Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-07 / 10. szám
1976. II. 7. A legutóbb lezajlott évzáró taggyűlések és a pártkonferenciák bebizonyították, hogy a CSKP XIV. kongresszusa óta kitűnő eredmények születtek a pártmunkában. Ez a CSKP KB elvszoríí politikájának, valamint a párt és a nép szilárd egységének köszönhető. A társadalmi mnnka minden területén elért eredmények a tökéletesebb munkaformák és -módszerek érvényesítésének a gyümölcse is. Az is bebizonyosodott, hogy a XV. pártkongresszuson kitűzendő új, az eddiginél még Igényesebb feladatok teljesítése érdekében tovább kell mélyíteni a párt vezető szerepét, fejleszteni a pártmunka ói formáit, módszereit és lenini stílusát. El kell érni, hogy ezeket valamennyi tisztségviselő és párttag elsajátítsa és helyesen érvényesítse,______________________________________ hogy az élcsapat szerepét csalt olyan párt töltheti be, melynek munkáját a haladó elmélet vezérli. Az elméletet nem lehet egyszerűen kiagyalni — az elmélet a forradalmi tapasztalatokból és az összes ország haladó embereinek forradalmi gondolkodásából keletkezik — tanította Lenin. Az elmélet helyes voltát csak a gyakorlat bizonyíthatja be; olyan el méletnek, amelynek nincs kapcsolata a gyakorlattal, semmi értelme sincs. Az elmélet ugyanis a vizsgálódásból, az adott történelmi forradalmi tapasztalatok általánosításából, a gyakorlatból születik és a gyakorlatban vá lik be. Az elmélet és a gyakorlat egysége szempontjából a gyakorlat a döntő. Ez manapság is érvényes Ha az előzőeknél még jobb eredményeket, sikereket akarunk elérni, ha meg akarjuk ismerni a társadalmi fejlő dés új, haladó lehetőségeit, állandóan a gyakorlatból kell kiindulnunk Lenin tanította: a gyakorlat a megismerés elméletének első és legionto sabb szempontja. A marxista-leninista elmélet pártunkat a munkásmozgalom végső céljának felismerésével gazdagítja. Ezenkívül utat mutat, hogyan lehet ezeket a célkitűzéseket elérni. Az elmélet lehetővé teszi, hogy mindig helyesen tájékozódjunk és megtaláljuk a bonyolult problémák helyes megoldását. Lenin tanítása szerint a marxizmus annyiban tér el a többi szocialista elmélettől, hogy az objektív helyzet és az objektív folyamatok elemzése közben tudományos mód szerrel, valamint a forradalmi alkotóerő figyelembevételével értelmezi az osztályok szerepét az adott társadalmi helyzetben, tekintetbe véve az egyes személyiségek, csoportok, szervezetek és pártok jelentőségét is. A szocialista társadalom fejlődé'' sével arányosan növekszik a kommunista pártnak mint vezető erőnek a fontossága. A kommunista párt vezető szerepe a szocialista és a kommunista társadalom fejlődésének objektív törvényszerűsége. A társadalomban ugyanis objektíve létezik a munkásosztály vezető szerepe, amely a termelésben és a társadalmi folyamatokban elfoglalt helyzetéből indul ki. A kommunista párt vezető szerepe a munkásosztály győzelmének előfeltétele a politikai hatalom megszerzéséért, a szocializmus és a kommunizmus építéséért és megvédéséért folytatott küzdelemben. Ezzel szemben a párt vezető szerepének gyengülése a legyőzött osztályellenség maradványait aktivizálja, és veszélyezteti a szocialista vívmányokat. Ha a forradalmi munkásmozgalom távlatai szempontjából tudományosan elemezzük az SZKP és a többi szocialista ország kommunista és munkáspártjainak tapasztalatait, egyértelmű következtetésünk csak ez lehet: a marxista—leninista párt, mint a társadalmi fejlődés vezető és irányító ereje, történelmileg igazolt, és elkerülhetetlenül szükséges az osztály nélküli kommunista társadalom felépítéséig. Ebből következik, hogy a kommunista párt vezető szerepe a szocialista építés során állandóan nő. A kommunista párt vezető szerepének növekedését a szocialista társadalomban a következő tényezők befolyásolják: a szocializmus és a kommunizmus építésének feladatai egyre bonyolultabbakká válnak; egyre igényesebbek a feladatok az anyagiműszaki alap kiépítése terén; s mindez a tudományos-műszaki forradalom időszakában az előzőnél sokkal Jobb politikai és szervezési vezetést és irányítást kíván. A tömegek társadalmi aktivitásának a fejlődése, a dolgozók milliós tömegeinek bekapcsolása az állam- igazgatásba, a gazdasági és a társadalmi ügyek megoldásába, a szocialista