Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-25 / 17. szám

Tizenöt éve, első vietnami utazásom Idején Hanoiban felkerestem a fris­sen megnyitott Thong Nhat — Egy­ség-parkot. A hanoink a város délnyu­gat1' kerületében társadalmi munká­val létesített parkot hazájuk három nagy városa — Hanoi, Hűé és Saigon — legjellegzetesebb fáival ültették te­le. ezzel iá demonstrálva a 17. szélessé­gi kör mentén az amerikai imperializ­mus politikája révén erőszakosan ket­téosztott ország egységét. Ezt az egy­séget a francia agresszióra pontot te­vő 1954-es genfi egyezmények ren­delkezései sem vonták kétségbe, sőt megerősítették. Hiszen a genfi egyez­mény okmányai világosan kimondták: A. 17. szélességi kör mentén csupán ideiglenes katonai demarkációs vona­lat jelölnek ki, nem pedig két viet­nami állam politikai határát vonják meg. E katonai demarkációs vonalat 1956-ban, az egész országra kiterjedő népszavazás megtartása után kellett volna felszámolni. Az amerikai impe­rializmus a nemzetközi egyezmények semmibevételével próbálta tartós ál­lamhatárrá változtatni az ideiglenes katonai demarkációs vonalat. Éppen ezért a vietnamiak a nemzetközi egyezményekkel összhangban vallot­ták és vallják hazájuk egységét. Valóra váltott szállóige Néhány hete, nyolcadik vietnami utazásom kezdetén újból ellátogattam az Egység-parkba. A trópusi klímá­ban 15 év alatt hatalmasra nőtt fák­kal szegélyezett egyik sétányon vidá­man csiripelő diáklányok csapatával kerültem szembe. S amikor arra kér­tem őket, hogy álljanak fényképező­gépem lencséje elé, huncut szabadko- zással közölték: nem szívesen teljesí­tik kérésemet, mert éppen egy óráról lóglak el. A fényképezést követő be­szélgetés során kiderült, hogy a vi­dám diáklányok Saigonból érkeztek Hanoiba egy négyhónapos banktiszt­viselői tanfolyamra. A hanoi Egység-parkban utamba került saigoni diáklányok is tanúsítot­ták, hogy a Vietnam-szerte szemembe ötlött jelszó: Vietnam mot — Viet­nam egy — 1975. április 30-a, Dél- Vietnam teljes felszabadítása óta már nemcsak óhaj, hanem valóság. A viet­namiak szeretett Ho apója még a francia gyarmatosítókkal szemben ví­vott ellenállási háború idején jelen­tette ki: „Vietnam egy, a vietnami nemzet egy. A folyók kiapadhatnak, a hegyek leomolhatnak, de ez az igazság örökre fennmarad.“ Ho Si Minb szállóigévé vált mondása betel­jesült. Vietnam egysége, a két országrész állami szintű egyesítése volt nyolca­dik . vietnami utazásom beszélgetései­nek központi témája Északon és Dé­len egyaránt. S ez teljesen magától értetődő, hiszen a vietnami nép szá­mára 1976 az ország állami szintű egyesítésének éve. Ennek első jelen­tős eseményére április 25-én, az egy­séges nemzetgyűlés 492 képviselőjé­nek megválasztásakor kerül sor. A 48 millió lakosú ország északi részének választói 249, déli részének választói pedig 243 képviselőt küldhetnek az egységes állam alkotmányát kidolgo­zó és az egységes kormányt megvá­lasztó nemzetgyűlésbe. A vietnamiak joggal helyezik a hangsúlyt az ország állami szintű egyesítésére. Hiszen Dél-Vietnam tel­jes felszabadításával, a neokolonialis- ta rendszer összeomlásával Vietnam kettéosztottsága ténylegesen meg­szűnt, s az egész országot a vietna­mi munkásosztály marxista-leninis­ta pártja, a Vietnami Dolgozók Párt­ja vezeti. Miután helyreállították az ország területi egységét, a forradalom objektív szükségszerűsége lett az ál­lami szintű egyesítés. Hanoiban a Visszaadott Kard tavára nyíló tanácsháza társalgójában Tran Duy Hung, a főváros népszerű tanács­elnöke is Vietnam állami szintű egye­sítésének problémáira terelte beszél­getésünket. Hung doktor Észak 25 tagú küldöttségében vett részt a Viet­nam állami szintű egyesítéséről 1975 november közepén Ho Si Minb város­ban megtartott észak—déli politikai konzultatív konferencián. Az orvosi diplomát szerzett forra­dalmár, aki az emberi betegségek he­lyett a társadalmi bajok gyógyításá­ra tette fel az életét, a novemberi saigoni tanácskozást* felidézve el­mondta: — Négyezer éves történelme folya­mán Vietnam mindig egységes ország volt. Az egységes vietnami nemzet el­lenségei, a külföldi hódítók, az impe­rialisták darabolták fel az országot, idézték elő kettéosztottságát. A nép mindig a haza, az ország egységére törekedett. Az imperialisták azonban az „oszd meg és uralkodj“ politiká­ját alkalmazták, hogy megkíséreljék országunk bekebelezését, népünk el­nyomását és kizsákmányolását. Nem­zetünk függetlenségének és szuvereni­tásának megsértésével párhuzamosan országunk egységének aláaknázására törekedtek. Ebből