Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-21 / 12. szám
Egészség és igazság Dél-Jemenben ||. Musztafa Abdul Khalek még nem volt huszonhat éves, amikor kinevezték a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság Igazságügyi minisztériumának élére. A minisztérium is egészen fiatal volt még, hiszen a Nemzeti Front politikai szervezete csak nemrég határozta el, hogy véget vet az országrészenként váltakozó jogszokások gyakorlatának — legalábbis, ami az alapelveket illeti. Mert a kisebb jelentőségű ügyekben még eléggé észrevehetőek a kormányzóságok közti különbségek, amelyek a feudális, félfeudális viszonyok közt alakultak ki és a gyarmati uralom idején nyerték el végleges formájukat. Nyomott a levegő, nehéz, monszun előtti hőhullámok hevítik a miniszteri dolgozószobát is, ahol még nincs légkondicionáló berendezés. — Nem is lehet — így a miniszter. — Hozzám sűrűn jönnek az ügyfelek, tanácsért, javaslatért folyamodó járókelők a forró utcáról — mindenki megfázna, akit pár percre idekényszerít a balsorsa. Magam is azt javaslom, ne hideget igyunk, inkább forró teát vagy kávét kérjünk, többet‘használ az ilyenkor. Otthon kialakult reflexemmel az inggalléromhoz nyúlok, hogy kigombolkozással hűtsem magam, de aztán észbe kapok, ingkabát van rajtam, éppen úgy, mint házigazdámon, mert Adenben az idegennek, a vendégnek sem kell tartania a protokollt. Musztafa Abdul Khalek előtt akták tornyosulnak, az igazságügyi gépezet felépítésével, mechanizmusával kapcsolatos feljegyzések. A miniszter rám néz, talán azt olvasta ki a szememből, csodálkom, amiért rangja, posztja ellenére sem tudja papírok nélkül ismertetni munkáját, ezért magyarázkodással kezdi: — Dél-Jemen területén tizenkilenc féle jogszokás volt a függetlenség előtt. A legtöbb sejkség, emirátus, szultanátus külön jogrendszert teremtett, és a saját tradícióikhoz is megátalkodottan ragaszkodó angol gyarmatosítók nem is akartak változtatni ezen. Nekünk persze az egységesítéssel együtt korszerűsíteni is kellett a jogrendszert, összhangba kellett hozni a jogszolgáltatást, a joggyakorlatot azzal a forradalmi jellegű folyamattal, amely ma hazánkban lezajlik. Tehát az lett az elsődleges célunk, hogy az egységes országos érvényű politika mellé felzárkózzék és egységessé váljék a joggyakorlat is. Csak az szolgálhatja az egységes közigazgatás, az államirányítás megteremtését. — A bíróságok, a rendőrség és a hadsereg jelentették a legfontosabb támaszokat ebbéli törekvésünkben, főleg a kezdeti időszakban. Különösen az Adenben élő, vagy valamikor itt élt, de most vidéken dolgozó állampolgárokra hárult nagy feladat. Mert a gyarmati Időkben is itt volt a legfejlettebb — ha ez a szó egyáltalán helyénvaló — a jogrendszer. — Adenben gyűlölettel beszélnek az emberek a gyarmati korszak igazságszolgáltatásáról — vetem közbe csodálkozva, hogy a miniszter mennyi elismerő mondatot szentel az akkori igazságszolgáltatás méltányo'.