Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-25 / 17. szám

SZEMORVOSNÁL — Semmi oka az aggodalomra! Pontosan meg tudja különböztetni egymástól a címleteket. Mikus Sándor rajza — Mi a véleményed az if­jabb Kissről? — Hogy hatökör. — Tegnap megkérte a lá­nyom kezét... — Hát nem megmondtam?! — Semmi rosszat nem aka­rok mondani arról, ahogyan a menyem főz. Csak eqy vala­mit szeretnék... — Ugyan mit? — Hogy a gyerekei, ha iól viselkednek, vacsora nélkül lekhessenek le ... Egy harmadrendű lokálban a zongorista odamegy az egyik asztalhoz és megkérdi a ven­déget: — Bocsánat, ön rendelt Schumanntól egy darabot? — Nem — ordítja dühösen a vendég —, én marhnstiltet rendeltem! A vállalati értekezleten az előadó dühösen félbeszakítja az előadását: — A sok közbekiáltás miatt már a saját szavamat sem ér­tem! — Ne törődjön azzal — kiált vissza egy halfgató —, nem mulaszt semmit! A házasságközvetítő irodá­ban a fiatalembernek megmu­tatják egy sereg menyasz- szonyjelölt fényképét. Az igaz­gató látja, hogy a fiatalember­nek egyik sem tetszik különö­sebben, ezért további ajánlat­tal szolgál: — Van itt még egy lány, akinek másfél millió frank a hozománya. t — De hol a fényképe? ' — Az olyan ügyfelektől, aki­nek a hozománya több mint ötszázezer frank, fényképet nem szoktunk kérni! \A/LODZIMIERZ SCISLOWSKI: Gondolatok és gondolatkák Az igazi gentleman, ha torkára teszik a kést, villát is kér hozzá. Nemcsak mitológiai kérdés: Kettévágható-e a gordiuszi csomó Damoklész kardjával? X. a világot akarta megjavítani — és elrontotta a saját hírnevét. & Az utcán egy vak ment — rózsaszín szemüvegben. Buta liba pecsenyéje is libapecsenye. Annyi volt a barátja, hogy még az ellenségei is jót kívántak neki. • A butaság csúcsa néha oly magas, hogy meg sem álla­pítható. Ne higgy annak, aki a kezét a szívére téve beszél. A másik keze szabad! • Nem művészet szentnek lenni az égben! * e Mindent egy lapra tett fel. Megjelölt lapra. • Addig hajlongott, míg elhajolt. Ha a kulcslyukon leskelődsz, ne panaszkodj a huzatra! Ne nyessük le az ifjú költők szárnyát, mert akkor a földön fognak bennünket zaklatni. 9 Fordította: KOPASZ CSILLA — Én is elhatároztam, hogy zenét szerzek — közli bizal­masan a híres zeneszerzővel egy öntudatos hölgy. — Mel­lesleg szólva, mit tanácsol, ho­gyan írjam a muzsikát? — Balról jobbra, kedves asszonyom! e A cíppüzletben egy asszony hosszasan válogat a cipők kö­zött. A férj nógatja: — Már egy órája, hogy pró­bálgatod ... Vedd meg ezt itt! — Uramisten, hiszen ilyet már senki sem hord! — Akkor vedd meg ezt a másikat! — Hová gondolsz? • Most mindenki ilyet visel! Két kisfiú vitázik. Az egyik erősködik: — Az én apám nagyobb, mint a tiéd. — Nem igaz! — Az én bátyám erősebb, mint a tiéd. — Nem igaz! — A mamám szebb, mint a tiéd! — fól van no... igazad van. Az én apám is ezt mond- ja... — Vádlott! Miért vonta visz- sza töredelmes beismerő val­lomását? — Mert az ügyvédem meg­magyarázta, hogy ártatlan va­gyok. SZÖVEG NÉLKÜL — Kotródj attól a televíziótól! Stern I Szombaton reggel, miután szépen megborotválkoztar és jól megreggeliztem, tiszta inget vettem fel és odaültem az íróasztalomhoz, hogy hozzálássak családfői kötelességeim teljesítéséhez. Az asztalon nagy halom papír hevert, melyek az elmúlt hét folyamán érkeztek. Miután kértem egy pohár erős teát, nem vesztegettem az időt, munkához láttam. Késedelem nélkül aláírtam gyermekeim kérvényét, me­lyet zsebpénzügyben intéztek hozzám és ugyancsak kéz­jegyemmel láttam el legutóbbi családi tanácsunk határo zalát „a szobák és mellékhelyiségek tisztasága ellenőrzé­sének módozatairól“. Egy sor javítást kellett eszközöl­nöm a negyedik negyedévre szóló családi költségvetésben. Miután eszembe jutottak a számomra és családom számára nap nap után tálalt leveskonzervek és tojásrántották, kény­telen voltam az anyagi eszközök egy részét a „Kulturális igények kielégítése“ rovatból a „Táplálkozás“ rovatba át­tenni. Kibővítettem az „Egyéb kiadások“ rovatot is: vál­lalatunk ugyanis egy új közös vállalkozást vett tervbe, amelynek nyélbe ütése alkalmából közösen kirándulunk majd az erdőbe gombázni. Miután aláírtam a hihetetlenül magas mosodaszám’át, azonnal külön átiratban fordultam az illetékesekhez, fi­gyelmeztetve őket az anyagi eszközökkel való fegyelmezett bánásmód elkerülhetetlenségére és az önkiszolgálás szé les körű kiterjesztésére, hiszen az önkiszolgálás a fehér­neműmosás leghaladóbb és a kor követelményeinek lég inkább megfelelő módja. Ezután figyelmesen megnéztem fiam iskolai ellenőrző­könyvét és a mértanból kapott négyeséhez fűzött magya­rázatot. melyet beírtak a könyvecskéjébe. Mérlegelve a kérdés bonyolult voltát, valamint azt, hogy a társadalom szerepe egyre nő az ifjú nemzedék nevelése .erén, nem I akartam törni a fejem, ezért a kérdéses okmányt a nagy­apához utaltam át, a bal felső sarokba írott következő megjegyzéssel: „Kérem az ügyet elemezni és elintézni!“ A papírhalmaz utolsó darabja a feleségem kérvénye volt, melyben bejelentette, hogy elhagy. Kérelmét a távo­zása engedélyezését illetően azzal indokolta, hogy már nem bírja tovább azt a hivataloskodást, kukacoskodást és lelketlenséget, ami a családunkban eluralkodott. Qj Ez a kérvény kissé lehangolt. A nyi évet leéltünk * együtt, és ez sem volt elég az asszonynak, hogy megtanul- í jón egy rendes kérvényt írni! Hol az iktatószám, a dá- ‘ tűm, miért nincs margó kihagyva? Hát igen, az általam >; irányított családban még mindig hiányos a szükséges * szakmai tudás! Nos, mi nem tartunk vissza erővel senki*, gondoltam a ;i probléma lényegét mérlegelve. Próbálja meg, talál-e még 1 egy ilyen jó helyet! Ráírom tehát a kérvényre: „Beleegyezem“, hozzáláttam. Í hogy megírjam feleségem jellemzését, és tárgyilagosan le­írtam a közösen eltöltött éveink során tapasztalt pozitív jellemvonásait. Be kell ismernem, ezt a jellemzést eléggé . összecsaptam, de kevés volt az időm: fél óra múlva kez­dődött a félfogadás, ilyenkor családom tagjai személyesen fordulnak hozzám kérelmeikkel, ügyes-bajos dolgaikká'. Én pedig sohasem szeretem az embereket megvárakoztat­SÁG1 TÓTH TIBOR fordítása I Doktor Umberstóck Endre, a jónevű körzeti orvos fárad­tan támolygott ki a folyosóra: — Kérem a következő egészségeset! A középkorú páciens illemtudóan levetette a micisapká­ját, amikor belépett a rendelőbe. — Foglaljon helyet — intett a főorvos —, és mondja el szépen, mire nincs panasza! A férfi tekintete ragyogni kezdett: — Lekopogom, semmi panaszom a szívemre, a májamra, a tüdőmre, a vesémre, a fejemrp. — Közérzete? — Kitűnő. — Szédülni szokott? — Néha a körhintán. — Akkor miért jött a körzeti orvosához? — Egy kis háztáji munkám van, azonkívül holnap le szeretnék menni disznótorra a sógoromékhoz. Remekül csináljuk a májas hurkát. — Tehát táppénzes akar lenni, ki akarja íratni magát betegállományba, pedig makkegészséges? — Természetesen. Mi másért jöttem volna? — kérdezte csodálkozva a férfi, majd dörzsölgetni kezdte a homlo­kát, zavartan, értetlenül bámult a főorvosra: — Olyan furcsa mindez. Akaratom ellenére mást mondok, mint ami­re készültem. Panaszkodni szerettem volna, hogy csak hálni jár belém a lélek, reszketni akartam, hisztériázni, földhöz csapni magam, nyögni és sóhajtozni, de a főorvos úr már a folyosón hosszan a szemembe nézett, és azóta nincs önálló akaratom. I Dr. Umberstóck elmosolyodott: — — A modern orvostudomány a hipnózist is felhasználja a betegek gyógyítására. Hipnotizált állapotban arra kéi.y- szerítettem, hogy őszinte legyen, csakis az igazat, a való­ságot mondja. A páciens keserves sóhajjal indult kifelé: — Ide se jövök többet! Át fogom kérni magam egy má­sik körzeti orvoshoz, aki még nem dolgozik ilyen fejlett módszerekkel. Jó napot! — Jó napot! — biccentett dr. Umberstóck, aztán zseb­tükröt vett elő és belenézett: — Most megpróbálkozom egy kis önszuggesztióval. Nem vagy fáradtl Friss vagy és kipihent, hiszen influenzajár­vány idején vagyunkl Odakint még legalább ötven beteg j és harminc egészséges vár rád — mormolta többször egy­más után, aztán friss, ruganyos, fiatalos léptekkel az ajtó­hoz ment: — Kérem a következőt!... Jarosiav Dustal niju GALAMBOS SZILVESZTER

Next

/
Thumbnails
Contents