demokrácia fejlődése, a társadalmi szervezetekre háruló feladatkör bővülése, a helyi szervek jogkörének növekedése, a marxizmus—lenínizmus tudományos elméletének növekvő befolyása, az elmélet és a propaganda- munka fejlődése, a tömegek kommunista nevelésének tökéletesítése, harc a marxizmus—leninizmustól eltérő ideológiák megnyilvánulásai az opportunizmus, a revizionizmus ellen, a múlt csökevényeinek leküzdése az emberek tudatában — alapvető fontosságú tényezők. Ilyenek az integráció és a nemzetközi munkamegosztás a szocialista világrendszer országai között is. Ennek során nemcsak a termelés, a tudomány és a technika fejlődik, hanem sok egyéb más is. Közben egyre nagyobb méreteket ölt a szocializmus és a kapitalizmus közötti gazdasági és politikai küzdelem. A felsorolt jelenségek szükségessé teszik a párt vezető szerepének elmélyülését és továbbfejlesztését. A kommunista és munkáspártok gyakorlata bizonyítja: minél igényesebbek, bonyolultabbak a szocializmus és a kommunizmus építésének feladatai, annál egységesebbnek kell lennie a pártnak eszmei, szervezési téren, a többi kommunista és munkáspárttal folytatott együttműködésben, s annál inkább el kell mélyülnie a párt vezető szerepének. Ezért a párton belül emelkednie kell a megismerő, a programozó, az eszmeinevelő, a szervező, a káder- és az ellenőrző munka színvonalának. A lenini munkastílus tökéletesítéséért A párt vezető szerepe növelésének és elmélyítésének egyik legfontosabb eszköze a lenini stílusú pártmunka céltudatos tökéletesítése. Pártunk mind a múltban, mind a jelenben a haladó, újító szellemű munka, továbbá az igényes társadalmi és pártfel- adatoknak megfelelő egyre tökéletesebb formák, módszerek és eszközök keresésének forrása. Csehszlovákia Kommunista Pártja megértette, menynyire fontos a pártmunka stílusának tökéletesítése a párt irányító szerepének további fejlesztése szempontjából. A CSKP KB levele hangsúlyozza, hogy az egész pártban, minden szinten szükség van a pártmunka olyan formáinak, módszereinek és stílusának megszilárdulására, amelyek megfelelnek a párt konkrét feladatainak, szükségleteinek, hogy ezek is hozzájáruljanak a CSKP XV. kongresszusán kitűzésre kerülő Igényes feladatok sikeres teljesítéséhez. Fontos továbbá, hogy az alkalmazott munkaformák és -módszerek s a tevékenység jellege megfeleljenek a marxista-leninista párt jellegének. A pártmunka csak akkor lehet sikeres, ha a marxizmus—leninizmus elméletéből, a párt programjából és alap- szabályzatából, a pártéletből és tevékenységének lenini elveiből és normáiból, a lenini munkastílusból indul ki. A pártmunkában 1969 áprilisa óta elért eredmények is ezt bizonyítják. A gyakorlatban gyakran felvetődik a kérdés, mit értsünk a lenini munkastílus forgalmán. A párt munkastílusa tulajdonképpen a tevékenység módja. Ez tipikusan jellemző és állandóan változó munkamódszerek, eszközök és formák rendszere, amelybe beletartozik a pártszervek, -szervezetek és minden kommunista tevékenysége. A pártmunka stílusát mint egységes egészet a párt jellege, felépítésének, életének, tevékenységének, kitűzött feladatainak alapelvei, az adott társadalom fejlődési foka és a párt munkakörülményei jellemzik. Lenini munkastílusúnak az olyan stílusú pártmunkát nevezzük, amely magában foglalja a Lenin által kitűzött és megindokolt, valamint a gyakorlatban kipróbált és bevált módszereket. A lenini stílusú pártmunka olyan tényezőknek az összessége, mint például az elmélet és a gyakorlat, a szó és a tett egysége, a pártmunka tudományos értelmezése és forradalmi fejlesztése, a kommunista tárgyilagosság, a kollektív vezetés, a párt tömegekkel való kapcsolata stb. Mindez annyit jelent, hogy a lenini stílus fogalmába nem egy, hanem számos olyan jellemvonás tartozik, amelyek közül egyről sem szabad megfeledkezni, sőt a gyakorlati munkában sem Tehet figyelmen kívül hagyni. A kommunista párt a lenini stílust egységes egészként értelmezi. A fejlődés különféle időszakaiban azonban néhány szempontot kiemelhet, amelyek az adott történelmi helyzetben különleges jelentőségre tesznek szert. A pártmunka módszerei nem állandók. A lenini stílusú pártmunkát általánosságban érvényes törvényszerűségek. továbbá az adott feltételek befolyásolják. Ezért szünet nélkül