Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-04 / 14. szám

HJSZÓ KO MOR Tanácstalanul vesznek körül az utcán egy ájult férfit. — Mi az előírás ilyenkor? — tűnődik az egyik néző. — Olyan sok szaltály van! Talán egv kis konyakot kell a szájá­ba önteni?! Az ájult ekkor kinyitja a sze­mét és ezt suttogja: — Azt tegye, kérem, és ne törődjön a töltői szabállyal! ca ' Két asztronauta, útban a Mars felé, elrepül a Hold mellett. Az egyik a Holdra mutatva meg­kérdezi társától: — Most ez a Hold vagy a Vénusz? — A másik azt leleli: — Honnan tudjam? Most re­pülök először ezen a vonalon! DIETRICH BAUMANN: APRÓPÉNZ Az egész lakótelep felriadt, amikor Artúr beindította az au­tóját. Egy napon azonban a megszokott dübörgés elmaradt és a kocsit be kellett vinni a szervizbe — Szerencséje van — mond­ta a mester — Holnapután van másfél óra üresjárat. Legké­sőbb reggel hét órára hozza be a kocsit de ragyogó tisztára mosva1 — Rendben van — mondta könnyelműen Artúr, mert ak­kor még nem tudta, hogy egyetlen kocsimosóban sincs szabad kapacitás. Kedves Szerelő Szaktárs — írta egy papírlapra, amit köz­vetlenül a kocsi ablakára erő­sített —. nehogy túlságosan átkozzon engem a sáros ko­csiért, valami kis csúszópénzt reitettem a kesztyűtartóba.“ A szerelő, aki a járművet a parkolóhelyről a műhelybe vit­te. azonnal j észrevette az üze­netet. „Sok pénz egy kis koszért“ — gondolta magában, és a húszmárkás bankjegyet egv tízmárkásra cserélte. A mester egv kis próbaútra indult az autóval a műhely ud­varában. „Az autószerelőnek úgyis szennyes a keze“ — gon­dolta és a tízmárkás bankjegy helyére öt márka került. Aztán így szólt a csoportvezetőhöz: — Naevon vigyázz arra a három- százőtvenbármasra! A csoportvezető, aki a jármű­vet az udvarról a szerelőcsar­nokba irányította. elolvasta Artúr úr levelét és azt az öt márkával egvütt zsebre vágta. Utána kézlegvint.ve mondta Günternek a szerelőnek: — Szép kis kuncsaft az ilyen! Csu­pa mocsok a kocsi. De te ne is törődi vele! PÉTERFI GYULA fordítása — Anyu, felborítottam az ebédlőszekrénytl — Szörnyül Mindjárt szólok az apádnak! — Ne fáradj, ő már tudja... — Hogyhogy? — Hát mert a szekrény ép­pen őrá borult... Ha valamely vers csakis költészetet tar­talmaz, akkor nincs megalkotva; nem k ö I- t e m é n y. Paul Valéry Csengetnek McCormick ajta­ján. A küszöbön egy fiatalem­ber áll és naptárakat ajánl az új évre. — Köszönöm — feleli a skót —, de a tavalyi naptárunk egé­szen tűrhető állapotban van még! Az autópályán a közlekedési rendőr leállít egy gépkocsit. — Csak nem hajtottam túlsá­gosan gyorsan? — hüledezik a vezető. — Ö, nem — feleli a rend őre. — Túl alacsonyan tetszett repülni! Luboinír Kotrha rajza HIVATALI GYAKORNOK Kesztyűs Ferenc rajza Tóm menyasszonya nem volt világraszóló szépség; így hát, amikor az esketési szertartás után megkérdezte a lelkésztől, hogy mennyivel tartozik — az vállat vont s így felelt: — Ad|on annyit, amennyit szükségesnek tart azért a bol­dogságért, hogy nőül vehette ezt a hölgyet. Tóm ránézett újdonsült hit- vetére. és 10 shillinget adott a papnak. Az pedig szintén szemügyre vette az ifjú asszonyt — és 7 shillinget visszaadott Tómnak. {— Volt már a Balatonnál? — Igen. — És a Fekete-tengernél? — Ott is. — Melyik szebb? — Nem tudom. Mindenhova jeleségemmel utazom ... — Ha nem veszlek feleségül, tényleg öngyilkos leszel? — Igen. Mindig ezt szoktam csinálni. — Uram, a mi konyhánk a legkorszerűbb . az egész város­ban — dicsekszik a pincér a vendég előtt. — Mindent vil­lannyal készítünk! — Nagyon örülök — feleli a vendég. — Akkor, kérem, vi­gye vissza a húst a konyhába, és adjanak neki még egy elektrosokkotl A férj kissé rosszkedvűen ér­kezik haza. A felesége viharos fogadtatásban részesíti: — Ml van veled? Anyám pa­naszkodott, hogy goromba vol­tál hozzá a telefonban! — Ne haragudj, drágám, de olyan rossz volt a vonal. Azt hittem, hogy te vagy a telefon­nál Az egyik dél-franciaországi városka régi fogadójában em­léktábla látható: „Itt töltött egy éjszakát Na­póleon Josephin-nel. Miért ne tehetné meg ezt Ön is?" Egy szép napon az emléktáb­la alá a következőket firkan- tották: „fosephin nem akart.