Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-16 / 20. szám
Paraván előtt — paraván mögött Gondolatok a bábszínjátszásról A bábművészet komplex művészet, éppen ezért rendkívül fontos szerepet látszik a gyermeknevelésben. Egy-egy ió előadásnak olyan esztétikai hatása van. amilyen talán egyetlen más művészetnek sem. Ugyanakkor gondolkodni-alkotni tanít, hiszen a gyermek számára a játék tulajdonképpen az élet gyakorlása. A bábszínházi előadás rendkívüli erővel hat a gyermek érzelem-, gondolat- és képzeletvilágára, segíti az ítéletalkotásban, az erkölcsi ió me'letti határozott állásfoglalás jan Aki a bábművészetben kíván elmerülni, meg kell ismerkednie a társművészetekkel. Az esztétika komplex ismerete a foglalkoztatott gyermek személyiségének harmonikus kialakulása szempontjából fontos. A ma gyermeke egyre Igényesebb. Középszerű zenével vagy olvasmánnyal sem ízlését kiművelni. sem irodalomkedvelővé nevelni nem lehet. Óvnunk kell tehát a középszertől és a g.ocsel telített ifjúsági zene- és mesemüvektől, illetve képzőművészeti alkotásoktól. A paraván mögött olyan meséket, illetve verseket keltsünk életre, am ;ly napjaink őt is érintő problémáiról szólnak, mert csak így érhető el, hogy fölébresszük benne a probléma továbbgondolásának — tehát az alkotásnak, az önművelésnek — az igényét. Sajnos, bár egyre ritkábban, még a tévében is láthatunk olyan bábjátékot, amelyet a fiúk kalandos romantikaigényének, és a lányok szentimentalizmus-szük- ségletének kielégítésére alapoznak Ha az amatőr bábrendező ilyen darabot választ, akkor az előadó a gyermekek lelkivilágát. éntudatát is tönkreteheti. Rossz irányba terelheti a gyermeket személyisége kialakításában, és közösségi gondolkozását olybá mételyezheti, hogy a gyermek világéletében énközpontú. önző és asszociális ember marad, vagy úgy adja föl önállóságát, hogy elveszti egyéniségének magvát A bábjáték természetesen pedagógiai célokat is szolgál. Sok pedagógusunk a megmondhatója, hogy a báb jelzésszerű és szimbolikus volta mennyiben segítette nevelő célzatú szövegének megértésében. Persze a kész iáték túlságosan kiszolgálja a gyereket, elveszi tőle a játék lényegét: a spontán alkotás lehetőségét. Ezért ajánlatos a bábokat “politechnikai órákon készíteni. így is segítve a gyermeket alkotó képzeletének fejlesztésében. Lehetőleg tipizált bábot készítessünk a gyerekekkel, azaz olyant, amely az egyik pillanatban például bárány a másikban farkassá alakítható. És ezzel elmondatott az is hogv a bábiá- ték kiváló gvógvszer a gvermek érzelmi zavarainak gyógyítására. gátlásainak leküzdésére. A bábiáték nagv szerepet játszik a bábot megszólaltató beszédhibás gvermek nevelésiében is. Sokkal könnyebben küzdi le gátlásait, hiszen nem rajta, hanem például a keze fejére húzott kesztyűbábon van a nézők tekintete. A bábszínjátszás lényege, hogy a gyermek ismereteit — kellő erkölcsi és esztétikai irányítással — rendszerezi és hasznosíthatóvá teszi. A paraván mögül felhangzó őszinte hang és a nagv kérdésekben való közös töprengés számtalan gátat rombol le, sokat segít a nagyvilág dolgaiban való eligazodásban, a gyermekek közösséggé formálódásában. Tömérdek fölmérés bizonyítja, amiben a gyermek nyíltan gyönyörködik, azt tulajdonképpen megveti, lefitymálja. Hogy a gyermek tudati átfogó kövessége nőjjön. ahhoz elsősorban cselekvésre kell őt nevelni. Cselekvő lénnyé formálni, és természetesen, hogv elkerüljük ellenállását, nem erőszakkal, hanem játékkal, közös alkotásban, amelyben a pedagógus egyenrangú fél a gyerekkel, akire lakható, jól berendezett világ vár. Ha a gyermeket, mint tevékenykedő embert, meggátolják tetteinek — tehát meséinek, rajzainak, zenéiének és világlásának — értelmezésében, nem marad meg a világnak. Nem lesz nemzedékek munkájának nagyszerű folytatója. Kisgyerek marad, örökre, akit a felnőttek nagyon szeretnek, csak éppen nem nézik partnernek. Ezért öröm. hogy Duna- szardahelyen országos gyermek-bábfesztivált rendeznek, ahol a csetlő-botló. védelemre és a felnőtt emtvertárs szeretőiére szoruló kis rokonból felelős személyiség, közdolgainkban pedig társ formálódik. SZIGETI LÁSZLÓ Kanovits György felvétele E héten rendezik Dunaszerdahelyen a csehszlovákiai magyar gyermek színjátszók és bábcsoportok országos fesztiválját. Oldalunkat erre az alkalomra állítottuk össze. Ozkvald Árpád: EgySzer volt, hol nem volt,. .( , ■ -volt egy bolt, * , > lábban minden . /csuda volt:. Rézíkének rézkalap, Fánikának fagaras, csőt váró angolna, két krajcárért szalonna,, médvetalp és csukamáj, , irhabunda, rókaháj, repceolaj, saláta, f kendermae és maláta. Bekukkant a fazekas, keres egy nagy fazekat. Beszalad az üveges — ván-e éhkor, süveges? Kíváncsi a szűrszabó — ez az olló eladó? Huncutkodik a kovács — kellene egv kalapács, megpatkolni a tojást! Kulcsár Ferenc: KICSI ÉKEK Én még olyan kicsi vagyok, dióhéjban elalhatok. A sötéttől nem félek ám, velem alszik mákszem babám. Azért vagyok ily kicsinkó, mert a hintóm dióhintó. Tűző napon lebegek, legyeznek a levelek. Varga Imre: Lila szerda, zöld csütörtök. Égbe öltözött az ördög. Kék holdfény a fejealja, Szél kacagány lötyög rajta. Kőszikla a cipellője. Hegyi tő a zsebkendője. Szarva ökleli a földet, csülkén csillagok dönögnek. Szivárványt teker torkára — Sál helyett ez is megjárja. •' *V’ r s Kmeczkó Mihály: 1- re-másra szaporodnak a sorok. 2- t akár már fel is olvashatok. 3- ikat órák hosszat tervezem. 4- szemközt sem mondom el. mert szégyellem. 5- lik-nyaklik bennem a sok gondolat. 6- ározottan érzem: fárad az agy. 7- mérföldre röpennek az ötletek. 8- ad ízben érzem, hogy felköltenek ... 9- edszer kezdem újra- „1-remás ..." 10 óra van. Lefekszem. Mi mást, mi mást.. t Gál Sándor: bt/b&iő 1 Kertünk végén diófa, Azon ül egy rigócska. Rigőcska, rigócska, ízlik-e a diócska? 2 Kertünk mögött kerek rét. Próbáljunk ott szerencsét. Szerencsét, szerencsét. Csépeljük ki a lencsét. Kertünk mellett kis patak. Fehér kövek közt szalad. Kispatak kispatak, Átlépik a madarak. 11 >
