Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-06-27 / 26. szám

különös gondot kell fordítani a ren­dezők és a bábosok képzésére, illet­ve továbbképzésére. Bábmozgalmunk további említésre méltó problémáját együtteseink tény­kedése jelenti. E téren kettős feladat megvalósítása időszerű. Hogy a bábcsoportok munkája ne legyen öncélú, elsősorban is minél többször elő kell adni a betanult da­rabokat. Ez egyrészt népművelési fel. adat (a fejlődő gyermeknézők igé­nyét elégíti ki), másrészt lélektani szükségszerűség. A hosszú, áldozatos felkészülési időszakot követően ugyanis törvényszerűen jelentkezik az előadás utáni vágy. Ez könnyen meg­érthető logikai tény, hiszen a labda­rúgó is azért jár szorgalmasan az ed­zésekre, hogy végül Is a pályán bi­zonyíthasson Csak az edzés, helye­sebben a mérkőzés nélküli edzés nem elégíthet ki, mert e ténykedés nélkülözi a célt. A bábjátszó alkotó munkájának az értelmét is az elő­adással párosult játékkedv, sikerél­mény, a színpad légkörével való Gondolatok hazai magyar bábszínjátszásunkról létén maradtak sokban adósak. Ez a tény kissé elgondolkoztató, és feltét­lenül mielőbbi orvoslást kíván. A bábjátszőinknak néhány éve van már a minőségi összehasonlítás szem­pontjából sokat jelentő fóruma. A komáromi átmeneti megoldás után e tavasszal létesült központi seregszem­léjük, a Dunamenti Tavasz, duna- szerdahelyi székhellyel. Persze ez ön­magában még nem jelentheti a báb­mozgalom fejlődésével kapcsolatos problémák megoldását. E fórumnak méltó rangot, jó nevet és büszke ha­gyományt kell majd idővel biztosí­tani. Bábjátszóink feladata, hogy han­gyaszorgalommal, fáradhatatlanul csiszolják tovább játékstílusukat, nö­veljék produkciójuk művészi értékét, s mielőbb elérjék az átlagon felüli szintet. Sajnos, ma még az a helyzet, hogy együtteseink vezetői, illetve rendezői csak részben képesek ön­állóan dolgozni. Ha nem is végig, de munkájuk bizonyos szakaszában ala­posabb módszertani segítségre szorul­nak, mert puszta törekvésük a jobb eredmények elérésére — nem elég. Ezt a szempontot a továbbiakban sem szabad mellőzni. Ám a dunasaerdahelyi seregszemle szervezői is okulhatnak a tapasztalta­kon, és meg kell majd teremteniük e rendezvény szervezésileg tökélete­sebb formáját. A Dunamenti Tavasz legyen a jövőben nemcsak legjobb együtteseink, de bábmozgalmunk leg­jobb vezetőinek is a fóruma, adjon számukra naponta ismétlődő értéke­lési lehetőséget (szakmai értekezlet formájában). A jövőben körültekin­tőbben kellene összeállítani a napi műsort is, figyelembe véve a gyer­mekközönség koncentrációs képessé­gének a határát és a nézők megfelelő korcsoportját. Azt hiszem ugyancsak könnyen elkerülhető a bábszínház élvezhetőségének és a pedagógiai követelményeknek meg 197f> VI. 27. A kultúra vagy a népművelés terén végzett alkotó munka eredményeinek lemérésére nincs pontosan meghatá­rozott mód, vagy eszköz. Csupán a szakismerettel, rutinnal vagy tapasz­talattal párosult áttekintés, illetve az objektív összehasonlítás nyújthat ki­elégítő tájékoztatást arról, vajon tör­tént-e (bizonyos meghatározott idő­egységet, területet és műfajt figye­lembe véve) érezhető előrelépés. Mindezek tudatában megpróbálom az eseménydús öt esztendő boncolga­tása közben megválaszolni a szlová­kiai magyar bábjátszással kapcsolatos legfontosabb kérdéseket. Bábmozgalmunk csaknem a kezdet előtti állapotból indult. Amolyan kü­lönös, de érthető őserőből. Az alko­tás utáni vágy ösztönösen fel-feltörő ingerei nyomán gomba módra szapo­rodtak a bátor próbálkozások. Rövid idő alatt több mint félszáz együttes­sel gazdagodtunk. A semmiből lett egyszerre valamink, amit már a meny- nyiségi összehasonlításnál számba ve­hettünk. Valamink, ami megnyugtatta azokat, akik e művészeti ág feltűnő elhanyagolását lépten-nyomon bírál, ták. A Népművelési Intézet nemzeti­ségi osztálya — kitűnő időzítéssel — megkezdte a bábjátszással foglalko­zó szakirodalom megjelentetését. Együtteseink így megfelelő elméleti anyaghoz juthattak. Sajnos, néhány bábcsoportunk ennek ellenére segít­ség nélkül vergődik a bábjátszás szükséges alapjait nélkülözve, mert e módszertani segédanyag több helyen kultúrházaink vagy a CSEMADOK he­lyi szervezetek könyvtáraiban poroso­dik máig Is, érintetlenül. Bábegyütteseink vezetőinek szakmai fejlődésére már többször is nyílt le­hetőség (gondolok itt a járási, vagy a kerületi szinten rendezett tanfolya­mokra). Sajnos, a csoportok vezetői. Illetve rendezői nem minden esetben éltek a lehetőséggel, inkább válasz­tották az egyéni próbálkozás kényel­mesebb elve alapján az úgynevezett „önirányítás“ nagyon is kétes útját, így csak részben minősíthetjük ered­ményesnek a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya által rendezett kassai szakmai értekezletet, valamint az érsekújvári szaktanfolyamot. Je­lenleg 20 rendező látogatja a Népmű­velési Intézet két évre tervezett tan­folyamát. Ennek résztvevői alaposabb szakmai ismeretekre tehetnek majd szert, s remélhetőleg előbbre viszik bábmozgalmunk minőségi fejlődését. Kár, hogy számottevőbb együtteseink vezetői csak részben éltek az újabb lehetőséggel. A jelenlegi helyzetet mérlegelve, be kell látnunk, hogy vannak ugyan első helyezettjeink, de nincs komo­lyabb művészi szintet képviselő cso­portunk. Vannak ugyan tehetségesebb rendezőink, de azok „beérése“ még több évig várat majd magára. Az egykori gyors indulásnak volt egy gyakorlatilag igen fontos mozzanata. Évekkel ezelőtt — irányjelző üstökös­ként — színre lépett a Glóbus, s két év alatt már országos hírnévnek ör­vendhetett. Az érsekújvári diáknapok alkalmával — bemutatkozáskor — a zsűri az előadás során még., kicsit megmosolyogta ezt az együttest. Ké­sőbb egyik siker a másik után jött, itthon és külföldön egyaránt. S a Gló­bus a szlovákiai magyar bábjátszó szakkörökben is elismert élegvüttes lett. Méltón ünnepelte „születé­sének“ ötödik évfordulóját is. S most már második éve hallgat. Azóta csak papíron, a nyilvántartás pontatlansá­gának „jóvoltából“ létezik. Két éve betöltetlen űr tátong a helyén, s az­óta — kultúránk irányítói közül — senkinek sem hiányzik. Pedig ahhoz, hogy a szlovákiai magyar bábjátszást továbbra és már elért rangjához Illő­en jegyezzék, kellenek a komoly mű­vészeti szintet képviselő csoportok. Nélkülük idővel kopni fog a hajdani jó hírnév, nélkülük a szürke átlagos­ságot képviselő egyenrangúság vészé, lye fenyeget. Éppen ezért a jövőben újabb találkozás, maga a bábjátszás­ból fakadó élmény összessége adja. Ezért kell együtteseinknek minél több fellépési lehetőséget biztosítani, hogy a cél valóban szentesítse az esz­közt. Bábjátszóink másik nagy feladata az öntevékeny művészeti mozgalom versenyein való részvétel. Ez mindig érdekes feladatot jelent, hiszen fo­kozza a munkakedvet, az ezzel járó versenylázt, és kedvezően befolyásol­ja a bábcsoportok fejlődési folyama­tát. E fontos ténykedés értékelését, az egyforma feltételeket és lehetősé­geket a versenyszabály hivatott bizto­sítani. Ennek értelmében minden ma­gyar bábegyüttes jogosult részt venni (más nyelvű bábcsoportokkal együtt) az öntevékeny művészeti mozgalom járási, illetve kerületi versenyein. Saj­nos, e téren már született a múltban néhány kellemetlen közjáték, amely kedvezőtlenül befolyásolta együttese­ink szereplését (például a' járási ver­seny eredménye alapján a kerületi versenylehetőség megvonása). De tu­dok olyan járásról Is, ahol több ma­gyar bábsgyüttes működik, a Járási Népművelési Központ mégsem rendez­te meg számukra a járási versenyt. E visszásságok kiküszöbölése érdeké­ben sokat jelenthetne a CSEMADOK helyi szervezeteinek, illetve járási bi­zottságainak szorosabb együttműkö­dése a járási vagy kerületi népműve­lési központokkal. Itt szeretném meg­említeni azt is, hogy a CSEMADOK helyi szervezetei, illetve járási bi­zottságai nem mindenütt kísérték kel­lő figyelemmel bábjátszóink tényke­dését. s főleg a módszertani segítség nem felelő nézőtéri túlzsúfoltság is. A nézőtér gyakori kultúrálatlan ma­gatartása sokszor nem is a produk­ciók minőségében, hanem a túl ma­gas nézőszámban rejlik. Fontosnak tartom továbbá azt is, hogy legyen minden kategóriának — a verseny­zők számától függetlenül — győztese, vagy ha úgy tetszik, legjobbja. A bábjátszót, vezetőt vagy rendezőt érintő feladatok felsorolását tovább lehetne folytatni. Célom viszont csu­pán az volt, hogy rámutassak a leg­fontosabb hiányosságokra és érvé­nyekre, hogy tárgyilagosan utallak mindarra, ami bábmozgalmunk javát szolgálná. Végezetül figyelembe véve az említett tényezőket, azok pozitív vagy negatív jellegű hatását — ész­revételeimet röviden így összegezem: bábmozgalmunk egészséges gyökere­ket eresztett, bebizonyította, hogy életképes. Sokoldalú együttműködés­sel, összefogással segíteni kell továb­bi fejlődését. Hatékonyabb irányítás­sal iáég jobban kamatoztatni lehet az együttesek vezetőinek tehetségét. Te­remtsünk több lehetőséget nekik a tapasztalatcserére lakhelyük, járásuk határán túl is. Fordítsunk az eddigi­nél nagyobb gondot — elsősorban járási szinten — a bábcsoportok tag­jainak a képzésére is, hiszen jó báb- játszők nélkül nincs jó bábegyüttes sem! Lám, van mit tennünk. De talán munkánk további szakasza annyival könnyebb lesz, hogy végre túljutot­tunk az alapozás időszakának hossza­dalmas szakaszán. SZŐKE ISTVÁN A képek az I. Dunamenti Tavaszon tartott előadásokon készültek (Gyökeres György felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents