Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-11 / 15. szám

ÚJSZÚ — Igazgató kartárs, szeret­ném felhívni a figyelmét arra a körülményre, hogy a fizeté­sem nincs összhangban a ké­pességeimmel ... — Tudom, kedves barátom. De azt mégsem engedhetem, hogy a nélkülözéstől éhen hal­jon! Két barát összeakad az ut­cán. — Hogy vagy? Mi újság — kérdi az egyik. — Csal a feleségem — feleli amaz letérten. — Nem értettél! Azt kérdez­tem: mi újság? Egy chicagói fegyverkereske­désbe rossz arcú férfi nyit be, s így szól az elárusítóhoz: — Revolvert szeretnék vásá­rolni. — Hatlövetűt vagy nyolclöve­tűt parancsol? — Egy pillanat türelmet ké­rek — szól a vevő, majd a kereskedés telefonjához lép, s feltárcsáz egy telefonszáraot: — Halló! Bőségszaru Bank? Szíveskedjen megmondani: hány alkalmazott ül a pénztári osztályon? — Tudod, hogy ebben az ét­teremben mindent lóból készí­tenek? — A koinpótot is? A FOCI SZERELMESE V: y c' rl LLiziszvj : ■ ■ -Ap -*2.u! alj j i , , » * » , „ 7‘"\ V\ v 1 • i Maguk csak mímelik a futballt! ... Kesztyűs Ferenc rajza — Hát te valóban elhiszed, hogy a férjecskéd minden va­sárnap horgászni jár, amint azt neked állítja? — Elhiszem. — És miért nem gondolsz ar­ra, hogy esetleg megcsal? — Azért nem, mert mindig hal nélkül tér hazai Az osztályvezető megkérdi a cégnél megüresedett állásra pá­lyázó fiatalembertől:: — No és mondja, van nagy­mamája? — Nincs, kérem. — Akkor máris fel van véve! Az elődjének ugyanis egyetlen hónap alatt öt nagyanyja halt meg! — Ű a legértékesebb ügynökünk ... Senki sem tudja kimondani a nevét. International Héráid Tribüné SZÖVEG NÉLKÜL Elek Tibor rajza JÖLNEVELTSÉG jezs 1976 IV. 11. lE A tanuló nagy üggyel-bajjal levizsgázik, és nem győz hálál­kodni a tanárjának: — Köszönöm, monsieur, na­gyon köszönöm! Mindazt, amit tudok, önnek köszönhetem! — Ugyan már, szóra sem ér­demes. Hiszen semmi az egész! Ilii ——II I Hl mi— A fiatalembernek ütött-kopott jármernadrágja és rendkívül rossz modora volt. Közvetlenül azután, hogy felszállt a villa­mosra, áttekintette a terepet, aztán egyenesen egy nála jó néhány évtizeddel idősebb férfi mellé lépett: — Szidod az anyámat, mi? Az a meglepetéstől csak da­dogni tTidott: — Elnézést de ... — Semmi de, majd a Lajos megtanít a rendes viselkedés­re• is könnyed mozdulattal csa­varni kezdte a férfi orrát, elő­ször jobbról balra, majd balról jobbra. A villamoson rajtuk kí­vül huszonkét életerős férfi utazott. Egy kötélizmú, bika­nyakú ifjú belemélyedt a sport­újságba. Egy öttagú baráti tár­saság őszinte felháborodással, izzó haraggal szidta a szerin­tük cseppet sem megfelelő zöld­ség- és gyümölcsellátást. Két széles vállú, atléta külsejű férfi találós kérdéseket tett fel egy­másnak. Eközben a garázda alak ab­bahagyta áldozatának orresa- vargatását, és ritmikusan ütő- getni kezdte az idős úr feje búbját. A villamoson huszonkét életerős férfi utazott. A zsúfolt kocsiban senkt nem akadt, aki szólni merészelt volna a csir­kefogónak. Éreztem, hogy lila köd borul az agyamra. Vérnyo­másom szinte hallhatóan emel­kedni kezdett. Az arcom lassan céklaszínűvé vállt. Senki nem akad, aki szólni mer ennek az elvetemült brigantinak? Majd szólok én! Két határozott lé­péssel melléje léptem, és bát­ran, félelem nélkül a szemébe mondtam: — Bocsánat a zavarásért, nem tetszik tudni, hányadik megálló a Wesselényi utca? ... {.galambos) A cég főnöke hívatja egyik alkalmazottját: — Dupont, azt hallottam, hogy maga munkába menet, minden reggel betér a temp­lomba, és arra kéri az istent, hogy emeljem fel a fizetését. Nos hát, Dupont, tudja meg, nem szeretem, ha valaki az én megkerülésemmel a felettes ha­tósághoz