Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-04 / 1. szám

'S Jól nevelt lakók­Takács Imre rajza Szilveszter éj­jelén, koktélo- zás közben íg; szól a társaság tagjaihoz a ké­nyeskedéseiről híres asszony: — Állandóan kísért a gondo­lat, hogy fiata­lon halok meg. — Azt hi­szem, asszo­nyom — szólal meg valaki —, efelől már tel­jesen nyugodt lehel ... — Tudja-e, hogy miért asz- jaltozták le a villamosmegál­lókat? — Hogy az emberek ne eresszenek gyökeret, amíg a villamosra várnak. A fegyőr szól jacksonnak, a rablónak, hogy látogatója ér­kezett: a felesége. — Mesélj, Mabei! — mondja a férfi izgatottan a beszélőn. — Mi van a fiaimmal? — Nagyra nőttek, és az utóbbi időben gyakran érdek­lődnek bizonyos dolgok iránt. — Hát igen. A fiúknak apa kell. S mit szeretnének tudni? — Például azt, hogy hova dugtad a zsákmányt? — Ma volt egy- páciensem, aki azt állította, hogy lenyelt egy telefonkészüléket. — No és te a hipnózisos gyógyítást alkalmaztad, s má­ris megszabadítottad a tévesz­méjétől. — Nem máris... Majd hol­nap ... — Miért csak holnap? — Ma este még egy fontos telefonhívást vár. — Azt hiszem, férjhez me­gyek Pierre-hez... — Pterre már tud róla? — Még nem. — Szivecském, a szerelem­hez két ember kell! — Tudom. Lehet, hogy ké­sőbb Gastonhoz is férjhez me­gyek ... — Még hogy én nem szere­lem a feleségemet?! , — Azt állítja rólad. — Kifundálta. Hiszen az iránta érzett szerelmemben már eddig is öt barátnőmmel szakítottam! Az étteremben hívja a pin­cért a professzor: — Mit parancsol? —- kérdi a pincér. — Mondja, kérem, ebédel­tem én már, vagy még nem? Feldúlt férfi ront be a se­riff irodájába: — A feleségemet elrabolták a banditák. Itt van a fényké­pe. A seriff figyelmesen vízsgál- gatja a fotót, majd így szól: — És most mit akar? Meg­találjuk. vagy ne? Szerelmi jelenetet forgatnak a televíziósok. A hősnő — teljesen ruhátlanul — átmegy a szobán és befekszik egy baldachinos ágyba, A szerelme mellé. A ielvétel után valaki megkérdi a színész- nőt­— Nem szégyenkezik ennyi filmes előtt le­vetkőzni? — Miért szégyenkeznék? — hangzik a vá­lasz. — Azok is csak férfiak ... — Kedves asszonyom, itthon van a férje? — Igen. Pomogács úr. — Köszönöm. Akkor inkább máskor nézek ba . .. — A kislánya már tényleg az ötödik he­gedűjén játszik? — Igen. Az előző négyet összetörtem ... — fenő a kórházban fekszik. — Mindig tudtam, hogy egyszer ráfizet az autózgatásra! — Nem arról van sző. Most történetesen gyalog ment. Másvalaki hajtott gyorsan. — Mi volt az a nagy kiabá­lás tegnap este nálatok?, —■ Alaposan megmondtam a magamét a feleségemneki — Már visszajött az üdülés­ről? — Még nem ... A skót labdarúgó-válogatott új edzője az első edzőmérkő­zésen taktikai megbeszélést tárt, s nyomatékosan figyel­mezteti a fiúkat: — A legfőbb dolog, hogy so­hase tévesszétek szem elől a labdát! — Az csak természetes — feleli a csapatkapitány —, hi­szen ilyen labda legalább há­rom fontba kerül ... Szilveszter éjjelén — Hurrá, gyerekek! Az egész utcá­ban a miénk volt a legpompásabb tűzi- látékl Bape rajza f *\*'&*/1-*-S ­Í976. L 4 i ■ ■ * Mindig előnyösebb igazat mondani, ha az ember nem kivételesen jó ha­zug. Jerome K. |erome * • * Ha az alkoholizmus elleni harcot tökfilkóra bízod, az