Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-05-30 / 22. szám

Szergej Trapeznyikov:• (A tanulrjiány első részét az Űj Szó múlt vasárnapi számában közöltük) A tudományos-technikai forradalom kétségtelenül valamennyi kontinensen meggyorsítja a társadalom- átalakító folyamatokat, amelyek a szocializmus tel­jes és osztatlan győzelmére fognak vezetni az egész világon. A történelem azt tanítja, hogy ahol a technikai ha­ladás nem járt együtt a társadalmi haladással, a technika torz formákban fejlődött, nem kapott elég teret, és végül is kifulladt. És viszont, ahol a tech­nikai haladás együtt járt a társadalmi haladással, gyors ütemben fejlődött mind a tudomány, mind a társadalom. Vizsgáljuk meg most röviden a jelenkori tudományos-technikai forradalom néhány sajátossá­gát. nézzük meg, milyen e forradalom kapcsolata a mai társadalmi folyamatokkal. A jelenkori tudományos-technikai forradalomnak mt az egyik sajátossága, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való forradalmi átmenet korszakában megy végbe. Ez a forradalom megszilárdította a szo­cialista világrendszert. A világ minden részén kibon­takoztak a demokratikus felszabadító mozgalmak. Széthullott az imperializmus gyarmatrendszere, el­pusztultak a gyarmatbirodalmak. Lényegében an­nak vagyunk tanúi, hogy a népek gigászi harcot folytatnak azért, hogy kivívják nemzeti, társadalmi és gazdasági szabadságukat, megszabaduljanak a töke uralmától. És a dialektikus logikát követve biztosak vagyunk afelől, hogy a szocializmus győzni fog, ha szolgálatba állítja a tudományos-technikai forrada- "X lom vívmányait. További sajátosság. A tudományos-technikai forra­dalom bizonyos értelemben tengelye annak a harc­nak, amely a két világ, a két különböző típusú rend­szer, a szocialista és a kapitalista rendszer között folyik. Ilyen körülmények között a tudományos-tech­nikai forradalom, annak eredményei és követelmé­nyei kétélű fegyverré válnak, felhasználhatják őket A HALADÁS ERŐI a civilizációnak és a további virágzásnak az érdeké­ben, a reakció erői viszont az erőszak és a rombo­lás sötét céljaira. Ezért rendkívül éles harc folyik a tudományos-technikai forradalom problémái körül, s ebből is igen jól láthatjuk, hogy a technikai haladás szoros kapcsolatban van a társadalmi haladással. Napjaink tudományos-technikai' forradalma egyete­mes. A múltban a tudományos-technikai változások a tudomány vagy a technika egyes területein bonta­koztak ki, ma viszont a tudományos-technikai forra­dalom behatolt minden tudományágba, a technika minden ágába, felöleli az élet termelési-gazdasági, * társadalmi és szellemi szféráját. Ezért minden újabb felfedezés még inkább meggyorsítja a technikai ha­ladást. Igazi tudományos-technikai haladás tehát csak tár­sadalmi haladással együtt képzelhető el. S e kettő egységes folyamattá egyesülve megmozgatja a mun­kások és a parasztok milliós tömegeit, az értelmiség széles köreit valamennyi kontinensen. A lenini pártnak fontos jellegzetessége, hogy nem csupán tisztában van tudományosan azzal, amit tesz, hanem azt is teszi, amit tudományosan felismer. A párt átalakító tevékenységében következetesen és szilárdan támaszkodik a marxista—leninista elmélet­re, amely lehetővé teszi számára, hogy előre lássa a társadalmi folyamatokat, és az objektív törvények követelményeivel és a dolgozók érdekeivel össz­hangban használja fel a nép alkotó energiáját. Ezzel biztosítja a társadalmi élet minden oldalának terv­szerű és harmonikus fejlődését a kommunizmus irá­nyában. A kommunisták sohasem feledkezhetnek meg a legfontosabbról: a marxista-leninista elmélet iránytűje nélkül nem lehet eljutni a kommunizmus­hoz, nélküle letévedhetünk az útról, ami pedig sú­lyos követelményekkel jár. Pártunk ezért állandóan ■agy figyelmet fordít a marxista—leninista elmélet problémáira, a társadalomtudományok szerepének nö­velésére. A társadalomtudományoknak — minden sajátossá­guk mellett —, akárcsak a természettudományok­nak, két fő irányuk van: a kutatás és az alkalmazás, amiről fentebb volt szó. A kutatást és az alkalmazást természetesen nem szabad szembeállítanunk, de nem is azonosíthatjuk őket. Gondoljunk csak arra, mennyire fontosnak tartották az alapkutatások fejlesztését A TUDOMÁNYOS világnézet megalapítói, akik óva intettek a szűk empirizmustól és az egyoldalú prakticizmustól és voluntarizmustól. „... Aki az általános kérdések előzetes megoldása nélkül nyúl a részletkérdésekhez — írta Lenin —, az lépten-nyomon, akarva, nem akarva elkerülhetet- 1976. lenül »belebotlik« ezekbe az általános kérdésekbe. Ha viszont minden egyes esetben vakon beléjük bot- V. 30. lünk, akkor politikánkat szánalmas botorkálásra és elvtelenségre kárhoztatjuk.