következett, hogy népünknek a nemzeti függetlenségért vívott harca összefonódott a hazánk egységéért vívott harccal. Le Duón a térkép előtt — Fővárosunk, Hanoi lakossága —, mondta Hung doktor — egyetért a haza újraegyesítésével. Az 1945-ös augusztusi forradalom célkitűzése a független, egységes Vietnam megte­remtése. Mi hanoink jól emlékezünk arra, hogy 1945 szeptember 2-án a Ba Dint) téren elhangzott beszédé­ben Ho Si Minh az egységes Vietnam függetlenségét proklamálta. Az egy­mást váltó két imperialista hatalom­mal szemben vivőit harmincéves ál­dozatos ellenállási harc eredménye­ként most végre megvalósul az 1945- ben népünk elé tűzött cél: a függet­len, egységes Vietnam. Miután Dél- Vietnam teljes felszabadulásával or­szágunk visszanyerte függetlenségét, egyik legsürgetőbb teendőnk a haza állami szintű .egyesítése. Mint a harmincéves függetlenségi harcnak, éppen úgy az állami szintű újraegyesítésnek is á vietnami mun­kásosztály pártja, a Vietnami Dolgo­zók Pártja a motorja. Ennek első hi­vatalos dokumentumát Ho Si Minh városban láthattam a vietnami nép­hadsereg harmincegy éves harcait is­mertető kiállításon. A Saigon felsza­badítása utáni eseményeket felidéző dokumentumok közt helyezték el azt a fényképet, amely a Vietnami Dol­gozók Pártja Központi Bizottsága 24. plénumának ülését örökítette meg. A kiállításon közzétett felvételen Le Duan, a Vietnami Dolgozók Párt­ja Központi Bizottságának első titká­ra terjesztette elő Vietnam térképe előtt állva az ország újraegyesítésé­re vonatkozó határozati javaslatot. Hanoi beszélgetésünkkor Tran Duy Hung is utalt a VDP Központi Bizott­sága 24. plénumának határozatára, amely megállapítja: „Az egész ország­ban győzött a forradalom, az ameri­kai imperialisták által Dél-Vietnamra rákényszerített -neokolonialista rend­szer széthullott, s megszűnt az or­szágunk megosztottságát kiváltó ok, természetes tehát, hogy a teljes egé­szében függetlenné vált ország egy­séges legyen és a szocializmus felé haladjon.“ A vietnami emberek hazájuk teljes újraegyesítését történelmi szükségsze­rűségnek tartják, mert — mint Duong Dinh Thao, a D1FK külügyminisztériu­ma sajtó-főosztályának vezetője is kifejtette — az újraegyesítés politikai téren megerősíti a nemzeti független­séget. Az egyesítés új erőt ad, ked­vezőbb feltételeket teremt a gazdaság, a kultúra és a honvédelem megerősí­téséhez, elősegíti Vietnam nemzetkö­zi befolyásának növekedését. Egység a szocializmus alapján A vietnami emberek a Ho Si Minh városban megtartott konzultatív kon­ferencia óta kisebb-nagyobb közössé­gekben beszélik meg a teljes újra­egyesítés politikai és gazdasági jelen­tőségét. S a déli országrészben a na­gyobb közösségek gyűléseinek szóno­kol bőségesen idéztek Truong Chinh- nek, a VDK Politikai Bizottsága tagjá­nak a konzultatív konferencián el­hangzott beszédéből. Ebben az újra­egyesítés alapelvét vizsgálva Truong Cbinh elmondta: „A jelenlegi törté­nelmi helyzetben a függetlenség visz- szaszerzése után országunk két út kö­zül választhat: rátérni a szocializmus­hoz vezető átmeneti szakaszra, vagy követni a kapitalista fejlődés útját. Ez utóbbi a dolgozók millióinak vé­rével és könnyével tePi út, a könyör­telen elnyomás és kizsákmányolás, a legvisszataszítóbb társadalmi bajok útja, amelyeket nap nap után tapasz­talhattunk Dél-Vietnamban a régi rendszer alatt. Eltökélt szándékunk, hogy nem követjük ezt a szenvedé­sekkel teli gyászos utat. Boldogulá sunk útja nem lehet más, csak az, amely a szocializmushoz vezet e! bennünket, az egyedüli út, amely meghozza hazánknak a felvirágzást, népünknek a boldogságot.“ Az állami szintű egyesítés mielőb­bi szükségességét megvilágítva Huynh Tan Phat, a DIFK elnöke elmondta: — Az állami szintű egység hiányá­ban olyan nehézségekkel találkoz­tunk, amelyeket nem, vagy csak ne­hezen tudtunk leküzdeni. Az egység hiánya lelassította az ország építésűt s a forradalom fejlődési ütemét, és az elért nagy győzelem lehetőségeit nem Tudtuk maradéktalanul haszno­sítani a társadalmi haladác érdeké­ben. Nem tudtunk kedvező feltétele­ket és körülményeket kialakítani a háború, az amerikai neokolonializmus káros következményeinek gyors fel­számolásához. Ezért az állami szintű egyesítés rendkívül fontos láncszeme annak a nagy munkának, amelynek célja az egyesítés befejezése. BÖGÜS LÁSZLÓ Ho Si Minh város függetlenségi palotája, amelynek konferenciatermében tar­tották meg az állami szintű egyesítést kimondó konzultatív konferenciát \ Hanoi utcarészlet Ünnepi virágok

Next

/
Thumbnails
Contents