságát kivegye. Igazán akkor pihente ki magát, amikor két esetben a Szovjetunióban járt. Felesége megszokta már, hogy későn jár haza. A

lánya és fia már családot , alapított. Kikapcsolódást jelent számára az unokákkal való találkozás.

— Ha netán mégis akad szabad időm, olvasok. — Meggyőződéssel teszi hozzá. — Az embernek lépést kell tartania a fejlődéssel. Ezért is végeztem el a Rimaszombati Mező- gazdasági Szakközépiskolát.

Mint jó gazdához illik, a választási időszak végéhez közeledve, Pavel Tu ris Is nagy vonalakban elkészítette választókörzete számadását. Esze rint a megbízatási időszak négy éve alatt választókörzetében a lakosság 35 463 000 korona értéket hozott létre. Többek között elkészült hét óvó da, 8 tűzoltószertár, öt ifjúsági klub 20 autóbusz-váróterem, egy gyermekjátszótér, számos üzlet és egyéb lé tesítmény.

— A Nemzeti Front .választási programját minden községben nagu vonalakban teljesítjük, sőt egyes he tyeken túl ts szárnyaljuk — jegyzi meg nyomatékosan. — De készülnek már az új választási programjavaslatok is. Ezekben elsősorban a központi községek fejlesztésével számolunk.

Pavel Turis a következő hetekben sorba látogatja választókörzetének községeit, hogy választóival közösen számot adjon a megbízatási időszak alatt végzett munkáról.

— Ha netán újra jelölnek, nagy me'gtiszteHetés lesz számomra — mondja búcsúzóul. — Az elfoglaltságom mellett igyekszem majd eddigi tapasztalataimat felhasználva jobb munkát végezni. Nagyon jól tudom, hogy a bizalommal sohasem szabad visszaélni, legyen bármilyen funkcióban ts az ember.

NÉMETH JÁNOS

Óvodások köszöntik az újszülötteket