tökéletesíteni és fejleszteni kell. Lenin azt tanította: a pártnak ahhoz, hogy lényegéi megőrizze, munkaformáit a megváltozott jeltételekhez kell alkalmaznia, esetleg a formákat az adott helyzet követelményei szerint kell változtatnia. Manapság a pártmunka stílusának tökéletesítése terén is kifejezésre jut az alapvető jellemvonások és az eddigi pártmunkában megszületett és helyesnek bizonyult elemek kapcsolata. Ezek az elemek szervesen kötődnek azokhoz, amelyek a fejlett szocialista társadalom szükségleteiből, különleges feltételeiből és törvényszerűségeiből jöttek létre. A pártmunka stílusának alapvető vonásait tovább kell fejleszteni, tökéletesíteni, esetleg a fejlett szocialista társadalom építése bonyolult feladataiból származó új tartalommal megtölteni. A munkastílust a párton belüli, a gazdasági, a szociálpolitikai, az ideológiai és a külpolitikai célkitűzések teljesítése új jegyekkel gazdagítja. Az elmélet és a gyakorlat egysége Lenin a pártmunka stílusával foglalkozva, kiemelte a marxista elmélet és a forradalmi gyakorlat egységének fontosságát. A marxista—leninista elmélet tudomány, amelyet az összes kommunista párt alapeszméjének tekint. Ez a tudomány feltárja a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit, valamint utat mutat a pártraun- ka számára. A marxista—leninista elmélet hatalmas fegyver a párt kezében a régi, a reakciós eszmék ellen, az új, haladó eszmék győzelemre viteléhez. Lenin Is megállapította: forradalmi elmélet nélkül nincs forradalmi gyakorlat. Bebizonyosodott, Lenin kiemeli a pártmunka stílusának egyik legfontosabb jellemvonását: azt, hogy a tudományos módszer egységes a forradalmi gyakor lattal. A pártmunka, amelynek előterében mindig az ember áll, a történelmi fejlődés sokoldalú előrehaladását, a tömegek kezdeményezésének kihasználását célozza a társadalom forradalmi átalakítása érdekében. Ezért a CSKP KB 1974 novemberi plenáris ülésén is hangsúlyozták- a jelen korszak forradalmisága a párt és az egész társadalom érdekében végzett mindennapos kitartó munkában rejlik, mert ebből születnek meg a szocializmus építésének kimagasló eredményei. Pártunk munkájával bizonyítja, hogy a pártmunka tudományos voltának értelme és jelentősége végső soron az, hogy a pártszervezetek és minden egyes kommunista tevékenysége megfeleljen az élet követelményeinek, a társadalom fejlődése objektív törvényszerűségeinek. Ehhez azonban tökéletesen meg kell ismerni e törvényszerűségeket. A tudományos módszerű pártmunka ezért a fejlődés és a tevékenység minden szakaszában, minden kommunista párt számára elkerülhetetlenül szükséges. Pártunk határozottan elveti és elutasítja az olyan kísérleteket, amelyek a tudományos módszert direktív határozatokkal, szubjektivizmussal, anarchizmussal helyettesítik, amint az például nálunk 1968—69- ben történt. Pártunk vezetősége megértette a szükségleteket, a társadalom fejlődésének objektív törvényeit, így aztán meghiúsította a jobboldali és a szocialistaellenes erők kalandos ellenforradalmi politikáját. Pártunk vezetősége 1969 áprilisában harcot indított a marxista—leninista elmélet elferdítése ellen, a lenini gondolatok megvalósításáért. Megcáfolta a forradalmi gyakorlat eredményeit tagadó ellenséges nézeteket. A párt elméleti és gyakorlati tevékenységének egysége a tudományosan megalapozott pártpolitika kidolgozásában és megvalósításában nyilvánul meg. Az alkotó marxizmus szerint a helyes politikai irányvonal meghatározása, amely a konkrét helyzetből és feltételekből indul ki. Minél jobban ismertetik és indokolják meg a párt politikáját, továbbá a pártpolitika megvalósításának formáit és módszereit, annál magasabb a pártmunka színvonala és hatékonysága. A tudományosan megalapozott párt- politika kidolgozása és a végrehajtás módszereinek meghatározása nagyon bonyolult és felelősségteljes feladat. Ilyen feladatot kellett teljesítenie pártunknak és vezetőségének 1969 áprilisában. A lenini stílus helyes alkalmazásának konkrét példája volt a CSKP XIV. kongresszusának programja. Ez a program annak is példája volt, hogyan kell a marxista —leninista elméletet egybekapcsolni a fejlett szocialista társadalom épí tésének gyakorlatával. A célkitűzések szemünk láttára válnak valósággá. Dr. JAN MACHYNIAK fl sm
