Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-29 / 9. szám

mellkék néhány évvel ezelőtt eltemették 17 éves fiukat. A váratlan szerencsétlenség Vlasta asszonyt villámcsapásként érte Nem tudott megnyugodni, úgy érezte, megszakad a szíve a fájdalomtól, pedig tudta, hogy a 12 éves kis Vlasta nem nélkülöz­heti az anyai gondoskodást, sze- retetet. — Szedd össze magad, ki ne­velje fel a kislányt, ha megbeteg­szel? — buzdítgatta a férje az ál­landóan zokogó asszonyt. Sokáig tartott, míg megértette, hogy sötét gondolataitól csak úgy szabadul­hat meg, ha az otthoni magányát a munkával cseréli fel. Kezdet­ben csak kisegíteni járt, a Slanyi Elemgyárban a csomagolóosztá­lyon dolgozott. KÖNYVELŐ — POLITIKAI DOLGOZÓ Hat esztendő telt el azóta, hogy a gyárat, melynek dolgozói 80 százalékban nők, állandó munka­helyéül választotta. Elhatározását nem bánta meg. Felettesei csak­hamar felfigyeltek rá, látták, többletmunkától sem riadnak visz- sza. A rendkívüli műszak végén a jól végzett munka tudatában, elé­gedetten hagyják el a gyárat, hogy másnap reggel újult erővel folytassák tevékenységüket a gyár­ban vagy a raktárban, ahol ugyan­csak van mit tenniük, hogy a ter­melésben töltött időt pótolják, és a saját munkájukkal is elkészül­jenek. Hat évvel ezelőtt ugyanis egy esztendő leforgása alatt sem termeltek annyit, mint ma egy hó­nap folyamán. Ez azt jelenti, hogy a mintegy 130 fajta elemből — egyesekkel, például a meteorológiai intéze­tek és más intézmények részére készített speciális gyártmányok­kal a fogyasztó a piacon nem is találkozik — havonta körülbelül 12 millió korona értékű áru hagy­ja el a gyárat. Olyan összeg ez, hogy — tekintettel az elemek ala­csony árára — mennyiségük szá­mokban ki sem fejezhető. Mégis kevés van belőlük a piacon. Nem mintha adósai maradnának a terv­nek. Az évi terv azonban az új üzem elkészültéig a gyár mai kor­ha a nők 15 kg-nál súlyosabb ter­het emelnek? A gyár a problémát kisebb, könnyebb ládákkal igyekezett megoldani. Azóta azonban a nők, hogy megtakarítsák a szerintük felesleges járkálást, egy láda he­lyett kettőt, tehát az eddiginél is súlyosabb terhet cipelnek. Termé­szetesen csak akkor, ha Vlasta asszony, akit szerető gondoskodá­sa miatt társai az édesanyjuknak tekintenek, nincs a közelükben. Chmeliková elvtársnő figyelme ugyanis számos elfoglaltsága mel­lett mindenre kiterjed. Az ő se­gítségével nyitották meg a dolgo­zók kényelmesebb bevásárlását biz­tosító Jednota boltot is. — Saját egészségügyi közpon­tunk már működik, és hogy a fia­tal anyák visszatérését is lehető­vé tegyük munkahelyükre, az üze­mi bölcsőde és óvoda megnyitását is tervbe vettük — újságolja Ci- bulková elvtársnő. A gyár dolgozói a szakszervezet pionírtábora építéséből is dereka­san kiveszik részüket, és ha ezzel elkészültek, a tábor tőszomszéd­hogy többre hivatott az elemek cso­magolásánál. Vlasta asszony ma már a rak­tár könyvelője, és- az üzemi szak- szervezeti bizottság tagjaként is tevékenykedik. Kirándulásokat, tanulságos és szórakoztató rendez­vényeket, a gyárban és a kisvá­rosban egyaránt nagy érdeklődés­sel várt színházi előadásokat szervez. Megszerette ezt a nagy körültekintést és gyakorlatot igénylő munkát, bár a belépője­gyek igazságos elosztását — ha senkit sem akar megrövidíteni — még mindig nagy gondnak te­kinti. Vlasta asszony a munkahelyén Is otthonosan forgolódik. Környe­zetét megszokta, társaival össze­forrt, és — amint mondja — el sem tudná képzelni már nélkülük az életét. Bármilyen elcsépeltnek tűnik is ez a kijelentése, aki is­meri ezt az asszonyt, az