Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-15 / 7. szám

A kőtelező úszásoktatás, az utánpótlás toborzása, a versenyzők nevelése — egytől egyig komoly feladat, az esetek többségében nehezen megoldható probléma, néha még ott is, ahol megvannak a feltételek. Kissé furcsán hang­zik, de ez a valóság. Érsekújváron például az úszósport bebizonyította lét­jogosultságát, nem most, hanem akkor, amikor még álmodni sem mertek fedett uszodáról. Akárkivel beszéltünk, mindenki a „régi szép időket“ em­legette. Pedig a jelen a múltnál sokkal szebb, hiszen vagy egy évtizede korszerű fedett uszodával dicsekedhetnek. Azzal azonban, csekély kivételtől eltekintve, korántsem büszkélkedhetnek, hogy az adott lehetőségeket teljes mértékben kihasználják. Sőt! B acsó Sándor, a járási testnevelési bizottság titkára alkom olyodik, amikor az úszósport problémái­ról kezdünk beszélni. — Tárásunkban Köbölkút, Szőgyén, Csúz, Udvard, Surany, Tardoskedd, Pod- hájska rendelkezik medencével. Saj­nos, hiányoznak az előmelegítők, las­sú a vízcsere, s ezért csak a nyári időben üzemelnek. Akkor viszont a va­káció miatt nehéz érdemleges munkát végezni. Ha korán beköszönt a nyár és már májusban rendkívül melegek a nappalok, esetleg biztosítani lehet az alapoktatást, amit a tanterv is előirá­nyoz. Párkányban az idén javulásra számíthatunk, mivel két termálvizű medéncét adnak át rendeltetésének. — Ez az érem egyik oldala. A má­sik viszont kizárólag újvári probléma, mely eléggé rendkívüli és egyúttal fur­csa is. Az Elektrosvit úszószakosztá­lyán kívül ugyanis alig egy két iskola él olykor a lehetőségekkel, s a kör­nyékről többen járnak a fedettbe, mint Érsekújvárról. Elsősorban a helyi isko­lák testnevelőinek hozzáállásán kellene változtatni, hogy javuljon a helyzet. íme a járási titkár véleménye. Ismét szembe találtuk magunkat azzal, a szá­munkra érthetetlen problémával, hogy a meglevő sportlétesítményeket nem használják ki megfelelően. Ezen vál­toztatni kell, mégpedig minél előbb, de a legjobb lenne azonnal. Persze sokak számára kellemetlen lesz hosz- szú évek beidegzésén változtatni, de anélkül nem juthatnak előre. Kemé­nyen ős következetesen kell dolgozni, Jetve hagyni azokat, akik erre haj­landók, mint például Stégmár Arpádné, Simon Klára, aki egészen fiatalon je­gyezte el magát az úszással, melynek ma is lelkes híve és mint edző — tavaly szerezte meg a II. osztályú mi­nősítést — egészen nagyszabású ter­veket kovácsol. Stégmárné olyan lelkesedéssel beszél arról, miként szándékozik biztosítani Érsekújvár úszósportjának szebb jövő­jét, mintha minket is meg kellene győznie. Pedig erre nincs szükség, töké­letesen egyetértünk vele. — Minden sportban a pionírházzal együttműködve igyekeznek az utánpót­lás nevelését biztosítani. Ennek érde­kében igazgatónk, Anton Haluza elv­társ szeretne a pionírház mellett egy úszóközpontot létesíteni. Ami kétségte­lenül a legcélszerűbb megoldás, hiszen ha a gyerekek tízéves korig nem ta­nulnak meg úszni, akkor nem valószí­nű, hogy bármelyikük is edző kezébe kerül. — Az alapiskolák tantervében sze­repel a kötelező úszásoktatás, aminek úgy lehetne eleget tenni, hogy a má­sodik osztálytól kezdve foglalkoznánk a gyerekekkel. A fiatalok 16 óra alatt sajátítanák el az alapokat és kilenc hét alatt 42 órát töltenének az uszo­dában oktató, edző felügyeletével. Ha ezt Érsekújváron korábban elkezdik — hiszen a feltételek adva voltak —, akkor most nem lenne olyan szomorú a statisztika: járásunkban a 18 éve­sek 65 százaléka nem tud úszni. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. Hát nem le'.et a felelős funkcioná­riusokat arról meggyőzni: ha továbbra is az eddig alkalmazott felfogásban dolgoznak, nemcsak nem nevelnek ak­tív versenyzőket, hanem — némi túl­zással — még azok is elfelejtenek úsz­ni, akik már korábban megtanultak. — Sajnos, az illetékesek nem a leg­célszerűbb módon nyúlnak a problémák megoldásához. Pedig az egész csak szervezés kérdése. A jnb iskolaügyi osztályának hozzáállása sem megfele­lő. Kétségtelenül örvendetes, hogy a jnb testnevelési osztálya élsportolókat akar nevelni, de az már kevésbé, hogy ugyanakkor megfeledkeznek a töme­gességről. Mert ugyan miből válasszák ki a később élversenyzőkké fejlődő Az Elektrosvit úszószakosztályának legfiatalabb gárdája• tehetséges fiatalokat, ha nem a nagy tömegekből. — Ceské Budéjovicén tettem II. osz­tályú edzői vizsgát. Csaknem két he­tet töltöttem a dél-csehországi város­ban, s amit ott láttam, meglepett, de egyúttal arra az elhatározásra juttatott, hogy megpróbálok Ojvárott hasonló úszóéletet teremteni. Nehéz lesz őket utánozni, mert Budéjovicén már három­hatéves óvodásokkal kezdik a rend­szeres foglalkozást. Érdekes, hogy a gyerekeket különjáratú autóbuszokban szállítják az iskolákból az uszodába és vissza. — Sajnos, mi még ott tartunk, hogy azokban az iskolákban sem törődnek az úszásoktatással, amelyek alig öt perc járásnyira vannak az uszodától. Persze, akad azért jó példa is, de csak elvétve. Az Újvártól 12 kilométerre fek­vő Besenyőről például Gross István tanító hetente kétszer rendszeresen be­jár tíz vagy húsz kisdiákkal és 12 óra alatt elsajátíttatja velük az úszás alap­jait. Az volna a jó, ha mások is kö- vetnék példáját. A múltban ismételten méltattuk Lu- zsica Miklós tevékenységét, aki önfel­áldozó munkával járult az érsekújvá- ri úszósport továbbfejlesztéséhez. Ügy értesültünk, átvette tőle a váltóbotot. — Igen, ő egészségi okokból kifo­lyólag már csak tanácsadóként műkö­dik, és én irányítom az edzéseket. Evekkel ezelőtt Luzsica Miklós nevelt­jeként hódoltam kedvenc sportomnak. Akkor más idők jártak Ersekújvárott. Többször kérdezik tőlem, minek köszön­hettük eredményeinket, melyek a mos­taniakat jóval felülmúlták, pedig nem is volt fedett uszodánk. — Ennek egyszerű a magyarázata. Télen száraz edzéseket végeztünk, na­gyon becsületesen, tavasszal és nyáron, amikor csak lehetett, az egész napot a medencében, a vízben töltöttük, és így a mulasztást időben pótoltuk, je­lenleg hetente négy óránk van edzés­re, ami nagyon kevés ahhoz, hogy va­lamirevaló eredményt tudjunk felmu­tatni. Arról nem is beszélve, hogy két és fél éves kihagyást kell behozni. Az uszodát ugyanis generáljavítás miatt 1972 februárjában bezárták, és csak 1974 szeptemberében nyitották meg is­mét. Oj úszónemzedéket kell nevel­nünk, s ezért kérem a tanárokat: jöj­jenek diákjaikkal az uszodába, én örömmel nyújtok szakmai segítséget. Ám a tanárok és tanítók nem jön­nek, aminek természetes velejárója, hogy a diákok is távol maradnak, az uszodát pedig mások használják. Az „órarend“ szemléltetően bizonyítja, hogy a város iskolái közül csupán a Priemstav ipari tanuló szakiskolája bér­li a medencét heti két órára. Miért csak ők? — vetődik fel a kérdés —, talán olyan drága az uszoda bére? Véleményünk szerint 90 korona egy órára nem okozhat gondot egyetlen iskola költségvetésében sem. Vagy ta­lán másutt keressük a baj okát? Peter Babo, a fedett uszoda vezetője magya­rázza: — Bárki bizalommal fordulhat hoz­zám, soron kívül is tudok —■ akár versenyre, akár más rendezvényre — egy-két órát biztosítani. Aki rendsze­res edzésekre tart igényt, annak ter­mészetesen ezt az év végéig írásban be kell jelentenie. De ilyen rendelésre hiába vártam. A felnőttek részéről pe­dig az uszoda iránt általános érdek­telenség nyilvánul meg. Az imént em­lítetteknek tulajdonítható, hogy nem­csak az újváriak használják rendsze­resen az uszodát. A seredi katonák pél­dául hetente háromszor hat órát töl­tenek itt. Nem furcsa? Bizony az! A jelenlegi áldatlan hely­zetbe nem szabad beletörődni — de szerencsére akadnak olyanok, ha nem is sokan, akik minden igyekezetükkel a jelenlegi körülmények megváltoztatá­sán fáradoznak. Közéjük tartoznak az Elektrosvit úszó- és vízilabda-szakosz­tályának funkcionáriusai, edzői is. Pintér László, a szakosztály elnöke, Dióssy Károly alelnök társaságában fo­gad. Mindkettőjükből árad a derű, bi­zakodva tekintenek a jövőbe. Meg is mondják, hogy miért. — Most volt a szakosztály évzáró közgyűlése, melyen számtalan értékes határozat látott napvilágot. Köztük fon­tos szerepet kap a politikai nevelő­munka, melyből edzőink is kiveszik részüket. Ami őket illeti — Stégmár Klára, Ruszka Mária, Dióssy Károly és Milan Buránsky — jól tudják, mi a teendőjük. Szakosztályunk taglétszá­ma 85, ebből hetven a versenyző. A múltban akadtak problémák, de úgy tűnik, sikerült a hullámvölgyből kijut­nunk. Sajnos, vízilabdában hiányzik a közvetlen utánpótlás. Ezen úgy szeret­nénk segíteni, hogy egy kilencéves alapiskola egyik osztályát kizárólag a vízilabdázásra állítanánk be, feltéve, ha a gyerekek tudnak már úszni. — Alig győzzük kivárni, hogy a pio­nírház kezdeményezésére megkezdődjön a fiatalok úszásoktatása. Ott ki lehet­ne választani a tehetségeket, akik az­után bekapcsolódhatnának szakosztá­lyunk életébe. Természetesen mi is ren­dezünk majd úszótanfolyamokat, sőt tehetségkutató versenyeket is. Nálunk kedves hagyomány a karácsonyi torna, melyet eddig járási szinten bonyolítot­tunk le, a jövőben szeretnénk a rész­vételt kibővíteni. Munkánkon sokat könnyítene, ha az iskolák testnevelői változtatnának szemléletükön és igye­keznének segédkezet nyújtani könnyű­nek éppen nem nevezhető munkánk­ban. Folytathatnánk tovább, taglalhatnánk a problémákat, de akármilyen szem­szögből nézzük is, nem tudjuk megér­teni azt a közönyt, amelyet Érsek- újvárott az úszősport iránt tanúsítanak. Persze csodák nincsenek. Mélyreható változást a közeljövőben ne is várjunk, de legalább engedjék szóhoz jutni azo­kat, akik egyrészt értenek az úszás- oktatáshoz, ismerik teendőjüket, más­részt hajlandók áldozatokat is hozni annak érdekében, hogy e sportág ne csak gyökeret eresszen, hanem gyü- mölcszöző fává terebélyesedjék. KOLLÁR JÖZSEF íme az érsekújvári fedett uszoda. Hát kellenek ennél jobb feltételek? A galántai diákok úszásoktatása az újvári medencében (Pokorná és Horváth felvételei) ■hm index 48 011 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Robay Zoltán, CSc. Helyettes főszerkesztő: Szarka István. Meze- tő titkár: Gál László. Szeikesztöség: 893 38 Bratislava. Gorkého 10. Telefon: 169, 312-52. főszerkesztő: 532 20, titkárság: 550-18. sportrovat: 505-29. gazdasági ügyek: 506 39. Táv­író: 092308. Pravda —- Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZ LKP nyomdavállalata — Pravda Nyomdaüzeme, Bratislava, Stúrova 4. Hirdetőiroda: Va- janského nábrezie 13/A/ll., telefon: 551-83, 544-51. Az Oj Szó előfizetési díja havonta — a vasárnqpi számmal együtt — 14,70 korona. A Vasárnapi Oj Szó külön előfizetése ne­gyedévenként 13 korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ostredná expedíció a dovoz tlace, Gott* waldovo námestie 48/VII. VÁLTOZTATNI KELL A HOZZÁÁLLÁSON!

Next

/
Thumbnails
Contents