Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-25 / 4. szám
frD ö HASZNOS EGYÜTTMŰKÖDÉS A KELET-SZLOVÁKIAI VASMŰ IS A DUNAI VASMŰ DOLGOZÓI KÖZÖTT * 1976 I. 25. Így kezdődött A pentelei fennsíkon, 72 kilométerre délre Budapesttől, egy parasztember 1949 őszén a földjét szántotta. Lovas ekével, mint emberemlékezet óta minden őszön ezen a vidéken. És akkor két ismeretlen liatalember jelent meg ott, térképpel, vonalkázott hosszú léccel és egy három lábon állő műszerrel. A parasztember kérdésére, hogy mi járatban vannak, kurtán csak annyit válaszoltak: egy város épül majd itt. Az ember végignézett a pusztaságon, amit csak egy csupasz eperfasor szelt át, és nevetett. Vicces emberek ezek a jövevények — gondolta magában. Pedig a fiatalemberek nem tréfáltak. Azóta valóban felépült itt az első szocialista város Magyarországon. A régi Dunapentele a több mint 50 ezer lakosú Dunaújvárossá bővült. Itt épült fel a kohászati kombinát is, a Duna mentén. Azért építették fel ezen a helyen, hogy egyrészt munkaalkalmat nyújtson e korábban minden ipart nélkülöző vidék lakóinak, másrészt pedig azért, mert a Duna elegendő hűtővizet ad e vízigényes nagyüzemnek, a Duna-parti csáposkutak pedig tiszta ivóvízzel látják el a várost. No meg aztán azért, hogy a Dunai Vasmű egyik fontos alapanyaga, a szovjet vasérc olcsó vízi úton jusson el ide. A város lakói még ma is önkéntesen, minden ellenszolgáltatás nélkül 200—200 ezer munkaórát dolgoznak évente városukért. Csinosítják, szépítik, gazdagítják. És hagyománnyá vált — bármily furcsán hangzik is — a lokálpatriotizmus. Itt az első szóra idegenvezető mindenki, aki úgy mutatja be a várost, mintha minden a személyes tulajdona lenne. Joggal mondják azt is, hogy Dunaújváros a fiatalok városa, mert az átlagos életkor nem haladja meg a 30 esztendőt, s a város szülőotthonában másfél ezer csecsemő születik évente. Egyesek „távfűtött“ városnak is rievezik Dunaújvárost, ahol minden új lakást a Vasmű meleg vizével fűtenek. És joggal nevezhető ez a város és a Dunai Vasmű a magyar—szovjet barátság élő jelképének is, hiszen építésük, fejlesztésük során nélkülözhetetlen segítséget jelentett a baráti szovjet nép támogatása. És a Dunai Vasmű, amely évente egymillió tonnánál is több acélt gyárt, s nagy mennyiségű hengerelt árut, csövet, hajlított idomot, radiátort és sok-sok más terméket ad a magyar népgazdaságnak, már régen visszafizette a ráfordított milliárdokat. De miért fordítottuk figyelmünket éppen erre az üzemre és városra? Azért, mert a Dunai Vasmű dolgozóit már többéves baráti kapcsolatok fűzik az ost- ravai és a kunőicei dolgozókhoz, s újabban a Kelet- Szlovákiai Vasmű dolgozóival is felvették a baráti kapcsolatokat. Üdülés és tapasztalatcsere Mit mondanak ezekről a kapcsolatokról a tények? A csereüdülés terén például azt, hogy itt is, ott is állandóan bővülnek a lehetőségek. Amíg a Dunai Vasmű dolgozói szabadságukat a Kelet-szlovákiai Vasmű üdülőközpontjaiban tölthetik, addig barátaik Magyarország szépségeiben és a Balaton vizében lelhetik örömüket. A dolgozók százai jöttek már és mentek. kihasználva a csereüdülés nagyszerű lehetőségeit Borovszky Ambrus vezérigazgató meghívása alapján, közvetlenül a gyár területén ismerhettem meg azokat, akik számára a kosicei Kelet-szlovákiai Vasmű ismert fogalom, az a hély, ahová bármikor mehetnek, hegy lássanak, tanuljanak, közösen tárgyalják meg a problémákat, s mivel itt korszerűbbek a berendezések, ezen a téren is tapasztalatokat szerezzenek. Saját példáikból viszont a kosicei fiatalok bővíthetik szakmai ismereteiket. Mert így van ez rendjén, hiszen a cél egy: többet, jobban és ésszerűbb eljárásokkal. Elsőnek Pálvölgyi Henrik elvtárssal beszélgettünk, mégpedig Szabó László mérnökről, a koSicei nagyolvasztó vezetőjéről, akihez régi kapcsolatok fűzik. Még Dnyepropetrovszkban együtt látogatták az egyetemet. Azóta barátok, kollégák, és együtt vesznek részt a KGST Állandó Vaskohászati Bizottságának ülésein. Amikor 1965-ben üzembe helyezték a kosicei Dunaújváros szimbóluma a martinász bronzszobra nagyolvasztót, megkezdődtek a hasznos eszmecserék. Volt miről