Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-14 / 11. szám
A CSKP rövidesen megrendezendő XV. kongresz- szusa, a most lezárult 5. ötéves terv, valamint beinduló 6. ötéves tervünk igen Jó alkalmat szolgáltat arra, hogy számbavegyük és röviden értékeljük szocialista erdőgazdaságunk fejlődésének eddig megtett útját, s vázoljuk a közeljövő legfontosabb tennivalóit, feladatait. Amint az mindnyájunk előtt ismeretes, a CSKP politikájával összhangban a felszabadulás óta eltelt időszak egyik legfontosabb belpolitikai féladatát Szlovákia gazdasági elmaradottságának felszámolása, s ezzel egyidejűleg a cseh országrészek szintjére való emelése képezte. Az elért eredmények meggyőzően bizonyítják, hogy szocialista társadalmunk ezt a politikát sikeresen valósítja meg. Szlovákia általános gazdasági fejlődésével szorosan összefügg az erdőgazdaság sokoldalú fejlődése, tekintettel az erdőknek nemcsak fa-nyersanyagot biztosító, hanem az életkörnyezet védelmében és i alakításában betöltött szerepére is. A szocialista erdőgazdaság eddig megtett fejlődésének irányvonalát legjobban tükrözi az erdők tulajdonjogi viszonyainak, és területi kiterjedésének alakulása, az erdők termőképességének fokozása, az erdőgazdálkodás belterjességének növelése, a beruházások, s ezzel kapcsolatban a fakitermelési- és szállítási munkálatok gépesítésének állandó fokozása, az erdőgazdaságban dolgozók szakmai színvonalának emelése, s nem utolsósorban a tudomány és a technika eredményeinek gyakorlati alkalmazása. A fel- szabadulás óta eltelt időszak ilyen vonatkozású legfontosabb eredményeit és az előttünk álló feladatokat kívánjuk az alábbiakban kivonatosan vázolni. A tulajdonjogi viszonyok és az erdőterület alakulása Az erdők tulajdonjogi viszonyait illetően mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a felszabadulás évében, tehát 1945-ben, Szlovákia erdeinek csupán 30 százaléka volt össznépi tulajdonban, melyet az akkori állami és községi erdők képeztek. Gyökeres változást ezen a téren csupán 1948 győzelmes februárja hozott. Jól megfontolt és következetesen végrehajtott intézkedések következtében sikerült elérni, hogy 1950-re az erdőterület 62 százaléka már állami tulajdonba került, s az efsz-ek megkezdhették a volt úrbéri, illetve egyéb társulati erdők átvételét. A további szocializálódási folyamat eredményeként fokozatosan az efsz-ek erdeinek jelentős része is állami tulajdonba került. Jelenleg erdeink összterüle- tének mintegy 95 százalékát az állami erdők, 3 százalékát a szövetkezeti erdők, míg a maradékot a magánerdők alkotják. Szlovákia erdőgazdaságának jelentős sikereként könyvelhető el az a tény is, hogy az erdőterület a felszabadulás óta eltelt időszakban nem csökkent, sőt növekedett. Az elmúlt 30 esztendő alatt ugyanis az erdők területe 1760 000 hektárról 1 840 000 hektárra emelkedett, ami 80 000 hektár új erdősítésnek felel meg. Az előzetes tervek szerint 1990-ig további • 30 000 hektár új erdősítéssel számolunk. így érthető, hogy az erdők területének növekedésével arányosan nőtt Szlovákia erdősültsége — vagyis az erdőknek az összterülethez viszonyított aránya — is, amely a 30 év előtti 36,0 százalékról a jelenlegi 37,6 százalékra emelkedett, s 1990-ig eléri a 38,2 százalékot. Ha figyelembe vesszük, hogy világviszonylatban az erdők területe állandóan csökken, s hogy Szlovákia különben is magas erdősültséggel rendelkezett, ezeket