“ A társadalomtudományokban azért szükséges min­denekelőtt a fundamentális problémákat megoldani, mert biztosítani kell a tudomány és a gyakorlat ter­mékeny kapcsolatát, meg kell teremteni a biztos módszertani alapokat az alkalmazott tudományok számára. Éppen a társadalomtudományi alapkutatások eredményeképpen lehet’ megtalálni nagy horderejű új eszméket, leszűrni hosszú távra érvényes követ­keztetéseket A tudomány fejlődésének fontos törvényszerűsé­ge, hogy a tudományos kutatásokban sikert csak a természettudományok és a társadalomtudományok egysége esetén lehet elérni. Az SZKP állandóan tö­rődik azzal, hogy megszilárdítsa a természettudósok Lenin által szorgalmazott szövetségét. E szövetség alapja elsősorban a világnézet, a metodológia egysé­ge, azoknak a céloknak az egysége, amelyeket a, szovjet tudomány szolgál, továbbá az az egyre sür­getőbb szükséglet, hogy komplex módon — sok tu­domány képviselőinek közös erőfeszítéseivel — ku­tassunk tudományos alapproblémákat. A társadalom- és természettudományok szerves komplexuma a mar­xizmus—lenlnizmus rendíthetetlen alapján biztosítja az érett, fejlett szocializmusba és a kommunizmusba való átnövése időszerű problémáinak elméleti és gya­korlati megoldását. Amikor hangsúlyozzuk a tudomány fejlődésének ezt a törvényszerűségét, figyelembe kell vennünk, hogy a mai feladatok nagysága, perspektivikussága újabb követelményeket támaszt az elmélet kidolgo­zásával, a társadalomtudományok további fejlődésével szemben. A tudományos kutatások eredményessége, gyakorlati jelentősége elsősorban a tudósoknak a marxista—leninista metodológiához való hűségétől függ. Ebből érthető, milyen nagy ma a társadalom- tudományok világnézeti és metodológiai funkciójának szerepe. A tudományos metodológia bármilyen lebe­csülése súlyosan árthat a kutatás eredményeinek, csökkentheti eszmei értéküket, olykor pedig előidéz­heti idegen nézetek és koncepciók behatolásának a veszélyét. A marxista—leniniáta társadalomtudomány, a kom­munista ideológia nem spekulatív okoskodások ered­ménye, hanem az emberi gondolat és kultúra sok évszázados fejlődésének, a tömegek forradalmi gya­korlatának, tapasztalatainak elemzéséből és általá­nosításából leszűrt összegezés. A marxista—leninista társadalomtudomány és a kommunista ideológia szer­ves egysége erőteljesen előmozdítja a marxizmus— leninizmus mindhárom alkotórészének — a filozófiá­nak, a politikai gazdaságtannak és a tudományos kommunizmusnak — a fejlődését. Röviden tekintsük át a társadalomtudományok mai fejlődését, hogy kiemelhessük a probléma kővetkező metodológiai vonatkozásait, amelyek fontosak ahhoz, hogy megértsük a párt elméleti tevékenységének nö­vekvő szerepét. A társadalomtudományokban, mint általában az egész modern tudományban, két ellentétes előjelű, objektív folyamat megy végbe, mégpedig egyrészt a tudományos ismeretek differenciálódása, újabb kuta­tási területek elkülönülése, másrészt az ismeretek integrációja, vagyis olyan komplex problémák jelent­keznek, amelyeket csak több tudomány művelői kö­zös erőfeszítéssel tudnak megoldani, s ebből követ­kezően e tudományok módszerei és eljárásai kölcsö­nösen hatnak egymásra. Arra törekszünk, hogy ez a két tendencia tudományosan irányított társadal­munkban ne spontán fejlődjön, hogy az űj kutatási területek, amelyekkel nagy tudományos kollektívák foglalkoznak, mindig céltudatosan fejlődjenek. Egyik esetben társadalomtudományi munkálatokat igényel­hetnek fontos aktuális szükségletek, főleg propagan- disztikus, népszerűsítési, vagy, mint mondják, alkal­mazott célokból; más esetben mélyreható, huzamos alapkutatásokra van szükség, amelyek a