Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-02 / 18. szám
Párbeszéd a temetkezési vállalat irodájában: — Milyen osztályú temetést óhajt, monsieur? — A legolcsóbbat, harmad- osztályút. — De tudja-e, mit jelent a harmadosztályú temetés? — Mit? — Azt, hogy a koszorúkat maga a halott viszi! — Ki hagyta helyben magát ennyire, Mr. Roberts? — A saját kutyám harapott meg. — Csak nem?! — Tudja, az úgy volt, hogy egyik este hazafelé menet nem tértem be a sörözőbe — és a hűséges állat ezért nem ismert rám! A gépírónő esküvőjét tartják a házasságkötő teremben. Egyik kolléganője halkan megjegyzi: — Nagyon fáradtnak látszik a menyasszony. Mire egy másik kolléganő Így szól: — Ne csodálkozz, drágám, tíz évig harcolt ezért a napért ... — Nos, elveszi a lányomat feleségül? — kérdezi az apósjelölt a fiatalembertől. — Szeretném, csakhát a múltja... — Mit akar a múltjától? Az én lányom múltja tiszta! — Tisztának tiszta, csak kissé hosszára nyúlt. Brahováez búsan meséli: — Elrontottam az életemet. Eggyel kevesebbszer kellett volna nősülnöm. — Hányszor nősült. — Egyszer. Két indián önfeledten nézegeti a fodrászüzlet kirakatát. Hosszas hallgatás után megszólal az egyik: — Nézd, milyen gyönyörű skalpok! — Képzeld, két műszakot húztam le egyvégtébenl — Ne mondd? És hogy csináltad? — Egyszerűen. Elaludtam, s az első műszak végén elfelejtettek felébreszteni. — Hogy hívják azt az embert, akivel a villamoson beszélgettél? — Nem tudom. De várj csak, megnézem a pénztárcáját, hátha benne van a névjegye. — Drágám — fordul a fiatalember az imádottjához —, hozzám jössz feleségül, vagy inkább megőrződ a függetlenségedet? — Is, is. A vendég az előkelő hotel portásánál kíváncsian tudakozódik: — Ismeri ezt a hölgyet? — Igen, urain. Egy filmszí- nésznő, csak éppen hirtelen nem jut eszembe a neve. — S gyakran jár ide? — Hogyne. Nászútjain mindig nálunk száll meg. A baráti összejövetel után a vendéglő vezetője megkérdi a pincértől: — Hát az az ember miért fekszik még az asztal alatt? — Azt a barátai itt hagyták zálogba, mert nem tudtak fizetni. Két hivatalvezető sopánkodik: — Hallatlan, mik vannak! A beosztottjaim munka közben vicceket mesélnek egymásnak! — Az még hagyjání Amikor az én beosztottjaim vicceket mesélnek, egyáltalán nem dolgoznak! Átírni-~tc ríj Ttrrr-i KILÉPTEK AZ ÉLETBE r if« lm m ... r- VÍ/5V3- .V. Tót Gyula rajza 1HLETETTSÉG Kesztyűs Ferenc rajza Az ostoba, akinek egy elmés pillanata akad, meglep és megbotránkoztat, mint a konflisló, amikor hirtelen vágtatni kezd. C hatni őrt Követelhetik tőlem, hogy ke ressem az igazságot, de nem t97B. követelhetik, hogy megtaláljam. V. 2. Diderot A karrieristát megvetjük De csak addig, amíg nem csinált karriert.. Tabi László Az elemzés olykor megutál- tatja velünk részleteiben, ami egészében elviselhető volt. Paul Valért/ A* orvostudomány fejlődése manapság sokkal több problémát okoz az egészséges, mint a beteg ember számára. Philippe Bouuard A legveszélyesebbek azok az analfabéták, akik írni és olvasni tudnak. Fekete Maada Csak azok őszinteségét méltányoljuk, akik szeretnek . bennünket. A többiekét szemtelenségnek tartjuk. André Maurois Mikor magyarázza meg egy új Kopernikusz külön-külön minden embernek, hogy nem körülötte forog a világ? Feleki László Az a legrosszabb, ha valaki semleges. Az ilyen ember ugyanis válságos pillanatban nem tud gyorsan átállni a másik táborba. WiesUHf Brudzinski Az agg lord a vadászat kellős közepén váratlanul hazatér. — Oj töltényekért jött, Sir? — érdeklődik az inasa. — Nem. Oj kutyákért. Egy hölgy bemegy a fegyverüzletbe, s kéri, hogy mulassanak neki egy jóféle pisztolyt. — A védelmére kell. asszonyom? — kérdi a kereskedő. — Dehogy — hangzik a felelet. — A védelmemre majd ügyvédet fogadok! — Hogyhogy a kedves bátyja újabban nem jár magához? — kérdi a szállásadónő a lakójától, egy fiatal lánytól. — Bizonyára más hugocskát talált magának... — Venni kell néhány tippszelvényt — mondja a feleség. — Egy belső hang azt súgja nekem ... — Te jó ég! — kiált fel rémülten a férj. — Neked már még egy belső hangod is van?! A gengszter megpróbálja felnyitni 4 páncélszekrényt, de sehogyan sem sikerül. Végül ledobja szerszámait, megtdrii izzadt homlokát, és ingerülten dünnyögi: — Az ördög vigye el, hogy megkeserítik az emberek egymás életét! SZÖVEG NÉLKÜL Milan Vavro rajza A beszélő madár Kinyitottam az ajtót. A lépcsőházban egy kopott alak állt és jókora papagájt tartott a kezében; a madár valami megfoghatatlan módon Car- menre emlékeztetett. Mindketten úgy festettek, mintha tegnap alaposan beszívtak volna — az ember és a papagáj is. — Érdekli önt egy beszélő madár? — kérdezte szigorúan a férfi, a papagáj pedig leplezetlen megvetéssel nézett rám. — Nem — feleltem. — Egyelőre, tudja... valahogy megvagyok nélküle ... — Vegye meg ezt a madarat! — mondta még szigorúbban az árus. — Nem bánja meg. — No igen ... csakhogy ezek mindig káromkodnak. — Ez a madár nem káromkodik. Csupa okos dolgot mond. Ugye. To- to? — Igenis! — rikoltotta a papagái olyan meggyőző hangon, hogy szégyenkeztem a gyanakvásom miatt. — Látja? Ráadásul Totónak kifinomult irodalmi ízlése van. Vegye meg ezt a madarat, amíg meg nem gondolom! Hiszen szinte ingyen adom. Csakis önnek. Tiszteletből, hogy úgy mondjam ... — No és ez a hölgyike, illetve uracska ... illetve izé ... mit szokott mondani? — kérdeztem. — A színtiszta igazságot — felelte az árus, és megnyalta cserepes ajkát. — Totőcskám — simogatta meg a papagáj porlepte fejét —, ki nálunk, Bulgáriában a legjobb szép- írő? — Kokicskov! — rikoltotta a papagáj szenvedélyes meggyőződéssel. — És ki nálunk a legjobb drámaíró? — folytatta ügyészi hangon az árus. — Kokicskov! — sivította • harsányan a papagáj. — És ki a legjobb gyermekíró? — Kokicskov! — kiáltotta sietve a madár, mintha sürgősen az elnökségbe akarna javasolni valakit. — Nos, — jegyeztem meg mosolyogva —, Toto valóban rendkívüli madár. Talán meg is veszem. — No látja, Kokicskov elvtárs — dünnyögte az árus. — Mondtam én, hogy nem öánja meg ... Fordította: Géllért György