az eredményeket a legnagyobb megelégedéssel könyvelhetjük el. Eredményeink az erdőművelés, erdővédelem és a beruházások terén „ Az erdőművelés, az erdővédelem és a beruházások terén elért eredményeink annál inkább figyelemre méltóak, mivel a kapitalista erdőgazdálkodás rendkívül nehéz örökséget hagyott ránk. A második világháború éveiben ugyanis a megengedettnél jóval több fát termeltek ki erdeinkből, s ugyanakkor az erdőfelújítási, az erdőápolási, az erdővédelmi munkálatokat elhanyagolták. Ezeket a hiányosságokat pótlandó, az erdőművelésre és az erdővédelemre fordított kiadások egészen 1960-ig állandóan növekedtek, majd kisebb csökkenés után elérték az azóta állandósult, s a normális keretek között folyó erdőgazdálkodásra jellemző szintet. Míg például az 1 hektár erdőterületre átszámított erdőművelési költségek 1950-ben 65 koronát tettek ki, addig 1960-ra ez az összeg 165 koronára emelkedett, s azóta lényegében állandósult. Bár az erdőművelés terén elért eredményeink jelentősek, a közeljövőben ezen a téren is újabb feladatok megoldásával kell számolnunk. Ezek közé a feladatok közé tartozik elsősorban a sarjerdők átalakítása szálerdőkké, a nevelővágások minőségének javítása, az erdőfelújítási munkálatok idejekoráni elvégzésének biztosítása, valamint a csemetetermelés korszerű technológiájának bevezetése. A szlovákiai erdőgazdaságról való sokoldalú gondoskodást mindennél jobban bizonyítja a beruházások kedvező alakulása is. Ha figyelembe vesszük, hogy az 1950-es évek első felében évi átlagban 33 millió koronát fordítottunk beruházásokra, s ez az összeg az 1970-es években 370 millió koronára emelkedett, nyilvánvalóvá válik az erdőgazdaságról való igen messzemenő gondoskodás ezen a téren is. A beruházások jelentőségét még növeli az a tény, hogy ezeknek a beruházásoknak Jelentős részét erdei utak és rakodók építésére fordítottuk, amelyek a korszerű erdőgazdálkodás egyik legfontosabb előfeltételét képezik. Ennek értelmében az erdei úthálózat bővítése az elkövetkező évek legfontosabb feladatai közé tartozik. Erdeink termőképességének fokozása Az erdeinkről való gondoskodás eredményeit híven tükrözi az élőfakészlet, valamint ezzel összefüggésben az évi fakitermelés mértékének alakulása. Míg például 1950-ben erdeink élőfakészlete 266,7 millió tömör köbmétert tett ki, addig ez a mennyiség 1970-re nem kevesebb, mint 314,2 millió tömör köbméterre emelkedett, s 1980-ig előreláthatóan eléri a 339,5 millió tömör köbmétert. Az élőfakészlet növekedésével párhuzamosan emelkedett az évi fakitermelés mennyisége is. Ez a mennyiség az 1950-es évek 3 830 000 köbméteréről az 1970-es évek 4 millió 917 000 köbméterére emelkedett, s a tervek szerint 1980-ra eléri az évi 5 448 000 köbmétert. Kedvezően alakult az évi fakitermelés nemcsak meny- nyiségi tekintetben, hanem a fafeldolgozó ipar fejlődésének szempontjából is. A fafeldolgozó ipar ugyanis elsősorban a fajtaösszetétel, valamint a vastagság szerinti választékok szempontjából támaszt az erdőgazdasággal szemben követelményeket. Ezzel kapcsolatban érdemesnek tartjuk megemlíteni, hogy legfontosabb fafajaink, nevezetesen a lúcfenyő, jegenyefenyő, erdei fenyő, továbbá a bükk, tölgy, gyertyán és a nyárak kitermelési lehetőségei az elkövetkező években jelentősen növekednek. Ugyanakkor lényegében változatlan marad, sőt a lomble- velűek esetében még növekszik is a 20 