Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-28 / 13. szám
JIRÍ STANO: © Néha a hírszerző munkájában is nagy szerepet játszik a véletlen. Ahogyan ott álldogált a lépcsőn, kezében a bőrönddel, amellyel később majdnem az egész világot bejárta, a csarnok másik végében megpillantotta az apját. Szerette volna elkerülni a találkozást, amire már semmi szüksége 9em volt, de az apja is felfedezte őt. Lassan közeledtek egymáshoz, szinte farkasszemet nézve. Az egyik jobban meglepődött, mint a másik. Pavel torka annyira kiszáradt, hogy alig tudott beszélni: — jő napot, apám! — Mit keresel itt? — mordult rá az apja. — Csak erre járok ... éppen most érkeztem — mentegetőzött Pavel. — Van pénzed? — Van egy kevés.. Kiderült, hogy az apja Bécsben töltötte háromheti szabadságát, valami távoli rokonnál, és éppen visszaindult Brnőba. Elhatározta, hogy egy nappal tovább marad, és meghívta a fiát ebédre. Egész idő alatt hallgattak, csak a levesnél szólalt meg az apja: — itt akarsz maradni? Élesén, haragosan beszélt, szeme villámokat szórt, és türelmetlenül várta a választ. — Nos ... nem tudom. Egyelőre kirándultam. Majd meglátom. — Pavel úgy hajolt a tányérja fölé, mintha csak az étel érdekelné. Látható volt, hogy az apja nem örül ennek a találkozásnak. Aztán megpróbálta rábeszélni Pavelt, hogy vele együtt térjen vissza Brnőba, mert az első perctől kezdve sejtette, hogy a fia megszökött. Valamit tudott Pavel augusztusi tevékenységéről, és mindent megértett. Végül lemondóan megjegyezte: — Nehogy eszedbe jusson a táborba menni! Pavel tehát a távoli rokonoknál szállt meg. Az első lépés várakozáson felül jól sikerült, egy fontos probléma megoldódott — gondolta este a kényelmes ágyban és nagyot nyújtózott. Ha továbbra is így mennek a dolgok, minden 0. K. lesz. Helyesebben: oké. Gyorsan meg kell szoknia ezeket az új kifejezéseket. És ott, Münchenben? Ott is gyorsan kell kifürkésznie a megszokott szabályokat és a rendet, a mindennapok ütemét. Ha mindez vérében van az embernek, akkor az élet már nem kaland, hanem hétköznapi valóság. És ez természetesen megnyugtató, tekintet nélkül arra, hogy időnként olyan különös görcs szorongatja az ember gyomrát. AZ ELSŐ KAPCSOLAT A SZABAD EURÓPA RÁDIÓVAL Csodálatosképpen az ügyek úgy fejlődtek, hogy valóban minden „oké1* volt. Pavol már másnap reggel belevetette magát a nagyvárosi forgalomba. Egy kicsit Prágára emlékeztette, talán a tudatában élő történelmi párhuzamok hatására, vagy talán azért, mert nagy«n sok cseh nevet olvashatott a cégtáblákon. Ügy érezte, hogy már nem annyira idegen és elhagyatott, mint tegnap -jóit. Villamossal ment a Ring- re, onnan pedig sétálva indult célja felé: a Szabad Európa Rádió fiőkintézetébe, a Wallner- strasse 5. alá. Kostrba, a cseh osztály főnöke fogadta. Ezt az urat' később kidobták a Szabad Európa Rádióból, és most szabadúszóként él Bécs- ben. Amíg közeli kapcsolatban állt a müncheni központtal, Moldennel barátkozott, az egyik legnagyobb európai kiadóvállalat főnökével. Nos, ez a Molden nevű nagyfőnök is megérdemel egy kis figyelmet. Tekintélyét, politikai hitelképességét annak köszönhette, hogy feleségül vette Allan Dullesnak, a CIA egykori' főnökének (1953—1961) egyik távoli rokonát. Nagyon tevékenyen részt vett a magyar ellenforradalomban. Rendszeresen utazgatott Magyarországra, ahol valami olyan pártot akart szervezni, amely a fehérterrorista