“ Életem legszebb évelt neked adtam! — El tudom képzelni, milye­nek lehettek a legcsúnyábbak! ■ A társaságban egy fiatalem­ber nézi a szemben ülő lány nyakát, melyen egy vékony aranyláncon kis repülőgép lóg. A lány megkérdi tőle: — Tetszik önnek az én kis repülőgépem? — Hogy megmondjam az igazat, nem a gépet néztem, na- nem azt a területet, amelvre leszállt. Nem vagyunk elége­dettek az igazunkkal, míg be nem bizonyítjuk, hogy a másik tévedett. William Hazlitt A férj váratlanul hazatér. Amikor észreveszi, hogy az ágy alól egy férficipő kandikál ki, előveszi a borotváját. — Mit akarsz csinálni? — kérdi rémülten a felesége. — Ha ebben a cipőben nincs senki sem, akkor megborotvál­kozom — feleli a féri. OGDEN NASH: Amit minden asszony elobb-utóbb megtud A férjek olyan emberek, akiktől minden baj származik — létezésükbe azonban a feleségek kénytelenek beletörődni. Abba is, hogy reggelinél és ebédnél mindennap látniuk kell elégedetlen ábrázntukat. A férjek még a gyermeknevelés kérdésein is vitatkoznak a feleségükkel, bár állandóan tévedni szoktak. Már ami a gyermekek születésnapját illeti... Sőt, amikor a férjek már annyira figyelmetlenek, hogy maguk is észreveszik ... Komolyan úgy vélik, hogy egyetlen nagylelkű hitvesi csókkal jóvátehetnek minden sértést, amelyet tapintatlan szavaikkal okoztak. Bizony, a férjek elviselhetetlenek, amikor otthon vannak és meg sem próbálják elliordani magukat az asszony szeme elől. De még kibírhatntlanabbak, amikor nem tudni, hol kószál­nak. Feleségük minden megjegyzését gúnyos mosollyal fogadják, arckifejezésük pedig ilyenkor olyan, mintha óriási szívességet tennének azzal, hogy végighallgatják az asszonyt Erőtől duzzadnak, amikor öt mérföldet kell gyalogolniuk, hogy egy golfpartit játsszanak — de ha valamit a ház körül kel! csinálniuk, akkor egy csapásra fáradtak és közömbösek lesznek. S ilyenkor szívesen okoskodnak arról, hogy a nők minden cselekedete logikátlan. Amikor az asszony az asztalra teszi a vagdalthús gombóccal teli tálat, a féft'-savanyú képet vág és így kiált fel: „Hát nem engedhetünk meg magunknak jobb ételt — például bélszíní vagy rostélyost?1“ De ha az asszony egy hónapig teljesíti az efféle kívánságo­kat és azután a férj elébe teszi a családi kiadások számláját, akkor a féri valósággal gutoülést kap... És milyen hősi kitartással, milyen hidegvérre] viseli el a férj annak a lénynek a betegségeit, akinek gyengéd kímélésé­re, dédelgetésére egész életre szóló ígéretet tett! De ha neki piros a torka, vagy fáj a hasa — akkor azt lehet hinni," hogy ütött a halála órájal Amikor a feleség négyszemközt marad a férjével, az nyom­ban magába zárkózik, mivel nyilván úgy véli, hogy semmi érdekeset nem találhat az élete párjával való beszélgetésben. Társaságban azonban a férj szüntelenül hajlong mosolyog, bokázik a felesége előtt, és annyiszor tolja alá a széket, any- nyl szendviccsel és cigarettával kínálja, hogy az asszony már alig állja meg, hogy egy alkalmas pillanatban jó erősen képen ne törölje a kedves tériét. BizonY, a fér) — a családi élet legbosszantóbb tényezője, és őszintén szólva, az otthon számára teljesen felesleges sze­mély. A sors iróniájaként azonban a férjek többsége roppant ké­nyelmesen befészkeli magát a felesége védőszárnya alá... GELLÉRT GYÖRGY fordítása ■

Next

/
Thumbnails
Contents