centiméternél vastagabb, tehát értékesebb választékok aránya. A gépesítés szerepe a munkakörülmények megjavításában A jelentős beruházások, elsősorban pedig a gépesítés következtében lényegesen megváltoztak Szlovákia erdőgazdaságában a munkafeltételek is. Vonatkozik ez mindenekelőtt a fakitermelési, a közelítési, valamint a szállítási munkákra. Erdőgazdaságunk gépesítésének jelenlegi fokára jellemző, hogy néni kevesebb, mint 5700 motorfűrész, 650 speciális, kerekes traktor és 760 tehergépkocsi segíti elő a fakitermelési, továbbá a közelítési és szállítási munkák elvégzését. Ezen túlmenően további gépek, illetve felszerelések állanak az erdőgazdálkodás rendelkezésére a rakodási, csemetekerti, magbegyűjtési, erdősítési, erdőápolási, erdővédelmi és egyéb munkák megkönnyítésére. Mindezek ismeretében leszögezhetjük, hogy a fakitermelési, valamint a szállítási munkálatokat gyakorlatilag 100 százalékra sikerült gépesítenünk, ami világviszonylatban is igen jelentős eredménynek számít. Az erdőgazdaság vezető dolgozóira további fontos feladatok várnak elsősorban a termelés összpontosításának, valamint a munkaszervezés tökéletesítésének terén is. Magasabb szakképzettség — jobb munkaeredmények Talán nem Is szükséges hangsúlyozni, hogy szocialista erdőgazdaságunk fejlesztése szempontjából milyen jelentőséggel bír a dolgozók szakképzettségének növelése is. Az e téren elért, eredményeket bizonyltja elsősorban az a tény, hogy míg 1950-ben az erdőgazdaság dolgozóinak csupán 5 százaléka rendelkezett főiskolai, 15 százaléka pedig középiskolai végzettséggel, addig jelenleg ez az arány a főiskolát végzettek esetében 12 százalékot, a középiskolát végzettekében pedig 40 százalékot tesz ki. A felszabadulás óta eltelt időben gyorsan növekedett az erdőgazdaság dolgozóinak életszínvonala is. Az átlagkeresetek például 1950 óta csaknem háromszorosára növekedtek, s a népgazdaság egészéhez hasonlóan javult a szociális gondoskodás. Ugyancsak sikerült megszüntetni az erdőgazdaság, valamint más ágazatok dolgozói bérezése között fennálló különbségeket. Értékelésünk azonban nem lenne teljes, ha megfeledkeznénk arról a jelentős segítségről, melyet a tudományos-kutató bázis nyújtott erdőgazdaságunk fejlesztéséhez. Ez annál is jelentősebb, mivel a fel- szabadulás előtt Szlovákia csak igen gyenge erdészeti kutató bázissal rendelkezett. A felszabadulás óta az erdészeti kutatásügy dolgozóinak száma csaknem négyszeresére emelkedett, s ugyanakkor a tudományos minősítéssel rendelkezők száma még ennél is gyorsabban növekedett. Ezen a téren a jelenlegi legfontosabb feladatok közé tartozik a műszaki és a közgazdasági kutató ágazat megerősítése. A kutatásügy eddig elért eredményei jó feltételeket biztosítanak Szlovákia erdőgazdaságának további Intenzív fejlődéséhez, s ezzel egyidejűleg jelentőségének növeléséhez hazánk közgazdaságában. Meggyőződésünk, hogy a CSKP XV. kongresszusa mérlegelve az eddigi eredményeket, kijelöli szocialista erdőgazdaságunk fejlesztésének további útját. ROHAN ISTVÁN A hroneci erdőgazdaságban mintegy 130 kilométer hosszú érdét vasút könnyíti meg a kitermelt fa elszállítását. fA CSTK felvételei! ”Bgsgg£^aaifiagg}gg^^ A Rajecké Teplice-i faiskolában Jó minőségű facsemetéket nevelnek. Saját szükségletük kielégítése mellett több ezret szállítottak Ausztriába is Szocialista erdőgozdosúguÉ helyzete és távlatai o CSKP XV. kongresszusa éli