hosszabb távlatokat veszik figyelembe. Ezt a munkamegosztást biztosítani kell a társadalomtudományi tevékenység­ben. A LEGFONTOSABB KRITÉRIUM, amely meghatározza a társadalomtudományok szere­pét szocialista társadalmunkban, e tudományok el­méleti megalapozottsága, a marxista—leninista világ­nézet tisztasága, a köntörfalazás, az ingadozás min­den megnyilvánulásának elutasítása, a burzsoá ideo­lógia, valamint a jobboldali opportunista és a balol­dali kalandor ideológia iránti engedékenység elveté­se. Ezért itt különösen fontos a tudósok felelőssége és igényessége. Különösen nagy felelősség ez, amely­ben mindig jelen van a világnézeti, ideológiai és politikai aspektus. A marxizmus—leninizmus alapjára épülő társada­lomtudományok lényegüket tekintve egzakt tudomá­nyok. A dialektikus és a történelmi materializmus megjelenésével a társadalomtudományok szilárd me­todológiai alapot nyertek, és lényegében ugyanolyan egzakttá váltak, mint a természettudományok. Ugyan­azok az elvek és fejlődési törvényszerűségek jellem­zik őket, mint a természettudományokat. Ráadásul a kutatási eszköztáruk egyre inkább kiegészül mate­matikai módszerekkel, korszerű technikai eszközök­kel és mindenekelőtt az elektronikus számítástechni­kával. Ezért elvi szempontból értelmét veszti a tudo­mányok felosztása egzakt és nem-egzakt tudomá­nyokra. A kommunista társadalmi-gazdasági formáció meg­teremtése újabb óriási problémákat vet fel az egész elméleti front előtt. A mai világban történő jelentős változások is azt igénylik, hogy osztályalapon állva mélyrehatóan megvizsgáljuk és elemezzük őket, ak­tivizáljuk az elméleti káderek munkáját, tovább fo­kozzuk az offenzív ideológiai harcot ideológiai ellen­feleink ellen. Az SZKP abból indul ki, hogy minél következete­sebben érvényesítjük a tudomány pártosságának el­vét, annál pontosabb, sokoldalúbb, mélyebb ismerete, két kapunk. S minél gazdagabbak, minél tökélete­sebbek a tudomány által feltárt ismeretek, annál inkább egybevágnak a párt érdekeivel, a munkásosz­tály és minden dolgozó érdekeivel. A pártosság elve, az osztályelv mélységesen tudományos és örök ér­vényű. Országunk tudósai megtisztelő kötelességük­nek tekintik, hogy a marxizmus—leninizmus teljes erejét és potenciálját latba vetve harcoljanak ideoló­giai ellenfeleik ellen, tevékenyen részt vegyenek a kommunizmus eszményeinek diadaláért, az emberek elméjéért és szívéért vívott harcban. AZ IGAZI TUDOMÁNY lényegénél fogva mélységesen forradalmi és átalakí­tó töltetű, arra hivatott, hogy elősegítse az emberi­ség fejlődését, a haladást. „A tudományban Marx tör­ténelmet mozgató, forradalmi erőt látott — írta En­gels. — Bármilyen nagy öröme telt is valamely el­méleti tudomány új felfedezéseiben, amelynek gya­korlati alkalmazhatóságát talán még nem is lehetett előre látni — még nagyobb örömet érzett, ha olyan felfedezésről volt szó, amely azonnal forradalmast- tóan hatott az iparra, a történelmi fejlődésre egyál­talában.“ Korunkban minden földrészen megfogalmazódik a társadalmi haladás igénye. Munkások, parasztok mil­liói, az elnyomott nép minden rétegének képviselői társadalmi haladásra vágynak. Ez egyrészt azt jelen­ti, hogy a sokmilliós tömegek számára elfogadhatat­lan a burzsoá rend, amelynek gazdasági és politikai rendszere hitelét vesztette, nem elégítik ki őket a burzsoá demokratizmus hazug, képmutató ígéretei, másrészt pedig az, hogy keresik az igazságosabb társadalmi rendhez, a szocializmushoz vezető uta­kat. Ezért a haladó társadalomtudománynak igen fontos feladata, hogy segítsen a forradalmi erőknek jól megoldani azt a korunk által feltett kérdést, hogy merre haladva, milyen eszközökkel és módszerekkel lehet elérni a legbiztosabban a hőn áhított célt — a szocializmus győzelmét az egész világon. A kapitalista termelési mód, amely szakadatlanul forradalmasítja és egyben társadalmasítja a termelé­si folyamatot, már megteremtette a szocializmus anyagi-technikai feltételeit. Világtörténelmi értelem­ben a termelőerők — s maga a tudományos-techni­kai forradalom — messze túlnőttek a kapitalizmus keretein, és arról tanúskodnak, hogy a társadalom teljesen megérett a szocializmusra. A monopolkapi­talizmus