Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-04 / 1. szám

­X Elérkezett a számvetés ideje. Az idei év végi mérlegkészítés jelentőségét nö­veli, hogy 1975 az 5. ötéves tervidőszak utolsó éve volt, és így nemcsak egy év, hanem öt év eredményeit összegezzük. A társadalom életében öt év nem nagy idő, de - amiint ezt lépten-myomon tapasztalhatjuk — ilyen, aránylag rövid időszak alatt is jelentős előrehaladás érhető el. Az új év küszöbén magunk is visszatekintünk, számbavesszük sikerei nket, kudarcainkat. Egy ember életében az öt év már olyan jelentős időszak, amelynek eseményei, döntései lényegesen kihatnak sorsának további alakulására. tflIMANt KM ERKMES ÉLNI A telefonösszeköttetés ma éle­tünk nélkülözhetetlen, egészen természetes része. Pillanatokon belül kapcsolatba léphetünk a hívott számmal, sőt az utóbbi években az is lehetővé vált, hogy közvetlenül feltárcsázhat­juk több száz kilométerre élő Ismerősünk vagy munkatársunk telefonszámát. Az, hogy évről évre több vonalon létesült au­tomatikus telefonösszeköttetés, nagymértékben a Bratislaval Ká­belek és Szigetelőanyagok Ku­tatóintézete munkatársainak kö­szönhető. Csiba Rudolf, az intézet ter­vezőirodájának osztályvezetője tagja volt annak a kutatócso­portnak, amelyet annak idején érdekes feladattal, a telefonká­belek fejlesztésével bíztak meg. Kilencéves kutatómunka, sok­sok erőfeszítés, kitartó igyeke­zet eredményeképpen olyan ve­zetéket kísérleteztek ki, amely tulajdonságaival messze felül­múlja az eddig használtakat. Asztalán egy darab kábel fek­szik, benne színes vezetékek, amelyek a laikus szemében nemigen különböznek a töb­biektől, pedig ezek a vörösréz­huzalok csodálatos dolgokra ké­pesek. — Az ilyen kiskoaxiális veze­tékpáros 2700 beszélgetés to­vábbítására alkalmas, míg a ha­gyományos vezetékek ennek csak töredékét, egészen mini­mális számú beszélgetést tud­nak közvetíteni. Mi fejlesztettük ki a gyártó gépsort is, amelyen ma a Déőíni Kábelgyárban dol­goznak. Az újfajta kábel előál­lítása nagyon eltér a kábel- gyártás eddig! módjától, igen bonyolult, ezredmilliméteres pontosságot igénylő folyamatot jelent. Á décíni szakemberek nálunk ismerkedtek meg az új gyártási folyamattal, mi pedig Csiba KudíHt a Kábelek és Szi­getelőanyagok Kutatóintézeté­nek állami díjas kutatója ott voltunk a kábelgyárban a gépek beindításakor, az első ki­lométerek legyártásakor. Déőín- ben már több mint két éve za­varmentesen folyik a termelés. Az ilyen nagy teljesítményű kábelek használatával óriási mennyiségű színes fémet és munkát takarítanak meg, éven­te összesen 200 millió korona értékben. . A kábeleket először, a Déőíni Kábelgyárral együtt, 1973-ban a brnói gépipari kiállításon mu­tatták be, ahol aranyérmet kaptak. Négyen: Csiba Rudolf és Sfastny jaroslav mérnök a kutatóintézet, jaroslav Puncman és Pravoslav Polák, a décíni gyár dolgozói nagy elismerés­ben részesültek — 1974. május 1-én Klement Gottwald Állami Díjat kaptak. — Nehéz szavakban kifejez­ni, azt át kell élni, amit a prá­gai várban éreztem — emlék­szik a felejthetetlen napokra Csiba Rudolf. Feleségemmel együtt izgatottan készültünk a fővárosba, az igazat megvallva, csak ott hittük el igazán, hogy valóban ilyen nagy kitüntetés­ben részesülök. Határtalan bol­dogság töltött el, gondolatban visszapt/reg! ettem az elmúlt éve­ket, elfeledkeztem a sok átvir­rasztott éjszakáról, és csak an nak örültem, hogy fáradozásun­kat siker koronázta. Eszembe jutottak intézetbeli munkatár saim, jó kollektívánk, mely nél kül aligha érhettünk volna el ilyen eredményeket. Kétségtelen, hogy az elmúlt években ez a kitüntetés volt életem legnagyobb eseménye, de ma már nemigen gondolok rá, rejtett kis rugóként ösztö­nöz az újabb jeladatok sikeres megoldása. Csak fiaim emlé­keztetnek itt ott a tavalyi má­jus elsejére. Csiba Rudolf ikrei, Rudi és Béla apjuk nyomdokaiban ha­ladnak. mindketten műszaki pályát választottak. A Duna-ut- cai Magyar Tannyelvű Alapis­kola elvégzése után szakközép- iskolában