Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-25 / 17. szám
Tizenöt éve, első vietnami utazásom Idején Hanoiban felkerestem a frissen megnyitott Thong Nhat — Egység-parkot. A hanoink a város délnyugat1' kerületében társadalmi munkával létesített parkot hazájuk három nagy városa — Hanoi, Hűé és Saigon — legjellegzetesebb fáival ültették tele. ezzel iá demonstrálva a 17. szélességi kör mentén az amerikai imperializmus politikája révén erőszakosan kettéosztott ország egységét. Ezt az egységet a francia agresszióra pontot tevő 1954-es genfi egyezmények rendelkezései sem vonták kétségbe, sőt megerősítették. Hiszen a genfi egyezmény okmányai világosan kimondták: A. 17. szélességi kör mentén csupán ideiglenes katonai demarkációs vonalat jelölnek ki, nem pedig két vietnami állam politikai határát vonják meg. E katonai demarkációs vonalat 1956-ban, az egész országra kiterjedő népszavazás megtartása után kellett volna felszámolni. Az amerikai imperializmus a nemzetközi egyezmények semmibevételével próbálta tartós államhatárrá változtatni az ideiglenes katonai demarkációs vonalat. Éppen ezért a vietnamiak a nemzetközi egyezményekkel összhangban vallották és vallják hazájuk egységét. Valóra váltott szállóige Néhány hete, nyolcadik vietnami utazásom kezdetén újból ellátogattam az Egység-parkba. A trópusi klímában 15 év alatt hatalmasra nőtt fákkal szegélyezett egyik sétányon vidáman csiripelő diáklányok csapatával kerültem szembe. S amikor arra kértem őket, hogy álljanak fényképezőgépem lencséje elé, huncut szabadko- zással közölték: nem szívesen teljesítik kérésemet, mert éppen egy óráról lóglak el. A fényképezést követő beszélgetés során kiderült, hogy a vidám diáklányok Saigonból érkeztek Hanoiba egy négyhónapos banktisztviselői tanfolyamra. A hanoi Egység-parkban utamba került saigoni diáklányok is tanúsították, hogy a Vietnam-szerte szemembe ötlött jelszó: Vietnam mot — Vietnam egy — 1975. április 30-a, Dél- Vietnam teljes felszabadítása óta már nemcsak óhaj, hanem valóság. A vietnamiak szeretett Ho apója még a francia gyarmatosítókkal szemben vívott ellenállási háború idején jelentette ki: „Vietnam egy, a vietnami nemzet egy. A folyók kiapadhatnak, a hegyek leomolhatnak, de ez az igazság örökre fennmarad.“ Ho Si Minb szállóigévé vált mondása beteljesült. Vietnam egysége, a két országrész állami szintű egyesítése volt nyolcadik . vietnami utazásom beszélgetéseinek központi témája Északon és Délen egyaránt. S ez teljesen magától értetődő, hiszen a vietnami nép számára 1976 az ország állami szintű egyesítésének éve. Ennek első jelentős eseményére április 25-én, az egységes nemzetgyűlés 492 képviselőjének megválasztásakor kerül sor. A 48 millió lakosú ország északi részének választói 249, déli részének választói pedig 243 képviselőt küldhetnek az egységes állam alkotmányát kidolgozó és az egységes kormányt megválasztó nemzetgyűlésbe. A vietnamiak joggal helyezik a hangsúlyt az ország állami szintű egyesítésére. Hiszen Dél-Vietnam teljes felszabadításával, a neokolonialis- ta rendszer összeomlásával Vietnam kettéosztottsága ténylegesen megszűnt, s az egész országot a vietnami munkásosztály marxista-leninista pártja, a Vietnami Dolgozók Pártja vezeti. Miután helyreállították az ország területi egységét, a forradalom objektív szükségszerűsége lett az állami szintű egyesítés. Hanoiban a Visszaadott Kard tavára nyíló tanácsháza társalgójában Tran Duy Hung, a főváros népszerű tanácselnöke is Vietnam állami szintű egyesítésének problémáira terelte beszélgetésünket. Hung doktor Észak 25 tagú küldöttségében vett részt a Vietnam állami szintű egyesítéséről 1975 november közepén Ho Si Minb városban megtartott észak—déli politikai konzultatív konferencián. Az orvosi diplomát szerzett forradalmár, aki az emberi betegségek helyett a társadalmi bajok gyógyítására tette fel az életét, a novemberi saigoni tanácskozást* felidézve elmondta: — Négyezer éves történelme folyamán Vietnam mindig egységes ország volt. Az egységes vietnami nemzet ellenségei, a külföldi hódítók, az imperialisták darabolták fel az országot, idézték elő kettéosztottságát. A nép mindig a haza, az ország egységére törekedett. Az imperialisták azonban az „oszd meg és uralkodj“ politikáját alkalmazták, hogy megkíséreljék országunk bekebelezését, népünk elnyomását és kizsákmányolását. Nemzetünk függetlenségének és szuverenitásának megsértésével párhuzamosan országunk egységének aláaknázására