Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-04 / 14. szám

Az emberiségnek az életszínvonal emelésére irányuló nemes törekvése igen sok esetben az életkörnyezetet károsító hatásokat vált ki. Ezek a káros hatások gyakran olyan jellegűek, hogy egyes szakemberek előrejelzése szerint az emberiség létét fenyegetik. Ebből az alapvető tényből kiindulva arra a felismerésre jutunk, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődést az életkörnyezet alakulására kifejtett hatásuk figyelembevételével kell irányítani. Itt elsősorban arról van szó, hogy a gazdasági-társadalmi fejlődés ne az életkörnyezet minőségének romlását, hanem ellenkezőleg, annak fenntartását, illetve javulását eredményezze. Csakis ennek az elvnek figyelembevételével érhetjük el, hogy az elkövetkező generációk megfelelő környezetben élhessenek.

ERDEINK A GAZDASÁGI SZOCIÁLIS FEJLŐDÉS SEGÍTŐTÁRSAI

Közismert és gyakran hangoztatott tény, hogy az életkörnyezet egyik legfontosabb láncszemét az erdők képezik, melyek döntő szerepet játszanak a bioszféra alakulásában. Sajnos, ilyen irányú hatásukat mai ismereteink mellett számszerű adatokkal kifejezni pontosan még nem tudjuk. Egy azonban bizonyos és tudományosan is megalapozott tény. Az, hogy az erdők olyan morfológiai, fiziológiai és ökológiai tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek helyes és tudatos irányítás mellett kedvezően képesek befolyásolni a táj és az életkörnyezet alakulását, illetve annak számos összetevőjét. Sajnos, ezt a hatást a múltban nem ismerték, illetve nem értékelték megfelelően, s így nem is használták fel céltudatosan és tervszerűen a táj- és környezetvédelem, valamint a táj- és környezetalakítás érdekében.

Jelentő.s, mondhatnánk döntő változást ezen a téren a VII. Erdészeti Világkongresszus hozott, melyet 1972-ben Argentína fővárosában, Buenos Airesben rendeztek meg. Figyelemre méltó s egyben a

fejlődő országok politikai és gazdasági tekintélyének növekedését bizonyító tény, hogy Latin-Ameri- ka földjén ekkor került első ízben megrendezésre az erdészeti világkongresszus. A kongresszus alapgondolata s egyben legfontosabb témája az erdőknek a gazdasági-társadalmi fejlődésben betöltött szerepe volt. A részvevők munkáját egyúttal az a felismerés jellemezte, hogy a gazdasági fejlődés ma már nem lehet öncélú, hanem a társadalmi fejlődést hivatott a legmesszebbmenően szolgálni. Ugyancsak ebben az évben került megrendezésre Stockholmban az életkörnyezet kérdéseivel foglalkozó világ- konferencia. A konferenciának az erdőgazdaság fejlődésére kidolgozott akcióprogramja máris világszerte érezteti hatását. Az akcióprogram értelmében az egyes országok kormányainak olyan erdőgazdaság-politikát kell folytatniuk, hogy az erdők teljes mérsékben megfelelhessenek termelői, védelmi és szociális rendeltetésüknek. Az egyes országok erdőgazdaság-politikáját tehát a nemzetközi érdekek messzemenő figyelembevételével kell kidolgozni és megvalósítani.

AZ ERDŐ TÁJ- ÉS KÖRNYEZETALAKÍTÓ SZEREPÉNEK NÉHÁNY FONTOSABB JELLEMZŐJE

Az erdőgazdálkodás irányítása és fejlesztése ma már több országban az említett irányban halad. Az ilyen erdőgazdaság-politika a többcélú erdőgazdálkodás megvalósítását teszi szükségessé, melynek keretében a szakszerű fakitermelést, s általában az erdők termelői szerepét összekapcsolják az imma- teriális, elsősorban környezetalakító és környezet- védelmi, továbbá kulturális, egészségügyi, esztétikai stb. funkciók minél tökéletesebb kihasználásá- ' val. Ezeknek- a tényezőknek figyelmen kívül hagyása ugyanis rendkívül kedvezőtlen hatást gyakorolhat egyrészt a népgazdaságra és a társadalomra, másrészt pedig magára az emberre.

Az erdők táj- és környezetalakító szerepe és jelentősége elsősorban a levegő tisztaságára, a vízgazdasági viszonyok szabályozására, valamint a talajra kifejtett hatásában nyilvánul meg a legszembetűnőbben. Vizsgáljuk most meg az említett tényezőket kissé behatóbban, s mindjárt le is vonhatjuk a megfelelő következtetéseket.

Korunkban mindinkább jelentőssé válik az erdőknek a levegő tisztaságára kifejtett hatása, különösen az urbanizált és iparosított területeken. Bebizonyított tény ugyanis, hogy egy hektár erdőterület azonos természeti viszonyok között legalább háromszor, de sok esetben tízszer több oxigént termel, mint egy hektár mezőgazdasági terület. A jelenlegi körülmények között, amikor földünk oxigénkészlete rohamosan csökken, ez a tény igen jelentős és figyelemre méltó felismerésnek számít. Ezen túlmenően egy köbméter erdei levegő negyvenhat- szőr, illetve hetvenszer kevesebb kórokozó mikroorganizmust tartalmaz, mint például a városok, ipartelepek levegője. Ez annak következménye, hogy az erdei fák bizonyos vegyi anyagokat, úgynevezett fi- toncidokat termelnek, melyek az emberi egészségre ártalmas mikroorganizmusokat képesek elpusztítani. Ugyanakkor az erdő lombkoronája nagymértékben képes megkötni felületén a levegőben lebegő apró szilárd részecskéket, például a porszemeket és egyéb szennyező anyagokat. Az egy hektárnyi erdőterület az erdő korától, fajtaösszetételétől, állományszerkezetétől függően 50—70 tonna por lekötésére képes. Az erdők, zöld ültetvények, fasorok, facsoportok jelentős mértékben csökkentik a zajt is, ezt az ugyancsak igen jelentős civilizációs ártalmat. A zaj csökkentése, illetve elnyelése igen fontos főleg lakóterületeken, üdülőövezetekben, szanatóriumok körzetében és általában minden olyan helyen, ahol az emberek pihenést, nyugalmat vagy szellemi felfrissülést keresnek, illetve leromlott egészségi állapotuk helyreállításán fáradoznak.

