Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-16 / 20. szám
m 1976. V. 16. N W A szocialista világrendszer a forradalmi világ- mozgalom legfontosabb mozgatóereje. A szocialista országok dinamikus fejlődése, amely az alkotó leninlzmus eszméi alapján történik, a világméretű forradalmi folyamat legfontosabb alkotóeleme. A folyamat nem érhetne el sikereket a döntő szubjektív forradalmi mozgatőerő tartós aktivizálása nélkül, a kommunista pártok növekvő tevékenysége nélkül. Az objektív lehetőségek, a tömegek politikai aktivitásának új színvonala megkövetelik a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom, valamint annak egyes nemzeti csoportjai forradalmi aktivitásának magasabb szintre való emelését. Rendkívüli felelősség hárul a szocialista világrendszer kommunista pártjaira, mindenekelőtt a Szovjetunió Kommunista Pártjára. Az SZKP ezt a történelmi felelősségét becsülettel teljesíti. Ezért céltudatosan és alkotó módon merítünk ennek a pártnak a tapasztalataiból, mivel bizonyítottnak látjuk, hogy hűen és aktívan fejleszti a dicső Október hagyatékát, úttörő módon érvényesíti a lenini eszméket. XXX A szocializmus növekvő ereje és autoritása, a forradalmi világmozgalomban betöltött szerepének növekedése a figyelmet a tudományos kommunizmus kérdéseire irányítja. E tudományos kommunizmus a forradalom, a szocialista és a kommunista építés általános elmélete. Kulcsfontosságú kérdésekkel foglalkozik, például a kommunista pártok forradalmi szerepével, valamint a szocialista és a kommunista építésben betöltött vezető szerepével. „A tudományos kommunizmus pártja vagyunk," jelentette ki Brezsnyev elvtárs az SZKP XXIV. kongresszusán. A forradalmi világmozgalomban a munkásosztály és élcsapata, a kommunista párt vezető szerepe egyre nő, mert az eddiginél magasabb szinten léteznek és fejlődnek olyan objektív feltételek, amelyek ezt megkövetelik. Egyre nőnek az igények ennek alkotó, offenzív elméleti és gyakorlati kihasználásával kapcsolatban. A munkásosztály objektív küldetése, hogy a szocializmusban is vezető szerepet látsszon. Ugyanis teljes mértékben érdekelt a szocialista és a kommunista termelőviszonyok fejlesztésében, a munka- megosztás régi formáinak és az osztályoknak a felszámolásában. A munkásosztály történelmi küldetését csak a kommunista párt vezető szerepének érvényesítésével és a társadalom politikai-szervezési rendszerének útján tudja betölteni. A többi társadalmi csoportnak a szocializmusban Is olyan szerepe van a munkamegosztásban, amely két irányba befolyásolja szociális és politikai magatartását: 1. a munkamegosztás régi formáinak megőrzése és ennek keretén belül társadalmi helyzetük Javítása, amely a munkásosztály rovására történik; 2. a munkásosztály vezetésével nagyarányú aktivitás kifejtése, a munkamegosztás régi formáinak felszámolása, a szocialista termelőviszonyok fejlesztése és megszilárdítása, az osztálykülönbségek megszüntetése gazdasági előfeltételeinek létrehozása érdekében. XXX A munkásosztálynak és kommunista pártjának vezető szerepe a politikai irányításban azt a célt szolgálja, hogy megteremtsük az előfeltételeket az említett első tendencia hatásának semlegesítéséhez. Ezzel adottá válnak a nem antagonisztikus osztályok közeledésének, tehát a második tendencia érvényesülésének előfeltételei. Az Intenzifikáciős tényezők növekvő súlya különösen a tudományos-műszaki forradalom — mindkét irányzatot elősegítheti, gyorsíthatja és elmélyítheti. Ez növeli annak a szükségességét, hogy alkotó módon átdolgozzuk a párt tudományos-műszaki politikájának stratégiáját és taktikáját, tekintetbe véve a szocialista építés további távlatait, a szocialista országok közötti integráció fejlődését, a szocializmus