Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-02 / 18. szám
4 1970. V. 2. N in GUILLAUME APOLLINAIRE: SZERGEJ NAROVCSATOV: Ö órtatlan fogoly ki dalra néma vagy Munkád közben figyelj Míg neked nincs szavad A természet komor jó munkájára vallva Szerszámcsengés vegyül az ős elemi zajba Az Észak tiszta zord szele s a májusi Fuvallat az üzem rossz füstjét leheli Szeretetből a föld neked bő aratást ad S megérlel lázadást fáján a tudományoknak Zúg halottaidért a tenger-nénia S a lényeg lángja a csodálat csillaga Érted tűz éjszaka mint hallgatag reménység Bűvölve reggelig a táj sokféle kékjét Ahol az ember a kenyérért húz igát S egy hangot nyög csupán a súlyos ómegát Drágább sose legyen csillagot vetítő fény Vérednél proletár létednél és velődnél Erős ágyékaid mindig teremtenek Fiakat kik nyugodt s balsorsú istenek Lányaid holnapi kínokkal viselődnek Szentek asszonyaid kiket a munka tört meg . S unt kezüket csupasz testüket szégyellik Ártatlan fényűzést kívánnak szüzeid Jönnek kápráztató fehérre kesztyűzötten S mennek egy este el rossz órán nagy örömben De tudd meg te hozod létre azt ami szép ^ Táplálod a hazug városok emberét S rágondolsz néha az isteni alkovokra Ha bányák mélyein megállsz elszomorodva VAS ISTVÁN fordítása FRANCIS JAMMES: 42 ZUtfM Némely beszélgetés, akár a hevenyészett, kontár vers, zagyva, meddő; olcsó minden szava és tarka, mint a bélyeg, banális kétszerkettő. Csak a homályba látsz, az ürességet érzed. Nem fogsz ki semmit abból. S hirtelen valahogy mégis szívedhez ér egy a megkopott szavakból. S azontúl nem hagy el, egy nap megbabonázott, varázsa foglyul ejtett, azt mondod éjszaka, visszhangzik tőle álmod, s ébredve sem felejted. Eképp, hallgatva, hogy az utcán elidőző ráérők mit fecsegnek, a szétfolyó dumában egy legendát idéző váratlan hír lepett meg. Mint egy jó elbeszélés, mint igaz mese bűvöl a hír kifényesedve, s éltet, mint a kenyér; ma megy vonat először Pityerből Kingiszeppbe. Minden szó ünnep itt. saját fényben ragyog fel. Szeszével át meg átjárt, s körbe kínáltam ott az utcán, mint a korhely féltett boroskupóját.- Valóban semmi újság, nem hallott fontosabbat?- vetik felém unottan. ...De azt az utat, a ma induló vonatnak versztenkint én nyitottam. Ki a halál szelében szuronnyal átlapozta valahány állomását, minden méter becsét örökre tudni fogja és minden talpfa árát. BENJÁMIN LÁSZLÓ fordítás MILAN RUFUS: ■a MvmMeacsvm A munka nagy csupán s aki munkálkodik: ki tejjel fej teli üres sajtárokat, ki szúrós és kemény kalász közt válogat, ki barmokat legeltet az égerfák alatt, ki gyantát gyűjt az erdőn, vagy száraz gallyakat, ki fűzfák vesszejét kosárnak fonja meg, ki vén cipőt javít, fölötte elmereng, és félhomályban él, egy vén fogatlan kandúr s alvó rigó között s körötte sok gyerek dúl; ki sző s míg a vetélő csak csattog végtelen, a kertben tücskök zengenek éjfélig éberen; ki kenyeret dagaszt, aki bort szüretel, ki fokhagymát nevel, káposztát ültet el. s langyos tojásokért földig hajolgat. RADNÓTI MIKLÓS fordítása fém 4 MEZ&tf és nap mint nap és nap mint nap tanítgatja. Nekidőlve magyarázza a hegyoldalnak. Hogy a mezsgye, a kő meg a termőföld közt az élet vonala. Vonal, mely belevésődik a férfi tenyerébe. S melyet épp most von meg ekéjével. Tehát mezsgyéjével óvja a pőre televényt. Hogy ró ne tévedjen a kő, melyet olykor odahajít a halál. Mert a férfi nem csélcsap vagy rezgő nyárfa, és maa'ót hányavetin nem bízza vízre, szélre, sem pedig kövekre. PÁKOZDY FERENC fordítása JÓZSEF ATTILA: /MKé/é Énekelni oly nehéz, hol kíváncsi szemek figyelnek, mégis, elfogódva bár, fújd el dalod, zengd a munkások dalát. Föl vagy húzva az életre s végül minden óramű lejár. Nyisd meg szíved, a világ alázatosan ül a kapunál. Ez itt körül mind ellenség, gondold meg jól, az nyugalmat ód. Énekelni oly nehéz itt, énekeld a munkások dalát! Tekints körül e tört síkon, melyre kövér falkában épp betör a homály. Nincs ideje vigadásnak, lődd, a nap is feldöntött pohár. Mi már nyugtalan álmunkhoz készülődünk - drága a világ, cirpelni kezd a fáradtság; énekeld a munkások dalát! Öh hogy fetreng a nagy este! Erdős öléből sötéten dől a vér. j Az orvos szerint százhúsz milliának nem jut egy falat kenyér. Ama százhúsz millióban, mely a hold zsupp földte ólban rongyaiba váj, megszületett az a Gyermek, kit nem véd sem Isten, sem király - Egész világ ege alatt emeld föl műszered, szavadat, - ismered a modern pszichológiát, - szived elől nincs menekvés. Énekeld a munkások dalát! Rebbentsd meg a kíváncsiak gúnyos csapatát. Hölgyek, urak, ismerősök. Mosolyogni akarsz, mint borát. Rájuk vagy utalva. S mintha néznétek egymást ■ ablakon át.- Csörrenjen meg az üveg! Énekeld a munkások dalátl Könözsi István felvétele 11 A Wlßrflx-fföz