tudja, hogy komolyan beszél. Ezt a 13 tagú szocialista brigádjával együtt — két évvel ezelőtt szerezték meg a címet — lépten-nyomon be is bizonyltja. A brigád számos kö- télezettségvállalása közül a leg­értékesebb — tekintettel a mun­kaerőhiányra és az anyasági sza­badságok nagy számára — a ter­melésnek nyújtott segítsége anél­kül, hogy ezt saját feladataik tel­jesítése megsínylené., A SZOCIALISTA BRIGÁDOK A GYÁR TÁMASZAI Vlasta Chmeliková munkabri­gádjának tagjai az áldozatkész látozott lehetőségei miatt nem emelhető. A hiányt tehát export- szállításáik megszüntetésével, a tartalékok feltárásával, a munka- fegyelem megszilárdításával igye­keznek legalább némiképpen pó­tolni. — Az eredményekhez Katerina Cibulkovának —, a szakszervezeti bizottság titkárának a szavai sze­rint — Vlasta Chmeliková is hoz­zájárult. ö kezdeményezte ugyan­is az üzem hat szocialista brigád­jának szorosabb együttműködését, kapcsolataik elmélyítését. Rend­szeres megbeszéléseik, értekezle­teik, közös akcióik a tapasztalat- cserére, sőt egymás tevékenységé­nek az ellenőrzésére is lehetősé­get nyújtanak. — A munkaerkölcs az üzemben kifogástalan — hivatkozik Vlasta asszony példát mutató idősebb tár­saira, akik a megérdemelt pihenés helyett még mindig nem elégel­ték meg az elemek csomagolását. Egyikük a 70. életévét is betöltöt­te már. Megbízható, gyors munká­jáért nemrégen tüntették ki a leg­jobb dolgozó címével. SZOCIÁLIS INTÉZKEDÉSEK Vlasta Chmeliková hirtelen el­komolyodik, úgy mondja: — Van­nak köztünk fegyelmezetlenek is, olyanok, akik nem vigyáznak az egészségükre, és ezzel megszegik az előírásokat. Vagy talán nem te­kinthető könnyelműségnek — és ezt a törvény szigorúan tiltja —, sdgában üdülőközpontot kívánnak létesíteni. A CSSZBSZ-BRIGÁD CÍMÉRT VERSENYEZNEK Vlasta asszony és társai szabad idejük egy részében társadalmi munkát végeznek. — Mindenkinek jót tesz egy kis mozgás a friss levegőn, még ne­kem is — mondja. — A CSSZBSZ- brlgád címért folyó üzemi ver­senybe is bekapcsolódtunk. A brigád tagjai kötelezettségvál­lalásuk értelmében oroszul tanul­nak. Vlasta asszony a haladók tan­folyamára jár, hogy tökéletesítse ismereteit, amelyeket még iskolás fiával együtt sajátított el. Szor­galmasan böngészi a szovjet saj­tót, mert — úgymond — nagy örömére szolgál majd, ha az orosz írókat eredetiben olvashatja. — És egyszer majd, remélem hamarosan, a pártba is felvesznek — teszi hozzá reménykedve. Megkérem, árulja el, háztartási teendői mellett hogyan telik ennyi mindenre az idejéből. Elmosolyodik: — A gazdaságos időbeosztáshoz érteni kell. Aki szívesen dolgo­zik, annak a munka nem teher, ha­nem szórakozás. Ebben a szellemben nevelte a lányát, aki sokat segít neki, még a háztartási gondokat is leveszi a válláról. KARDOS MARTA Természetesnek tartja... o >!/> o ÍB ó hm a Amikor benyitottam az irodába, csupa fiatal arcot láttam. A legközelebbi íróasz­talnál ülő férfit megkérdeztem, hol talál­hatom meg Karol Baso elvtársat, a népi milícia üzemi egységének tagját. Mielőtt választ kaptam volna, az ablak melletti asz­taltól egy magas, atlétatermetű férfi indult felém. Kezet nyújtott, majd azt mondta: — Én volnék... Az újságtól? ... Mivel szolgálhatok? ... Közben körültekintett, minden bizonnyal azt latolgatta, hová is ülhetnénk le. Egy emelettel feljebb megyünk, ahol végre ta­lálunk egy üres sarkot. Akadozva, nehezen indul a beszélgetést. — A járás Javorinka nevű községében laktunk a felszabadulás előtt — mondja. — Apámnak volt néhány hold földje, de mi tagadás, szűkösen éltünk. Nyolcán voltunk testvérek. S mivel napszámos félfogadására nem volt pénzünk -— annál több volt az adósságunk —, nekünk gyerekeknek is se­gítenünk kellett. Bár odahaza szükség volt minden mun­káskézre, szülei beíratták a Nővé Zámky-1 szlovák tannyelvű polgári iskolába, amit még a háború előtt jó eredménnyel befe­jezett. Aztán, hogy a galántal járás is fel­szabadult, beiratkozott a gimnáziumba. 