Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-18 / 3. szám
► Közel-keleti riportsorozatunk I. ◄ H a az ember Kairóba utazik, nem kerülhet el bizonyos helyeket. Nem lehet nem megnézni az ősi citadellát, bele kell vegyülni a Bazár forgatagába is, és egyszerűen vétek kihagyni a piramisokat. Ezek a hagyományos látnivalók. Aki viszont ezekben a hetekben keresi fel a Nílus-parti fővárost, addig nem térhet haza, amíg meg nem találta napjaink látványosságát: a Chase Manhattan Bank székházát. Egy új szimbólum Mert ahogy a múltat, a régit az alkudozó kereskedők és a fáraók időálló nyughelyei jellemzik, úgy a jelent ez az egyelőre szerény villa szimbolizálja, ott a Garden Cityben. Persze, csak egyelőre szerény a villa. Mert kerítésén ott a makett, hogy milyen palotát épít majd a hatalmas amerikai bankcég. A Garden Cityben bérelt villa különben nemcsak azért kifejező, mert a nyitott kapuk politikáját testesíti meg, hanem azért is, mert egyelőre szerény. Éppen olyan szerény, mint a nyitott ajtók politikájának meghirdetésével Egyiptomba csalogatott tőke. Olvasva arról a számtalan megállapodásról, szerzővékony réteg száguldozik a legújabb nyugati sportkocsikon és dőzsöl úgy, mint a khedivék idejében, az a nyugtalanságot és az elégedetlenséget magától értetődően ébren tartja. Néhány hete az összes kairói busz leállt. A bérkövetelések teljesítése után indult meg újra a közlekedés. A közlekedési dolgozóknak adott egy két fontnyi emelés azonban csak szépségflastrom. Rajtuk sem segít, a többi szakma dolgozóinak helyzetén pedig természetesen nem javít. S ahogy leállt egy napra a sok milliós világváros közlekedése, holnap, holnapután más területek bénulhatnak meg. Beszélgetés a sajtófőnökkel Az is igaz, hogy a kormány óriási erőfeszítéseket tesz. Mint Tahsin Bahsir, az elnök sajtófőnöke beszélgetésünk során elmondta, évi 600 millió fontot költenek a kenyér árának állami szubvencionálására, s a legfontosabb élelmiszerek árát igyekeznek maximálni. Ez persze nem segít. Az áru eltűnik, és csak NYITOTT KAPUK muriun désről, amelyet Kairó kötött az elmúlt hónapokban, azt várná az ember, hogy az egyiptomi főváros telisteli ú], a külföldi vállalkozások jelenlétét jelző cégtáblákkal. Nos, bár a kormány számtalan olyan rendelkezést hozott, amely tevékenységüket könnyíti, vagyonukat garantálja, a remélt pénz mégis rendkívül vékonyan csörgedez. Kétségtelenül megélénkült az olajkutatás. A nyugati cégek felvásárolták. a kutatási jogot, s a Chase Manhattan mellett néhány más bank is fióküzletet nyitott Kairóban. De ezek a legjelentősebb vállalkozások. Mi van még? Kuwaiti szállodaépítés és turlstakomplexum Alexandriában. smerőseim két okra vezetik vissza a tőke már-már túlzottnak tűnő óvatosságát. Megkérdezték tőlem, próbáltam-e telefonálni Kairóban. Hát próbáltam!... a feketepiacon vásárolható meg öt-tízszeres áron. » De hogy lenne erre képes egy olyan kisember, akinek havi összjövedelme nem futná többre, s esetleg 6—8 gyereke is van, mint hogy három napot lakjon egy közepes színvonalú szállodában?! Hónapok óta sok sző esik arról, hogy az Arab Szocialista Unió helyett esetleg bevezetik Egyiptomban is a többpárt rendszert. Már arról is lehetett hallani, hogy kik és milyen platformmal szervezkednek. Mondták például, hogy Máhmud Abu Vafia képviseli a szociáldemokrata vonalat, Musztafa Kamel Murát pedig független liberális. A szóvivő is megerősítette azonban, hogy egyelőre A Port Said-i kikötőben szó sincs egyiptomi többpárt-rendszerről. Az