Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-04 / 14. szám
K ét hete már, hogy véget ért az oly nagy ér- deklődéssél várt Tátra Kupa küzdelemsorozata. Ezúttal immár tizenegyedszer került megrendezésre ez a sportesemény, s a kupa történetében az idén rajtolt a legnépesebb mezőny. Tizenhat ország küldte el sífutóit és ugróit, s az eredeti nevezésekből, valamint az egyes országokból érkező hírekből arra lehetett következtetni, hogy jó néhány olimpiai érmes találkozik majd a Magas-Tátrában. RENDKÍVÜL NEHÉZ PÁLYÁK Nem így történt ugyan, de azért nyugodtan elmondhatjuk, hogy a Tátra Kupa versenyei ezúttal sem vesztettek sokat értékükből.' A futószámokban ugyan erősebb is lehetett volna a mezőny, mert eredetileg az innsbrucki ezüstérmes amerikai Koch is jelezte érkezését, és reménykedhettünk abban, hogy a világ legjobbjai, a szovjet sífutók közül is lesz néhány az indulók között. Később az amerikaiak kimentették magukat, a Szovjetunióból pedig csak két ugró, Karapuzov és Borovityin jött el a Csorba-tóhoz. Kár, mert mindenki szívesen látta volna a szovjet sífutókat, akiknek jelenléte lényegesen emelte volna a Tátra Kupa futószámainak színvonalát. Azért panaszra senkinek sem volt oka, hiszen a hagyományokhoz és ígéretükhöz híven az NDK legjobbjai majdnem mind eljöttek. A futók közül Grim- mer és Klause betegségre hivatkozva maradt távol, két síugrót — Glasst és Wosipiwot — a vezetőség fegyelmezetlenség miatt Zakopanéból hazaparancsolt, pedig ott Glass mindkét sáncon biztosan szerezte meg az első helyet. A Tátra Kupára eljött a két olimpiai bajnok, Aschenbach és Wehling, valamint a futók közül Hessler és Barbara Petzold. Mindegyikük az első helyen végzett, az utóbbi pedig mindkét női számot megnyerte. A külföldi résztvevők kivétel nélkül hangsúlyozták, milyen nehezek, mennyire igényesek a Magas- Tátrában kijelölt pályák. Nemcsak az északiaknál, hanem a legutóbbi olimpiánál is taglaltabbak, változatosabbak, sok bennük a meredek emalkedő, lejtő, ami fokozott erőbedobást, rendkívül jó erőnlétet igényel. AMIRŐL A RJENDEZÖK NEM TEHETTEK Jól tudjuk: a Tátra Kupa előkészítéséből a versenyek zökkenőmentes lebonyolításából a sísport híveinek százai veszik ki részüket társadalmi munkában. Űket egyetlen cél serkenti: legyenek a résztvevők mindennel elégedettek, és vívjanak egymással nemes versenyt. Arról persze nem tehetnek, hogy egész éven át végzett becsületes munkájukat az időjárás esetleg tönkreteszi. Az idén is mindennapos beszédtéma volt az időjárás. Azzal kezdődött, hogy az olaszok csütörtökön nem tudtak elrepülni Prágából, és a svájciakat hozó gép a poprádi repülőtér fölött rövjid körözés után kénytelen volt ismét visszaszállni i Bratislavába. A háromnapos versenyeket végig kiad«*-, havazás kísérte, ennek ellenére a pályák és a sáncok megfelelően előkészítve várták a versenyzőket. A futóknak a lágy talajon ugyan nehezebb volt a dolguk, mintha kissé keményre fagyott pályán versenyeztek volna, de hát mit lehetett tenni... Gyengébbek lettek az időeredmények. Az ugrók versenyét rendkívül mostoha időjárás kísérte. Sűrű havazás, erős szél, ,s ennek következtében háromórás várakozás. S mégis tízen ugrottak 100 métert, illetve ennél nagyobbat. JindFich Balcar 104 méternél bukott, fejét, lábát a magasba emelve csúszott lefelé, s közben úgy pörgött, mint egy orsó. Amikor megállt, felugrott, dühösen a földhöz vágta kesztyűjét, pedig minden „közönséges