Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-25 / 4. szám
ÚJ szú JA NUÁRI KÖNYVŰJDONSÁGOK Rendkívül gazdag, a körülroi:- inyek véletlenje folytán talán nem is szerencsésen gazdag a legújabb csehszlovákiai magyar líratermés, ahogy erről máshol több ízben Is szóltunk. Nyomdai okok miatt az elmúlt év végén egyszerre öt verseskönyv látott napvilágot, gyakorlatilag az elmúlt év egész csehszlovákiai magyar verstermése. Ebből a második kötetével jelentkező Tóth László „Ithakáböl Ithakába" című gyűjteménye a Versbarátok Köre tavalyi, jubileumi évfolyamának köteteként jelent meg. Az ugyancsak második kötetes Kulcsár Ferenc gyűjteményének címe: Eden- nek neveztem. Az egy nemzedékkel idősebb Gyüre Lajos „Üvegharang“ című kötete ugyancsak a második könyv, míg Szitási Ferenc „Hullámverésben“ és Zirig Árpád „Sasok és vonatok“ című gyűjteményei debütáns könyvek. Tóth László könyve, amely tizenegy hosszabb-rövidebb verset tartalmaz, két ciklusra oszlik, az „Örökség“-re és a „Belső vándor- lások“-ra — a védőboritó és a kötésterv Almási Róbert munkája; Kulcsár Ferenc kötete három ciklusának címe: „A tékozló fiú dalaiból“ — „Suttogások Chopin stílusában“ — „Eroica“; Zirig Árpád cikluscímei: „Míg vagyunk“ — „Mozzanatok" — „Sasok és vonatok“, Szitási Ferenc pedig „Hullámverésben“ és „Szakadások“ címekkel látta el az egyes versciklusokat. A többit ítélje meg a kritika és az olvasó. Űjabb vadászélményekkel jelentkezik Gyimesi György, „A Meru lankáin“ című kötetében, melyet a minap jelentetett meg a Madách Kiadó. Gyimesi ezúttal Afrikába, Tanzániába kalauzolja el az olvasót. Vadászélményeit szerencsésen ötvözi útirajzszerű leírásokkal, s bár bevallott szándéka szerint elsősorban azt tekinti feladatának, hogy az afrikai természet csodálatos szépségeit, páratlan állatvilágát keltse életre — egy pillanatra sem feledkezik meg az emberről, Tanzánia hétköznapjairól. De hogyan került Afrikába? Hallgassuk meg erről a szerző vallomását! „Gyermekkori elhatározásom volt, hogy egyszer Afrikában fogok vadászni. Maga az elhatározás nem elítélendő dolog, ha reális, ha kivitelezését nem gátolja ezernyi akadály, leküzdhetetlennek tűnő távolság, emberi meg nem értés, fantasztának kijáró gunyoros meg- uiosolygás. Aki nagyon akar valamit, annak sikerül. Némi szerencsével. De az mindenhez szükséges. Én nagyon akartam — és sikerült! * Egy magamfajta ember másik Világrészbe történő utazáshoz meghívás szükséges. Nem akármilyen meghívás, hanem gazdag bácsikáé, esetleg még jobbmódú nénikéé, vagy egy nagyszerű, önzetlen, de amellett tehetős baráté, mecénásé, toki hajlandó viselni egy vadászutazás minden gondját, baját, nem csekély anyagi terhét... Én találtam egy Ilyen embert, dr. Nagy Endre személyében.“ A többi kiderül a könyv lapjairól. A Szépirodalmi Könyvkiadó Móricz Zsigmond Összegűjtött Művei sorozatának legújabb kötete az író regényeinek második sorozatát tartalmazza. Nevezetesen „A fáklya", a „légy jó mindhalálig", a „Kivilágos kivirradtig“, a „Pillangó“ és az „Úri muri“ című Mőricz-regé- nyeket. Az első világháború utolsó évében Íródott Móricz egyik remekműve, „A fáklya“. Hőse vívódása és elégedetlensége, a világgal és magával való leszámolása, önfeláldozása az író elégedetlenségét és bizonytalan kiútkeresését hivatott kifejezni. A Tanácsköztársaság bukása utáni fehérterror nyomasztó élményeit és hitéhez való hűségét