és a proletár internacionalizmus eszméinek térhódítását. Az első tendencia növeli a kapitalizmus újjászületésének veszélyét, ezzel szemben a második óriási történelmi lehetőségeket nyújt, különösen, ha összekapcsoljuk a tudományos-műszaki forradalom folyamatát a szocializmus előnyeivel. A második tendencia kedvező előfeltételeinek megteremtése összefügg a dolgozók egységének megszilárdításával és elmélyítésével — a munkás- osztállyal az élen — a szocialista demokrácia fejlesztésével és elmélyítésével és azzal a folyamattal, amelyben a proletárdiktatúra az egész nép demokráciájává fejlődik. XXX Az ismertetett két tendencia alapján világos, hogy a munkásosztályhoz nem tartozó társadalmi csoportok miért ingadoznak a kapitalizmus és a szocializmus között. Ez azonban nem vonatkozik a burzsoáziára, amely a szocializmussal kibékíthetetlen. Azok. akik azt hiszik, hogy a burzsoázia a szocializmus sikerei láttán okosabbá válik, veszélyesen tévednek. Ez megmagyarázza Leninnek azt a tételét, mely szerint, amíg osztályok léteznek, még ha nem antagonisztikus jellegűek is, addig a kapitalizmus és a szocializmus közötti küzdelemben csakis relatív, de semmiképpen sem abszolút biztosítékai lehetnek a forradalomnak. A jelenkorban bebizonyosodik, hogy a társadalomnak ezek a csoportjai sem kimondottan szocialistaellenesek, sem kapitalistaellenesek. Meg kell őket nyerni a szocializmus ügyének. Ahogy Lenin mondotta: Elméletileg is, gyakorlatilag is meg kell őket győzni a szocializmus előnyeiről. A dolgozók egységének megteremtését célul kitűző lenini politika sikeres megvalósításának kulcsát a kommunista párt tartja kezében, ha tudatosítja ennek az egységnek a fontosságát és jelentőségét a munkás- osztálynak a kapitalizmus ellen és a szocializmus építésében aratott győzelmeit tekintve. A második tendencia egyre jobban erősödik és felülkerekedik, míg az első egyre jobban gyengül. A szocializmus nemcsak a munkásosztályt, hanem a dolgozók többi csoportját is megszabadítja a munkamegosztás elavult formáinak kötelékeiből. A munkamegosztás régi formái nemcsak a munkás- osztály létét, hanem tudatát is „gúzsba kötik“. Ezen a téren a munkásosztálynak saját magát, munkájának jellegét is meg kell változtatnia, részt kell vennie a város és a falu, valamint a fizikai és a szellemi munka közöli különbségek megszüntetésében. Mindez megvalósíthatatlan a kommunista párt vezető szerepe nélkül. Ez a folyamat a tudományos-műszaki forradalom folyamatával szorosan összefügg. A szocializmus megfelelő teret biztosít az ösz- szes dolgozó tevékenysége, érdeklődése és személyisége sokoldalú fejlesztésének. Ezen az elven alapul az a politika, mely szerint a tömegeket a munkásosztály és a kommunista párt vezeti, valamint az a törhetetlen meggyőződés hogy politikai módszerekkel a dolgozók összes csoportját meg lehet nyerni a szocializmus ügyének. Ez természetesen nem vonatkozik a vereséget szenvedett burzsoáziára. Lenin tanítása szerint: a legyőzött burzsoázia fölött a dolgozók tömegei uralkodnak. xxx Pártunk történetén, saját tévedésein, valamint az ellenforradalommal és a reformizmussal kapcsolatos keserű tapasztalain okulva, támogatja a kommunista párt vezető szerepének lenini értelmezését. Élesen elítéli az ösztönszerű nyomás hatására keletkezett elvszerűtlen kompromisszumok opportunista gyakorlatát, amely az ellenforradalmi erők számára lehetővé teszi hegemonisztikus tervek létrehozását és negatív tendenciák életrehívását a dolgozóknak a munkásosztályhoz nem tartozó rétegei körében. Pártunk egyúttal elveti a szektaszerű elzárkózás koncepcióját is, mely a munkásosztályhoz nem tartozó dolgozó rétegek iránti bizalmatlanságból fakad; elveti továbbá azt a koncepciót, amely