Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-21 / 12. szám
A TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI FORRADALOM ÉS AZ IDEOLÓGIAI HARC Polgári elméletek a társadalmi haladásról (A cikk első részét a Vasárnapi Oj Szó előbbi számában közöltük) A polgári társadalomtudományban rendkívüli tarkaság jellemzi tudományos-műszaki forradalom lényegének és távlatainak ideológiai értelmezését: gondoljunk például Schelsky „technokrata államára“, Galbraith „technostruktúrájára“, Brzezinski „technotron korszakára“, Bell „posztindusztriális társadalmára“ vagy Toffler „szuperinduszt- rializmusára". Ezeknek az elméleteknek — sokféleségük ellenére — számos közös vonásuk van. A polgári technokrata (a műszaki értelmiség vezető szerepét hirdető) ideológusok meglepően egyhangúan képzelik el az emberiség jövőjét. A jövőben — szerintük — nem jut hely a szocializmusnak és a kommunizmusnak. így volt ez a nyílt és vad antikommunizmus időszakában, s így van ma is, amikor mindinkább elterjed a „rugalmas“ antikommunizmus. A valóságos szocializmus azonban olyan erő, amelyet minden óhaj ellenére sem lehet figyelmen kívül hagyni. Egyes nyugati ideológusok tehát megpróbálják összebékíteni a szocializmust a kapitalizmussal: úgy tüntetik fel a társadalom haladását, hogy a köztudatban olyan kép alakuljon ki, mintha ez a haladás a kapitalizmus irányába mutatna. Eszerint a kapitalizmus egykor egyetemes világrendszer volt, majd bizonyos körülmények miatt egy szakaszában kialakult az új társadalmi rend, mígnem az élet Ismét kapitalizmussá változtatta azt. Tesznek persze bizonyos „engedményeket“: arról beszélnek, hogy a kapitalizmus is átalakul. Mindkét társadalom elveszíti mai arculatát — mondják —, és valamiféle egységes formációban „ipari társadalommá“ változik. Ez a konvergenciaelmélet lényege. A burzsoá ideológia erőteljes fegyvert fedezett fel a konvergenciaelméletben akkor, amikor rákényszerült, hogy megmagyarázza a tudományban és a technikában végbemenő változások társadalmi szerepét. Az előrejelzéseket a technikai újdonságok áradatára, a fogyasztási cikkek termelésének növekedésére hivatkozva alakították ki a burzsoá teoretikusok, akik e jelenségeket alapvetőnek tartják a boldogság problémájának értelmezéséhez. A fogyasztóként felfogott embernek természetesen boldognak kell lennie, ha sok holmija, sok ennivalója, kényelmes lakása stb. van. A termelés kapitalista fejlődése a jelek szerint — állítják — mindenkinek biztosítani tudja ezt a boldogságot. Mivel pedig mind a kapitalizmus, mind pedig a szocializmus igyekszik növelni a termelést, egyszer elérkezik az a pillanat, amikor elérik „az általános jólét“ színvonalát, s eltűnik a közöttük levő különbség. A technológiai optimizmustól ihletett konvergenciaelméletek azonban nem állták ki az idő próbáját. Ma már az ipari társadalom legmeggyöződésesebb hívei is kénytelenek elgondolkodni azon, hogy a tudományos-műszaki forradalom vívmányainak alkalmazása a tőkés rendben többnyire mégsem vezet általános jóléthez, hanem boldogtalanná teszi az embereket, a munkát megfosztja értelmétől, megkeseríti az életet, pusztítja a természeti környezetet stb. Megrendült a határtalanul gépesített társadalomba vetett hit, és ösztönösen elkezdődött azoknak a nézeteknek a revideálása, melyek szerint nincs szükség társadalmi forradalomra, mert a „kibernetikai forradalom“ helyettesíti azt. A burzsoá ideológia, mply tagadja a társadalmi forradalmak elkerülhetetlenségét, kénytelen volt felülvizsgálni korunk fő forradalmi erejének, a munkás- osztálynak a szerepét. S valóban egyetlen olyan technicista elmélet sem létezik, mely ne hirdetné, hogy a munkás- osztály elpolgáriasodik, hogy elvesztette forradalmi erejét. Ezzel kapcsolatban elsősorban arra hivatkoznak, hogy a tudomány és a technika fejlődésével állandóan csökken a nehéz fizikai munkát végző munkások aránya. Egyre nő a • gépeket kezelő, technikusi feladatokat végző munkások aránya. Ezeknek a dolgozóknak jő a fizetésük, életszínvonaluk elég magas, alig különbözik a polgári jóléttől. Okét tehát a diplomás szakemberekkel együtt be lehet sorolni valamiféle „középosztályba“, amely egyáltalán nem törekszik arra, hogy életkörülményeit megváltoztassa. Forradalmiság a burzsoá ideológia szerint csak ott van, ahol rendkívül durva, semmiféle szakképzettséget nem igénylő munkát végeznek. A burzsoá ideológia a forradalmár dolgozókat csak a századelő proletárjainak képében tudja elképzelni. Természetesen új forradalmi szubjektumot is felvonultat — mégpedig az értelmiséget és a diákságot, az úgynevezett „aktív kisebbséget“, a fiatal értelmiséget, a gettó-lakókat. A munkásosztály pedig — mondják — csak ezek hatására játszhat jelentős forradalmi szerepet, s ez nyilvánvalóan nem több, mint végrehajtó szerep, az irányítást az elit végzi. Az ilyen elitet, alkotó csoportokat érdekes tulajdonságokkal ruházzák fel. A tudományos-műszaki értelmiségről például azt mondják, hogy az a „menedzserek forradalmának“ eredményeként gyakorlatilag már kezében tartja az állam kormányrúdját. Az ilyen elképzelések nagymértékben megfelelnek a szakemberek illúzióinak. Mivel közvetlenül részt vesznek a tudományos-műszaki átalakításokban . nem tudnak ellenállni annak a csábításnak, hogy abszolutizálják ezek jelentőségét, s ebből a szempontból igyekeznek meghatározni a maguk társadalmi szerepét is. John Galb- raith fejezte ki ezt a legvilágosabban a technostruktúráról szóló tételében, amely szerint a szakember-bürokrácia veszi kezébe előbb a gazdasági, majd a politikai hatalmat is. A technokraták elképzelésének illuzórikus volta azonban igen hamar kiderült. A termelés ellenőrzése, a gazdasági hatalom nem vált el a tulajdonjogtól, a technostruktúrában elfoglalt helyük nem tette a szakembereket a helyzet uraivá. Ford például habozás nélkül elbocsátotta a Ford Motor cég elnökét, S. Knudsent, akit pedig nem sokkal előbb csábított át a General Motorstól, s akinek 200 000 dollár évi fizetést adott, éppúgy, mint ahogy a monopóliumok tulajdonosai ma is könnyű szívvel teszik utcára a fölöslegessé vált szakemberek százait és ezreit. Kétségtelen, hogy az „új forradalmi szubjektum“ keresésének vannak bizonyos objektív okai is. A termelés mind erőteljesebben differenciálódik, s ezért a munkásosztály egyre kevésbé homogén. Egyes rétegeit az a veszély fenyegeti, bogy a perifériára szorulnak, más rétegek pedig, ellenkezőleg, a tudományosműszaki front élvonalába kerülnek, létszámuk gyorsan növekszik, vannak, akiknek a fizetése gyorsan emelkedik, másoké stabilizálódik. A burzsoá ideológia megpróbál élősködni ezeken a folyamatokon, azt állítja, hogy ezek már- már a munkásosztály teljes bomlását bizonyítják, bár a munkások létszámának világszerte tapasztalt növekedése, a legnagyobb üzemekben történő koncentrálódásuk. erőteljes fellépéseik jogaik védelmében — épp az ellenkezőjéről tanúskodik. A sztrájkharcok megráznak minden tőkésországot. Az Egyesült Államokban Villanymotor szerelése például a munkabeszüntetések száma az 1973. évi 5500-ról 1974 ben 6000-re nőtt. A sztrájkolok száma az NSZK-ban 35 százalékkal, Nagy-Britanniában pedig 1,5 millióról 1,6 millióra emelkedett. S emellett jelentősen meghosszabbodott a sztrájkok időtartama. A burzsoá ideológia szereti vágyálmait valóságnak feltüntetni, s hogy ez így van. azt különösen jól mulatják a dezi- deológlzálás koncepciói. Ezek az elméletek természetesen nem véletlenül bukkantak fel. A nemzetközi munkamegosztással, az információcsere bővülésével elkerülhetetlenül fokozódott a tömegek érdeklődése az új társadalom és annak ideológiája iránt. Mind nyilvánvalóbba lett, hogy a munkásosztály világnézete és a burzsoá ideológia elgondolásai között elvi különbség van. Ilyen helyzetben rukkoltak elő azzal az ügyes fogással, tiogv az ideológia elhalását, fölöslegességét hirdetik. jellemző, hogy az ideológia haláláról szóló elmélkedésekkel egyidejűleg meghirdetik az ideológia századát is. A burzsoá ideológusok szavai és tettei között fennálló szakadékot mi sem szemlélteti jobban, mint a „hídverés“, „az eszmék szabad áramlása“, a politikusok megannyi' sürgető szava, hogy a nyugati világnak eszmékre van szüksége, hogy kikeli dolgozni egy olyan tanítást, amely konkurrálni tud a marxizmussal, a szocialista országoknak szánt nropaganda fokozása, a Szabadság Rádió és a Szabad Európa Rádió finanszírozásának mechanizmusát leleplező • botránysorozat. Ez egyben azt is bizonyítja, mi rejlik az ideológiáról szóló, lemondást hangoztató nyilatkozatok mögött. Lényegében a burzsoá ideológia újabb kísérlete ez hogy szabad behatolást biztosítson magának a szocialista világ társadalmi tudatának a szféráiba. Senkinek az akarata vagy újabb doktrínája - nem képes hatálytalanítani az ideológiai harcot, ami az osztályharc visszatükröződése és egyik formája. Ez csak az osztályok eltűnésével „szűnik meg“. A dezideológizálásról szóló nézetek csupán az erőit átcsoportosító burzsoá ideológia új mezét jelentik. A dezi- deológizálás tehát teljes egészében ideológiai jelenség. Az ideológiai harc említett társadalmi okai, területei természetesen nem fogják át az ideológiák példátlan arányú mai harcát. Ez a küzdelem a jelenlegi világ- helyzet jellemző vonása. A tudományosműszaki forradalom, amely intenzívebbé teszi a gazdasági, a társadalmi és a szellemi folyamatokat, objektiven járul hozzá, hogy az államközi kapcsolatokban érvényre jusson a békés egymás mellett élés elve, de ugyanakkor nagymértékben ösztönzi az eszmék harcát is. I. LAPTYEV, a filozófiai tudományok kandidátusa (Tóthpál Gyula felvétele] Hírek 0 a Szovjetunióból • Moszkvában a Keleti Népek Művészetének Múzeumában megnyitották a kirgiz művészetet bemutató kiállítást. Mintegy 500 kiállított tárgyat láthattak a látogatók, akik így megismerkedhettek a köztársaság kulturális fejlődésével az ősidőktől napjainkig. A múlt emlékein kívül mai kirgiz mesterek munkái is láthatók voltak a kiállításon. • Búzanemesítéshez fitotront (klímaberendezést) építenek Ukrajnában, a mironovi Búzanemesítő és Vetőmagtermesztő Kutatóintézetben. A fitotron hajtatási területe 1500 négyzet- méter. Évi 3—4 termést lehet itt aratni, s ezáltal ugyaneny- nyivel gyorsul az új fajták nemesítése. © Maloje Bregyihinóban mintegy 150 évvel ezelőtt ifjú házasok két útmenti fa közé beékeltek egy vastag deszkát. Ahogy nőttek a fák, egyre szorosabban tartották a deszkát. Most az arra járók meg-megpi- hennek e különös pádon a Kiz- lijarból a Kaszpi-tenger felé vezető úton. • A mesekönyvek, rajzfilmek népszerű nagyfülű manója nevéről Cseburaskának nevezték el Naberezsnije Cselniben, a Káma menti autővárosban a közelmúltban épült gyermek- szórakoztató intézményt. Van itt télikert, zeneterem és úszómedence, ahol egész évben lehet lubickolni, s találunk pihenőszobákat és játszótermeket. A házban 320 gyermeket lehet foglalkoztatni. • Érdekes fejkendőt találtak a néprajzkutatók a Grodno megyei Parfjonovcl faluban M. Szamojlónál. A finom, vékony anyagból készült kendőn Iván Szuszanyin hőstettét örökítették meg, aki 1613-ban a kosztromai járás mocsaras erdeibe csalta a lengyel betolakodókat. A rajzot négy oldalról körülfogó szöveg a népi hős e tettét mondja el. © Alma-Atában restaurálják a székesegyház épületét. Ez a Szovjetunió legmagasabb faépülete, amelynek harangtornya 56 méter magas. Az épületben kapott helyet a Kazahsztáni Központi Múzeum. Kiállításai bemutatják a kazah nép múltját, a köztársaság gazdasági és kulturális fejlődését a szovjethatalom évei alatt. • A Petrozavodszki Tudományegyetemen eddig több mint tízezren szereztek diplomát. Az egyetemet 1940-ben nyitották meg, ma az ország északi részén ez a legnagyobb tanintézet. Hét karán 27 nemzetiség fiai és lányai tanulnak, összesen 6500-an. Tavaly ősszel megszervezték a közgazdász szakot, amelyet a jövőben karrá szerveznek át, s már készülnek az új diákváros tervei is. • Érdekes gyűjteményekkel dicsekedhet Vilniusban L. Sa- píro mérnök. Több mint 60 000 ex librist gyűjtött össze számos országból. Ezernél több emlékérme, körülbelül 26 000 jelvénye, 25 000 postai levelezőlapja és 180 000 gyufacímkéje van. Ö maga is rajzol ex libriseket, amelyekkel többször szerepelt nemzetközi ex libris kiállításokon és kongresszusokon és számos díjat Is nyert. H-