Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-05-09 / 19. szám

I f A SZABAD IDŐ ÉS AZ EMBER A technika haladása, az automatika és a munkaidő Jő megszervezése lehetővé teszi, hogy az ember egyre több szabad időhöz jusson. Az így nyert idő célja elsősorban az energiagyűi- tés, az élet örömeivel való találkozás, a műve­lődés stb. Kevés szót vesztegetünk azokra, akiknek a szabad idő unalmat jelent, akik a pihenést ösz- szetéveszik a henyéléssel, akik az ital kétes má­morába menekülnek. A szabad idő helyes kihasználásának első sza­bálya az, hogy a szervezetet merőben más be­nyomások érjék, mint munka közben. Annak, aki hét közben nehéz fizikai munkát végez, szüksége van friss levegőre és mozgás­ra a friss levegőn. A fizikai munkás lehetőleg ne távolodjon el messze lakásától, mert az uta­zás a hétvégeken kimeríti még a pihent ember szervezetét is. Ha a fizikai dolgozóknak telke van, ám kapáljon benne, ha kedve tartja, de napközben többször feküdjön le egy pokrócra, és nagyokat aludjon a szabad levegőn Az, aki pszichés megterheléssel járó foglalko­zást űz, akit munkája íróasztalhoz köt, keres­se elsősorban a mozgás lehetőségét, élvezze a napfényt, vegyen részt egy-két napos kirándu­láson. A harangolás mozgásba hozza a vért ja­vítja a kedvezőtlen vérellátást, fokozza az anyagcserét és kiválasztja a szervezetre káros anyagcsere-termékeket. Sok embernek van kert- je, ahol kora tavasztól késő őszig akad munka. A fizikai munkát azonban nem szabad túlzásba Vinnie annak, aki ezt nem szokta meg. Amennyire napközben különbözik egymástól a fizikai és a szellemi foglalkozásúak szabad ,de- jének felhasználása, annyira egyöntetű az esti programjuk. A tv-nézés az egyedüli program, amelynek egyaránt hódolói a fizikai és a szelle­mi dolgozók. Tanácsunk az, hogy egyfolytában ne üljük végig az esti műsorokat, hanem adás közben keljünk fel néhányszor a helyünkről, nyújtózzunk egyet-kettőt, sétáljunk pár lépést fel s alá a szabában, hogv a lelassult vérkerin­gésünket felélénkítsük. A szabad idő eltöltésénél a testi és a szellemi tunyaság sohasem hozza meg a kívánt felüdü­lést. mint ahogyan a túlzásba vitt tevékenység sem válik hasznunkra A tennivalók kiválasz­tásánál természetesen nem lehet figyelmen kí­vül hagyni az egyéni adottságokat. Ha már mindenkinek módjában áll a legkülönfélébb sportokat űzni, amelyek közül mindenkor előny­ben részesítendők a szabad levegőn űzött spor­tok. Az opera, a koncertek, a szabadtéri játé­kok mindenki számára elérhető nemes szórako­zások. Élnek is gelük fiataljaink ami többször ellesett beszélgetésükből is kiderül. És ez nagy haladás, ha arra gondolunk, hogy a pihenésre szoruló ember nem a kártyához vagy az alko­holhoz menekül A szabad idő heiyes kihasználása nem pótol­ja azt, hogy évenként legalább egyszer, a sza­badság idején kikapcsoljuk magunkat minden­napi életünk ritmusából. Dr. MARÉK ANTAL * Egységes energiahéiézat A Szovjetunióban jelenleg nagy jelentőséget tulajdonítanak az ország egységes energiahálózata kiépítésének, mely egyesíti a szibériai, valamint a közép ázsiai rendszereket az európaival. A szovjet energetikai mérnökök sikerrel dolgoznak olyan be­rendezések létrehozásán, amelyek alkalmasak az igen nagy fe­szültségű áram vezetésére. E téren nagy érdemeket szereztek a szverdlovszki „Uralelektrotyazsmas“ vállalat mellett működő tudo­mányos kutatóinézet dolgozói. Az új nagyfeszültségű berendezéseket transzformátorok soroza­tának