ására. — Ezen nem is lehet meglepődni. A legtöbb bíróság Adenben volt, és ezek angol és indiai tisztviselőkkel, vezetőkkel, jogászokkal dolgoztak, akiknek sem fülük, sem szívük nem volt a nép panaszához, de még ha lett volna is, ezt akkor is ellensúlyozta volna az itt székelő angol rezidens, aki végső soron a bíróságokat is ellenőrizte. A brit gyarmati igazságügyi adminisztráció egyébként is gondoskodott arról, hogy az ügyek „maguktól“ elintéződjenek. A fellebbviteli tárgyalást kérő ügyfeleket Kenyába irányította — másodfokon ott ítélkeztek — és ha' a nairobi bíróság döntésével is elégedetlenek voltak, akkor mehettek tovább — Londonba... Ez a mechanizmus elkedvetlenítette az embereket, inkább tűrték az igazságtalanságot. Kinek volt pénze Nairobiban és Londonban keresni az igazát? A gyarmati korszakban nemcsak a bíróságokat,. az ügyészségeket is London irányította. Itt, helyben, nem volt túl nagy különbség törvényhozás és igazságszolgáltatás között sem, a határok gyakran egybemosódtak. Dél-Jemenben ma a törvényalkotás, a jogszolgáltatás a nemzeti egység és a forradalom eredményeinek elősegítése szolgálatában áll. — Kezdődött azzal — folytatja ismét a miniszter —, hogy különválasztották a törvényhozást és az igazságszolgáltatást. Ennek a próbálkozásnak szívósan ellenállt a jobboldal. Az 1968. tavaszi jobboldali puccskísérlet ideiglenes sikere, a baloldali hatalomátvételi kísérlet kudarca után az ellenség nagyarányú „tisztogatásba“ kezdett,-és sikerült eltávolítania a haladó erők nagy részét az igazságügyből. Változást csak az 1969. június 22-i fordulat hozott. Ekkor már hozzáfoghattunk a zingibari Nemzeti Fronit-konferencia pozitív határozatainak megvalósításához. EltávolítotA sivatagos országban még az ilyen özönvíz előtti kút is nagy kincs tűk a jobboldal képviselőit az igazságügyből, és gyorsan kidolgoztuk a minisztérium megszervezésének tervét. Persze, nem volt könnyű dolgunk, hiszen velünk egyazon politikai meggyőződést valló, képzett, káderek nem nagyon voltak, sok tapasztalatlan fiatalt kellett bevonnunk az irányításba — és előttünk állt a legfontosabb feladat, az alkotmány kidolgozása. — Milyen forrásokból merítettek a demokratikus Jemen alkotmányának kidolgozása közben? — Elsősorban a szocialista országok alaptörvényeit tanulmányoztuk. Ezért sokan azt mondják: jelenlegi konstitúciónk akármelyik úgynevezett „kommunista állam“ alkotmánya is lehetne. Mi nem szégyelljük a mintákat. Főként az NDK alkotmányjogászai nyújtottak sok segítséget, alaptörvényünk mutat bizonyos rokonvonásokat az NDK alkotmányával. A Front a tudományos szocializmus útján, a szocializmus felépítésének céljától vezérelve szer- vezi-irányítja a nép erőfeszítéseit. Ez mindenképpen kifejezésre jut az alkotmányban. Éppen úgy, mint bármely más szocialista alaptörvény a dolgozó népet teszi meg a hatalom, a -jogok és az anyagi javak birtokosának, s az alkotmány — ezen túlmenően — garanciát nyújt a törvényes jogok alkalmazására. élvezésére is. Musztafa Abdul Khalek azonban mintha elégedetlen volna fejtegetéseivel, többször is elmondja még, hogy a bíráskodás Dél-Jemenben „LENT“ kezdődik. — Mit jelent „ez pontosan? — Szovjet tapasztalatok, főleg az úgynevezett „elvtársi bíróságok“ működése alapján megszerveztük a falvakban, gyárakban, szövetkezetekben, hivatalokban működő „népbíróságokat“. Ezek törvényes helyet foglalnak el az igazságügyi rendszerben, olyannyira, hogy‘a társadalmi bíróságok határozatai ellen teljesen szabályosan lehet fellebbezni. Kevés a jogvégzett ejjtber Dél-Jemenben — egy részük nem is a tanúit szakmáját gyakorolja. Szó sincs egységes képzettségről, végzettségről, még a tanult jogászoknál sem. A miniszter Irakban diplomázott, beosztottjainak egy része az NDK-ban, mások arab és különböző szocialista