a szőlőskerteket is kiirtja. C. Melamed • * • Bosszút akarsz állni a feleséged csábítóján? Hagyd meg neki őtl sacha Guitry * * * A következetlenség az egyetlen do­log, amiben az emberek következete­sek. Jonatban Swift • * * A plagizátor azzal foglalkozik, hogy a más énjét keresi. N. Sztanyilovszkij » * * A szerelem azzal kezdődik, hogy az ember magányosnak érzi magát, s azzal végződik, hogy a magány után vágyódik. Lev Nyikolajevics Tolsztoj SZÖVEG NÉLKÜL Elek Tibor rajza ■ ! Az orvos átnyújtja a re- — Akkor keressen egy ceptet a páciensének, s a másik orvost. " " * ‘ ‘ fűzi utasítást következő hozzá: — A felírt tablettákból négyóránként vegyen be két szemet, s két nap múlva megjavul az állapota. — És ha mégsem? — aggodalmaskodik a beteg. — Hallom, hogy leégett nálatok a gyufagyár. Igaz? — Igaz. — S minden porig égett? — Minden. Kivéve a gyu­fákat. „Andiamo, kisapámi“ — rikkantott rám az utcán kedves barátom, Abasári Bordal Kázmér. „Andiamo!“ — har­sogta újfent, mert amióta a kávéház­ban megismerkedett egy ‘ csodálatos olasz bárónővel, szerette olasz sza­vakkal dúsítani a sódert. A csodálatos olasz bárónőről később kiderült, hogy nem olasz, hanem osztrák, nem báró­nő, hanem egy polígámiáért büntetett bécsi besurranó tolvaj második fele­ségeddé az igaz, hogy csodálatos volt, mert bajuszt és oldalszakállt viselt. Kázmér ennek ellenére rajongott az olasz kifejezésekért. Abasári Bordal Kázmér kutyakoz­metikus és alanyi költő, amiből sej­teni lehet, hogy makacs ember, ha egyszer mellém szegődik, nem lehet lerázni. Ezért a kedvességtől csikor­gó hangon érdeklődtem, hogy mit csi­nál az év utolsó éjszakáján. — Tudod, több lehetőség kínálko­zott. Meghívtak Repetyákék, hogy töltsük együtt a szilvesztert, de mit csinálok én Repetyákéknál? Az olasz kultúrát csak ugatják, az én gyönyörű verseimet nem értik, tehát mit tehet­nék? Leinnám magam a sárga földig. — Hazudj tovább, Kázmér — biztat tam őt, mert nagyon emberszerető hangulatban voltam. — A feleségem már két hónapja rágja a májamat, hogy legalább az év utolsó éjszakáján menjünk el va lahová, egy bárba, borozóba, ahol em berek vannak, zene van, hangulat van. De mit csinálok én egy bárban, borozóban, pláne a saját feleségem mel? Az olasz kultúrát csak ugatja, az én gyönyörű verseimet nem érti, tehát mit tehetnék? Leinnám magam a sár ga földig. Persze az asszony kiverte a balhét, és azt mondta, hogy akasz szám fel magamat az év utolsó nap ján, akkor neki nagyon szép éjszaká­ja lesz. — Nem rossz ötletI — kiáltottam nagy lelkesedéssel, pedig gondolhat tam volna, hogy Kázmér nem fogadja meg hitvese szerető tanácsát. Hitvány ember ez a Kázmér, kérem. — Tehát akkor mit választottál a sok lehetőség közül? — buzogtam a kíváncsiságtól, mert ugyebár mégsem lökhettem őt a villamos alá. — Nézd, a legegyszerűbb megoldási választottam: otthon maradok. Pizsa mában, papucsban, esetleg — ha na gyón virgonc leszek — megborotvál kozom, ámbár, minek, kinek... a fe­leségemnek? Szépen leülök az asztal mellé, rágyújtok egy finom cigaretta ra és várom az új esztendőt. — Ez lesz az egész szórakozásod? — Dehogy! Mit képzelsz rólam? Leiszom magam a sárga földigI PÉTERÉI GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents