Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 1. szám
X Elérkezett a számvetés ideje. Az idei év végi mérlegkészítés jelentőségét növeli, hogy 1975 az 5. ötéves tervidőszak utolsó éve volt, és így nemcsak egy év, hanem öt év eredményeit összegezzük. A társadalom életében öt év nem nagy idő, de - amiint ezt lépten-myomon tapasztalhatjuk — ilyen, aránylag rövid időszak alatt is jelentős előrehaladás érhető el. Az új év küszöbén magunk is visszatekintünk, számbavesszük sikerei nket, kudarcainkat. Egy ember életében az öt év már olyan jelentős időszak, amelynek eseményei, döntései lényegesen kihatnak sorsának további alakulására. tflIMANt KM ERKMES ÉLNI A telefonösszeköttetés ma életünk nélkülözhetetlen, egészen természetes része. Pillanatokon belül kapcsolatba léphetünk a hívott számmal, sőt az utóbbi években az is lehetővé vált, hogy közvetlenül feltárcsázhatjuk több száz kilométerre élő Ismerősünk vagy munkatársunk telefonszámát. Az, hogy évről évre több vonalon létesült automatikus telefonösszeköttetés, nagymértékben a Bratislaval Kábelek és Szigetelőanyagok Kutatóintézete munkatársainak köszönhető. Csiba Rudolf, az intézet tervezőirodájának osztályvezetője tagja volt annak a kutatócsoportnak, amelyet annak idején érdekes feladattal, a telefonkábelek fejlesztésével bíztak meg. Kilencéves kutatómunka, soksok erőfeszítés, kitartó igyekezet eredményeképpen olyan vezetéket kísérleteztek ki, amely tulajdonságaival messze felülmúlja az eddig használtakat. Asztalán egy darab kábel fekszik, benne színes vezetékek, amelyek a laikus szemében nemigen különböznek a többiektől, pedig ezek a vörösrézhuzalok csodálatos dolgokra képesek. — Az ilyen kiskoaxiális vezetékpáros 2700 beszélgetés továbbítására alkalmas, míg a hagyományos vezetékek ennek csak töredékét, egészen minimális számú beszélgetést tudnak közvetíteni. Mi fejlesztettük ki a gyártó gépsort is, amelyen ma a Déőíni Kábelgyárban dolgoznak. Az újfajta kábel előállítása nagyon eltér a kábel- gyártás eddig! módjától, igen bonyolult, ezredmilliméteres pontosságot igénylő folyamatot jelent. Á décíni szakemberek nálunk ismerkedtek meg az új gyártási folyamattal, mi pedig Csiba KudíHt a Kábelek és Szigetelőanyagok Kutatóintézetének állami díjas kutatója ott voltunk a kábelgyárban a gépek beindításakor, az első kilométerek legyártásakor. Déőín- ben már több mint két éve zavarmentesen folyik a termelés. Az ilyen nagy teljesítményű kábelek használatával óriási mennyiségű színes fémet és munkát takarítanak meg, évente összesen 200 millió korona értékben. . A kábeleket először, a Déőíni Kábelgyárral együtt, 1973-ban a brnói gépipari kiállításon mutatták be, ahol aranyérmet kaptak. Négyen: Csiba Rudolf és Sfastny jaroslav mérnök a kutatóintézet, jaroslav Puncman és Pravoslav Polák, a décíni gyár dolgozói nagy elismerésben részesültek — 1974. május 1-én Klement Gottwald Állami Díjat kaptak. — Nehéz szavakban kifejezni, azt át kell élni, amit a prágai várban éreztem — emlékszik a felejthetetlen napokra Csiba Rudolf. Feleségemmel együtt izgatottan készültünk a fővárosba, az igazat megvallva, csak ott hittük el igazán, hogy valóban ilyen nagy kitüntetésben részesülök. Határtalan boldogság töltött el, gondolatban visszapt/reg! ettem az elmúlt éveket, elfeledkeztem a sok átvirrasztott éjszakáról, és csak an nak örültem, hogy fáradozásunkat siker koronázta. Eszembe jutottak intézetbeli munkatár saim, jó kollektívánk, mely nél kül aligha érhettünk volna el ilyen eredményeket. Kétségtelen, hogy az elmúlt években ez a kitüntetés volt életem legnagyobb eseménye, de ma már nemigen gondolok rá, rejtett kis rugóként ösztönöz az újabb jeladatok sikeres megoldása. Csak fiaim emlékeztetnek itt ott a tavalyi május elsejére. Csiba Rudolf ikrei, Rudi és Béla apjuk nyomdokaiban haladnak. mindketten műszaki pályát választottak. A Duna-ut- cai Magyar Tannyelvű Alapiskola elvégzése után szakközép- iskolában folytatták tanulmányaikat, ma pedig a műszaki főiskola sikeres hallgatói, Rudi építészmérnöknek, Béla gépész mérnöknek készül. Szabad idő? Abból bizony kevés van, de azt a keveset is a lehető legjobban használja ki. Nagy szellemi erőfeszítést kö vetelő munkája után a legjobb kikapcsolódás a kerti munka és főleg a hétvégi medvei halászás. A Duna-parti csendben, a szabad levegőn tökéletesen kipiheni magát, új erőt gyűjt munkájához. — A tervezés, célkitűzéseink teljesítése ad értelmet életünknek. Az én sorsom eddig sikeresen alakult, elértem azt amit akartam, amire vágytam. Szeretem munkámat, és remélem, a további években még sok kút a tófeladatot oldhatok meg. DÍLIDÖBEN... A háziasszonyok számára legalkalmatlanabb időben kerestem fel Lörincz Rezsőnét, aki azonban nem neheztelt a váratlan látogatásért, szívesen tessékelt be szépen berendezett, kényelmes lakásukba. Kívüle csak az ötödikes Tibi volt otthon, megfázott és gondos anyukája ágyba parancsol ta. Fejére húzta a nagydunyhát, csak fekete üstöké látszott ki, de azért nagy érdeklődéssel hallgatta a felnőttek beszélgetését. Fokozatosan nekibátorodott, kilesett a csíkos huzat alól, rám villantotta a huncut szemét. Tibi a legkisebb a három Lőrincz gyerek közül. Éva a legidősebb, harmadéves orvos- tanhallgató, Rezső első gimnazista. Lőrinczné büszkén beszél gyermekeiről, minden szava féltő szeretedről tanúskodik. — Sokszor mondom gyermekeimnek, ez a világ akkor jöhetett volna, amikor én még fiatal voltam. Milyen másképp alakult volna sorom! Szegény családban nőttem fel, nem gondolhattam arra, hogy tovább tanuljak. Talán jobban becsülnék meg a mai életet, ha saját bőrükön tapasztalták volna a mi nehezebb, küzdelmesebb gyermekkorunkat. Lőrinczné ezt csak akkor hangoztatja, ha valamelyik gyerek megharagítja, de szerencsére ez nem gyakori, mindhárman jól tanulnak, nem okoznak különösebb gondot szüleiknek. Éva a főiskolán si helytáll, a szociális ösztöndíjon kívül havonta 350 koronát kap a jó tanulmányi előmenetelért, és ez bizony nagy segítség egy olyan családban, ahol három gyermeket nevelnek. Közben megérkezik a családfő, Szabó Rezső, a Gabőíkovói (Bősi) Állami Gazdaság tehergépkocsi-vezetője. Bekapcsolódik á beszélgetésbe, közösen futunk végig az elmúlt öt éven. — Elégedett vagyok életünk alakulásával. Sokat dolgozom, de nagy előny, hogy helyben van a munkahelyem. Keresetemből, a családi pótlékból és abból a pénzből, amit feleségem varrásért kap, szépen kijövünk. Négy éve teljesült közös nagy álmunk, vettünk egy Moszkvicsot. Nemrég berendeztük lakásunkat, új bútort, szőnyegeket vettünk. Úgy gondoltuk, most kell kicserélnünk a régieket, mert ha mind a három gyerek tovább tanul, nem jutja majd ilyen 'nagyobb vásárlásra. — Csak most, hogy végiggondoltam az elmúlt éveket, döbbenek rá, milyen sokat fejlődött a falunk. 1959-ben építettük fel házunkat, de évekig tapostuk a sarat, nyeltük a port. Ma már neonlámpákkal szegélyezett betonút és gyalogjáró vezet el hozzánk is, sőt még játszótér is épült a közelben. — jegyzi meg Lőrinczné. Aztán közös erővel felsorolják, mi épült a faluban az utóbbi években: a hnb új épülete, benzinkút, strand, bővült az üzlethálózat, javult az orvosi ellátás, új szolgáltatásokat vezettek be. A felsorolásba már Tibi is bekapcsolódott, sőt arról is beszámolt, mi jelentette számára a legnagyobb örömöt. — Tavaly anyuval és apuval a Tátrában jártunk. Az állami gazdaság szervezte a kirándulást. Éva és Rezső otthon maradtak. míg mi távol voltunk, ők etették a csirkéket és a disznót. Sok érdekeset láttunk, rengeteg fagyit ettünk, és még egy medvével is lefényképezkedtünk — tette hozzá nevetve. Bi tsúznom kell, a ház előtt ott áll a tehergépkocsi, Szabó Rezső csak ebédre ugrott haza. Tibi legnagyobb élménye egy tátrai kirándulás volt (A CSTK felvétele] 1976. I. 4. B evallom, nem ilyennek képzeltem a Klement Gottwald Gépgyár Kolárovói (Gútai) tize- nének pártelnökét. Fekete