összenövése az államhatalommal a népek szemében végleg lejáratta a burzsoá rendnek mind a gazdasági alapját, mind a politikai felépítményét. Más szóval, a kapitalizmus mint társadalmi-gazdasági rendszer történelmileg kimerült, kifulladt. Figyelembe kell vennünk azonban azt is, hogy a szocializmus objektív anyagi előfeltételeinek meglé­te még önmagában nem elég ahhoz, hogy a kapita­lizmus szocializmussá váljon. A kapitalizmus nem pusztul el automatikusan, a szocializmus nem jön el magától. Lenin megállapította, hogy az imperializmus korában kétségtelenül érettek a szocializmus anyagi előfeltételei, de egyszersmind hangsúlyozta, hogy a szubjektív tényező nélkül, a marxista párt által ve­zetett munkásosztály és a dolgozó tömegek forradal­mi harca nélkül a kapitalizmus magától nem pusz­tul el — a rothadás elhúzódhat. Csakis a munkásosz­tály — a nagy dolgozó tömegek aktív támogatásával, valóban forradalmi párt vezetésével — döntheti el, juttathatja diadalra a szocializmust. A TUDOMÁNYOS-TECHNIKAI • FORRADALOM nemhogy nem gyógyította be, hanem még inkább el­mérgesítette az imperializmus fekélyeit, kiélezte an- tagonisztikus ellentéteit. Az imperializmus társadalmi lényegének és történelmi helyének lenini elemzése, amely „Az imperializmus mint a kapitalizmus legfel­sőbb foka" c. művében olvasható, napjainkban is tel­jesen helytálló és érvényes, lehetővé teszi, hogy meg­értsük az imperializmus mai új jelenségeit és sajátos­ságait. A kapitalizmus általános válsága, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdődött, tovább mélyül és súlyosbodik. Egyetemessé, és min­dent átfogóvá vált. Az imperializmus az egyik ve­reségét a másik után szenvedi el, és szemtől szemben áll a szocialista világrendszer hatalmas erejével. Miközben éleződnek az imperializmus antagoniszti- kus ellentétei, a világ gondolkozó, haladó emberei mindent elkövetnek a nemzetközi feszültség csökken­téséért, a béke megszilárdításáért. A történelem ta­nulságai, a mai események újra meg újra visszave­zetnek ahhoz a lenini gondolathoz, hogy a békéért folytatott harc csak akkor járhat tartós sikerrel, ha alátámasztják a néptömegek szervezett akciói, ame­lyekkel megfékezik az imperializmus militarista és szélsőséges erőit, más szóval, ha a béke sorsa a né­pek erős kezében lesz. Minél magasabb fokú a nép­tömegek forradalmi öntudata, minél inkább készek a kitartó, következetes osztályharcra, annál nehezebben leküzdhető akadály állja útját a kizsákmányoló erők azon törekvésének, hogy nekik tetszőén szabják ki a világ térképét. Ez a háborús veszély elhárításáért, a világ népeinek biztonságáért folyó harc dialekti­kája. Korunkban senki se számítson arra, hogy az ideo­lógiai fronton elül az osztályharc, amint a jobboldali reformisták meg a burzsoá ideológusok bizonygatják. Ez a harc nem enyhül, h'ánem erősödik, és ebben a helyzetben mi azt tekintjük feladatunknak, hogy egy. részt emeljük a jelenkori társadalmi-gazdasági világ­folyamat problémáit tisztázni hivatott kutatások el­méleti színvonalát, másrészt pedig tudományos, of­fenzív bírálatban részesítsük az antimarxísta kon­cepciókat, amelyek szépíteni szeretnék a kapitaliz­must, és hamis megvilágításba próbálják helyezni a szocialista rendszert. ( A mai forradalmárokra, a marxistákra—leninisták­ra az a nagy feladat vár, hogy még magasabb szín­vonalra emeljék a forradalmi elméletet, szembehe­lyezzék a revizionizmus elcsépelt koncepcióival és dogmáival, előmozdítsák, hogy az emberiség megsza­baduljon mindenfajta elnyomástól és kizsákmányo­lástól. • A marxista-leninista elmélet nagy jelentősége az, hogy kulcsot ad kezünkbe a világ megváltoztatásá­hoz, átalakításához, jó irányban hajtja a történelem forradalmi mozdonyát. A kommunizmus anyagi­technikai bázisának megteremtéséért kibontakozó harc, a kommunista építés mind újabb feladatainak kitűzése és megoldása szemléletesen mutatja a tu­domány átalakító erejét a szovjet társadalom életé­ben. Tudományos alapokon fejlődő társadalmunk jól tudja, hogy képes felépíteni a kommunizmust, és zászlajára felírta: „Mindenki képességei szerintt mindenkinek szükségletei szertntl" TUDDMANV as KMMUHZHOS

Next

/
Thumbnails
Contents