1949- ben érettségizett. Mielőtt munkába lé­pett, egy hőnapot dolgozott a púchovi If­júsági Gát építésénél. — Az első munkahelyem itt Galántán volt, a szakmunkásképző iskolában a gazdasági ügyeket intéztem, igaz nem sokáig, mivel 1950- ben megkaptam a katonai behívót. Az­óta vagy hat átszervezést értem meg — mondja. — Ma a trenőíni szerszámgépgyár (TOS) galántai fióküzemében dolgozom, diszpécserként. Hogy az üzem fejlődésével, átalakulásá­val ő maga is lépést tartott, bizonyítja az is, hogy közben elvégezte az esti tagozaton a gépipari szakközépiskolát. Beosztása nem kis feladattal jár. Az osztályon bontják le a havi tervet, és a készülő termékeket fi­gyelemmel kísérik, egészen a készárurak­tárig. Egyszóval, gondoskodnak a folyama­tos termelésről, s azt naponta, dekádonként és havonként értékelik. Megállják helyüket, erről - tanúskodik az is, hogy tavaly terv- feladatukat 100,7, januárban pedig 100,1 százalékra teljesítették. — A kollektívánk jó, másképpen ez ná­lunk nem is lehetséges — mondja. — A hó­nap vége felé bizony sokat túlórázunk. Er­re azonban szükség van, mert a gyors és pontos mérlegkészítés elősegíti a jobb munkaszervezést, a helyes döntést. Tévedé­sünknek általában az egész üzem látja ká­rát. A pártba 1963-ban vették fel, azzal az indoklással, hogy jó, lelkiismeretes dolgo­zó, politikai profilja kifogástalan. Nem telt el egy év sem, s máris ott találhattuk a népi milícia egységében. Tartalékos sza­kaszvezető lévén, hamar megszokta a kato­nás rendet, s igyekezett a gyakorlatokon úgy helytállni, mint a munkahelyén. Részt vett a lövészversenyeken, s kiérdemelte a példás lövész jel vényt. — A gyakorlatainkat munkaidő után, gyakran szabad szombatokon tartjuk — mondja. — Hogy ez a szabad időnket rabol­ja el, mit sem számít. Sokkal rosszabb volna, ha a termelőmunka rovására menne. Mint a népi milícia tagjai, ott vagyunk az elemi csapások okozta károk felszámolásá­nál is. Tavaly a cukorrépa betakarításánál is segítséget nyújtottunk. Karol Bagó felelős beosztásban dolgozik, mindezek mellett az üzemi pártszervezet el­lenőrző bizottságának elnöke és az egyik pártcsoport vezetője. Az említetteken kívül odahaza, Matúgkovón — amely ma már a járási székhelyhez tartozik — családi házat épít, azaz már csak az utolsó simításokat kell elvégeznie rajta. — Mik a tervei? — teszem fel a meg­szokott kérdést. — Nehéz erre válaszolni — mondja. — Olyan gyors ütemű fejlődésnek vagyunk szemtanúi, hogy a magántervezésekre alig marad idő. A munkahelyemen feladataimat továbbra is jól akarom ellátni, s amíg az egészségem engedi, a népi milíciában szol­gálni. A többletmunkáról — amelyért a közel­múltban „A haza védelmében szerzett érde- mekért“-kitüntetést kapta — egy szót sem szól. Természetesnek tartja, hogy társadal­mi munkát végez, hiszen kommunista. NÉMETH JÁNOS 1976. II. 29. A vüémoTi Stap szövőgyár dolgozóinak 93.S százaléka bekapcso­lódott a szocialista versenybe. Termékeik több mint hetven szá- salékát küllőidre szállítják. Képünkön a Csehszlovák—Szovjet ■arátság brigád egyik legjobb dolgozója, Zdena Buczková, aki normáját átlagosan 124 százalékra teljesíti. [CSTK felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents