Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-28 / 13. szám
A "7 SZKP XXV. kongresszusa után Csehszlovákia dolgozó népe Is nagy eseményre, a CSKP XV. kongresz- szusára készül. A dolgozók lelkesedését, lendületét tokozza, hogy a XV. pártkongresszus évében emlékezünk meg Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 55. évfordulójáról. Ötvenöt évvel ezelőtt a forradalmi munkásmozgalom legjobb, legöntudatosabb tagjai, az 1918—1920. évi keserves tapasztalatokból és az 1920. évi vereségből okulva, minden erejükkel harcoltak az új, valóban forradalmi munkáspárt megalakításáért. Tudatosították, hogyha a hazai proletariátus győzni akar a burzsoázia és a kizsákmányolás ellen vívott küzdelemben, akkor a munkás- osztálynak politikailag, eszmeileg és szervezetileg is szakítania kell a szociáldemokrata reformizmussal és az orosz bolsevikok példáját követve, meg kell szerveznie az új típusú forradalmi pártot. Amikor kommunista pártunk forradalmi útjának korszaknyitó eseményeire emlékezünk, büszkén valljuk, hogy ezek népeink újkori történetének fő mozgatóerői voltak. Ismét tudatosítjuk, hogy mit tett pártunkért — megalakulásának első percétől kezdve — a dicsőséges lenini bolsevik párt és személyesen V. I. Lenin, aki közvetlenül támogatta megalakulását és tevékenységének kezdeti szakaszát. HAZÁNK NÉPE a dolgozó ember jobb jövőjéért, a kizsákmányolástól és a nemzeti elnyomástól mentes hazáért folytatott küz- * delemben mindenkor szilárd támaszra lelt a Szovjetunióban és a Szovjetunió Kommunista Pártjában. A lenini bolsevik párt vezette Nagy Októberi Szocialista Forradalom az emberiség történetében páratlan jelentőségű változást idézett elő. Azzal, hogy létrehozta a proletariátus diktatúráját és az akkori cári Oroszországban megalapította a világ első szocialista államát, mélyrehatóan befolyásolta minden földrész dolgozó tömegeinek életét és távlati fejlődését. A hatására kibontakozó népi mozgalmak ereje megrengette az egész világot. Ennek az erőnek a kényszerítő hatására bomlott fel az Osztrák—Magyar Monarchia és született meg a Csehszlovák Köztársaság. Ezzel teljesült a cseh és a szlovák népnek az a régi vágya, hogy kivívhassa nemzeti és állami függetlenségét és e két testvérnemzet közös államot alakíthasson ki. Az Októberi Forradalom hatására munkásosztályunk és dolgozó népünk, miután kiharcolta az önálló köztársaságot, a hatalom kivívására és arra törekedett, hogy Csehszlovákia — Szov- jet-Oroszország példáját követve — szintén szocialista köztársaság legyen. Mindez jogos és indokolt remény volt, mivel akkor a szociáldemokrata munkáspárt volt a legerősebb politikai párt az országban, és megígérte, hogy védelmezni fogja a dolgozók érdekeit és megvalósítja a szocializmust. Azonban a párt jobboldali vezetői a döntő pillanatban szégyenletesen cserbenhagyták, elárulták a népet, lábbal tiporták a szocialista ideálokat és a burzsoázia kiszolgálóivá lettek. Opportunista elméletükkel, miszerint a kapitalizmus átnő a szocializmusba és nem kevésbé opportunista tetteikkel, letérítették a munkásosztályt a politikai hatalom kivívásának útjáról. Ebben az időben a csehszlovákiai dolgozók, de különösen a szlovákiai munkásosztály forradalmi elszántságának legláttatóbb — és mai valóságunk ígéretét is felragyogtató — tette a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása volt, amelyben 1919-ben kifejezésre juttatta internacionalista szolidaritását Szovjet-Oroszországgal és a Magyar Tanácsköztársasággal. Annak ellenére, hogy Szlovákiában csak rövid Ideig tartott a proletárhatalom, a munkások ezreinek tette lehetővé, hogy megszerezzék a forradalmi gyakorlatot, a forradalmi harc tapasztalatait, amit a következő időben tevőlegesen érvényesítettek. A Szlovák Tanácsköztársaság Je- ' lentősen megerősítette a csehszlovák munkásosztály internacionalista tudatát, s így elősegítette a köztársaságban az egész forradalmi mozgalom egységének kialakulását. Ez a legmarkánsabban az 1920. évi decemberi általános sztrájkban és azokban a harcokban mutatkozott meg, melyeket hazánk for- ’*• radalmi proletártömegei a szocialista köztársaságért vívtak. Ebben a nagy- "■ szabású küzdelemben csúcsosodott ki a csehszlovák állam fejlődésének