vetíti vissza Móricz a gyerekkor világába örökszép gyerekregényében, a „légy jó mindhalá- lig“-bem, amelyből többrendbéli színpadi, film- rádiós és televíziós feldolgozás után legutóbb opera is készült. A dzsentrivilág kíméletlen bírálatát fogalmazza meg bravúrosan szerkesztett, anekdotákra épített regényeiben, a „Kivilágos kivirradtig“-bein és az „Úri muri"-bán. Felejthetetlen típusok és jellemrajzok teszik emlékezetessé a húszas évek közepén született műveit. Az idillikus szerelem’ rajza is, újra megjelenik ezekben az években a „Pillangó“-bem. A minden akadályon keresztül győzedelmeskedő érzelmek lírája, az újrakezdés hite szólal itt mag. Ezekben az években vallotta Móricz: „Én pedig az életet csupán ac- tióban láttam. Nekem igen köny- nyű volt írnom, mert az élet minden jelenségét, ami feltűnt előttem, tökéletesnek ismertem. Bizonyára csak azokat a jelenségeket láttam meg, amelyek beillenek világszemléletembe s azokat azonnal tisztán s élesen tudtam közölni, kezelni... Két ember egymással szemben való viszonya csak az összetűzés pillanatában világosult meg előttem. Harc. Ez volt az elemem. A harcban minden karaktert s egész múltat, minden milliót s minden lényeget ki tudtam fejezni." A Madách és a budapesti Móra Ferenc Könyvkiadó közös gondozásában jelent meg a jeles költő, Zelk Zoltán „Mese a kiscsikóról és sok más barátunkról“ című mesegyűjteménye. Zelk Zoltán költői iiangulatú meséi egyszer prózában (Kilenc ember, kilenc szarvas — A tölgyfa születésnapja — Az okos nyúl — Erdei mulatság], másszor versben (Mese a kiscsikóról, akinek még nincs patkója) szólalnak meg, de mindig a líra varázslatos erejével. A kiscsikó, de az erdő állatai és madarai is szerepelnek Zelk Zoltán meséiben. A kiscsikó már felnőtt szeretne lenni, hogy ő is patkót viselhessen. Az erdő állatai pedig játékos, derűs kalandokat élnek át, amelyekben a gyengébb legyőzi az erősebbet, mert okosabb nála. A huszonhárom, pompásabbnál pompásabb verses és prózai mesét tartalmazó kötetet Kass János gyönyörű illusztrációi teszik még gazdagabbá. —il— / Gál Sándor versei é CSAK a fájdalom kinyílik a hallgatás ösvényét megnövesztve olyan ez az út akár egy százezer év előtti tél csendje már a szél se járja már nem épülnek árkai mellé vidám hőtorlaszok olyan minden mint a tejút árnyéka tiszta éjszakák közepén csak némaságunk nagyobb e kibontott fájdalomnál * ERDŐ köszönget az erdő lenyúlik csontjaimba visszafordul magára lel a mélység rokon-üregei belém tárulnak s az évezredek némaságát kizengik a lenti erdők fehéren lombtalan komorsággal köszönget az erdő * csont-ágait a föld belső áramlatai tisztogatják EZEN A LEGELŐN ezen a legelőn mely fekete és setét szél nem köszön a szélnek a fák helye növeszti a volt fák lomb-fejét égre hulló esőben visszazuhannak a modarak s a végtelen felé futó horizonton ballag a negatív tehén ELMENÖBEN EZ A NAP elmenőben ez a nap percei átlengik a sötétet fel-le inog a végtelen idő árkokat bont kint és bent megnő összezsugorodik benne a volt s a lesz szinte megérinthető sugárként áll minden maradék pillanat még lehull néhány csepp s a vízcsap is elköszön * ÖNARCKÉP KAKASSAL a távoli hajnal felhasad szemében belülről fúj a szél haja hullámait elsodorva kinő a fájdalom figyelő tekintetében mikor a mindenség mögül harmadszor szál hajnalt köszöntve a fekete kakas *1976. I. 25. r A rivalda fényében Madách '1