halandó“ örült volna, hogy szárazon megúszta. Öt azonban a győzelem gondolata foglalkoztatta, és nagyon bosszankodott, hogy nem sikerült helytállnia. Vagy itt van Karapuzov esete, aki a csütörtöki edzésen súlyosan bukott, zúzódásokat szenvedett, szombatig pihent, majd abban a rettenetes időben 106 méteres ugrással a második lett. „A szovjet bajnokságot hasonló körülmények között nyertem“ — intézte el egy mondatban szereplését. MAJD A VILÁGBAJNOKSÁGON KAMATOZTATJÁK . . . Mint ismeretes, az NDK sífutóinak olimpiai szereplése — enyhén szólva — gyengén sikerült. Itt, a Magas-Tátrában sokat beszélgettünk a szakemberekkel, s az olimpia állandóan visszatérő téma volt. Bebizonyosodott, hogy innsbrucki felkészülésükbe valahol hiba csúszott, ami rövidesen azt jelenti: nem volt megfelelő. Azóta tüzetesen elemezték a történteket, s a keserű tapasztalatokat majd a következő világbajnokságon fogják „érmesíteni“. Barbara Petzold idei szereplése is a fentieket igazolja. Innsbruck előtt két versenyen győzött, az olimpia után pedig minden versenyét megnyerte, és valamennyi olimpiai érmest legyőzte. Kétségbevon- hatatlanul ma a világ legjobb sífutónője. Természetesen ezt nem a véletlennek, hanem a tudományos alapokra helyezett, rendszeresen és nagyon lelkiismeretesen végzett munkának köszönheti. S hogy az NDK-s sífutók ezenfelül magánszorgalomból is tesznek valamit a jobb eredmények érdekében, arra a következő beszélgetés — melynek véletlenül és akartlanul voltunk fültanúi — szemléltető példa: A CÉL: A KŐVETKEZŐ VILÁG - BAINOKSAG Paulü és Schmidt már évek óta jó barátnők. Állandóan leveleznek egymással, együtt vakációznak, egyszóval kitűnően megértik egymást. A sajtóértekezleten Schmidt türelmetlenül fordult barátnőjéhez, s azt tudakolta, mikor szabadulnak. — Miért, hová sietsz, hiszen még tizenkét óra sincs? — kérdezte Blanka. — Hát edzeni, mégpedig félkettőkor. — Most, verseny után? — csodálkozott Paulű. — Természetesen! — hangzott a válasz. Paulű elgondolkodva bólogatott: —- Természetesen ... de csak nálatok. Bizony, a csehszlovák gárdából csak nagyon kevesen lennének hajlandók minden kényszer nélkül, saját jószántukből a verseny után néhány órával kiadós edzést tartani. Márpedig itt kell keresni a két sportoló közti teljesítőképesség különbségének okát. Mert Paulű van olyan jó és tehetséges versenyző, mint Petzold vagy Schmidt. Az edzések intenzitása az, ami az eredményeket javítja, s aminek azután az esetleges győzelmek is köszönhetők. FELZÁRKÓZNI AZ ÉLVONALHOZ A csehszlovák sízők Innsbruckban kétségbevonha- tatlanul csalódást keltettek. A közvélemény elsősorban az urgóktól várt többet, de Blanka Paulű, He- nych és még néhányan nem szerepeltek tudásukhoz mérten. Jaroslav Honcu, a válogatott edzője így magyarázta a sikertelenséget: — Nálunk is tudományos alapokra helyezett edzési módszerekkel készülnek, nemcsak a felnőttek, hanem a juniorok is a rájuk váró feladatok megoldására. Szakembereink foglalkoztak a viaszolás oly fontos és általában sorsdöntő kérdéseivel, mégis megtörténik —• s erre olyan versenyzők is szolgáltattak már példát, akik a világ legjobbjai közé tartoznak —, hogy nem jön mindig ki a lépés, illetve nem csúszik a léc megfelelően. Ami azután értékes másodpercek elvesztését jelenti. — Az NDK versenyzőihez hasonlóan a csehszlovák sízők formája is az olimpián volt hullámvölgyben, s csak utána kezdett felfelé ívelni. Ezt bizonyítotStanislav