Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-11 / 2. szám
jk- utóbbi években nagy, pozitív eredmények születtek a világ küzdőterén. Lényegük abban vad, hogy a háborús veszély nemcsak határozottan csökkent, hanem háttérbe szorult, hogy a béke megőrzésének távlatai egyre reményteljesebbek. Me valósulnak a két ellentétes társadalmi-gazdasági rendszer államai békés egymás mellett élésének és kölcsönösen előnyös, egyenjogú eg üttműködésének lenini alapelvei. A szocialista világközösség országainak az enyhülés és a nemzetköz! biztonság szilárdítása ügyéhez való döntő hozzájárulását elsősorban a Szovjetunió és más szocialista országok állandóan növekvő gazdasági, politikai és katonai potenciálja határozza meg. Ez a szüntelenül erősödő potenciál új erőviszonyokat alakított ki a világban, lehűti a reakciós körök harcias kedélyét. A szovjetország külpolitikai tevékenysége a szocialista építésnek kedvező feltételek biztosítására, a szocialista országok egységének és ösz- sz'A'orrottságának szilárdulására, barátságunk és testvériségünk erősítésére; a nemzeti felszabadító mozgalom támogatására és a fiatal fejlődő országokkal való sokoldalú együttműködésre-; a különböző társadalmi ^ rendszerű államok békés egymás mellett élése alapelvének következetes védelmezésére, az imperializmus agresszív erőivel szembeni határozott ellenállásra, az emberiségnek új világháborútól való megmentésére irányul. \ XXIV. kongresszus békeprcgramja Ez a politika teljes mértékben kifejezést nyert az SZKP 1971. évi XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogramban, amelyet a kommunista párt és a szovjet kormány fáradhatatlanul megvalósít. A békeprogramot tartva szem előtt, éppen a Szovjetunió más szocialista testvéri országokkal egyetemben kezdeményezett minden fontos nemzetközi akciót, amelyek lehetővé tették, hogy nagymértékben csökkenjen a feszültség, s szilárduljon a népek békéjének és biztonságának ügye. A legkomolyabb akciók egyike az európai biztonsági és együttműködési értekezlet megtartása volt. Az értekezlet sikere azért vált lehetővé, mert részvevői átlagosan elfogadható szempontokat dolgoztak ki, nem úgy, hogy egymásra kényszerítették volna nézeteiket, hanem az értekezleten részt vevő valamennyi állam véleményének és érdekeinek tekintetbe vétele alapján. Az Európa-értekezlet egyrészt mindannak a pozitívuma, amit a háborúról az enyhülésre való áttérés útján, a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósításának útján eddig elértek. Másrészt kiindulópont a tartós békének és a háború népek életéből való kiiktatásának útján történő, jövőbeni sokoldalú előrehaladásra Az Európa-értekezlet kinyilatkoztatta az államok kapcsolatainak helyes és igazságos alapelveit. Most, az értekezlet után nem kevésbé fontos, hogy ezek az alapelvek gyökeret verjenek a mai nemzetközi kapcsolatokban, érvényesüljenek a gyakorlatban és a nemzetközi élet törvényévé váljanak, amelyet senki sem szeghet meg. „Az enyhülés kézzelfoghatóvá tétele a lényege mindannak, ami a békét Európában valóban tartóssá és meqingathatatlanná teheti. Ezzel összefüggésben, mi a fegyverkezési hajsza megszüntetését, reális leszerelési eredmények elérését tesz- szük az első helyre“ — mondotta Brezsnyev elvtárs. Katonai enyhülést is! Ily módon most az az elsőrendű fontosságú feladat, hogy a politikai II. enyhülést katonai enyhülés egészítse ki. ■ ENSZ-szakértők adatai szerint jelenleg a világon évente csillagászati számokat érnek el a katonai kiadások — 250—300 milliárd dollárt, ami az afrikai, dél-ázsiai és távol-keleti fejlődő országokban élő több mint egymilliárd ember nemzeti jövedelmének felel meg. A Szovjetunió véleményé szerint ezért a legfőbb korparancs, hogy előrehaladjunk az általános és teljes leszerelés felé vezető úton, csökkenten a katonai szembenállás veszélye A bckeerűk világkongresszusa Moszkvában bi tíz évben