Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-29 / 9. szám
. CjHogy' mi, a fösvénység? Állandóan nyomo.- rúságosan élni a nyomortól való féleleni miatt. SAN BERNARDO — Barátom, ajánlom, mielőbb köss egy jó házasságot, már csak a sok adósságod miatt is! — Azt már nem! Ha a hitelezőimnek pénz kell, házasodjanak meg ők! G Á parancsnok közli a katonájával: — Zergenye közlegény, két- napi eltávozást engedélyezek. — Jutalomszabadság? — Nem. Családi okból kapja. Férjhez megy a felesége. SZÖVEG NÉLKÜL Punch A skótot megkérdezi a felesége: — Vettél már ennek a gyereknek valami nászajándékot az esküvőjére? — Igen. Egy gramofonlemezt, — Nem lesz az egy kissé kevés? — Hová gondolsz? Hatvanija- gú zenekar játszik rajta! © A borbély megkérdi a vendéget: — Hogyan parancsolja a hajvágást? — Diskurálás nélkül! — Jegyezd meg, fiam, a házasságban az embernek egy jottányit sem szabad engednie! — Tudom, apám. A feleségemnek is pontosain ez a véleménye! © Az apa másodszor nősül. A tizenhét éves fiától megkérde zi: — Hogy tetszik az új mama? — Tetszeni tetszik, csak nem tűnik Íjnak. — Ez a viseiltes nadrág még megteszi magának — mondja az idős asszonyság a koldusnak —, legfeljebb meg kell stoppolni egy kissé. — Jól van, asszonyom — feleli a koldus. — Akkor eJjö- vök érte egy óra múlva. © — Nálunk mindenkinek meg kell tanulnia valamilyen mesterséget — szól az új rabhoz a foglár. — Maga például mi szeretne lenni? — Kereskedelmi utazó. © — Meddig bírja Ki az ember víz nélkül? — Az attól függ ... — Mitől? — Hogy szereti-e a sört, vagy nem! A hölgy beállít a klinikára, amely biztos fogyókúrát ajánl. — A férjemtől pompás ajándékot kaptam, csak az a baj, hogy nem férek bele. — Asszonyom, megígérjük önnek, hogy ha megtartja a diétánkat, akkor már egy hónap múlva felveheti qz .új ruháját! — Ki beszél ruháról? Autóról van szó! 9 A híres sebész igyekszik megnyugtatni a beteget: — Pofon egyszerű műtéti Fél óra múlva már mozgatni tudja a lábát. Egy jó óra múlva már körbefutja az ágyat. Este pedig gyalogszerrel mehet haza! — Drága doktor úr, legalább a műtét alatt nem fekhetnék egy kicsit?! Aki gúnyolódik a komoly hajlamokon, az komolyan kedveli a ha- szontalanságokat. ÍV: VAUVEIM ARGUES — Nézd ezt az órát! Most vettem. Az üzletben azt mondták,, hogy életem végéig szolgál. — Ahogy így elnézem, sürgősen csináltasd meg a vég* rende leiedet! 9 — Szeretném a vőlegényemet valamivel meglepni, de nem tudom, mivel. — Mondd meg neki, hogy mikor születtél. Az éppen elég lesz neki Ha valaki a csizmádat nyalja, taposd el, mielőtt még beléd harap. PAUL VALÉRY ;* V?-yír■>2? • *Ő**,«a1 •;» — Valamikor régem, amikor rosszalkodtam és nem akartam lefeküdni, apám bezzeg értette a módját, hogy elaltasson! — Ugyan mit csinált? — Hát a karjára vett, és jő magasra feldobált. — Ennyi az egész? — Tudja, nálunk nagyon alacsonyak voltak a szobák! • — Az én apám a tigristől sem féli — Az enyém pedig még az anyámtól sémi J 6 Ideje gyanítom, hogy napjainkban a legnagyobb tömegsikere és tudatformáló hatása a kriminek van - hála a televíziónak. Mert világesemények ide, kultúra oda, az esti tévézések idején minden családban az ma a fő kérdés: vajon ki a gyilkos? S ezen nincs mit csodálni: a szórakoztató iparnak félelmetes a hatalma, s még ennél is szédületesebb a fejlődése. Nincs az a labdarúgó-vilógbajnoksági döntő, amely annyi nézőt szippantana a képernyő elé, mint egy vérbeli detektívfilm - pláne, ha folytatásos. Ma már olyan bűnügyi regények és filmek készülnek, amelyek tekintélyes apparátussal mozgatják korunk minden technikai vívmányát, beleértve a sci-fi-kellékeket is, továbbá gazdag logikai és lélektani arzenállal manipulálnak, s amellett, hogy bennük a legmondénebb viselkedésformákat fitogtatják, egyúttal a legutolsó divatot és a legfrissebb kozmetikai újdonságokat is propagálják. Főleg pedig átható komputerillatuk van, amit egyedül a fogyasztói társadalom pénzszaga képes, úgy-ahogy,-elnyomni. De hát a filmgyártói nagykönyv szerint is: kell annak a munkában megfáradt embernek egy kis szellemi felfrissülést, agytornás szórakozást, gondűzést, miegymást nyújtani a pénzéért. Csak egy, ami változatlan ebben a krimi-dömpingben. Egy szívós, szinte elpusztíthatatlan vélekedés. A' nemrég megboldogult Ágota néni (a tájékozatlanabbak kedvéért: Agathe Christie) első ponyvaregénye óta tartja magát a nézet, hogy a bűnügyi történetek