további irányáért folytatott kétévi harc. AZ ÁLTALÁNOS SZTRÁJK a munkásosztály vereségével végződött, mivél a szociáldemokrácia jobboldali vezetői elárulták az ügyet, a hatalomért vívott harc legdöntőbb pillanatában felbomlasztották a munkásosztály egységét, a burzsoázia szolgálatában a forradalmi mozgalom ellen léptek fel, s ez véglegesen a burzsoázia javára döntötte el a München előtti köztársaság jellegéért vívott harc kimenetelét. Cáfolhatatlan tény, hogy a burzsoázia, a háborút követő forradalmi időszakban képtelen lett volna hatalma megvédésére a Szociáldemokrata Párt jobbszárnyának közvetlen segítsége nélkül. A munkásosztály vereségéért a történelmi felelősség teljes egészében a jobboldali opportunistákra hárul. A munkásosztály 1920 decemberi veresége elsősorban azzal függött össze, hogy a csehszlovák proletariátus élén nem olyan forradalmi, marxista—leninista párt állt, mint az akkori Oroszország lenini bolsevik pártja. Sajnos, hiányzott az olyan forradalmi élcsapat, amely képes lett volna a burzsoázia terrorja elleni harcban szilárd egységbe tömöríteni a proletariátus döntő többségét, és a harcot győzelemre vinni. A marxista baloldal, amely 1919 decemberében kezdett határozott formát ölteni a szociáldemokrata pártban, arra törekedett, hogy politikailag és eszmeileg legalább részben betölthesse a proletariátus forradalmi pártjának szerepét, de az akkor szerzett nagy érdemei ellenére sem válhatott olyan forradalmi élcsapattá, amely képes lett volna a proletariátus élén győzelmet aratni a burzsoázia felett. A marxista baloldal, jóllehet csatlakozott a Kommunista Internacionálé forradalmi stratégiájához és taktikájához, a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra néhány fontos kérdésében még nem látott tisztán és nem rendelkezett a politikai harc tapasztalataival sem. Az osztályharcokban — ahogy azt a decemberi általános sztrájk is mutatta — a proletariátus ösztönös forradalmi lelkesedése érvényesült és nem a forradalmi párt, az élcsapat öntudatos irányító tevékenysége. Az 1920. évi decemberi vereség a munkásosztály és élcsapata — a marxista baloldal — számára kemény politikai iskola volt. Felfedte a baloldal politikai és szervezeti gyengeségét, .de mindenekelőtt azt, hogy elméletileg nem volt felvértezve különösen a paraszt- és a nemzetiségi kérdésben. Lebecsülte a munkásosztály és a parasztság szövetségének jelentőségét, semmit sem tett annak érdekében, hogy megnyerje szövetségesként a parasztságot és ezzel megsokszorozza a munkásosztály harci erejét a hatalomért vívott harchoz. Szlovákiában a parasztkérdés lebecsülése egyet jelentett a nemzetiségi kérdés lebecsülésével, miután ott a lakosság zömét a parasztság képezte, s ahol a dolgozók már a köztársaság megalakulása óta kétszeres — a szociális és a nemzetiségi — elnyomás alatt sínylődtek. A marxista baloldal nem ismerte a nemzetiségi kérdés marxista—leninista megoldását és nem merte követelni a nemzeteknek egészen az elszakadásig terjedő önrendelkezési jogát, mert nem értette meg, hogy ezt a kérdést a hatalomért folytatott harccal és a proletár forradalom előkészítésével szerves egységben kell megoldani. Ezt a történelmi küzdelmet a burzsoázia nyerte meg és kegyetlen terrorral üldözte a forradalmi munkásmozgalmat, azonban az egész burzsoá államapparátus veszett támadásaival sem sikerült gyengítenie, sem súlyosabban megrendítenie a csehszlovák forradalmi munkásmozgalom akcióképességét. Ellenkezőleg, harci erkölcse és eltökéltsége még fokozódott. A MARXISTA BALOLDAL élénk politikai és szervező aktivitása 1921-ben érte el tetőpontját, amikor is megalakult a munkásosztály új, valóban forradalmi pártja — Csehszlovákia Kommunista Pártja. Csehszlovákiában a forradalmi munkásmozgalmat és a marxista baloldalt erősítő jelentős tényező volt a forradalmi ifjúsági mozgalom. A dolgozók fiatal nemzedékét serkentette, hogy 1919 márciusában megalakult a Kommunista Internacionálé, majd novemberben a Kommunista Ifjúsági Interna- cionálé, amely felszólította a proletárfiatalok szervezeteit, hogy a Komintern elvi síkján egyesüljenek. Az Októberi Forradalom eszméiért lelkesedő, a munkásosztály és a forradalom ügye iránt fenntartás nélkül odaadó fiatal munkások és diákok kezdeményezésére alakult meg már 1919 tavaszán a Marxista Egyesülés, a vitacsoport, amely a fiatal munkások és diákok között népszerűsítette a marxizmus—leniniz- mus eszméjét. A kommunista ifjúság internacionalista tömörülését és az egységes kommunista párt megalakulását támogatók táborához az elsők között csatlakozott Szlovákia szocialista ifjúsága, amely erősen a Magyar Tanács- köztársaság és a Szlovák Tanácsköztársaság hatása alatt állt, és az új burzsoá csehszlovák államról sem táplált olyan illúziókat, mint a cseh ifjúság. A szlovákiai szocialista ifjúság nagyon gyorsan megszabadult a szociáldemokrata csőkevényektői és a Kommunista Internacionálé eszméiért lelkesedett. Bratislavában és Koéicén 1919 novemberében alakul meg az ifjúmunkások első csoportja, és 1920 márciusában Szlovákiában már mintegy ötezer tagot tömörítő mintegy 40 csoport működött. Mint történelmi tényt kell megemlíteni azt is, hogy a szocialista ifjúmunkások első csoportját már a tanácsköztársaságok idején Koáicében alapították meg, de a csoport a két tanácsköztársaság bukása után felbomlott. 1920 májusában Liptovsky Mikulásban a csoportok képviselői konferenciát tartottak azzal a céllal, hogy egységes szervezetbe — a Szocialista Ifjúmunkások Szlovákiai Szövetségébe — tömörítsék az egyes csoportokat. A konferencia megválasztotta a szövetség tartományi bizottságát, s elhatározta, hogy saját folyóiratot indít Mladá garda címmel és már akkor csatlakozott a Kommunista Internacionáléhoz. Ezzel szervezetileg elkülönült a Szociáldemokrata Párttól. A szlovákiai haladó ifjúsági mozgalom a marxista baloldallal együtt, de annál gyorsabb ütemben fejlődött, amit a Szocialista Ifjúmunkások Szövetségének első kongresszusa is bizonyít, vagyis az, hogy már 1920 szeptemberében Bratislavában elhatározták, hogy belépnek a Kommunista Internacionálé- ba és a Szocialista Ifjúság Szlovákiai Szövetsége elnevezés helyett a jövőben a Kommunista Ifjúmunkások Szlovákiai Szövetsége elnevezést használják. Szlovákia kommunista fiataljai joggal voltak büszkék arra, hogy Csehszlovákiában ők alakították meg az első olyan internacionalista szervezetet, amely fenntartás nélkül csatlakozott a Kommunista Internacionálé programjához. A szlovákiai forradalmi ifjúság példáját a köztársaság cseh és német haladó fiataljai is követték. 1920 októberében a csehszlovákiai szociáldemokrata ifjúság Prágában megtartott második kongresszusán egyértelműen vállalták a Kommunista Internacionálé és a Kommunista Ifjúsági Internacionálé alapelveit. 1920 novemberében Karlovy Varvban a német szociáldemokrata ifjúság is elhatározta, hogy belép a Kommunista Ifjúsági Internacionáléba. A KOMMUNISTA IFJÚSÁG önálló, egységes szervezete kialakítását célzó erőfeszítések eredményeként 1920. február 20-án Prágában megalakult a Kommunista Ifjúság Csehszlovák Szövetsége, ami jelentős esemény volt nemcsak az ifjúsági, hanem az egész munkásmozgalomban. Kétségtelen, hogy a kommunista ifjúságnak nagy része volt a CSKP megalakításáért és a párt fejlődéséért vívott harcban, a szociáldemokrata csőkevények elleni küzdelemben, mivel a fiatalokat nem terhelték a megelőző korszakok feszmei maradványai és szervezete révén mozgósította a dolgozó fiatalokat arra a harcra, melyet a kommunista párt folytatott a burzsoázia ellen, s az is fontos tény, hogy a Komszomol számos öntudatos kommunista harcost nevelt fel. Jelentős előrelépés volt a baloldali Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt országos konferenciája, melyet 1921 január elején tartottak Prágában és amelyen a cseh baloldal képviselőin kívül részt vettek a szlovák, a magyar, a német és az ukrán baloldal küldöttei is. A küldöttek többsége a Kommunista Internacionálé 21 pontjának elfogadása mellett szavazott, és sürgette a köz-, társaság minden nemzetét és nemzetiségét tömörítő, egységes és szilárá proletárpárt — Csehszlovákia Kommunista Pártja — megalapítását. Ilyen vonatkozásban Szlovákia és Kárpát-Ukraj- na proletariátusa úttörőmunkát végzett. A két terület szociáldemokrata balszárnyának képviselői 1921. január 16- án Eubochftában tartották meg kongresszusukat, amelyen egyhangúlag elfogadták a Kommunista Internacioná- lé 21 pontját és