segítségével próbálják ki, amelyeket a Német Demokrati­kus Köztársaságban gyártottak. Pneumatikus robbantás Amikor a fejtésekről el­szállítják a kriobbant ércet, gyakran előfordul, hogy nagyobb darabok eltorla­szolják a szállítószalagokat. Ezeket vagy kézi erővel kell szétverni, vaj>y pedig robbantással lehet szétdara­bolni. A saállító gépkezelők a műszak felét, de legalább is egyharmadát ezzel töl­tik. A Zirjanovszki Olomipari Kombinát és a Moszkvai Bá­nyászati Egyetem szakembe­rei közösen kidolgoztak egy eljárást, amely a hagyomá­nyos robbantás helyett pneumatikus robbantással végzi a fennakadt darabok aprítását. Egy tartályból ki­robbanó sűrített levegő zúz­za szét a fejtésből kikerülő nagyobb darabokat. Ez a módszer 30—50 százalékkal növelte a szállítószalagok teljesítményét és 20—30 százalékkal csökkentette a másodlagos robbantásra használt robbanóanyagok mennyiségét. Az új eljárás egyedül a zirjanovszkij kombinátban évi 55 ezer ru­bel megtakarítását tette le­hetővé. Gdafik lesz Európa első városa, amelyet automatikus, komplex légkörszennyezés-ellenőrző és mérőrendszerrel sze­relnek fel. A város 17 pontján most szerelés alatt álló eiektronikus mérőállomások hálózata a több fokozatú kör­nyezetvédelmi rendszer egyik eleme a gdaűski olajfino­mító körül. Az olajfinoniító meteorológiai állomásával összeköttetés­ben álló. komputerre! integrált elektronikus érzékelők, mé­rőkészülékek és szondák 1976 májusától 24 órán át fogják gyűjteni a legkülönbözőbb információkat a Gdaüsk feletti légréteg gázokkal és porral való szennyezettségéről. Automatikus légkörszennyezés-márő rendszer Amennyiben az egészségre káros gázok koncentrációja túl­lépi a biztonsági határt, a íídafiski olajfinomító mérgező anyagokat kibocsátó berendezéseinek munkája automatiku­san leáll A most létrejövő rendszer még egy, külön intézkedést jelent a város levegője tisztaságának védelmében. A fűtő­anyag- és olajblokkokban már most működő speciális .tisz­tító-berendezések már a technológiai folyamat során ki­választják a gázokból a kénvegyületeket és a szénhidro­gént. A gázokat megfelelő szűrőkkel felszerelt 150 m ma­gas kémény vezeti el a felső rétegekbe. A mérőállomások hálózata nemcsak az olajfinomító szükségleteit fogja szolgálni. A kutatóberendezéseket fel­használják az összes gdanski ipari üzem által kibocsátott gázok és porok mennyiségének komplex ellenőrzésére. Interpress. Warszawa Az NSZK fegyverexportja Az NSZK hadiiparának veze­tői egyre gyakrabban kifogá­solják a kormánynak azt az évekkel ezelőtt érvénybe lép­tetett korlátozását, amely ha­tárt szab a nem NATO-tagor- szágokba irányuló fegyverex­portnak. Ez a korlátozás az el­múlt évek folyamán sok milli­árdos veszteséget jelentett a nyugatnémet hadiipar számára és sok tekintetben hátrányos helyzetet teremtett a korlátla­nul exportáló amerikai, angol és francia hadiiparral szemben. Az utóbbi időben olyan hí­resztelések kaptak lábra, ame­lyek szerint a kormány hama­rosan feloldja a korlátozásokat. Ezáltal lehetővé válik, hogy a nyugatnémet hadiipar új piaco­kat teremtsen magának s kü­lönösen a „Leopárd“ harcko­csik, valamint a 450—1000 ton­na vízkiszorítású tengeralattjá­rók, gyorsnaszádok, aknakere­ső berendezések, több rakétatí­pus, repülőgép és helikopter számára, s növelje az export lehetőségeit. A hadiipari termelés, illetve export növelését szorgalmazó üzletemberek (és katonák) egyik fő érve, hogy a fegyve­rek és más harceszközök gyár­tásának