több mint kétszeresére emelkedtek, és ötszörié gyorsabban emelkedtek katonai költségeiknél. Ha tekintetbe vesszük, hogy , fejlődő országok többségében az egy főre eső jövedelem nem éri el az évi 200 dollárt, akkor nem nehéz felismerni, milyen ártalmas hatása van a fegyverkezési hajszának a fejlőuű országok lakossága életszínvonalára. Helsinki és a nemzeti felszabadító mozgalom Nagyon is szemmel látható, hogy a fegyverkezési hajsza megszüntetés sóért vívott küzdelem, semmi esetre sem érinti a népeknek védelmi képességük erősítéséhez való jogát, azt a jogát, hogy fegyverrel a kézben vívják ki szabadságukat és függetlenségüket, s elszántan védelmezzék az imperialista agresszorok és cinkosaik beavatkozásától. A fegyverkezési hajsza megszüntetése feltételezi a korszerű tömegpusztító eszközök gyártásának csökkentését, majd teljes betiltását. Vagyis éppen olyan fegyverekről van szó, amelyeket az imperializmus a békeszerető erők, a nemzeti felszabadító mozgalom elleni harcban igyekszik felhasználni. Ily módon az, enyhülés folyamatának elmélyülésé, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése alapelveinek megerősítése feltétlenül oda vezet, hogy összezsugorodnak az imperialista körök és cinkosaik agresszív gyarmati terjeszkedésének lehetőségei. A fegyverkezési hajsza és a katonai kiadások megszüntetése egyrészt csökkenti az imperialista agresszió és háború anyagi eszközeit, másrészt növeli valamennyi nép, köztük a fejlődő or szágok népei lehetőségeit, hogy társadalmi-gazdasági és kulturális fejlődésük legfontosabb problémáinak megoldására összpontosítsák igyekezetüket. Ezért támogatják a fejlődő országok népei a nemzetközi feszültség enyhülését, a béke ügyének megszilárdítását. Világosan felismerik, hogy a már elért nemzetközi enyhülés és visszafordíthatatlan jellegűvé tétele azoknak előnyös, akik számára drágák annak a harcnak eszményei, amelyeket a népek a tartós békéért, a biztonságért és a társadalmi haladásért vívnak V. TOLSZTYIKOV, a történelemtudományok kandidátus« (APM) Európában és más világrészeken. Éppen e cél elérésére irányul az új tömegpusztító fegyverfajták és ilyen fegyverek új rendszerei fejlesztésének és gyártásának betiltására az ENSZ-közgyűlés XXX. ülésszakán előterjesztett szovjet javaslat. A nemzetközi feszültség enyhülése, a -fegyverkezési hajsza megszüntetése létfontosságú valamennyi nép, különösen a fejlődő országok népei számára. Az imperialista hatalmak a hidegháborút és a nemzetközi kapcsolatokban fennállt feszültséget kihasználva, évtizedeken át nyílt, hódító, rabló politikát folytattak az afrikai, ázsiai és latin-amerikai országok irányában. Minduntalan katonai provokációkat szerveztek, amivel gyarmati uralmuk és ügynökségük — a fajüldöző, imperialistabarát rendszerek fenntartására törekedtek. így csak a háború utáni 25 évben a fejlődő országok, főként az imperialisták bűne miatt, mintegy száz háborúban vettek részt, amelyek utólagosan is számtalan áldozatot, nyomort és szenvedést okoztak népeiknek. A nemzetközi kapcsolatokban mu tatkozó feszültség, a fegyverkezési hajsza, az imperialista provokációk oda vezettek, s máig is oda vezetnek hogy állandóan emelkednek a fejlődő országok katonai kiadásai. Ez elvon ja azokat a rendkívül szükséges eszközöket, amelyeket ezek az orszá gok gazdasági és társadalmi haladásuk szükségleteire fordíthatnak. Megközelítő adatok szerint tíz évvel ezelőtt az afrikai katonai költségvetések évente túllépték az egymilliárd dollárt és két és félszerte nagyobbak voltak az afrikai országok költségvetéseiben egészségvédelemre előirányzott kiadásoknál. Az összes fejlődő országok katonai kiadásai a legutóbGenfi tanácskozások az európai biztonságról Kekkonen finn elnök megnyitja a helsin ki európai biztonsági és együttműködési értekezletet (A CSTK—TASZSZ—ZB felvételei) MINDENKINEK HASZNA VAN: mm uulh hUVJ U u uL_Jl_]l_]l_L