Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-27 / 26. szám
különös gondot kell fordítani a rendezők és a bábosok képzésére, illetve továbbképzésére. Bábmozgalmunk további említésre méltó problémáját együtteseink ténykedése jelenti. E téren kettős feladat megvalósítása időszerű. Hogy a bábcsoportok munkája ne legyen öncélú, elsősorban is minél többször elő kell adni a betanult darabokat. Ez egyrészt népművelési fel. adat (a fejlődő gyermeknézők igényét elégíti ki), másrészt lélektani szükségszerűség. A hosszú, áldozatos felkészülési időszakot követően ugyanis törvényszerűen jelentkezik az előadás utáni vágy. Ez könnyen megérthető logikai tény, hiszen a labdarúgó is azért jár szorgalmasan az edzésekre, hogy végül Is a pályán bizonyíthasson Csak az edzés, helyesebben a mérkőzés nélküli edzés nem elégíthet ki, mert e ténykedés nélkülözi a célt. A bábjátszó alkotó munkájának az értelmét is az előadással párosult játékkedv, sikerélmény, a színpad légkörével való Gondolatok hazai magyar bábszínjátszásunkról létén maradtak sokban adósak. Ez a tény kissé elgondolkoztató, és feltétlenül mielőbbi orvoslást kíván. A bábjátszőinknak néhány éve van már a minőségi összehasonlítás szempontjából sokat jelentő fóruma. A komáromi átmeneti megoldás után e tavasszal létesült központi seregszemléjük, a Dunamenti Tavasz, duna- szerdahelyi székhellyel. Persze ez önmagában még nem jelentheti a bábmozgalom fejlődésével kapcsolatos problémák megoldását. E fórumnak méltó rangot, jó nevet és büszke hagyományt kell majd idővel biztosítani. Bábjátszóink feladata, hogy hangyaszorgalommal, fáradhatatlanul csiszolják tovább játékstílusukat, növeljék produkciójuk művészi értékét, s mielőbb elérjék az átlagon felüli szintet. Sajnos, ma még az a helyzet, hogy együtteseink vezetői, illetve rendezői csak részben képesek önállóan dolgozni. Ha nem is végig, de munkájuk bizonyos szakaszában alaposabb módszertani segítségre szorulnak, mert puszta törekvésük a jobb eredmények elérésére — nem elég. Ezt a szempontot a továbbiakban sem szabad mellőzni. Ám a dunasaerdahelyi seregszemle szervezői is okulhatnak a tapasztaltakon, és meg kell majd teremteniük e rendezvény szervezésileg tökéletesebb formáját. A Dunamenti Tavasz legyen a jövőben nemcsak legjobb együtteseink, de bábmozgalmunk legjobb vezetőinek is a fóruma, adjon számukra naponta ismétlődő értékelési lehetőséget (szakmai értekezlet formájában). A jövőben körültekintőbben kellene összeállítani a napi műsort is, figyelembe véve a gyermekközönség koncentrációs képességének a határát és a nézők megfelelő korcsoportját. Azt hiszem ugyancsak könnyen elkerülhető a bábszínház élvezhetőségének és a pedagógiai követelményeknek meg 197f> VI. 27. A kultúra vagy a népművelés terén végzett alkotó munka eredményeinek lemérésére nincs pontosan meghatározott mód, vagy eszköz. Csupán a szakismerettel, rutinnal vagy tapasztalattal párosult áttekintés, illetve az objektív összehasonlítás nyújthat kielégítő tájékoztatást arról, vajon történt-e (bizonyos meghatározott időegységet, területet és műfajt figyelembe véve) érezhető előrelépés. Mindezek tudatában megpróbálom az eseménydús öt esztendő boncolgatása közben megválaszolni a szlovákiai magyar bábjátszással kapcsolatos legfontosabb kérdéseket. Bábmozgalmunk csaknem a kezdet előtti állapotból indult. Amolyan különös, de érthető őserőből. Az alkotás utáni vágy ösztönösen fel-feltörő ingerei nyomán gomba módra szaporodtak a bátor próbálkozások. Rövid idő alatt több mint félszáz együttessel gazdagodtunk. A semmiből lett egyszerre valamink, amit már a meny- nyiségi összehasonlításnál számba vehettünk. Valamink, ami megnyugtatta azokat, akik e művészeti ág feltűnő elhanyagolását lépten-nyomon bírál, ták. A Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya — kitűnő időzítéssel — megkezdte a bábjátszással foglalkozó szakirodalom megjelentetését. Együtteseink így megfelelő elméleti anyaghoz juthattak. Sajnos, néhány bábcsoportunk ennek ellenére segítség nélkül vergődik a bábjátszás szükséges alapjait nélkülözve, mert e módszertani segédanyag több helyen kultúrházaink vagy a CSEMADOK helyi szervezetek könyvtáraiban porosodik máig Is, érintetlenül. Bábegyütteseink vezetőinek szakmai fejlődésére már többször is nyílt lehetőség (gondolok itt a járási, vagy a kerületi szinten rendezett tanfolyamokra). Sajnos, a csoportok vezetői. Illetve rendezői nem minden esetben éltek a lehetőséggel, inkább választották az egyéni próbálkozás kényelmesebb elve alapján az úgynevezett „önirányítás“ nagyon is kétes útját, így csak részben minősíthetjük eredményesnek a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya által rendezett kassai szakmai értekezletet, valamint az érsekújvári szaktanfolyamot. Jelenleg 20 rendező látogatja a Népművelési Intézet két évre tervezett tanfolyamát. Ennek résztvevői alaposabb szakmai ismeretekre tehetnek majd szert, s remélhetőleg előbbre viszik bábmozgalmunk minőségi fejlődését. Kár, hogy számottevőbb együtteseink vezetői csak részben éltek az újabb lehetőséggel. A jelenlegi helyzetet mérlegelve, be kell látnunk, hogy vannak ugyan első helyezettjeink, de nincs komolyabb művészi szintet képviselő csoportunk. Vannak ugyan tehetségesebb rendezőink, de azok „beérése“ még több évig várat majd magára. Az egykori gyors indulásnak volt egy gyakorlatilag igen fontos mozzanata. Évekkel ezelőtt — irányjelző üstökösként — színre lépett a Glóbus, s két év alatt már országos hírnévnek örvendhetett. Az érsekújvári diáknapok alkalmával — bemutatkozáskor — a zsűri az előadás során még., kicsit megmosolyogta ezt az együttest. Később egyik siker a másik után jött, itthon és külföldön egyaránt. S a Glóbus a szlovákiai magyar bábjátszó szakkörökben is elismert élegvüttes lett. Méltón ünnepelte „születésének“ ötödik évfordulóját is. S most már második éve hallgat. Azóta csak papíron, a nyilvántartás pontatlanságának „jóvoltából“ létezik. Két éve betöltetlen űr tátong a helyén, s azóta — kultúránk irányítói közül — senkinek sem hiányzik. Pedig ahhoz, hogy a szlovákiai magyar bábjátszást továbbra és már elért rangjához Illően jegyezzék, kellenek a komoly művészeti szintet képviselő csoportok. Nélkülük idővel kopni fog a hajdani jó hírnév, nélkülük a szürke átlagosságot képviselő egyenrangúság vészé, lye fenyeget. Éppen ezért a jövőben újabb találkozás, maga a bábjátszásból fakadó élmény összessége adja. Ezért kell együtteseinknek minél több fellépési lehetőséget biztosítani, hogy a cél valóban szentesítse az eszközt. Bábjátszóink másik nagy feladata az öntevékeny művészeti mozgalom versenyein való részvétel. Ez mindig érdekes feladatot jelent, hiszen fokozza a munkakedvet, az ezzel járó versenylázt, és kedvezően befolyásolja a bábcsoportok fejlődési folyamatát. E fontos ténykedés értékelését, az egyforma feltételeket és lehetőségeket a versenyszabály hivatott biztosítani. Ennek értelmében minden magyar bábegyüttes jogosult részt venni (más nyelvű bábcsoportokkal együtt) az öntevékeny művészeti mozgalom járási, illetve kerületi versenyein. Sajnos, e téren már született a múltban néhány kellemetlen közjáték, amely kedvezőtlenül befolyásolta együtteseink szereplését (például a' járási verseny eredménye alapján a kerületi versenylehetőség megvonása). De tudok olyan járásról Is, ahol több magyar bábsgyüttes működik, a Járási Népművelési Központ mégsem rendezte meg számukra a járási versenyt. E visszásságok kiküszöbölése érdekében sokat jelenthetne a CSEMADOK helyi szervezeteinek, illetve járási bizottságainak szorosabb együttműködése a járási vagy kerületi népművelési központokkal. Itt szeretném megemlíteni azt is, hogy a CSEMADOK helyi szervezetei, illetve járási bizottságai nem mindenütt kísérték kellő figyelemmel bábjátszóink ténykedését. s főleg a módszertani segítség nem felelő nézőtéri túlzsúfoltság is. A nézőtér gyakori kultúrálatlan magatartása sokszor nem is a produkciók minőségében, hanem a túl magas nézőszámban rejlik. Fontosnak tartom továbbá azt is, hogy legyen minden kategóriának — a versenyzők számától függetlenül — győztese, vagy ha úgy tetszik, legjobbja. A bábjátszót, vezetőt vagy rendezőt érintő feladatok felsorolását tovább lehetne folytatni. Célom viszont csupán az volt, hogy rámutassak a legfontosabb hiányosságokra és érvényekre, hogy tárgyilagosan utallak mindarra, ami bábmozgalmunk javát szolgálná. Végezetül figyelembe véve az említett tényezőket, azok pozitív vagy negatív jellegű hatását — észrevételeimet röviden így összegezem: bábmozgalmunk egészséges gyökereket eresztett, bebizonyította, hogy életképes. Sokoldalú együttműködéssel, összefogással segíteni kell további fejlődését. Hatékonyabb irányítással iáég jobban kamatoztatni lehet az együttesek vezetőinek tehetségét. Teremtsünk több lehetőséget nekik a tapasztalatcserére lakhelyük, járásuk határán túl is. Fordítsunk az eddiginél nagyobb gondot — elsősorban járási szinten — a bábcsoportok tagjainak a képzésére is, hiszen jó báb- játszők nélkül nincs jó bábegyüttes sem! Lám, van mit tennünk. De talán munkánk további szakasza annyival könnyebb lesz, hogy végre túljutottunk az alapozás időszakának hosszadalmas szakaszán. SZŐKE ISTVÁN A képek az I. Dunamenti Tavaszon tartott előadásokon készültek (Gyökeres György felvételei)