kimondták hogy az egységes kommunista párt megalakításával kell tömöríteni — tekintet nélkül a nemzetiségi hovátartozásra — az osztályön,tudatos munkásokat. A luboch- üai kongresszus jelentősen serkentette a cseh baloldalnak azt az erőfeszítését, hogy mielőtt megalakítsák a CSKP-t. A burzsoázia kísérletet tett arra. hogy A LUBOCHNAI KONGRESSZUS szétverésével megbénítsa a szlovákiai kommunista mozgalom fejlődését, ez a kísérlete azonban csődöt mondott. Sőt a munkásmozgalom új erővel bontakozott ki annak ellenére, hogy a burzsoá hatalom védelmezői ismételten tüzet nyitottak a munkásokra; egyre kíméletlenebbé vált az üldözés. A burzsoá államhatalom brutalitását olyan tények mutatják, mint például a krompachyi események,, ahol 1921. február- 21-én a csendőrök tüzet nyitottak a többségében nőkből álló védtelen tömegre, amely az üzem igazgatóságától a dolgozókat jogosan megillető és ígért lisztmennyiség kiutalását követelte. A csendőrök fegyvere négy munkást megölt és sokakat megsebesített. A szlovákiai marxista baloldal Iu- bochiíai kongresszusát és a Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulását követően az osztályöntudatos német proletariátus 1921. március 12-én a li- bereci konferencián szavazott a Kommunista Internacionálé mellett és támogatta a kommunista párt megalapítását. Egyidejűleg elhatározta, hogy megalakítja Csehszlovákia Kommunista Pártja ideiglenes német szekcióját, amely később a párt többi szekciójával együtt beolvadt az egységes nemzetközi Csehszlovákia Kommunista Pártjába. Nagy volt a jelentősége annak, hogy a kongresszusi küldöttek a német proletariátus nevében megígérték, miszerint megakadályozzák az imperialisták minden olyan kísérletét, amellyel a Csehszlovák Köztársaságot a Szovjet-Orosz- ország elleni háborúba akarják bevon- ni. Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításában döntő szerepe volt a cseh marxista baloldalnak, jóllehet fejlődése sokkal bonyolultabb és nehezebb volt, mint a szlovák vagy a német baloldalé, mivel az uralkodó nemzet soraiban ment végbe, ahol még éltek a nacionalista illúziók és lassították a csehszlovákiai proletariátus internacionalista egyesítésének ütemét. Ezt a nehéz és bonyolult fejlődést érintették a nemzetközi munkásmozgalomban lejátszódó viharos események és eszmei ellentétek is. A cseh baloldal funkcionáriusainak többsége Bohumír Smeralnak, a baloldal legfőbb reprezentánsának a vezetésével, lényegében elismerte a Kommunista Internacionálé fő alapelveinek és feltételeinek helyességét, valamint azt, hogy meg kell alapítani az internacionalista kommunista pártot. Azonban abban az időben, amikor már a baloldali tábor döntő többsége a párt haladéktalan megalakítása mellett foglalt állást, a baloldal egyes képviselői — abból kiindulva, hogy biztosítani kell a CSKP tömegpárt jellegét — arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nem kell elsietni a párt megalapításával összefüggő néhány intézkedést, és ezzel bizonyos mértékben fékezték a fejlődést. A cseh baloldal konszolidációjában fontos szerepe volt az 1921. március 6-án Prága-Karlínban megtartott konferenciának. amely jelentős mértékben járult hozzá a viszály, az eszmei zűrzavar leküzdéséhez, s ezzel szilárd egységbe kovácsolta a baloldalt és a jobb előkészítés érdekében az eredetileg márciusra tervezett kongresszust május közepére hívta össze. A CSEHSZLOVÁK MUNKÁSOSZTÁLY forradalmi élcsapatának hosszú és nehéz küzdelme végződött győzelemmel, amikor 1921. május 14—16-án Prágában megtartották a baloldali Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt XIV. kongresszusát, melyet Csehszlovákia Kommunista Pártja alakuló kongresszusaként örökített meg a történelem. Ez teremtette meg hazánkban az új típusú, a marxizmus—leninizmus elvein épülő párt alapját. Nagy történelmi jelentőségű, korszakalkotó erejű esemény ez a csehszlovák munkásmozgalom, valamint népeink és államunk történetében, mert az volt az első lépés a szocializmus győzelméért vívott harcban. Kommunista pártunk ma büszkén, azzal a tudattal léphet a kommunisták elé, hogy a kommunisták az ötvenöt évvel ezelőtt vállalt kötelezettségükhöz híven mindenkor a proletár internacionalizmus zászlaja alatt meneteltek.