folytatták tanulmá­nyaikat, ma pedig a műszaki fő­iskola sikeres hallgatói, Rudi építészmérnöknek, Béla gépész mérnöknek készül. Szabad idő? Abból bizony ke­vés van, de azt a keveset is a lehető legjobban használja ki. Nagy szellemi erőfeszítést kö vetelő munkája után a legjobb kikapcsolódás a kerti munka és főleg a hétvégi medvei halá­szás. A Duna-parti csendben, a szabad levegőn tökéletesen ki­piheni magát, új erőt gyűjt munkájához. — A tervezés, célkitűzéseink teljesítése ad értelmet életünk­nek. Az én sorsom eddig sikere­sen alakult, elértem azt amit akartam, amire vágytam. Sze­retem munkámat, és remélem, a további években még sok kút a tófeladatot oldhatok meg. DÍLIDÖBEN... A háziasszonyok számára legalkalmatlanabb időben ke­restem fel Lörincz Rezsőnét, aki azonban nem neheztelt a váratlan látogatásért, szívesen tessékelt be szépen berende­zett, kényelmes lakásukba. Kí­vüle csak az ötödikes Tibi volt otthon, megfázott és gon­dos anyukája ágyba parancsol ta. Fejére húzta a nagyduny­hát, csak fekete üstöké lát­szott ki, de azért nagy érdeklő­déssel hallgatta a felnőttek beszélgetését. Fokozatosan ne­kibátorodott, kilesett a csíkos huzat alól, rám villantotta a huncut szemét. Tibi a legkisebb a három Lőrincz gyerek közül. Éva a legidősebb, harmadéves orvos- tanhallgató, Rezső első gimnazista. Lőrinczné büszkén beszél gyermekeiről, minden szava féltő szeretedről tanúskodik. — Sokszor mondom gyermekeimnek, ez a világ akkor jö­hetett volna, amikor én még fiatal voltam. Milyen másképp alakult volna sorom! Szegény családban nőttem fel, nem gon­dolhattam arra, hogy tovább tanuljak. Talán jobban becsül­nék meg a mai életet, ha saját bőrükön tapasztalták volna a mi nehezebb, küzdelmesebb gyermekkorunkat. Lőrinczné ezt csak akkor hangoztatja, ha valamelyik gye­rek megharagítja, de szerencsére ez nem gyakori, mind­hárman jól tanulnak, nem okoznak különösebb gondot szü­leiknek. Éva a főiskolán si helytáll, a szociális ösztöndíjon kívül havonta 350 koronát kap a jó tanulmányi előmenete­lért, és ez bizony nagy segítség egy olyan családban, ahol három gyermeket nevelnek. Közben megérkezik a családfő, Szabó Rezső, a Gabőíkovói (Bősi) Állami Gazdaság tehergépkocsi-vezetője. Bekapcsoló­dik á beszélgetésbe, közösen futunk végig az elmúlt öt éven. — Elégedett vagyok életünk alakulásával. Sokat dolgozom, de nagy előny, hogy helyben van a munkahelyem. Keresetem­ből, a családi pótlékból és abból a pénzből, amit feleségem varrásért kap, szépen kijövünk. Négy éve teljesült közös nagy álmunk, vettünk egy Moszkvicsot. Nemrég berendeztük laká­sunkat, új bútort, szőnyegeket vettünk. Úgy gondoltuk, most kell kicserélnünk a régieket, mert ha mind a három gye­rek tovább tanul, nem jutja majd ilyen 'nagyobb vásárlásra. — Csak most, hogy végiggondoltam az elmúlt éveket, döb­benek rá, milyen sokat fejlődött a falunk. 1959-ben építettük fel házunkat, de évekig tapostuk a sarat, nyeltük a port. Ma már neonlámpákkal szegélyezett betonút és gyalogjáró vezet el hozzánk is, sőt még játszótér is épült a közelben. — jegy­zi meg Lőrinczné. Aztán közös erővel felsorolják, mi épült a faluban az utóbbi években: a hnb új épülete, benzinkút, strand, bővült az üzlethálózat, javult az orvosi ellátás, új szolgáltatásokat vezettek be. A felsorolásba már Tibi is bekapcsolódott, sőt arról is be­számolt, mi jelentette számára a legnagyobb örömöt. — Tavaly anyuval és apuval a Tátrában jártunk. Az állami gazdaság szervezte a kirándulást. Éva és Rezső otthon ma­radtak. míg mi távol voltunk, ők etették a csirkéket és a disznót. Sok érdekeset láttunk, rengeteg fagyit ettünk, és még egy medvével is lefényképezkedtünk — tette hozzá nevetve. Bi tsúznom kell, a ház előtt ott áll a tehergépkocsi, Szabó Rezső csak ebédre ugrott haza. Tibi legnagyobb élménye egy tátrai kirándulás volt (A CSTK felvétele] 1976. I. 4. B evallom, nem ilyennek képzel­tem a Klement Gottwald Gép­gyár Kolárovói (Gútai) tize- nének pártelnökét. Fekete bajsza el­lenére