bajsza ellenére olyan fiatalnak látszik, hogy az első pillanatban azt hittem, eltévesztettem az ajtót, és rossz helyen kopogtattam. Fiatalsága — mindössze 25 éves — szinte jelkép, hiszen az üzem is nagyon fiatal, nincs még két esztendeje, hogy megkezdték a munkát az első gépeken. Az elmúlt öt évbe belefér Fél István eddigi életének valamennyi fontos eseménye. Éppen csak tanulmányainak sikeres befejezése — a Mol- dava nad Bodvou-i (Szepesi] Mező- gazdasági Műszaki Középiskolában érettségizett — nem tartozik ebbe a keretbe. Sorba vettük sorsának alakulását, de bármennyire is igyekezett, nem tudta meghatározni, melyik volt a legfontosabb állomás, nem sikerült a rangsorolás. Végül megállapodtunk, hogy egyiket sem hagyhatjuk ki, valamennyi döntő jelentőségű volt.^ ■ Az érettségi után bevonult katonád nak. A hadseregben eltöltött két év jó iskola volt számára, megismerte a kollektív élet előnyeit, fegyelmet, következetességet tanult, sok jó barátot szerzett. A leszerelés után a Gútai Műszaki Szolgáltató Vállalat- nál helyezkedett el, s a fuvarozást osztály vezetője lett. Szerette munkáját. de azért nem utasította vissza, amik r az új motorkerékpár gyárba hívták, ahol ma a káder- és személyzeti osztály .előadója. — Nagy előny, hogy jiatalon új üzembf* kerültem. Itt voltam az első lépéseknél, átéltem az üzembe helyezéssel járó sok-sok izgalmat. Az üres, nagy csarnok fokozatosan megtelt élettel, a kezdeti ötven ember helyett ma már mintegy 400-an dolgozunk itt. Rövidesen megkezdjük a robogók sorozatgyártását. Az is nagy előny, hogy kitűnő kollektívába kerültem-, azt hiszem, senki sem sértődik meg, ha valamennyiük nevében kijelentem, hogy szívügyünknek tartjuk a gyár fiejlődését. Közben aktívan dolgozott az ifjúsági szervezetben, két évig a SZISZ városi bizottságának elnöke volt. Erről a funkcióról csak azért mondott le, mert jelentősebb megbízatást kapott. — Mindjárt a > leszerelés után jelentkeztem a pártba. Politikai nézeteimre nagy hatással volt édesapám, aki ugyan nem párttag, de aktívan dolgozik a szakszervezetekben. Nem akarom passzívan nézni az élet alakulását, én is hozzá akarok járulni előrehaladásunkhoz, és úgy gondoltam, párttagként többet tehetek. Óriási megtiszteltetés ért idén szeptemberben, amikor pártelnöknek választottak meg. Dolgoztam már a pártbizottságban, de erre sohasem gondoltam. Kissé meg is ijedtem, de látom, hogy segítenek az idősebb e'lvtársak itt az üzemben és a járáson, és én is mindent megteszek, hogy ne okozzak csalódást. Magánéletében a legnagyobb változást házasságkötése jelentette. Másfél éves ismeretség után feleségül vette Szabó Marqitot. Közös életükről hadd szóljon Gitus asszony, aki két évre búcsút mondott munkahelyének, a gútai postahivatalnak, mivel az év végére várja második gyermekét. Nyugodtan beszélgethettünk, a másfél éves bogárszemű Henrietta a szomszéd szobában ebéd utáni álmát aludta. — Az esküvő után apósoméknál laktunk, de a kislány megszületése után ide költöztünk apámhoz, itt tágasabb, jobban elférünk. Remélem, rövidesen saját otthonunkba költőz hetünk. Tavaly kezdtünk építkezni, volt egy kis spórolt pénzünk, de a városi nemzeti bizottság stabilizációs kölcsöne nélkül nem mertünk volna belevágni. Ikerházakat építünk, hat fiatal házaspár közösen. Apósom is sokat segít. Én magam nemigen segíthetek, hiszén itt van Hennike. Amíg dolgoztam, anyósom viyyázott rá, de most majd két évig vele le hetek, nagyon jól jön a gyermekgondozási segély. Láttam az. új épülő hazat, mar csak a vakolás és a belső munkák hiányoznak. Egy év múlva bizonyara rá sem ismerek már a ma még szürke falakra, az emeletes, korszerű épületben kellemes otthont teremtenek majd maguk és gyermekeik számára. Fél István felnőtt, önálió élete sikeresen indult Csakis tőle függ, hogyan használja ki a társadalmunk nyújtotta lehetőségeket, neki kell ■ bebizonyítania, hogy megérdemelte a bizalmat. CSIZMÁR ESZTER SIKERES INDULÁS
