Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-08-01 / 31. szám

— Nyolcvannal, kilencvennel. Ennél gyorsabban, minek? Nincs értelme.

— Pedig azt hinné rólad az ember, kanyarban sem adod alább százhúsznál, egyenes úton pedig a lelkét is kicsavarod ennek a Volgának.

Elmosolyodik.

! *

Huszonkilenc éves, férfias tartású, jóvágású fiatalember. Arca barna, hangja érces, ha megszólal, nyomban föllángol tekintete, amely közvetlenné, barátságossá varázsolja egész lényét. Dús, fekete haja majdnem a válláig ér, elöl néhány tincs makacsul visszatér homlokába, hiába simítja hátra.

Morovfcs Imre nagy szenvedélyű, érzékeny szívű ember.

Az idei Jókai-napokon /. I. Bari: Ketten című lélektani drámájában rendkívül mély átéléssel, erős érzelmi feszültségben alakította a gonosz lelkű August szerepét. Az egyéniségében és markáns megjelenésében rejlő lehetőségeket jól látta meg és használta föl barátja, a vágkirályfai színjátszók fiatal, tehetséges rendezője, Vincze Gábor.

Metszőn villanó szeméről eszembe jut, és mondom is hangosan, ha filmrendező lennék és Imre filmszínész, én is olyan szerepeket ajánlanék neki, amelyekben rendíthetetlen, vasöklü férfit kell alakítani, aki nem ijed meg a saját árnyékától, bátran verekszik, fittyet hány a halálra.

— Igaz, erős a hangom, de azért nem vagyok olyan vad — jegyzi meg mosolyogva.

Hogy hűen, hitelesen játszhassa el August szerepét, hónapokig nem járt társaságba, még a kocsmába se nézett be.

— Éreztem, hogy el kell zárkóznom mindentől és mindenkitől, hogy megszülessen és éljen bennem az az undor, gyűlölet, amit August érez az emberek iránt. Mert bennem ilyen érzések soha nem voltak, nem születtek velem. Szükségem volt a magányra, hogy a közönséggel el tudjam fogadtatni Augustot, aki rossz volt. Ha társaságba jártam volna, dudorászni a barátok közé, nincs August. Persze, sokat gyúrt, gyalogolt rajtam Gabi is, hogy szerepemet a legtermészetesebben tudjam visszaadni. Most már nagyon érzem, hiányoznak a barátok, hiányzik a sok arc. Végre visszamehetek közéjük.

*•

Gyermekkorának nagy részét a Vág mentén töltötte, nyári estéken tábortűz mellett, pajtásai körében. Ma is a szüleinél lakik, akik szigorúan nevelték.

— Jól tették, mert könnyen rá lehetett szedni akármilyen csínyre. Jónak soha nem voltam elrontója. Apám csak a szemével vert, de ez mindennél fájdalmasabb volt.

— Mikor szerepeltél először közönség előtt?

— Óvodáskoromban, egy édes kis jelenetben, amelynek — ha jól emlékszem — Vásár volt a címe. Kereskedőt játszottam.

— örültek-e a szüleid?

— Hogyne! És azóta is örülnek minden fellépésemnek. Különben imádják a kultúrát, a mama úgyszólván mindent, a papa inkább a színházat és a dalesteket.

Elődei ügyes kezű hajóácsok voltak.

— Szeretek olvasni. Gyermekkoromban mindig akkor éreztem a legnagyobb örömet, amikor könyvet kaptam. Helyes kis könyvtáram van, 400—450 kötettel; sok közöttük" a verseskönyv; gyakran rendelek a kassal magyar könyvesboltból.

— Tudom rólad, kitűnő versmondó vagy, verssel is gyakran szerepelsz közönség előtt. Kik a legkedvesebb költőid?

— Vörösmarty, Ady és juhász Gyula, de hadd tegyem hozzá, szeretek minden jő verset.

Az óvoda után, falujának, Vágki- rályfának iskolájában tanult meg írni, olvasni. Vágsellyén, a Magyar Tannyelvű Kilencéves Alapiskolában szerzett bővebb Ismereteket a világról, talán ott találkozott először A vén cigánnyal, Vörösmarty híres versével is, amelyet oly szuggesztí- ven adott már elő jó néhányszor.

— A kilencedik után Tallósra jártam, mezőgazdasági gépjavítónak tanultam ki, de alighogy elkezdtem a szakmában dolgozni, egészségügyi

Ha társaságba jártam volna, nincs August Nagy László felvétele

okok miatt ott kellett hagynom — naftamérgezést kaptam. Aztán kilenc évig Sellyén dolgoztam, a Duslóban, mint tűzoltó. Csapatparancsnok voltam. 1974. május 1 tői a galántai Járási Népművelési Központ sofőrje vagyok. Gabi szólt, menjek, ha van hozzá kedvem, ö az amatőr művészeti osztály vezetője. Azóta együtt járjuk a falvakat, sokat látok, tapasztalhatok, örülök, hogy a kultúra közvetlen közelébe jutottam.