Henych, a csehszlovák sífutók egyik legjobbja ták eredményeikkel a Zakopanéban és most, a Magas-Tátrában megrendezett versenyeken. Kár, hogy nem vehettünk részt Innsbruckot követően a Lahti- ban, Falunban és Holmenkollenban megrendezett összecsapásokon. A csehszlovák szakemberek nem titkolják: minden igyekezetükkel arra törekednek, hogy a futók is felzárkózzanak a világ élvonalához. Az ugrók ugyanis már évek óta odatartoznak. A jövőben sem lesz ez másként, hiszen számtalan fiatal tehetség bontogatja szárnyait. Novák, Félix, Sláma idei eredményeiből legalábbis erre lehet következtetni. Az elmúlt évadban megrendezett versenyek — beleértve az olimpiát is — arról tanúskodnak, hogy jelenleg két ország, a Szovjetunió és az NDK sízői képezik az élvonalat. A többiek, legyen akár a finnekről, svédekről, norvégokról vagy másokról szó, tehát elsősorban a múltban oly sok sikert elért északi országok versenyzői, csupán részeredményekkel dicsekedhetnek. Persze, nem könnyű a világ élvonalába betörni, s ott megkapaszkodni, de az edzések intenzitásának fokozásával, az eddiginél még szorgalmasabb felkészüléssel ez sem lenne elérhetetlen cél. Az erőviszonyok ugyanis kétségtelenül kiegyenlítődtek, ma már sokkal többet kell tenni a siker érdekében, különben a következő világbajnokságon esetleg nem lehetnek elégedettek az eredményekkel. A Tátra Kupa is ezt a célt szolgálja, azért igyekeznek a rendezők minél népesebb mezőnyt, kivételes képességű versenyzők rajtját biztosítani. Hogy ez nem mindig sikerül teljesen, nem az ő hibájuk. A Csorba-tónál hagyományosan megrendezett sport- eseményt az időjárás viszontagságaitól eltekintve ezúttal is elismerésreméltóan bonyolították le. Franz Rappenglück, a FIS nyugatnémet küldötte így méltatta a látogatókat: — Nem először tartózkodom a Magas-Tátrában, de mindig kitűnően érzem magam. Ami viszont nem csoda, hiszen jó barátként jövök barátaimhoz. A Tátra Kupa versenyeit már hagyományosan olyan kifogástalanul rendezik, hogy ide FIS-küldött nem is lenne szükséges. Csodálattal szemléltem, mily dinamikusan, önfeláldozóan dolgozik a rendezők szépi számú gárdája. Mindenki fegyelmezetten, hozzáértéssel végezte feladatát, s elsősorban ennek köszönhető, hogy a nagyon kedvezőtlen időjárás ellenére is a terveknek megfelelően folytak a Tátra Kupa eseményei, amelyeknek a jövőben is sok sikert kívánok. KOLLÁR JÓZSEF Ulrich Wehling, kétszeres olimpiai és háromszoros világbajnok H. G. Aschenbach olimpiai bajnok, a világ legjobb síugróinak egyike Index 48 01 ^ Kiadja Szlovókio Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti o szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Robay Zoltán. CSc. Helyettes főszerkesztő: Szorko István Vezető titkár: Gál László. Szeikesztőség: 893 38 Brotislavo, Gorkého 10. Telefon: 169. 312-52. főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550 18 sportrovot 505-29 gazdosóg< ügyek 506-39 Távíró: 092308. Pravdo — Kiadóvállalat Brat«slava, Volgogradská 8. Nyomja o Pravdo. az SZ LKP nyomdaváílaiato — Pravdo Nyomdaüzeme. Brat<slava. Stúrovo 4. Hirdetőirodo Va- janského nábrezie 13/A/ll., telefon: 551-83, 544-51. Az Oj Szó előfizetési díjo havonta —• o vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. A Vasárnap* 0| Szó külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti o Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Östrednő expedíció a dovoz tlaőe, Gott- waídovo námestle 48/VH