ok fel-1 jesen kézenfekvő, tette hozzá. Az ASZÚ jól bevált, hatékony szervezet, felesleges ezt a szisztémát megváltoztatni. A tényleges ok, úgy hiszem nem a kontinuitás fenntartásában kereshető, hanem abban, hogy a gazdasági gondok miatti súlyos helyzetben a vezetés meg akarja őrizni a formális egységet s el akarja kerülni a legális ellenzék kialakulását. A hatóitokon betol és túl Ugyanezt az álláspontot sürgeti egyébként az is,- hogy a rendezési menet kairói értelmezése és menedzselése bizonyos fenntartásokat ébresztett a határokon belül és azokon t<H is. Nemcsak Szíria és nemcsak a palesztinok utasítják el az Izraelnek tett politikai engedményeket, hanem a politikailag iskolázottabb belső közvélemény is. Kétségtelen tény, hogy az egyiptomi vezetés ezért kényszerült valamifajta közeledésre a határokon túli elképzelésekhez s keresett közös érintkezési pontokat a válságban érdekelt többi országgal. Mindenképpen így értékelik a megfigyelők azt a kairói javaslatot, amely a Libanon ellen végrehajtott izraeli bombázás elítélését követelte. S hogy ez a megbélyegzés elmaradt, azt a sajátos kairói álláspont úgy magyarázza: csak a vétón múlt. Hiszen még a tartózkodók tábora is csökkent. Azaz, nőtt az arab világ barátainak száma. S ha már a rendezésnél tartunk, nem is lenne enélkül teljes a kairói körkép, hadd mondjam el, Egyiptomban nem vártak túl sokat, a január 12-t ENSZ-üléstől, de természetesen, nyilvánosan nem utasították el. Tulajdonképpen érzik nogy Szíria megpróbálja magához ragadni a kezdeményezést. Figyelik most, sikerül-e. S míg kétesélyes a kimenetel, kitapinthatóan nem akarják elkötelezni magukat sem mellette, sem ellene. ONODY GYÖRGY Telefon és repülőgép Amikor érkezésem napján említettem, kiket szeretnék felhívni, három telefonbeszélgetésről^ volt szó, barátom sajnálkozva jegyezte meg, hogy ez félnapi kínlódás. Azt hittem túloz. Meg kell, hogy mondjam őszintén, a harmadik hívásra végül is egyáltalán nem került sor. Sem aznap, sem másnap. Egyszerűen lehetetlen volt. Most értettem meg azt a Kairóban letelepedett külföldi üzletembert, aki egy anekdota szereplőjeként hetente kétszer átrepül Athénba, lebonyolítani a telefonjait. ^ De az üzleti tevékenységhez szükséges technikai feltételek hiánya még nem magyaráz mindent. A fontosabb bizonytalansági tényező a politikai helyzet. Természetesen, nem valamifajta gyanakvásról van szó, vagyis, hogy a nyitott kapuk politikája nem őszinte és nem elfogadtatott kurzus. Ez ma már nehezen vonható kétségbe. Inkább a nasszerizmus húsz esztendős gyakorlatának hatását nem lehet figyelmen kívül hagyni. Hogy a pragmatikus nasszeri politika milyen hibákat vétett, az közismert. Magától értetődően Egyiptomban is közismert. De azt sem feledik el, hogy Nasszer földhöz juttatta a parasztokat, hogy bizonyos ipari létesítmények megalkotásával a gazdasági fejlődés alapköveit rakta le, s végül olyan nemzetközi szférához közelített, amely szemben állt a hajdani gyarmatosítók szentszövetségével. Más politikai környezetben e hibák arányai megváltoznak, súlyuk is módosul. Bár nem hiszem, hogy a nasszerizmus számonkérésének jegyében mentek a földek visszaadására kény- szerített parasztok segítséget kérni a parlamenthez, de amikor üres kézzel Bocsátották el őket, még a politikailag éretlen fellahok is megvontak bizonyos politikai párhuzamokat. S hogy a nyitott kapuk politikája ellenére a gazdasági helyzet nem javul, az árak szemmel láthatóan mennek fel, s csupán egy Szuez városa