növelése csökkentené az NSZK-ban egyre aggasztób- bá váló munkanélküliséget. Egy „Leopárd“ harckocsi előállítá­sa például egy év időtartamra mintegy 20 munkahelyet je­lent. A haladóbb szemléletű nyugatnémet sajtó azonban tá­madja ezt az érvelést, s utal arra, hogy Hitler hatalomra ju­tása után is hangzottak el ilyen érvelések a fegyvergyár­tás növelésének „alátámasztá­sára“. A munkanélküliség meg­szüntetésének nem a hadiipari termelés növelése a járható út­ja. B. U Kétéltű lakókocsi Személygépkocsihoz kapcsol­ható, vízen és szárazföldön egyaránt használható lakóko­csik gyártását kezdi meg a kö­zeljövőben a gorkij repülőgyár. Az utasok kényelmét összecsuk­ható vászontető, heverők, asz­talka és egyéb beépített felsze­relések biztosítják. A kétszobás kétéltű utánfutó vízen és föl­dön egyaránt alkalmazható „ví- kendházként“. A 4—6 személy­re méretezett lakókocsi súlya mindössze 270 kilogramm, te­herbírása öt mázsa. IAPN J 197B V. 9. N m K épzeljünk el egy szituációt, ami­kor a felserdült gyerekek az öregek túlzott igényességére és növekvő szeszélveire panaszkodnak, azok meg a fiatalok figyelmetlensé­gét, tiszteletlenségét, ridegségét teszik szóvá. Miről is van szó? Gyakran elfe­lejtjük, hogy az öregkorral nemcsak fizikai változások mennek végbe az emberi szervezetben, hanem pszichi­kaiak is Az öregséget a fokozott sértődé- kenység, bizalmatlanság, a dolgok el- túlzása, a -közvetlen környezetükhöz tartozók legártatlanabb kijelentéseinek és cselekedteinek a félremagyarázására való hajlam jellemzi. Az öregek külö­nösen érzékenyek hozzátartozóik vi­selkedésével szemben, nem akarnak senkinek sem a terhére lenni. Az idősebbeknek jóval kevesebb okuk van a jókedvre, az örvendetes események csak rövid időre feledtetik pesszimizmusukat, az egyedülléttől és a haláltól váló félelmüket. Ebből ered ingerlékenységük, zsembelődésük, ezért szentelnek fokozott figyelmet vélt vagy valódi betegségeiknek, ezért reagálnak sértődötten hozzátartozóik állítólagos közömbösségére. Valóban nem könnyű az öregekkel. Vajon elkerülhetők-e ezek a nehézsé­gek? Igen. Ha szem előtt tartjuk, hogy a jellem negatív megnyilvánulásait nem egyfajta tudatos öregkori rossz- indulat magyarázza hanem az előre­haladott korral járó fiziológiai sajátos­ságok. Ez természetesen mindkét fél­től bizonyos erőfeszítéseket követel. A család boldogsága megéri ezt az erő­feszítést. Az öregség nem torzítja el feltétle­nül a jellemet, hanem csak kiélezi az egyik vagy a másik tulajdonságot. Az okos bölccsé válik, az engedékeny jó­ságossá lesz... Az öregség mintegy felvillantja a személyiség legkiválóbb vonásait, háttérbe szorítja mindazt, ami jelentéktelen, másodlagos. Nemhiába írtak valamikor az „öregkori derűről“ és évszázadokon keresztül a népi böl­csesség az öregek tanácsában testesült meg. Tiszteljük és értékeljük a fiatal szakembereket, de szeretjük,'ha idős orvosok* gyógyítanak, ha öreg profesz­szoros annas eio. tivezetet nyup az érett korú írók csiszolt művészete. Célravezető lenne néhány konkrét tanács felelevenítése Is. Lehet, hogy azokat megszívlelve, az öregek és fia­talok egyaránt jobban megérthetik egymást és megőrizhetik a családi bé­két. Fontos tehát a kölcsönös türelem. Figyeljék meg önmagukat: nem ok- tatgatják-e tűi gyakran felnőtt gyere­keiket, nem osztogatnak-e űton-űtfélen tanácsokat, arra az időre hivatkozva, amikor minden „másképp“ és nyilván „jobban“ volt. Ne vessék gyermekeik szemére a hálátlanságot, ne