Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-15 / 7. szám
A _ ENSZ Közgyűlésének XXX. ülés- szaka túlnyomó szótöbbséggel megerősítette a szociális, humanitárius és kulturális albizottság korábbi határozatát, amely rámutat arra, hogy „a cionizmus a fajüldözés és a faji megkülönböztetés egyik formája". A fajüldözés a nemzetközi cionizmus elméletének és gyakorlatának elválaszthatatlan szerves része. A cionista fajüldözés az elnyomásnak és megalázásnak rafináltabb módja, mint amilyen a négerek elnyomása Alabamá- ban és más észak-amerikai államokban. A hatágú, kék „Dávid-csillag“ jegyében folytatott fajüldözés még a Dél-afrikai Köztársaság barbár politikáját és a rhodesiai fajüldöző kizsákmányolok kegyetlenségét is felülmúlja. A „teareiitok” ?pMkoznak nak 1948-ban történt megalakulása után), hogy manapság gyakorlatilag a cionizmus minden akciója (elsősorban a Közel-Keleten) mind a cionista, mind í világreakció kezére játszik. Ezt t cionisták és nyugati szövetségeseik is beismerik. Így például A. Abramov, az izraeli szélsőséges cionista liberális párt egyik vezetője kijelentette: „Izrael nemcsak a maga védelmében (?/, hanem a Nyugat létérdekeinek a védelmében is harcol." „A Nyugat hálára kötelezett Izrael iránt, mert elvégezte azt a munkát, amelyet a nyugati hatalmaknak kellett volna végezniük" — Irta a londoni Daily Telegrgph. A cionizmus nem regionális jelenség, reakciós lényege mégis a legnagyobb mértékben és a legátláts?óbban „a nyugati létérdekek védelmének“ éppen a Közel-Kelet térségében követett politikájában nyilvánul meg. Figyelemre méltó, hogy századunk húszas éveinek elejéig a Közel-Keleten élő zsidók és arabok között normális, békés, szívélyes volt a viszony. Ám elég volt, hogy a nemzetközi cionizmus fokozott érdeklődést tanúsítson a Földközi-tenger keleti vidéke iránt, s Palesztinában például máris megkezdődtek az arabellenes pogromok, összecsapások, vérontás, terror, A „gyakorlatias cionisták“ egyes csoportjai, köztük az Irgun Ovaj Leumi, a Hagana, a Stern, megkezdték a fellahok elker- getését bérelt földjeikről. „Mindent a zsidóknak, semmit az araboknak!" — hirdették a cionista gégemetszők. Sorjában űzték el az arab parasztokat földjeikről, a munkásokat munkanélküliekké tették. Úri Avneri, neves izraeli közéleti személyiség visszaemlékezve az Izrael állam megalakulása előtti években a cionistáknak arabok elleni fajüldöző garázdálkodására ezt írta: „... A választás éppen a cionistáktól eredt, ugyanakkor az arabok ennek az új és idegen elemnek a színe előtt csak reagálhattak a nem általuk előidézett helyzetre." Amikor 1947-ben letelt Nagy-Britan- nia palesztinai mandátuma és felmerült e terület további állami berendezésének kérdése, különösen kegyetlenné váltak a cionisták arabellenes cselekedetei. A cionistáknak, mint hangoztatták, „arabmentes Palesztina" kellett. Haifa, Jaffa, Jeruzsálem, Tirana és más palesztinai városok a cionista fajüldözés szörnyű időszakát vészelték át. Egy hónappal Izrael állam kikiáltása előtt — 1948. április 9-ről 10-ére virradó éjjel — a cionisták állati kegyetlenséget követtek el Deir- Jaszin, Jeruzsálem közelében fekvő falu békés lakosságával szemben. A cionista gégemetszők szinte minden harmadik lakost megöltek és elpusztították a házakat. Deir-Jaszin a cionista kegyetlenkedés jelképe lett. Mindezt azzal a hidegvérű számítással követték el, hogy megfélemlítsék az arabokat, földjeik elhagyására kényszerítsék őket. A szemtanúk állítása szerint, a cionisták akkor szétszéledtek az arab falvakban és településeken, és autókra felszerelt hangszórókból biztatták a lakosságot: „Emlékezzetek Deir-Ja- szinra, meneküljetek, vagy sorsotok olyan lesz, mint Deir-Jaszin lakóiét". A cionisták a hitleri fasisztákhoz hasonlóan, „élettérért“ harcoltak. Az 1948—1949. évi palesztinai háború idején a cionisták körülbelül egymillió arabot tettek földnélkülivé és hajléktalanná. Izrael cionista kormányzói ugyancsak az „élettér“ gondolatától vezérelve siettek 1950-ben hatályba léptetni a „hiányzó személyek tulajdonáról szóló rendkívüli rendeletet, melynek értelmében kisajátították a palezstinai arabok földjeit és vagyonát. Izrael részvétele az arab országok ellen 1956-ban elkövetett hármas agre- szióban és 1967. évi váratlan betörése ezekbe az országokba, teljesen feltárta a cionisták tevékenységének fajüldöző lényegét. A hatnapos háborúban elhódított arab területeken kegyetlen faji megkülönböztető és elnyomó rendszert vezettek be a cionisták. Az 1967. évi háborúban elpusztított, majd újjáépített Sbeineh szíriai falut 1972-ben ismét lebombázták (CSTK felvételei). A világ küzdőterén a múlt század derekán tűnt fel a politikai cionizmus, amelynek ideológiai koncepciója a. fajgyűlöletre épül. A cionizmus alapítói fajüldöző gondolataikkal történelmileg fóval megelőzték Hitler embergyűlölő eszméit. A cionizmus elméletének alapja az a posztulátum, hogy a zsidók fajilag felsőbbrendűek más népekkel szemben. Cionista elméleti ősforrásként nagyon elterjedt Jehuda Halévy rabbinak a XII. században írt „Széfer Hakozari" című könyve. Mit jelent ez a mű, főként egyes kitételei alapján alkothatunk magunknak képet. A szerző például azt állítja, hogy „Izrael népének a faja a legjobb, mert valamennyi nemzedékben a legjobbak kiválasztásával jött létre". Egy további részében a mű azt állítja, hogy „Izrael népe faját, neveltetését és fejlődési helyének éghajlatát tekintve, kiválasztatott a többi népek közül". Végül egy igazi fajgyűlölő megállapítás: „Izrael más nemzetek számára olyan, mint a szív az emberi test szervei számára. Ily módon Júda fiainak igen becses lehetőségük van arra, hogy a legnagyobb hatalomra és elismerésre tegyenek szert, amelyet az emberiség csak elérhet." A cionisták száz évvel ezelőtt csak azért húzták elő ezt a „művet“, mert tartalma terjesen fedi az ő elméleti koncepcióikat. Max Nordau, a cionizmus „klasszikusa“ például több mint 800 évvel Halévy rabbi után nyilvánosan kijelentette, hogy „egy zsidó nagyobb vállalkozói szellemmel és nagyobb képességekkel rendelkezik, mint egy európai átlagember, nem is szólva az összes tehetetlen ázsiaiakról és afrikaiakról". Valamivel később egy másik neves cionista, Naum Szokolov azt írta, hogy „a világ civilizált nemzetei közül kétségtelenül a zsidók alkotják a legtisztább fajt". A cionisták későbbi nemzedékei éppen olyan keményen álltak fajelméleti platformon. „Más népek talán más előnyökkel rendelkeznek, de a szellemi adottság tekintetében aligha szárnyalhatná túl más nép a zsidókat" — domborítja ki „Korunk zsidósága" című könyvében Artúr Ruppin cionista teoretikus. Naum Goldman, a Zsidó Világkongresszus jelenlegi elnöke még nyíltabb: „A zsidó nép sohasem volt olyan, mint más népek. Mindenkor sajátos volt. Mi többet jelentünk, mint népet, vallást és civilizációt, s ezért nincs még egy olyan nép, mint a mienk." A pragmatisták cselekszenek A cionisták önző, kizsákmányoló célok nevében, a zsidó néptömegek érdekeivel szöges ellentétben bocsátkoznak a zsidó nép „kivételességével“ kapcsolatos „elméleti“ spekulációkba. A cionizmus mint a zsidó nagyburzsoázia és világtőke politikai intézménye, elsősorban az ő feladataik megoldására törekszik. Az utóbbiak pedig oly szorosan összefonódtak a cionista körök törekvéseivel (különösen Izrael államizraeli provokáció: rohamkocsik a Sínai-félszigeten 18 ezer házat romboltak le. Sok ezer rab elevenen