Tudományos kísérletek eredményei igazolják, hogy az erdők vízgazdasági jelentősége szinte felbecsülhetetlen. Ez nemcsak az erdőterületek „vízháztartásának“ szabályozásában nyilvánul meg, hanem többek között az árvízveszélyek megelőzésében, a mezőgazdasági területek vízgazdaságának javításában, a talajpusztulás (erózió) megakadályozásában, illetve mérséklésében. De igen nagy jelentőséggel bírnak az erdők a víz tisztaságának megőrzésében, illetve javításában is. Kísérletek igazolják, hogy az erdei talajon történt átszivárgás után az egy köbméter vízben levő baktériumok száma harmincszor., sőt sok esetben még ennél is többször csökken. Minden kétséget kizáróan beigazolódott, hogy erdők létesítésével lehetségessé válik a vizek szennyeződésének megelőzése is. Ez a körülmény lehetővé teszi az iparosodás és urbanizáció következtében az utóbbi időben oly gyakran jelentkező, az emberi életre, de az állat- és növényvilágra is rendkívül káros mikroorganizmusok által szennyezett víz biológiai tisztítását is.

Az erdőknek a talajra gyakorolt kedvező hatása elsősorban az erdőtakarő szél- és vízerózióval szemben kifejtett igen jelentős védelmében nyilvánul meg. Magasabb hegységek meredek lejtőin igen hathatós védelmet nyújtanak az erdők a lavinaveszély és kőgörgetegek keletkezése elleni harcban. Az erdők talajvédelmi hatása azonban nem csupán az erdőtafejra terjed ki, de megnyilvánul a közeli mezőgazdasági területek védelmében is. Az erdők ilyen irányú pozitív szerepét évszázadok óta eredményesen hasznosítják a mezővédő erdősávok rendszerének létesítésénél.

EGYÉB HATÁSOK ÉRTÉKELÉSE

Erdeink pozitív hatásának értékelése nem lenne teljes, ha figyelmen kívül hagynánk azt az óriási szerepet, melyet az erdő az emberek gyógyításában, pihenésében, megrongált fizikai és szellemi erejének visszaszerzésében, valamint esztétikai és kulturális igényeinek kielégítésében betölt. Szinte lehetetlen felmérni, hány embernek adta már vissza egészségét, munkaképességét az erdei környezetben folytatott gyógykezelés, üdülés vagy pihenés. Ugyancsak nehezen meghatározható azoknak az irodalmi, zenei, képzőművészeti vagy egyéb műalkotásoknak a számai, illetve értéke, melyek megalkotásához az erdő adta az ihletet. Éppen ezért társadalmunknak, elsősorban pedig a pedagógusoknak a feladata, hogy az ifjúsággal az erdőt megszerettesse, annak jelentősségét megismertesse s ezen keresztül esztétikai nevelését helyes irányban befolyásolja. Ebből a szempontból igen nagy szerepet játszhatnak az erdei kirándulások, ifjúsági táborozások és hasonló rendezvények, melyek segítségével lehetőség nyílik, hogy ifjúságunk az erdőt megismerje, értékelje és védje. Nem kisebb jelentősége lehet ifjúságunknak az erdei munkákba való aktív bekapcsolódása sem, elsősorban az idényjellegű munkálatoknál, amilyenek például az erdősítés, csemetekerti kapálás stb.

TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETEK. NEMZETI PARKOK

Az erdők táj- és környezetvédelmi, illetve alakító szerepének minél tökéletesebb bebiztosítása érdekében számos államban, így hazánkban is környezet- védő erdőket, természetvédelmi területeket, nemzeti parkokat jelölnek ki. Bár a termelési funkció ezeken a területeken bizonyos mértékben továbbra is megmarad, elsődlegesen mégis a táj- és kőin czmv viel- met, valamint a lakosság üdülését, pihenését hivatottak szolgálni. Ennek következtében ezekre az erdőkre különleges gazdálkodási rendszert határoznak meg, hogy minél tökéletesebben megőrizzék, sőt fokozzák védelmi szerepüket.

A szocialista rendszer országai élükön a Szovjetunióval mind gazdaságpolitikai, mind pedig törvényhozási téren mindent megtesznek annak érdekében, hogy az erdők sokoldalú hasznosítását az egész társadalom érdekében a gyakorlatban megvalósítsák. Ezt a feladatot természetesen csak a modern technológia alapján a tudomány és technika fejlesztésével és a társadalmi viszonyok haladó szellemű kialakításával lehet megoldani. A feladat nemzetközi összefogáson alapuló megoldása kedvező hatással lesz a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósítására is.

ROHAN ISTVÁNC*7f