beszélni, s az új üzem dolgozói gyakran „lenéztek“ Dunaújvárosba, hogy lássanak és tanuljanak. Később a Dunai Vasmű 24 dolgozója jött ide hathetes átképzésre, hogy megismerkedjenek az új technológiával. A tapasztalatcsere az előforduló hibák okainak feltárásában is hasznosnak bizonyult. Hiszen nem okvetlenül szükséges saját kárunkon tanulni. Elég megfogadni a jó, kipróbált tanácsot. Értékmentő a kölcsönös segítség A konkrét segítség példái között említi Fábián Imre'elvtárs, a beszerző osztály vezetője a hengerek „esetét“. Nem kapták meg a megrendelt mennyiséget. Nem volt elegendő hengerük, ezért a hengerműben le kellett volna állítani a munkát, ami óriási lemaradást és kárt jelentett volna, ha valaki nem segít. Elég volt egy „SOS“-hivás, és a koSicei kolléga, Komora Károly azonnal intézkedett. A szükséges szállítmány elment, s megoldotta a dunaújvárosiak problémáját. Ugyanilyen, de fordított eset volt a csapágy hiány, amikor viszont Dunaújvárosból érkezett KoSicére a nélkülözhetetlen kellék. A hengerdében Szallay István csoportvezetővel, a „Kossuth“-munkabrigád tagjával ismerkedtünk meg. A brigád tagjai természetes kötelességüknek tartják a termelés állandó növelését és a minőség javítását, nem csoda tehát, hogy elnyerték a kiváló munka brigádja címet, s két ezüst- és három aranyfokozatot mondhatnak magukénak. Szallay Istvánnak az a véleménye, hogy tanulni csak a legjobbaktól lehet. Például a Szovjetunióban, Lengyelországban vagy Csehszlovákiában, ahol nemrég járt a brigád tizenkilenc tagja. Problémákat oldottak meg közösen a lemezek tisztasága terén, és sikeresen, közös haszonnal. Űk átvették az új, jobb gyártási módszert, de ezért cserében további jó tanácsokkal látták el kosicei kollégáikat. „Igen, ott a Kelet-szlovákiai Vasműben korszerű gépek vannak, öröm nézni a munkájukat, a teljesítményeiket.“ A teljesítmények szociális háttere A továbbiakban Sztojka Jánosaiéval, a vállalati szakszervezeti bizottság nőfelelősével néhány „helybeli“ érdekességről beszélgettünk. A kiemelkedő termelési eredményekért például a dolgozók nemcsak pénzjutalmat kaphatnak, hanem annak megfelelő jutalomszabadságot is. Ez 14 napig terjedhet. Nem számítják be a „rendes“ szabadságba, s ez különösen a több gyermekes anyák számára jelent segítséget, bár gyakran a férfiak is igényt tartanak rá pénzjutalom helyett. A Dunai Vasmű klubjában a nők számára sokféle lehetőség van — szakmai továbbképzés is. Hogy az előadásokat nyugodtan hallgathassák végig, gyermekeikről a bébi-„megőrzőben‘^ gondoskodnak. Bűbájosán berendezett mesebirodalom ez, ahol minden gyermek, kettőtől hat éves korig, nagyon jól érzi magát anyuka nélkül is. Fehér Antal vezérigazgató-helyettessel arról beszélgettünk, hogy Dunaújvárosnak sok általános és középfokú iskoláján kívül műszaki főiskolája is van, melynek 11 ágazatán számos lehetőség nyílik a továbbképzésre, a gyár jövőjét biztosító szakemberek nevelésére. A Vasmű a városban van, csak egy kis, fiatal fákból álló erdőrész választja el tőle. Az emberek többnyire kerékpáron közlekednek, bár autóbuszok is járnak. ^ több mint 13 ezer dolgozóból 3600 a nő. De nemcsak lehetőségek vannak itt, hanem kötelességek is. Tavalyi évi teirvükben 8 ezer tonna ko- hőkoksz, egymillió 150 ezer tonna acél, egymillió 140 ezer tonna hengerelt lemez, 130 ezer tonna zárt és nyitott profil, valamint 1 millió 100 ezer négyzetméter fűtőtest szerepelt. Ez az a város, amelyet dolgozói önmaguknak teremtettek. Az ország minden tájáról érkeztek ide a dolgos kezek, hogy az országnak acélművet, maguknak pedig biztos jövőt építsenek. A Dunai Vasműn kívül számos más üzem is van a városban, például építővállalat, vasbetonüzem, papír-, ruha- és fehérneműgyár, fésűsfonoda, óragyár, továbbá egészségügyi és egyéb intézmények, minden, amire egy városnak szüksége lehet. TURCSÁN JOLÁN Csak az itt dolgozó kohászok tudják megkülönböztetni, hogy melyik kép készült a Kelet-szlovákiai kiai Vasmű panorámája, mellette a Dunai Vasmű egyik részlege látható. melyik a Dunai Vasműben. A bal oldali képen a Kelet-szlová- Pavol Martoník, Bárándy István és a szerző felvételei