rothad a börtönökben. Az utóbbi időben nagy méretet öltött az előzetes vádemelés vagy bírósági eljárás nélkül történő bebörtönzés. Az ENSZ-közgyülés XXX. ülésszakának határozata, amely a „fajüldözés és a faji megkülönböztetés formájának" minősítette a cionizmust, törvényszerű eredménye annak a harcnak, amelyet a világ haladó erői a „zsidók kivételességéről“ szóló embergyűlölő cionista elmélet ellen vívnak. Ismert tény, hogy a világszervezet tagállamainak többsége megszavazta ezt a határozatot. Már ez a puszta tény is fajgyűlölő koncepcióinak felülvizsgálására és a megkülönböztetett zsidókhoz, valamint az elnyomott arabokhoz való viszonyának megváltoztatására késztethetné az izraeli kormányköröket és a nemzetközi cionizmust. A cionisták azonban most is figyelmen kívül hagyják az ENSZ határozatát, akár a múltban. Chaim Hertzog, Izrael ENSZ-képviselője a közgyűlés szónoki emelvényéről kereken kije- lentette, hogy Tel Aviv nem szándékozik tekintetbe venni a határozatot, sőt a küldöttek szeme láttára tüntetőén ketté is tépte szövegét. E diplomáciai útlevéllel rendelkező cionista példátlanul felháborító magatartásával párosult az Egyesült Államok és más imperialista hatalmak bizonyos köreinek fenyegető kampánya. Célzást tesznek az ENSZ pénzügyi bojkottálására, annak szükségességére, hogy felülvizsgálják e magas fórum munkarendjét, sőt egyesek azt hangoztatják, hogy az ENSZ Alapokmányával úgy kell tenni, mint Hertzog tette a cionisták fajgyűlöletét elítélő „méltatlan dokumentum“ szövegével. A határozat, amelyet a cionisták és védnökeik „szuronyt szegezve“ fogadtak, sajátos próba volt a közel-keleti válság elengedhetetlenül szükséges rendezése kérdésének megközelítésében. Azok, akik szembeszálltak a határozattal, akarva-akaratlanul leleplezték magukat mint a fennálló közel-keleti helyzet konzerválásának híveit. Nekik megfelel az arab területek, folytatódó megszállása és a cionista fajüldözők elnyomása alatt sínylődő, mintegy hárommillió palesztinai jogfosztottsága. Ám azok, akik békére és igazságosságra törekszenek, akiket valóban aggasztanak az izraeli börtönökben és koncentrációs táborokban szenvedők, elnyomottak gyötrelmei, teljesen szolidárisak a cionizmus elítélésével. VLAGYIMIR HSZENKOV, a történelemtudományok kandid-^n'a (APN) Az eriierck szervsíinek A cionisták fajüldöző cselekedeteinek következménye: sok millió tönkretett emberi sors. A cionisták megtorlásokkal, bírósági és bíróságon kívüli büntető eljárásokkal óriási koncentrációs táborrá változtatták az arab területeket, melyek együttvéve nagyobbak olyan európai államok, mint Svájc vagy Dánia területénél. Mint a Békevilágtanács nyilatkozata kidomborítja, itt „nyílt terrorista jellegű kormányzás folyik. Naponta követnek el olyan bűntetteket, amelyeket habozás nélkül háborús bűnöknek és az emberiesség ellen elkövetett bűntetteknek nevezhetnénk. Ezeket nem egyes személyek követik el, hanem e bűntettek az izraeli kormány által bevezetett rendszer szerves részei." Még a hiányos izraeli hivatalos adatokból is arra következtethetünk, hogy a fajüldöző megszállók lába alatt nagyon szenvednek. A megszállás előtt mintegy másfél millió ember élt az elhódított területeken. A lakosságnak körülbelül az egyharmadát elűzték, vagy egyszerűen elmenekültek az emberek. A Jordán folyó nyugati partvidékén, Gáza övezetében, a Sínai-fél- sziget északi részén és a Golan-ma- gaslatokon több mint ötven izraeli mi- litarizált települést létesítettek bekebelezett arab földön. Ráfi közelében például nyolc olyan arab település létesült, amelyek elválasztó sávot alkotnak Gáza vidéke és a Sínai-félsziget között. Innen 1200 arab családot űztek ki otthonából. A megszállók mintegy