Imre meleg hangon beszél Vincze Gáborról, akivel együtt nőtt föl, és most együtt dolgozik a munkahelyen és a színjátszó csoportban. Kimaradhat-e Morovics Imre portréjától az. akihez szakíthatatlan baráti szálak, közös élmények, emlékek kötik?

— Hatvankílencben kezdtem a Gabi csoportjában. Magas színvonalon rendezett műsorokat, színdarabokat, például Schiller Ármány és szerelem- jét, amelyben Millert, a városi zenészt játszottam. A Piros bugyellá- rissal beneveztünk egy járási versenybe. Gabi azt mondta, kifelé is kell már dolgoznunk. Bízunk Gabiben, érti a munkáját, mindnyájan szeretjük. Még vége sincs az egyik

Két fiatalembert mutatunk be olvasóinknak. Két fiatalembert azok közül,„ akik szabad idejükben, kisebb és nagyobb közösségekben, egész éven át aktív kulturális munkát végeznek — önmaguk és mások örömére.

színházi évadnak, már tervezzük a következőt. Pedig m ember sokszor kiborul, és megfogau,a. hogy tovább nem csináljar. Aztán mégisl Mert úgy érzi, hogy kell, hogy szükség van rá. Hányszor volt úgy hogy éjfélkor kezdtünk próbálni, mert addig másutt dolgoztunk, jártuk a falvakat.

— Sok szereped közül melyikre emlékszel a legszívesebben?

— lanóra. BarC egy másik darabjában, az Anyában Az a szerep legalább annyira megviselt, igénybe vett. mini ez a mostani. Janó is gyilkos típus. Szeretném még agvszer eljátszani.

Találgatom, ez a szolid, békás természetű fiatalember, miért éppen ilyen szerepeket alakít szívesen Talán azért, meri távol áll tőle minden, ami rossz, embertelen, gonosz, és keményen meg kell küzdenie önmagával. hogy elfogadhatót hihetőt nyújtson a színpadon. Meg talán azért is, ha meghal szerepében, vagy ha legyőzik, magával vihessen a sírba vagy a világ végére, messzire az emberi közösségtől mindent, ami rossz, embertelen, gonosz.

— Mit jelent számodra a taps?

— Ajándékot, amely arra kötelez, hogy folytatni kell, jobban, szebben. Életem végéig szeretnék színházat játszani. Mert szeretem. Nem tudom megmondani, miért, csak érzem valahol, a lelkem mélyén.

— Majd elfelejtem megkérdezni, nős vagy?

— Még nem, de rövid időn belül választok élettársat.

— Gondolod, hogy akkor Is jut majd annyi idő a színjátszásra?

— Az Idősebbek is megoldják, megoldom én is.

A színjátszó csoporton kívül Imre tagja Jánoska András népi zenekarának (harmonikán és orgonán játszik) és a helyi" sportszervezetnek.

— Segítünk a sportszervezetnek, mert ők is segítenek nekünk. Így szép, így növünk össze.

— Elmennél-e Vágklrályfáról?

— Csak akkor, ha az egész kul- túrcsoport menne meg az egész CSEMADOK. Nincs, amiért elcserélném a királyfai tapsot.

*

Nyolcvannal, kilencvennel. Ennél gyorsabban, minek? Nincs értelme. Hiszen olyan csodálatos az élet...

MIÉRT ELHANYAGOLT A SZERELMES EMRER KOCSMA

— Szeretek gyorsan hajtani. Kiradírozom az utat, a ’ gumik legfeljebb húszezer kilométert bírnak ki. Persze, a kocsim elhanyagolt, nem jut rá idő.

Huszonkilenc éves, tanító. íz- mos testalkatú, élénk szemű, ugyancsak jóvágású, mondjam így: édesapa.

— Mióta van bajuszod?

— Régóta. Butaságból kezdtem növeszteni, úgy látszik hiú vagyok, így tetszem magamnak. Meg a feleségemnek is. Nem hagynám levágni. Bezzeg a lányaim! Kettő van, négy- és ötévesek — nekik nem tetszik. Az irodalmi színpad annál inkább, fújják az egészet.

— Hány hegedűd van?

— Most már három.

Baráti társaságban, rövidujjú Ingben láttam egyszer Bodonyi Andrást muzsikálni. Olyan szépen látszott, olyan könnyedén tartotta a hegedűt, majd kiröppent a kezéből.

öt hangszeren játszik, legszívesebben a hegedűn, mert ezt tartja a Tegszebb hangszernek, és ehhez ért a legjobban. Személyében tehetséges, sokoldalú fiatalembert ismert meg a tavalyi és az idei Jókai-napok közönsége. Szlovákiai magyar költők verseire szerzett zenét, amelyet ő adott elő az Ipoly- hídvégi Madách Imre Irodalmi Színpad műsorában, népi hangszereken kísérve Károlyt Mag. dolnát, aki a verseket énekelte elbűvölő, tiszta csengésű hangon.

★

— Nagyszerű gyermekkorom volt. Ipolysági vagyok, de a

Kértem, hozzák ágyamba a hegedűt

Prandl Sándor felvétele

nyarat mindig Tesmagon töltöttem, a nagyszülőknél. Ott estem először szerelembe — nyolcéves, taknyos kölyök voltam és olyan szerelmes, hogy földbe gyökerezett a lábam. A szerelemnek bűvös erejét később se éreztem annyira.

— Mikor lettél szerelmes a zenébe?

— Amikor ötödikbe jártam. Nagyapám egyszerű paraszthegedűs volt, disznótoros vacsorák alkalmával, vagy ha össze, jött a család — anyámék hatan voltak testvérek —, nagyapám elővette kedves hangszerét. Zenekarban sosem játszott, csak magának vagy a családnak. Nekem annyira megtetszett a zene, hogy kibőgtem tőle a hegedűt. Akkor még nem igen akarták a kezembe adni, féltették. Aztán szüleim, akiknek nagyon sokat köszönhetek, beírattak a zeneiskolába, ahol hegedülni tanultam. Látod, eddig még soha nem jutott eszembe: nagyapám volt az első zenetanárom. Nemrégen vittem vissza hegedűjét, nagynénémék fia cseperedik, ők is akarják, hogy a kis srác játsszon.

Nemcsak a zenébe, a sportba is korán beleszerelmesedett Bodonyi András. Tizenkét éves korában elhatározta, hogy tanító lesz, és semmi mást nem fog tanítani, csak tornát. Hatvanki lencben fejezte be tanulmá nyait a Nyitrai Pedagógiai Fa kultáson, 1—5-testnevelés sza kon. Atletizált a kerületi baj nokságban, majd Nyitrán, a második ligában. Egyéni csúcsa távolugrásban 6,40 m, hármasugrásban 13,20 m.

— Szeretnék tornát tanítani. Két évig pionírvezető voltam Ipolybalogon, most 16 cigány- gyermeket tanítok. Ritka a hiányzó, a szülőkkel is megért? jük egymást.

— A főiskolán tagja voltál a Ponitran . népművészeti együttesnek./

— Igen, kontráztam. Itt kerültem igazán a zene hatalmába.

5

— Mikor és hogyan született első szerzeményed?

— Kilencedikbe járhattam. Egy vasárnap reggel, alighogy felébredtem, kértem, hozzák ágyamba a hegedűt. Percek alatt komponáltam egy kerin. gőt. Persze, nem volt nehéz,

háromnegyedes ütemre. Megpróbálkoztam a tánczenével, de hamar rájöttem, ezt nem érdemes csinálni, butaság. Az első verset, amelyhez zenét írtam, egy lány küldte el címemre, valamelyik újságból. Azóta nem hagy nyugodni a múzsa. Ha meglátok egy dallamosabb verset, azonnal zenét komponálok hozzá.

Olyan zenét, amely kedves a fülnek, és szinte átmelegíti, szép ruhába öltözteti a verset.

— Gál Sanyi költeményeiből is megzenésítettem néhányat. Nem voltak rímes versek, mégis sikerült. Fontos, hogy minden sornak más legyen a melódiája, mert ha két sor megegyezne, a második követelné a rímet. A zene, amit a versekhez szerzek, a parasztzenéhez hasonlít, népi. modális hangsorokban van írva. Előadásakor törekszünk az egyszerűségre, ritmushangszerek felhasználásával tesszük élénkebbé.

Három éve népdalokat gyűjt. Egy ideig neves népzenekutatónk, Ág Tibor mellett „inasko- dott“; most már egyedül járja a falvakat. Hogy jó munkát végezhessen, könyvekből is ta- nulmányozza a népzenegyűjtés módját. Nemrégen Erdélyben járt, széki gyűjtéséből tanítványainak és a szülőknek is bemutatott néhány népdalt. Két énekkart vezet, az egyiket szövetkezeti tagok képezik a másikat gyermekek. A felnőtt énekkar díjat nyert a CSEMADOK által rendezett munkás- mozgalmi dalok járási fesztiválján.

András egyik alapítója a Madách Imre Irodalmi Színpadnak.

— Vass Ottóék minden műsorát láttam, tetszett, amit csinálnak, aztán két kollégámmal elhatároztuk, hogy összedobunk egy irodalmi színpadot.

— Hogy érzed magad a csoportban?

— Jól. Bizonyos fokú lelki kielégülést jelent a számomra. Na, puff neki. közhelyet mondtam. Nem közhely ez már?

— Hogyan fogadod a sikert?

— Boldogan, mint mindenki. Nagyon feldob. A sikertelenség viszont lenyom, nagyon mélyre, elrontja egész napomat. De csak másnap reggelig. Akkor újrakezdjük.

— Sokat mozgó- ember vagy, sok helyütt megfordulsz. Mit szól hozzá a feleséged?

— Azt szeretné, hogy többet legyek a családdal. Fordítva van.

— Terveid?

— Szeretnék megzenésített gyermekverseket publikálni.

Gyorsan hajtani. Hiszen olyan csodálatos az élet, ne maradjunk le semmiről. Legalábbis, amit érzünk és bíruk, fogjuk be. Még akkor is, ha oly- kor elhanyagolt a kocsink.

(Az oldalt Irta: BODNÁR GYULA

ÍGfíŰVÜm ÖSSZE

Haióácsok érces hangú utóda