tulajdonképpen erkölcsnemesítő alkotások. Jó, jó, nem egyenesógi leszármazottai a klasszikus világirodalomnak, mondják a krimirajongók, s jóllehet, kissé iszamosak a vértől, meg jobblétre szenderül bennük néhány ártatlan balek is - viszont a fő erkölcsi tanulságuk minden esetben az, hogy a jó diadalmaskodik a rossz felett. Szóval, van bennük katarzis. Nem is beszélve arról, hogy mellesleg milyen hatalmasan fejleszti az ember képzelőerejét, logikai és pszichomotorikus kapcsolási készségét és informáltsági színvonalát. Hogy milyen szuggesztív ereje van ennek a tömeglélektani tényezőnek, vegyük tetszőleges bizonyító példának az átlagember - mondjuk, Vezekény Farkas adminisztrátort i-, hiszen a cseppben benne van a tenger. A jó ember csúsztatott munkaidő utón sebbel-lobbai hazaüget, és műsorkezdésig éppen csak annyi ideje van már, hogy odakiáltson rózsás arcú nejének: - Imola, drágám, add gyorsan a vacsorámat, az idegcsillapítómat és a jegyzetfüzetemet! - s azzal lezakkan a képernyő elé. Vezekényéknél a jegyzetfüzet az intellektuális módszer nélkülözhetetlen kelléke a nagy kérdés eldöntéséhez: a filmpergetés alatt ki tippeli ki csalhatatlanul és elsőnek a gyilkos személyét? A jegyzetfüzetében ki-ki szótlanul strigulákat, zodiókus jegyeket s a magasabb matematika körébe tartozó képleteket ró, szóval, afféle krimi-horoszkópot készít, amely természetesen magában foglalja a kinyuvasz- tott áldozatok számát is. Történetesen ez alkalommal is szokásosan agyonbonyolított cselekményü krimit sugároz a tévé, A végzetes Hima- lája-zsuzsuk című detektívfilmet. Egy nepáli giccsgyártő szindikátus - csak az isten és a filmgyártó tudja, miért i- egy szép napon Himalója-bizsuk tömeges termelésére profilírozta magát. Addig nem is volt hézag, míg hagyományosan, polietilénből állították elő a mütyürkéket. A dögvész akkor ütött be, amikor kenyértésztából kezdték fabrikálni - azaz, üzleti nyelven szólva: „hazudták az anyagot*. Sötét üzelmeikről egy szegény sorsú, vak tibeti szerzetes lebbentette le a fátylat, egészen decens formában: beköpte az Interpolnak - mire a szindikátus nagy hatalmú vezérei stílusosan végeztek vele. Egy elhagyott tibeti kolostor sivár ebédlőjében imamalommal szétverték a láma fajét, mu- mifikált tetemét pedig egy vasúti poggyászmegőrzőben helyezték el. A bűnügyi filmek dialektikája sze/int a drámai magot az képezte, hogy volt ennek a lámának egy dörzsölt unokaöccse, jelesül egy félkarú kórboncnok, aki a későbbiekben látványosan megbosszulta a bócsikőja erőszakos halálát - körülbelül az El Al amein-i csata végeredményének nagyságrendjében. A csetepaté során kilencvenöt szindikátustag, ezerháromszázhatvanegy rendőrlegény, négy- száznyolcvonhórom rendőr-tisztviselő (köztük harminchá rom mesterdetektívl), megszámlálhatatlan utcai járókelő és egy vándorköszörűs nyírodott ki. Közben természetesen a bevált sémának is bőven jutott szerep, minden a jó öreg recept szerint zajlott: feltűnést kerülő szaglászős. lázas hajszák, ökölpárbajok, browning-koncertek - autón, vasúti pullmankocsibon, repülőgépen, luxusjachton, űrkutatási szimulátorban, búvárharangban, sőt még szemeteskocsin is. A film eredetiségét különben az a korszerű rendezői felfogás emelte meg, amely szerint átlagosan hárompercenként kirívóan mós-mós szereplőre terelődött a gyanú. Talán ezért is volt aztán rendkívül hatásos a happy end: a félkarú unoka- öccsöt fülön csípték, villamosszékbe tessékelték, a felügyelő urak összecsókolóztak, majd a nyálkás külteleki hajnalban borostás arccal, gyűrötten s ólmos fáradtsággal tagjaikban hazabaktattak, a feleségükre pedig róparancsoltak, hogy sürgősen készítsenek forró fürdővizet, főzzenek egy fazék méregerős feketét - s kilenc évig ne merészeljék bekapcsolni a tévét, amikor az krimit sugároz. Vezekény ezután rendszereiden belepillant noteszébe, s magabiztosan kijelenti, hogy ő már akkor gyanakodott a félkarúra, amikor még csak a film címét és szereposztását mutatta a képernyő. Persze nem marad el a katarzis sem. Nyugovóra térés előtt kínos pedantériával beles az ágya alá, végigturkálja a ruhásszekrényt, a zseblámpájával pedig belepásztáz a szemétládába és a W. C.-kagyfóba - ziher, ami ziher! Álmában viszont a Scotland Yard élén egész éjjel elvetemült gengszterekkel vív vérre menő küzdelmet, miközben lépten-nyomon brúdert iszik Angyallal, Maigret felügyelővel és Columbo hadnaggyal.