olyan fiatalnak látszik, hogy az első pillanatban azt hittem, el­tévesztettem az ajtót, és rossz he­lyen kopogtattam. Fiatalsága — mindössze 25 éves — szinte jelkép, hiszen az üzem is nagyon fiatal, nincs még két esztendeje, hogy meg­kezdték a munkát az első gépeken. Az elmúlt öt évbe belefér Fél Ist­ván eddigi életének valamennyi fon­tos eseménye. Éppen csak tanulmá­nyainak sikeres befejezése — a Mol- dava nad Bodvou-i (Szepesi] Mező- gazdasági Műszaki Középiskolában érettségizett — nem tartozik ebbe a keretbe. Sorba vettük sorsának ala­kulását, de bármennyire is igyeke­zett, nem tudta meghatározni, me­lyik volt a legfontosabb állomás, nem sikerült a rangsorolás. Végül megál­lapodtunk, hogy egyiket sem hagy­hatjuk ki, valamennyi döntő jelentő­ségű volt.^ ■ Az érettségi után bevonult katonád nak. A hadseregben eltöltött két év jó iskola volt számára, megismerte a kollektív élet előnyeit, fegyelmet, következetességet tanult, sok jó ba­rátot szerzett. A leszerelés után a Gútai Műszaki Szolgáltató Vállalat- nál helyezkedett el, s a fuvarozást osztály vezetője lett. Szerette mun­káját. de azért nem utasította vissza, amik r az új motorkerékpár gyárba hívták, ahol ma a káder- és sze­mélyzeti osztály .előadója. — Nagy előny, hogy jiatalon új üzembf* kerültem. Itt voltam az első lépéseknél, átéltem az üzembe he­lyezéssel járó sok-sok izgalmat. Az üres, nagy csarnok fokozatosan meg­telt élettel, a kezdeti ötven ember helyett ma már mintegy 400-an dol­gozunk itt. Rövidesen megkezdjük a robogók sorozatgyártását. Az is nagy előny, hogy kitűnő kollektívába ke­rültem-, azt hiszem, senki sem sér­tődik meg, ha valamennyiük nevé­ben kijelentem, hogy szívügyünknek tartjuk a gyár fiejlődését. Közben aktívan dolgozott az ifjú­sági szervezetben, két évig a SZISZ városi bizottságának elnöke volt. Er­ről a funkcióról csak azért mondott le, mert jelentősebb megbízatást ka­pott. — Mindjárt a > leszerelés után je­lentkeztem a pártba. Politikai néze­teimre nagy hatással volt édesapám, aki ugyan nem párttag, de aktívan dolgozik a szakszervezetekben. Nem akarom passzívan nézni az élet ala­kulását, én is hozzá akarok járulni előrehaladásunkhoz, és úgy gondol­tam, párttagként többet tehetek. Óriási megtiszteltetés ért idén szep­temberben, amikor pártelnöknek vá­lasztottak meg. Dolgoztam már a pártbizottságban, de erre sohasem gondoltam. Kissé meg is ijedtem, de látom, hogy segítenek az idősebb e'lvtársak itt az üzemben és a járá­son, és én is mindent megteszek, hogy ne okozzak csalódást. Magánéletében a legnagyobb vál­tozást házasságkötése jelentette. Más­fél éves ismeretség után feleségül vette Szabó Marqitot. Közös életük­ről hadd szóljon Gitus asszony, aki két évre búcsút mondott munkahelyé­nek, a gútai postahivatalnak, mivel az év végére várja második gyerme­két. Nyugodtan beszélgethettünk, a másfél éves bogárszemű Henrietta a szomszéd szobában ebéd utáni álmát aludta. — Az esküvő után apósoméknál laktunk, de a kislány megszületése után ide költöztünk apámhoz, itt tágasabb, jobban elférünk. Remélem, rövidesen saját otthonunkba költőz hetünk. Tavaly kezdtünk építkezni, volt egy kis spórolt pénzünk, de a városi nemzeti bizottság stabilizációs kölcsöne nélkül nem mertünk volna belevágni. Ikerházakat építünk, hat fiatal házaspár közösen. Apósom is sokat segít. Én magam nemigen segíthetek, hiszén itt van Hennike. Amíg dolgoztam, anyósom viyyázott rá, de most majd két évig vele le hetek, nagyon jól jön a gyermekgon­dozási segély. Láttam az. új épülő hazat, mar csak a vakolás és a belső munkák hiányoznak. Egy év múlva bizonya­ra rá sem ismerek már a ma még szürke falakra, az emeletes, korszerű épületben kellemes otthont terem­tenek majd maguk és gyermekeik számára. Fél István felnőtt, önálió élete sikeresen indult Csakis tőle függ, hogyan használja ki a társadal­munk nyújtotta lehetőségeket, neki kell ■ bebizonyítania, hogy megérde­melte a bizalmat. CSIZMÁR ESZTER SIKERES INDULÁS

Next

/
Thumbnails
Contents