törekedtek. Ebből következett, hogy népünknek a nemzeti függetlenségért vívott harca összefonódott a hazánk egységéért vívott harccal. Le Duón a térkép előtt — Fővárosunk, Hanoi lakossága —, mondta Hung doktor — egyetért a haza újraegyesítésével. Az 1945-ös augusztusi forradalom célkitűzése a független, egységes Vietnam megteremtése. Mi hanoink jól emlékezünk arra, hogy 1945 szeptember 2-án a Ba Dint) téren elhangzott beszédében Ho Si Minh az egységes Vietnam függetlenségét proklamálta. Az egymást váltó két imperialista hatalommal szemben vivőit harmincéves áldozatos ellenállási harc eredményeként most végre megvalósul az 1945- ben népünk elé tűzött cél: a független, egységes Vietnam. Miután Dél- Vietnam teljes felszabadulásával országunk visszanyerte függetlenségét, egyik legsürgetőbb teendőnk a haza állami szintű .egyesítése. Mint a harmincéves függetlenségi harcnak, éppen úgy az állami szintű újraegyesítésnek is á vietnami munkásosztály pártja, a Vietnami Dolgozók Pártja a motorja. Ennek első hivatalos dokumentumát Ho Si Minh városban láthattam a vietnami néphadsereg harmincegy éves harcait ismertető kiállításon. A Saigon felszabadítása utáni eseményeket felidéző dokumentumok közt helyezték el azt a fényképet, amely a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága 24. plénumának ülését örökítette meg. A kiállításon közzétett felvételen Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első titkára terjesztette elő Vietnam térképe előtt állva az ország újraegyesítésére vonatkozó határozati javaslatot. Hanoi beszélgetésünkkor Tran Duy Hung is utalt a VDP Központi Bizottsága 24. plénumának határozatára, amely megállapítja: „Az egész országban győzött a forradalom, az amerikai imperialisták által Dél-Vietnamra rákényszerített -neokolonialista rendszer széthullott, s megszűnt az országunk megosztottságát kiváltó ok, természetes tehát, hogy a teljes egészében függetlenné vált ország egységes legyen és a szocializmus felé haladjon.“ A vietnami emberek hazájuk teljes újraegyesítését történelmi szükségszerűségnek tartják, mert — mint Duong Dinh Thao, a D1FK külügyminisztériuma sajtó-főosztályának vezetője is kifejtette — az újraegyesítés politikai téren megerősíti a nemzeti függetlenséget. Az egyesítés új erőt ad, kedvezőbb feltételeket teremt a gazdaság, a kultúra és a honvédelem megerősítéséhez, elősegíti Vietnam nemzetközi befolyásának növekedését. Egység a szocializmus alapján A vietnami emberek a Ho Si Minh városban megtartott konzultatív konferencia óta kisebb-nagyobb közösségekben beszélik meg a teljes újraegyesítés politikai és gazdasági jelentőségét. S a déli országrészben a nagyobb közösségek gyűléseinek szónokol bőségesen idéztek Truong Chinh- nek, a VDK Politikai Bizottsága tagjának a konzultatív konferencián elhangzott beszédéből. Ebben az újraegyesítés alapelvét vizsgálva Truong Cbinh elmondta: „A jelenlegi történelmi helyzetben a függetlenség visz- szaszerzése után országunk két út közül választhat: rátérni a szocializmushoz vezető átmeneti szakaszra, vagy követni a kapitalista fejlődés útját. Ez utóbbi a dolgozók millióinak vérével és könnyével tePi út, a könyörtelen elnyomás és kizsákmányolás, a legvisszataszítóbb társadalmi bajok útja, amelyeket nap nap után tapasztalhattunk Dél-Vietnamban a régi rendszer alatt. Eltökélt szándékunk, hogy nem követjük ezt a szenvedésekkel teli gyászos utat. Boldogulá sunk útja nem lehet más, csak az, amely a szocializmushoz vezet e! bennünket, az egyedüli út, amely meghozza hazánknak a felvirágzást, népünknek a boldogságot.“ Az állami szintű egyesítés mielőbbi szükségességét megvilágítva Huynh Tan Phat, a DIFK elnöke elmondta: — Az állami szintű egység hiányában olyan nehézségekkel találkoztunk, amelyeket nem, vagy csak nehezen tudtunk leküzdeni. Az egység hiánya lelassította az ország építésűt s a forradalom fejlődési ütemét, és az elért nagy győzelem lehetőségeit nem Tudtuk maradéktalanul hasznosítani a társadalmi haladác érdekében. Nem tudtunk kedvező feltételeket és körülményeket kialakítani a háború, az amerikai neokolonializmus káros következményeinek gyors felszámolásához. Ezért az állami szintű egyesítés rendkívül fontos láncszeme annak a nagy munkának, amelynek célja az egyesítés befejezése. BÖGÜS LÁSZLÓ Ho Si Minh város függetlenségi palotája, amelynek konferenciatermében tartották meg az állami szintű egyesítést kimondó konzultatív konferenciát \ Hanoi utcarészlet Ünnepi virágok
