Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-28 / 13. szám
— Uram, az ón macskája megette a kanárimadaramat. — Nagyon sajnálom. Mit tehetek önért? — Kárpótlást kérek! — Rendben van. Naponta átmegyek önhöz és énekelni fogok. — Kedves Kovács úr, konyakkal óhajtja a kávét, vagy konyak nélkül? — Ha szabad kérnem, akkor konyakkal — de kávé nélküli — Mama, ma a tanítónk az egész osztály előtt megdicsért! — És mit mondott, kisfiam? — Azt mondta, hogy mindnyájan szamarak vagyunk, s hogy én a többi közül is ki- emelkedek. — Kisfiam, maradj békén! Mi lesz, ha hazajön a papa és lecsatolja a nadrágszíját? — Leesik a nadrágjai — Mitől kormos a kezed? — Elutazott az anyósom. — És ennek mi köze van a te kormos kezedhez? — Tudod, örömömben megsimogattam a mozdonyt! A közepes tehetségű ember rendszerint elítéli mindazt, amit n^em ér fel ésszel. LA ROCHEFOUCAULD X repülőgép bőgve hasítja a levegöeget, valahol az Atlanti- óceán felett. Az egyik utas, bizonyos Mr. Smith megkérdi a stewardess-t: — Kisasszony, ez a férfi, aki az imént haladt el mellettünk, tényleg az első pilóta? — Ügy van, uram. — És miféle könyvet hordoz állandóan magával? — Tanuljunk könnyen, gyorsan repülőgépet vezetni!“. • A vendég a bárpultra könyököl és maga elé mormolja: — Már kétszer voltam nős, de soha többé! — Ugyan miért? — kérdi a mixernő. — Mindig balul végződik. Az első feleségem gombamérgezésben halt meg, a második pedig knponyatörésben. — Mi történt szegénnyel? — érdeklődik részvéttel a mixer- nő. — Nem akarta megenni a gombát. — .Miért rúgott be'e a kutyámba? Hiszen csak megszagolta magát... — Talán meg kellett volna várnom, míg belém harap? ÜZEMI KONYHÁN 11 — Mit ehetnek otthon, ha még ez Is Ízlik nekik? Brenner György rajza Irta: HERVÉ NÉGRE: SHERLOCK HOLMES AZ ISKOLÁBAN JURIJ ZOLOTARJEV: A PONTATLAN YÜVA Vovát kihívták a táblához. — Vovka — mondta kedvesen a tanítónő —, légy szíves megmondani nekünk, mennyi hatszor nyolc? — Harmincnyolc! — vágta rá azonnal Vova. — Kitűnő, milyen gyors vagy! Csak elfeleitettél hozzáadni még tizet. Most azt mondd meg nekünk, hová ömlik a Volga folyó? — A Fekete-tengerbe. — Helyes, - ügyesen jeleltél! — lelkendezett a tanítónő. — Bizony a tengerbe. Azonban nem a Fekete-tengerbe, hanem a Kaspi-ten- gerbe, de ez mellékes. Kedves Vova, kapsz egy nagy egyest. Es add át szívélyes üdvözletemet édesapádnak. Ö, ha jól tudom, a járási iskolaügyi szakosztályon dolgozik, ugye? — Ott dolgozott — sóhajtott egyet Vova —, már na-, gyón régen nincs ott. — Nos, akkor hát ülj le, Petrenkov! — mondta szárazon a tanítónő, és a noteszében a nagy egyest egy hatalmas négyesre javította át. Szegény, nem tudta, hogy Vova ismét pontatlanul válaszolt. Az apját ugyanis áthelyezték. A járási iskolaügyi szakosztályról a kerületire. SÁGI TÓTH TIBOR fordítása — Apa! — kiáltotta a kis Jean, amikor berohant a szobába; a helyes kisfiúnak olyan kerek volt a képe, mint egy jókora piros alma. — Holnap szülői értekezlet lesz! • — Miféle értekezlet? — kérdezte az apa, a kölyök azonban már lefelé rohant a lépcsőn az udvarba, ahol várt rá a futball-labda, meg a pajtásai, akik ugyanolyan mihaszna naplopók voltak, akárcsak ő. — Menj csak el — mondta Jean anyja —, és beszélj komolyan a tanárjával. Azt hiszem, túl sokat követel a fiunktól. Másnap délután hat órakor az apa és Jean együtt elmentek az iskolába. — Jó estét monsieur René — üdvözölte szívélyesen a tanár, aki középkorú, szikár férfi volt. — Azért hívtam ide, kedves uram, hogy a fiáról beszéljek. Jean rosszul tanul. De ez még nem minden. Sajnos, ráadásul nem is becsületes. A legutolsó történelemdolgoza- tot a szomszédjáéról másolta le. — Lehetetlen — mondta zavartan monsieur René. — Pedig így van. Különben, saját maga Is meggyőződhet róla. Itt a két dolgozat. Könnyen észreveheti, hogy az első kérdésre mindketten egyforma választ adtak: „Ki lépett trónra Napóleon után?“ — „XVlll. Lajos“. — De hát, kedves tanár úr, ez még nem bizonyíték arra, hogy az én fiam másolta le a pajtásáéról! A válasz helyes, ezért mi sem természetesebb, mint hogy mindkét fiú egyformán felelt a kérdésre. S az apa némi büszkeséggel pillantott Jeanra, aki lehorgasztott fejjel állt mellette. — Logikus, logikus, de nézzük csak a második kérdést: „Hová száműzték Napóleont?“ Mindkét dolgozatban ugyanaz a válasz szerepel: „lf-szigetre“. — Hm ... — húzta a szót az apa. — Ez persze nem pontos... De nem feltételezheti azt, kedves tanár úr, hogy mindkét fiú teljesen véletlenül ugyanazt a téves választ adta? Hiszen az ilyesmi előfordul, ugyebár? — Lehetséges, nagyon is lehetséges, én is szívesen elhinném. De volt még egy harmadik kérdés is: Mikor halt meg Napóleon?“ Az ön kedves fiának szomszédja erre így válaszolt: „Nem tudom.“ Most pedig olvassa el, mit írt erre az Ön fia: „En még úgy sem!“ A Krokogyilból fordította: GELLERT GYÖRGY 1976. I. 28. Amelyik asszony valóban vissza akar utasítani, röviden ennyit mond: nem. Ameiyik magyarázkodik, azt akprja, hogy meggyözAlfred de musset A ? műtárgyak tegnapi* glqcsek — mai áron. ■W'-v JACQUES TÁTI JACQUES TÁTI A fiatalember felkeresi a szeretett leány apját. — Sir, feleségül szeretném venni a leányát — nyilatkozik. — Nos, és beszélt már a feleségemmel? — Igen, sir. De ha nem ellenzi, én mégis a leányát választanám! — Milyen szép haja van a kedves feleségének! Bizonyára nagyon vigyáz rá. — De mennyire! Minden este bezárja a szekrénybe. KONTROLL Elek Tibor rajxa A szeme alatt kék faltokkal érkezik^ haza a férj. — No. nézd csak — csodálkozik a felesége —, téged meg ki hagyott helyben ilyen csúnyán? — Emil. — Emil? Hát már az a pipo- gya fráter is elintézhet téged? — kérdi megvetően az asz- szony. — Drágám, nem illik ilyen tiszteletlenül beszélni halottakról! — utasítja rendre a férj. — Doktor úr, mi a véleménye: egészséges-e a füstölt sertés? — Nem tudom, kérem. Még sohasem kezeltem. A clevelandi börtön igazgatója magához rendeli az egyik foglárt, és dühösen ráförmed: — Mondja, elment magáinak az esze?! Hogy jutott arra a gondolatra, hogy szabadon bocsássa ezt a Smith-t, akit okirat-hamisításért öt évre ítélitek? — Mit tehettem volna, igazgató úr? Szabályos elbocsátási engedélye volt... — Ah, te asszony, ez a nyúl Szörnyen kemény húsúi — Miért nem lőttél puhább búsét?