a tömegek politikai vezetését politikai felügyelettel, a lenini munkastílust pedig parancsolgatással helyettesíti. Pártunk elítéli azt, ha a proletárdiktatúra katonai bürokratikus diktatúrává alakul át, mint például a maoista gyakorlatban. Az ilyen gyakorlat a szocialista eszméket kompromittálja a tömegek szelőiében és gyengíti a szocializmus vonzerejét. A párt vezető szerepének lenini értelmezésével nem egyeztethető össze az akademizmus. a koncepció nélküli szervezési rutinoskodás és a formalizmus sem. A kommunista pártnak sohasem szabad privilégiumokkal rendelkező elitként fellépnie a munkásosztállyal szemben. Pártunk ezért magáévá teszi a szovjet kommunisták alkotó és kezdeményező példáját. Az SZKP XXV. kongresszusának tanácskozását és eredményeit a leninizmusnak és a kommunista párt vezető szerepe lenini értelmezésének nagy eseményeként értékeljük. xxx A párt vezető szerepének lenini értelmezése azon a meggyőződésen alapul, hogy a munkásosztály történelmi érdekei és a szocializmus dialektikusán azonosak, hogy a lenini értelmezés alapján meg lehet teremteni a munkásság, a parasztság és az értelmiség nagyarányú alkotó energiája fejlődésének előfeltételeit. A tömegeknek a szocializmus ügyéért kifejtett céltudatos aktivitása biztosítja a döntő győzelmet a kapitalista rendszer ellen vívott harciban. A pártvezetés azért lehetséges és szükséges, mert objektívan és dialektikusán egységesek a munkásság, a szövetkezeti parasztság és a szocialista értelmiség érdekei. Ez az egység azonban belső ellentmondásokat tartalmaz. A munkásosztály és a dolgozók többi rétege érdekeinek különbsége megköveteli, hogy a munkásosztály és a kommunista párt vezető szerepet töltsön be. A munkásosztály és a többi dolgozó érdekeinek stratégiai egyezése lehetővé teszi ennek a vezető szerepnek a megvalósítását. A kommunista párt vezető szerepe megvalósításának ténye feltétlenül megköveteli, hogy a párt egyrészt megerősítse a munkásosztály pártjaként betöltött szerepét, másrészt pedig egyre intenzívebben lépjen fel az egész nép pártjaként. A munkások aránya növelése a pártban, valamint a tagállomány összetételének javítása továbbra is ez a legfontosabb feladat — írta nemrég a moszkvai Pravdában Bifak elvtárs. m xxx A kommunista pártnak a szocialista társadalomban betöltött vezető szerepe megköveteli, hogy a párt irányítsa a társadalom gazdasági, ideológiai és kulturális átalakulását. A munkásosztály nem öncélúan fejleszti a tömegek politikai aktivitását, hanem azért, hogy egészében véve megváltozzanak a társadalom életfeltételei a kommunista távlatok irányában. és hogy a tömegek egyre tudatosabban vegyenek részt ezekben a változásokban. A párt ezt az igényes küldetését csak akkor tudja teljesíteni, ha bizonyos politikai-szervezési és ideológiai biztosítékokkal rendelkezik. Ennek előfeltétele, hogy minden pártszerv, minden kommunista megtartja a pártélet kötelező normáit és hogy a párt vezető és irányító szerepe egységet alkot. A tömegek párt által történő vezetése, valamint a népgazdaság és a kulturális élet párt' által való irányítása a pártnak a szocialista társadalom politikai szerkezetében elfoglalt helyéhez kapcsolódik. A kommunista pártnak olyan helyet kell betöltenie a társadalomban, hogy a szocialista országépítés lenini tervével összhangban befolyásolni tudja a szocialista állam politikáját, a dolgozók tömeg- és társadalmi szervezeteinek tevékenységét; hozzájáruljon ahhoz, hogy az állam és a dolgozók tömegszervezetei tökéletesítsék irányító munkájukat és segítsenek a pártnak a tömegek aktivitásának növelésében abból a célból, hogy a tömegek jobban és kézenfekvőbben megértsék ezt az egész folyamatot mint saját történelmi önrealizációjuk