országokban, de nagyon kevés a jogot tanult^ vezető. Most azt tervezik, hogy NDK segítséggel jogi akadémiát létesítenek, ahol az első kurzusok csak néhány hó- , napig tartanak, és később emelik majd főiskolai szintre az intézményt. Már megvannak a konkrét tervek: a kétéves jogi főiskola anyagát összevonják egy tizenkét hónapos tanfolyamra, ilyesféléből szerveznek majd néhányat, kezdetnek. Amikor csodálkozom a kurta tanulmányi időn, a miniszter a. szokásos módon reagál: — Ügy mondják, a kelet-európai szocialista országokban is így volt ez kezdetben. Márpedig Jemen jelenleg is háborús viszonyok közt él, hadiállapotban van, indokoltak is tehát a rendkívüli háborús intézkedések. — Mi a legfontosabb követelmény egy mai bírósági tisztviselővel, igazságügyi dolgozóval szemben? — Hogy legyen forradalmi élménye, vagyis világosabban szólva, mozgalmi múltja. Azt hiszem, a szocialista országokban ... Dél-Jemenben nagyon elterjedt a szocialista országok tapasztalatainak cltálása. De. a miniszter ezúttal nem merül bele az összehasonlításba. — Hiszen — mondja — ez mégsem az emlékezés ideje, tennivalóink is vannak bőven. Véglegesen el kell különítenünk az egyes hatásköröket. Mert nemcsak jogi, hanem gyakran politikai problémákat is felvet a kényszermegoldás, hogy a helyi rendőrség vezetője, vagy nyomozója egyúttal az ügyészséget is képviseli, mivel ő az egyetlen ember a faluja vagy járása környékén, aki az ügyészi és a rendőri munkához is ért, ellátja tehát mindkét feladatot. De a képzettség fokozása, terjesztése nélkül már nem tudunk sokat szépíteni, jobbítani a jelenlegi képen. Politikusnak érzem magam, szerepet játszom a Nemzeti Frontban is, engedje meg, hogy most ne elsősorban a jogász, hanem a politikus szóhasználatával jellemezzem a helyzetet: forradalmunk, társadalmunk elérkezett arra a fejlődési fokra, ahol az intézmények már nagyon is elevenen 'Visszahatnak az ország, a forradalom további sorsára, sikereire, eredményeire. Emlékeztetem arra, hogy a nép törvényes lehetőségek nélkül is részt vett bizonyos akciósorozatban: a külföldi monopóliumok államosításában, a földosztásban és a sokat emlegetett felkelésekben. A népi aktivitásnak ezt a gyakorlatát érvényesíteni akarjuk. — Beszéltem már a fellebbezési bíróságokról, és arról, hogy folyamatban van a járásbíróságok megszervezése is. Ebből még ne következtessen arra, hogy Jemen lemásolja majd az európai „háromlépcsős“ igazságszolgáltatást, hogy nem nyugszunk, amíg a demokráciával kapcsolatban emlegetett babonák jegyében odáig nem bürokratizálódtunk, hogy három nagyon szakszerűen működő „lépcsőfokot“ állítunk fel, és ez a kiábrándítóan hosszadalmas európai mechanizmus jellemzi majd közigazgatási apparátusunkat is. Nekünk ennél sürgősebb a forradalmi konszolidáció. — A törvény, az igazságügy most — mondja vallomásszerűen a miniszter — egyszerre szolgálja a forradalom ügyét, a nemzeti egység érdekeit, és azt, hogy hazám úgyis biztosítsa és erősítse nemzetközi tekintélyét, mint olyan ország, amelynek polgárai jogszerű, törvényes körülmények között, biztonságban élnek, és mind az egyén biztonságát, mind a társadalom stabilitását és forradalmi fejlődését magas színvonalú, előremutató törvények garantálják, az ezek szerint működő apparátusokkal együtt. KRAJCZÄR IMRE Dél-Jemen második legnagyobb városa: Mukalla (A szerző felvételei) ■--■-■MM—