bandák győzelme után megnyitja neki az ország kapuját, a hatalom birtokosa lehet Magyarországon, amit ugyanúgy óhajtott, mint Habsburg Ottó. Amikor az ellenforradalom megbukott, a csehszlovák emigránsok után kezdett érdeklődni, és különösen Mftaőkót kedvelte. De amikor rájött, hogy az ilyen irodalom már nem érdekli az ' olvasókat, hogy az emigránsok agyrémei nem hajtanak hasznot, szakított a csehszlovák politikai bazár képviselőivel. Kostrba úr is rajongott Habsburg Ottóért. Fenntartás nélkül csodálta a Habsburg-fióka Európai Unió-tervét, amivel teljesen azonosította magát. Kostrba jelenleg a Die Presse című lapban írja epés kirohanásait Csehszlovákia ellen, Christian Wil- lars álnév alatt. Ez a Kostrba fogadta Pavel Minafíkot, aki állás után érdeklődött. A kommunistafaló Kostrba azonnál a lényegre tért: — Kommunista voltál? — Nem voltam az. — Akkor gyere vissza dél- után. Kostrba azonnal felhívta Július Firtet. Firtet a Szabad Európa Rádió főnöke, Ralph Wal- ter CIA-ügynök azért küldte akkoriban Bécsbe, hogy szűrje ki azokat, akik alkalmasak lennének a Központi Hírszerző' Szolgálatnak, vagy akik esetleg a Szabad Európa számára ún. látványos személyiségek. Ezt a munkát ugyan Kostrba is elvégezhette volna, csakhogy a Szabad Európa Rádió vezetői nagyon jól tudták, hogy Kostrba kommunistát azonnal ejtene, míg Firt ezeket pompásan megvendégelte, és a nagyszerű ebéd alatt alaposan tanulmányozta őket. Különösen akkor, ha látta, hogy az ilyen áruló hajlandó beszélni. Az ilyeneket rendszerint arra biztatta, hogy térjenek vissza hazájukba, és onnan dolgozzanak a CIA számára. Azon a délutánon Július Firt, a prágai Melantrich egykori igazgatója, a nemzeti szocialista politika szürke eminenciása, akinek még Zenki is engedelmeskedett, a főnököt játszotta. Kostrba irodájában, mert attól félt. hogy Kostrba kidobja Panelt. Pavel azonnal észrevette a különbséget a két ember magatartásában, és ezt a saját javára hasznosította. Kezdődhetett a beszélgetés, amelyre Fírt már olyan türelmetlenül várt, hogy szinte a fülét hegyezte. Július Firt, a tapasztalt ügynök. nagyon gyorsan ,,megvette“ Pavel Minafíkot. Tettvágytól duzzadó, fiatal erővel kellett felfrissíteni a február utáni emigráció öreg, fáradt vérkeringését. És ez a fiatal qmber biztató jelenség volt. Azonnal felajánlotta neki a magával hozott anyagot. — Pénze van? — kérdezte Firt jóságosán. — Körülbelül ezer schilling. — Jól van. Holnapig bírja ki. Még beszélgetünk. Pavel másnap délután átadta Firtnek a jelentést egy sehol nem létező atomvédelmi óvóhelyről. a hitefességet bizonyítandó még egy kis tervet is mellékelt, amit előző este rajzolt. Firt nagyvonalú volt. Majdnem ezerötszáz nyugatnémet márkát fizetett Pavelnek, aki ezt olyan soknak találta, hogy még a lélegzete is elakadt. Firtnek tudnia kellett, hogy az „áru“ nem ér annyit, de a pénzt nyilván mézesmadzagnak szánta. Pavel még otthonról tudta, hogy Firt tíz fillérért egy zsák bolhát is összeszedett volna, tehát nagy önuralomra volt szüksége ahhoz, hogy ennyi pénzt kifizessen, jóllehet, nem a saját zsebéből, hanem a CIA páncélszekrényéből. Azonban ezért a pénzért Firt, az öreg róka, ahogy munkatársai becézték, még mást is követelt Paveltól. Elsősorban az életrajzát, aztán adatokat a brnóí rádióról, Sabatról és más jelentéktelen személyekről, akik csak szélesebb összefüggésekben jelentettek valamit. Ezt követően Firt közölte Pa- vellel, hogy minden rendben van és felveszik a Szabad Európa Rádióhoz. Sőt, ezt — Pavel kérését megelőzve — maga javasolta. S nehogy Pavel elbízza magát, hozzátette: — Ne gondolja, hogy olyan könnyű dolog oda bejutni. De maga fiam, hivatásos. És távlatai vannak. Firt hirtelen támadt jóindulatának igazi okait Pavel csak jóval később tudta meg — magától az „öreg rókától“. Olyan bizalmi emberre volt szüksége, aki képes volt jelentést készíteni minden újonnan érkezett emigránsról. Münchenben minden teketória nélkül közölte Pavellel: — Fiacskám, maga az én emberem lesz. — Tehát megegyeztünk — mondta Firt megelégedetten, és egymás tenyerébe csaptak. Kifejezte, nagyon örül, hogy Pavel már nem akar az Egyesült Államokba menni, hogy ott kezdjen valamit. Minafík ugyanis valódi szándékait leplezendő, az első találkozáson ezt a legendát tálalta. — Holnap bemutatom doktor Pecháőeknak. No lám —, gondolta Pavel —. jobban megy, mint ahogy reméltem. Ettől a pillanattól kezdve egészen nyugodt volt. Sikerülni fog . FIRT, AZ ÖREG BESÜGÖ Itt ismét egy kis kerülőt kell tenni, hogy megismerhessük Július Firt személyét, kiegészítsük egy hitvány ember priuszát. Már jeleztük, hogy Firt úr a február utáni emigránsokhoz tartozott. Pavel akciójának időpontjában már Ralph Walter második számú politikai tanácsadója volt, ahogy az a Szabad Európa Rádió házi telefonkönyvéből megállapítható volt. Nemsokára nyugdíjba vonult, és ma 4 sincsenek gondjai. Kevésbé Ismert tény, hogy már a második világháborúban Charles Katkának, a híres amerikai hírszerzőnek a munkatársaként dolgozott. Ezt Pavel Mi- nafíknak sikerült okmányszerűen is bizonyítani. A londoni csehszlovák kormány 1944 elején meghívót kapott a Nemzetközi Munkaközpont (ILO) konferenciájára, amit áprilisban terveztek megrendezni az amerikai Philadelphiában. A kormányküldöttségben Josef Kosina a szociáldemokratákat, Július Firt a nemzeti szocialistákat és a néppártiakat, Jozef Való pedig a CSKP-t képviselte. A küldöttséget Jan Masaryk vezette. A dokumentumból kiderül, hogy Firt az amerikai hírszerző szolgálat számára lefigyelte a küldöttség tagjait. Végül pedig idézzünk néhány részletet abból a levélből, amelyet Firt 1955. február 9-én írt Mayersnak, az USA Bevándorlási Hivatala tisztviselőjének, és amelyben régi érdemeire hivatkozik, azzal a céllal, hogy ezek az érdemek javára billentsék a mérleget és gyorsabban megkaphassa az amerikai állampolgárságot. A levél másolatát megőrizte, és sajátkezűleg írta rá a patetikus szavakat: Harcom az állampolgárságért. Lássuk az idézeteket: „Mielőtt a megbízást elvállaltam. találkoztam Charles Jíatka úrral, az US Office of Stratégia Service (a CIA elődje — a szerző megjegyzése) dolgozójával és a londoni csehszlovák kormány katonai kirendeltségének az összekötő tisztjével. Káték úr jelenleg az USA- ban él, címe 10030 Councilman Road Bethesda, Maryland. 1944 április első napjaiban találkoztunk a londoni Park Lane-ben levő Grosvenor House Hotelban. Tájékoztattam Kafkát küldetésemről és a küldöttség összetételéről, jóként pedig arról, hogy Jozef Való kommunista képviselő is tagja a küldöttségnek. Katka örült a tájékoztatásnak. Első amerikai utamra hasznos tanácsokat és ajánlásokat adott. Megígértem neki, hogy visszatérésem után beszámolok a küldöttség egyes tagjainak, de különösen Jozef Valónak a tevékenységéről. És még egy idézet: „A másik ok, amiért erre az előadói körútra vállalkoztam az volt, hogy így teljesíthetem Charles Katkának adott ígéretemet, miszerint tájékoztatom őt Való amerikai tevékenységéről és kapcsolatairól. Természetesen ezt az okot rajtam és Kafkán kívül senki nem tudhatta, mivel lényegében titkos szolgálat volt.“ A levél öt terjedelmes oldalon sorol fel további részleteket. Az öreg spicli figyelme kiterjedt Jan Masarykra is, aki miatt később kiokodilkö/iL/eket ontott. tme, ezért találtak olyan könnyen menedéket a régi besúgók és CIA-ügynökök a CIA európai kémbarlangjában, ami a Rádió Free Europe (Szabad Európa Rádió) cégére alatt működik. július Firt ígéretéhez híven, összehozta Pavelt dr. Jaroslav Pecháőekkal. Minden úgy ment, mintha kottából játszották volna. Pecháőekkal nagyon gyorsan megegyeztek. Az már mindent tudott Ravelről, ahogyan az is őróla. Elsősorban azt, hogy Pe- cháöek monseigneur Srámek titkára volt, és Ducháőekkai valamint Tigridde] együtt a néppárti klikk vezetői közé tartozott. Amikor Bécsben megismerkedtek, Pecháőek a Szabad Európa Rádió csehszlovák adásának az igazgatója volt. Azokban a napokban érkezett meg Prágából Pecháőek két fia. Nem érdektelen megjegyezni, hogy az egyik — Pavel Pecháőek — 1966-tól Prágában a ■ /Csehszlovák Rádió rendezője volt, annak ellenére, hogy ilyen közeli rokonság fűzte az amerikai kémrádió prominens ügynökéhez, a csehszlovák adás főnökéhez. Pecháőek nem sokat beszélt Pavellal. Azt mondta: oké, és mivel Pavelnak nem volt nyugatnémet vízuma, azt tanácsolta, hogy illegálisan lépje át a határt. Részletesen megmagyarázta, hogy hogyan csinálja. Kijelentette, hogy Pavel felvétele a Szabad Európa Rádióba néhány röpke óra kérdése csupán. Mivel olvasóink a történetet 1976-ban olvassák, átugorhatunk néhány évet, és elmondhatjuk, hogyan is áll Pecháőek úr szénája jelenleg. 1975 júniusában nyugdíjba ment, és nehogy anyagi kárt szenvedjen — 200 000 márka ajándékot kapott. Ez természetesen hatalmas összeg, amiből pokoli adót kellene fizetnie. Ezért a Szabad Európa Rádió vezetői elhatározták, hogy a fejedelmi jutalmat két éven át részletekben folyósítják. Ennek a megoldásnak csupán az az egy hibája van, hogy Pecháőek úrnak két évig a Német Szövetségi Köztársaságban kell laknia, de hát mit meg nem tesz az ember a pénzért? Utána nyugodtan kivándorol az Egyesült Államokba, amely természetesen neki is megadta az állampolgárságot, csakúgy, mint a Szabad Európa Rádióban dolgozó többi CIA-lakájnak. Ám dr. Pecháőek elhatározta, hogy ezt a két évet sem tölti tétlenül. Pótolni akarva nyomorúságos nyugdíját — és mivel korábban is mindig a szülőföld elárulásáért, rágalmazásáért kapott jutalmat —, új műsorokat állít össze a Szabad Európa Rádió számára. Ezzel azonban magára haragította a többi pénzsó- vár fiút, hiszen eleszi előlük a falatot a közös tányérból. Különösen az olyan érdemes kettősök kívánják őt a pokol fenekére, mint például Volny és KruZliak úr, Jezdinsky és NiZ- ftansky úr, Schulz és Pejskar, meg a többi „testvéri duó“ Tehát renegátok, árulók, fasiszta bűnözők, régi és új szökevények, hidegháborús örjöngők és renegát párttagok, mindnyájan nagy egyetértésben, a zsoldosok \ közös vályújánál, az árulóknak kijáró dollárok után epekedve. (Folytatjuk) Egy képdokumentum a több közül: Pavel Minarík Karéi Jezdinskyvel, a Szabad Európa Rádió szerkesztőjével beszélget