szerves részét. xxx A fejlett szocialista társadalom építése során semmit sem veszít időszerűségéből Lenin tanítása a kommunista pártról, mint új típusú forradalmi munkáspártról. Éppen ellenkezőleg, a párt küldetésének ezen jellemvonásai ás elvei egyre jobban megszilárdulnak. A munkásosztály és a dolgozók többi társadalmi rétege érdekeinek dialektikus egysége az egyedüli lehetősége annak, hogy megteremtsük a tömegek sokoldalú aktivitásának előfeltételeit. Főképp a munkásosztályhoz nem tartozó dolgozó rétegeket kell gyakorlati úton és egész nevelési rendszerünk útján meggyőzni arról, hogy a szocializmusnak szüksége van rájuk, hogy ez a társadalmi rendszer megbízik bennük és megfelelő teret biztosít aktív tevékenységük számára, amíg az összhangban áll a szocializmus elveivel és szükségleteivel. Széles körben meggyőzően, elméleti és gyakorlati síkon egyaránt arra kell tanítani a munkásosztály szövetségeseit, hogy a revizionista elképzelések valójában nemcsak a munkásosztálynak ártottak, hanem azoknak a társadalmi csoportoknak is, amelyeknek azokat szánták, és amelyekkel azt tanították. hpgy a társadalom vezetésére hivatottak. Ezek a társadalmi rétegek a revizionisták számára a trójai faló szerepét töltötték be, azt a szerepet, hogy segítségükkel megdöntik a proletárdiktatúrát és megnyitják az utat a kapitalizmus visszaállításához. Ezek a csoportok később maguk is tőkés függőségbe kerültek volna. Gyakorlatilag és elméletileg is azt kell tanítani, hogy a szövetkezeti parasztságnak és a szocialista értelmiségnek legmegbízhatóbb szövetségese a munkásosztály. Ezzel párhuzamosan a munkásosztálvt arra kell ösztönözni, hogy jobban megértse a többi dolgozóval alkotott egység jelentőségét. A munkásosztály és a kommunista párt nemcsak saját magáért, hanem a dolgozók egységének sikeres fejlődéséért is felelős. A párt és a munkásosztály elvszerű magatartása keresztülhúzza a szoclalistaellenes erők számításait, az ingadozó társadalmi csoportokat pedig fokozatosan arra ösztönzi, hogy a szocializmus javára fejtsenek ki tevékenységet, s így véglegesen elhatárolják magukat azoktól, akik a szocializmus ellenségei. A liberalizmus és az opportunizmus az ingadozó rétegeket az osztályellenség csapdájába igyekszik vezérelni. A szektaszerű bizalmatlansággal is ugyanoda jutnak el. A liberalizmus és a szektaszerűség tehát végső soron a nagytőke malmára hajtja a vizet, a munkásosztály valódi érdekei ellen. xxx Pártunk az egész konszolidációs folyamat idején, sőt továbbra is világosan kinyilvánította és kinyilvánítja, hogy a tudományos szocializmus alapelveit nem lehet kétségbe vonni. Ezek az alapelve'k szentek és sérthetetlenek. A tömegek kezdeményezését úgy fogjuk szervezni, tehetségét és, energiáját úgy fogjuk fejleszteni hogy ezeket az elveket egész népünk minél hatékonyabban átültesse a gyakorlatba. hogy ezek az elvek áthassák az irányítás egész rendszerét, a tömegek tudatát, és hogy a tömegek ezen alapelvek aktív megvalósítójaként lépjenek fel. Pártunk becsülettel teljesíteni akarja a szocializ-" mus továbbfejlesztéséből reá háruló történelmi felelősséget. Elvszerűen és alkotó módon, lenini típusú, offenzív proletár internacionalizmussal felfegyverzett pártként akar tevékenykedni. Hű kíván lenni Október hagyatékához meríteni akar az SZKP és a szovjet nép tapasztalataiból. Szigorúan és alkotó módon meg akarja tartani és érvényesíteni akarja a ftárt eszmei és szervezési felépítésének lenini elveit, el akarja mélyíteni a lenini munkastílust és a pártélet lenini normáit. Alá akarja magát vetni a halhatatlan marxista—leninista tanításnak. Mindörökké a tudományos kommunizmus pártja akar maradni. LADISLAV TOMÁSEK A TUDOMÁNYOS KOMMUNIZMUS PÁRTJA