ismétel­gessék a végtelenségig, hogy milyen sokat tettek értük, hiszen annak ide­jén önöknek Is segítettek a szüleik. Gyermekeik ezt az „adósságot“ saját gyermekeiknek fizetik vissza. Ne igyekezzenek minden szabad ide­jüket gyermekeikkel tölteni, ne sértőd­jenek meg, ha nem hívják meg önö­ket a fiatalok társaságába. Töltsék ide­jüket inkább az egykorúakkal. Ök szí­vesen meghallgatják önöket. Érdeklő­dési körüket ne korlátozzák a család­ra, tartsanak kapcsolatot korosztályuk­beli barátaikkal. Ha nyugdíjba mennek, foglalják el magukat valamivel: ker­tészkedjenek vagy horgásszanak, ol­vassanak. vagy gyűjtsenek bélyeget, járjanak színházba vagy keressenek maguknak valamilyen társadalmi mun­kát. Az a fontos, hogy ne hagyják el öíagukat. ne foglalkozzanak túl gyakran közérzetük elemzésével, és ne veszítsék ei korábbi életritmus’úkat. D. Huet francia tudós megfigyelte, hogy „ ... szépen élni és szépen meg­öregedni — művészet“. Ügy kell meg­öregedni, hogy törekedjünk személyi­ségünk értékeinek kifejlesztésére. és gyengeségeink elfojtására. Éltes kór­ban az ember éppúgy képtes az ered­ményes önnevelésre, mint fiatalon. Ami a fiatalokat illeti, egyszerű a tanács: legyenek jók és figyelmesek szüleikhez. Türelmesen hallgassák meg őket még akkor Is, ha kissé körülmé­nyesebben fejezik ki magukat, érdek­lődjenek egészségük iránt, üljenek le velük egy-egy este, beszélgessenek sa­ját ügyes-bajos dolgaikról. Ne terhel­jék őket túl sok megbízással, ne kö­veteljenek teljes önfeláldozást — in­kább gondoskodjanak pihenésükről és szórakozásukról: erre nagyobb szüksé­gük van, mint a család többi tagjának. Ne csak kötelezettségeik legyenek, ha­nem fogaik is. Az öregeknek, éppúgy, mint önöknek, joguk van az üdülésre, érdekes élőadásokat hallgatni, baráto- * kát fogadni. Ne robbanjanak, ne legyenek inge­rültek az idősebbek tanácsáradatától. Ne féljenek a jó értelemben vett szen- timentalizmustől sem, ha az öregekről van sző: gyengédségre van a legna­gyobb szükségük. Annak idején ők dé­delgettek és vigasztaltak minket gyer­mekes sérelmeinkért, megajándékoztak nyugalommal és biztonsággal, amikor még védtelenek voltunk. Most ők szo­rulnak védelemre és vigasztalásra. És még valami. Az egyénnek — akárcsak az egész nép életében — rendkívül fontos a múltnak a jelen­nel való élő kapcsolata, és ezt az élő kapcsolatot az öregek jelentik, ök so­kat tettek önmagukért és értünk, mint ahogy most mi is saját magunkért és gyermekeinkért dolgozunk. Apáink lát­ták, milyen volt a világ. Gyermekeink azt látják majd, milyen lesz a jövő­ben. Az öregség bizonyára minden emberi bánat legnagyobbika. „Az öregség npm lehet boldogság, öröm. Az ostobák ta­lálják ki a „boldog öregkor“ fogalmát. Az öregkor nyugalom vagy bánat le­het. Akkor válik nyugalommá, ha tisz­telik az öregséget“ — így írt Vaszilij Szuhomlinszkij, a kiváló szovjet peda­gógus. ... Az idő vonata kegyetlenül szá­guld és évről évre nagyobb sebességre kapcsol. A „gyerekek“ felserdülnek és maguk is felnőtt gyerekek „apáivá“ válnak s megismerik az élet gond­jait. Gondoljanak arra, hogy a kölcsö­nös kapcsolatok alapja az egész élet folyamán teremtődik meg. Nagyon sok függ attól, mit látnak a gyerekek a csáládbanT szüleikkel való kapcsolatuk szüleiknek az öregeikkel való kapcso­latán alakul ki Kora tavasszal, nyáron vessék el a magot, műveljék meg, ak­kor ősszel gazdag termést takarítanak be az élet telére. Öregek a családban 4

Next

/
Thumbnails
Contents