fordul! — Az ön vérnyomása seho­gyan sem tetszik nekem — csó­válja a fejét az orvos. — Magas vagy alacsony? — Normális. De a mi ko­runkban éppen ez a rossz előjel! Smolmen rajza — Tudod-e, jacques, hogy ná­lunk a nők többet költenek a kozmetikára, mint amennyit az ország fegyverkezésre fordít? — Nagyon is lehetséges, de hát több győzelmet is aratnak! — Bármelyik szoknyát feV próbálhatom? — Amelyiket parancsolja! — Hát akkor szeretném azt, ott a kirakatban ... — Talán jobb lenne, asszo­nyom, ha a próbafülkében pró­bálná fel. STEFÁNIA GRODZIENSKA: Ló nem csinál ilyet! Walczakowski úr a lakáskarbantartó vállalat telefon- számát tárcsázta. A hallgatóból kellemes női hang csen­dült: • — Halló! — Jó reggelt! Itt Walczakowski beszél. Csendes utca 89. — Parancsoljon! — Mázolókra lenne szükségem. Ki akarom festetni a lakásomat. Ló nem csinál meg ilyet. — Nem értem. — Azt mondom:: ki akarom festetni a lakásomat. — De úgy hallottam, az előbb valami lóról beszélt. — Azt mondtam: „Ló nem csinál meg ilyet.“ — Bocsánat itt valami tévedés lehet. Tudja, kivel be­szél? — Ha akkumulátorcserére volna szükségem a kocsim­hoz, akkor az autójavító műhelybe telefonálnék. Mivel azonban a lakásomat akarom kifesteni, a lakáskarban­tartót hívtam fel. Talán rossz számot tárcsáztam? — Nem. jó számot. — Akkor kérem, hogy jegyezze fel a címemet, és közölje, mikor jönnek a mázolok. Ló nem csinál meg ilyet. , — Már megint a lóról van szó? — Mit képzel, egy ló megcsinál ilyet? — Mit csinál az a ló? — Uramisten! — sóhajtott fel türelmetlenül Walcza­kowski. — Maga tehát úgy gondolja, hogy a lovak re­mekül értenek a falfestéshez? Kérem az irodavezetőt! — Vezető kartárs — hívta reszkető hangon a rende­lésfelvevő —, a telefonhoz kérik. — Itt a vezető beszél. — Kedves vezető kartárs, két kérdéssel zaklatom. Először arra kérem, küldjön mázolókat a lakásomra — Csendes utca 89., 6. ajtó —, hogy kifessék a falakat meg a mennyezetet. Két szoba, konyha, fürdőszoba. Ló nem csinál meg ilyet. — Világos, mint a vakablak: ló nem csinál meg ilyet, és nem is kell megcsinálnia. Kedden reggel, nyolc óra­kor ott lesznek a mázolok. Halálpontosan! És mi a má' sik kérése? — A másik kérésem az, hogy büntesse meg a rende lésfelvevőt. Mégpedig azonnal! — Fegyelmit indítok a rendelésfelvevő ellen; az ön óhaja parancs... Ló nem csinál ilyet! GELLERT GYÖRGY forídása — Ez már szörnyű! Otthon mindig a feleségemé az utolsó szól — Ne érezze magát szeren esetlennek emiatt! Nálunk még rosszabb a helyzet! Az én feleségemnek ama bizonyos utolsó sző után is mindig bő­ven van mondanivalója ... Az emberben csak fiatalkori érzelmei és öregkori gondolatai jók. JOSEPH JOUBERT — Mioen natt meg ilyen vá­ratlanul a férje? — kérdi a részvétlátogató az özvegytől. — Egy lyuk volt a ruháján. — Bocsásson meg, ezt nem értem. Nekem két lyuk is vau az öltönyömön, és kutyabajom sincs! x — Igen, igen, csakhogy ön­nek azok a lyukak bizonyára nem hajtóvadászaton támadtak! — Sosem találsz olyan nőt magadnak, mint amilyen az én feleségem! — S ki mondta neked, hogy én olyat keresek? — A mai lányoknak ser.’mi érzékük sincs a zenéhez! — Miért gondolod? — Magad is meggyőződhetsz róla. Próbálj gitáron játszani egy lány ablaka alatt — az or­rát sem dugja ki az ablakon! Ám, ha megszólaltatod az autód dudáját, úgy kiszáguiú a ház elé, mintha puskából lőt­ték volna ki! BJ — Miért ülsz mindig a fér­jed mellett, amikor krimit ír? — Mert olyan izgalmas törté­net, hogy fél egyedül marad­ni...- • • i-< •- -c, Íi. ■ < íi.i- • Vannak szép köntös­be bújtatott ostobasá­gok, mint ahogy vannak igréíUi-jó’ öltözött osto­bák OHAMFORT

Next

/
Thumbnails
Contents