Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-15 / 7. szám
197B. “• 15‘ C— ót kérek!“ — ezzel je- I»“ lentkeznek felszólalásra a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselői és ez a címe Gebb Panfilov új filmjének, amit a közelmúltban mutattak be a moszkvai Dóm Filmszínházban. A film hőse egy Moszkvától távol fekvő milliós város polgármesternője (Inna Csuriko- va] és története egy ember élete: tragédia, gondok, a családi közösségben is egymás ellen feszülő magatartásformák, nézetek és vágyak, a munkatársak közömbössége, a jobbra, szebbre törő ember bátor lendülete, ami azonban néha megtörik a közömbösség, a visszhang; talanság légüres terében. A hősnő 15 esztendős fia egy talált pisztolyt akar átalakítani és agyonlövi magát, férje dácsáról és nagy utazásokról álmodozik, lánya szolgálati kocsival akar iskolába járni, de a város vezetőjének ezek ellenére ott kell ülnie az íróasztalnál és harcolnia kell a közösségért, nagyszabású tervei megvalósításáért, még akkor is, ha ebben a küzdelemben egyedül marad, mert munkatársai is nevetséges álmodozónak tartják. Panfilov gondosan kerülte a sablonokat, őszintén, becsületesen és a legjobb realista hagyományok szellemében mutat be egy asszonyt, egy funkcionáriust, minden édelgés nélkül, szinte brech- ti pontossággal, józanul, dísztelenül, de mégis, megrázó és lelkesítő hitelességgel. Panfilov már az 1975-ben bemutatott Agónia és A prémium című filmjeivel is jelezte, hogy Romm és Csuh- raj nyomában halad és alkotásaiban egyre jobban hangsúlyozza a szociális-lélektani mondanivalót, de ezzel a legújabb filmjével minden eddiginél értékesebbet alkotott. Érdemes idézni a hősnő szavait: „Ha a kőművesek berúgnak, szidjuk őket — és igazunk van. De a mi dolgunk nehezebb: ha egy milliós város fejlesztési terveiben józan fejjel hibákat követünk el, az egész szovjet rendszert szidják. Erre gondoljunk, elvtársakl“ Panfilov filmje szőkimon- dóan, művészien ábrázolja a nálunk sem ritka emberi hibákat, életszemléletbeli torzulásokat. » művészetek sokfélekép** pen szólnak — anyagon, emberen, nyelven keresztül, mindegyik saját közegének törvényei szerint, saját eszközével formálva meg üzeneteit. De vajon meghallhatta-e ezeket az üzeneteket harminc éven át a Vietnami Demokratikus Köztársaság népe? Nem! Francia, japán és amerikai gyarmatosítók és újgyarmatosítók gyilkos fegyverei nyomták el a művészetek szavát, de amikor a vietnami nép páratlan hősiessége győzelmet aratott, úgy születtek újjá a művészetek, ahogy űj élet születik, az elpusztult helyét betöltendő. Bár Vietnamban a háború idején sem hallgattak a múzsák, hiszen golyózáporban írta verseit Xuan Dieu és gyermekmeséit To Hoai, mégis nagy örömmel értesültünk arról, hogy Hanoiban hatszáz konzervatőriu- mi hallgató, a háború utáni ifjú muzsikus nemzedék hatszáz tehetséges tagja készül a jövőre, Thai Thi Lien zongoraművésznő vezetésével. Amikor hangversenyt rendeznek, a vietnami népi muzsika váltakozik Chopin, Bartók és Csajkovszkij műveivel és az intézet legtehetségesebb növendékei a moszkvai, berlini, budapesti, szófiai és varsói főiskolákon folytatják tanulmányaikat. Különleges népzenei képzésre Taskentba, a klasszikus európai zene megismerésére Lipcsébe küldik a legjobbakat. A hanoi képzőművészeti főiskola sok hallgatója szinte gyerekfővel harcolt a betolakodók ellen. Jelenleg 275 fiatal, ismerkedik Vietnam sajátos művészetének, a lakkfestésnek és a fametszésnek a titkaival. Nem valószínű, hogy mindegyikből művész lesz, de az is alkotó, aki másokat nevel a szépség szeretetére. K észül Budapesten Do- bozy Imre a tizenhetedik napon című tévéfilmje és szeretném felhasználni ezt az alkalmat arra is, hogy néhány szót írjak a szerzőről, a Kossuth-díjas és József At- tila-díjas íróról, a pártos szellemű magyar irodalom kiváló alkotójáról. Mi minden volt? Tisztviselő, partizán, pártfunkcionárius, a Szabad Föld, majd a Szabad Nép munkatársa, az Élet és Irodalom főszerkesztője, a Magyar írók Szövetségének főtitkára. írt drámát (Szélvihar, Holnap folytatjuk}, regényt és elbeszélést (Hegyoldal, A szent kút, Tavaszi szél, A fegyverek beszélnek, Tegnap és ma), filmet (Zápor, Hattyúdal, A tizedes meg a többiek}, írt tanulmányokat és riportokat, anekdotikus szerkezetű novellákat, de minden írását áthatja a kommunista eszmék elkötelezett vállalása. Nem zsonglőrködik, nem használ szemfényvesztőén csillogó díszeket, a valóságot ábrázolja, a falu és a falusi ember életét, megtett útját, gondolkodásmódjának a világ felé nyíló-tárulő változásait. A tizenhetedik napon 1944-ben játszódik, amikor Budapest körül már zárul a gyűrű. Néhány magyar katona, félve attól, hogy szovjet fogságba kerül, szökni akar a frontról, de közben harcra kényszerül egy német csapattal. Az időközben odaérkező szovjet katonák azt hiszik, magyar ellenállókkal találkoztak és a magyarok vállalják is ezt a látszatot, gondolván, hogy így elkerülik a fogságot és gyorsan hazajuthatnak. „A film azoknak a drámája — mondta a szerző —, akik 24 órával a cselekmény kezdete előtt még ellenségként álltak szemben a fronton. Hogy filmem hősei miért is választják a szovjetek melletti harcot, annak nagyon sok összetevője van. A lényeg az, hogy a filmben szereplő magyar tisztek és katonák önmaguk felismerését, saját önvizsgálatukat küzdik végig.“ A film egyik főszereplője Blinyickij szovjet városparancsnok, akit Oleg Vidov, az ismert szovjet filmszínész alakít. „Ügy érzem —, jelentette ki 0. Vidov —, hogy Dobozy Imre nagyon világosan írta meg a magyar hadsereg kezdődő kapcsolatát a szovjet hadsereggel, s mutatja meg annak az útnak a kezdeti lépéseit, amelyet a mai napig megtettünk.“ A nagyon érdekesnek ígérkező tévéfilmet Mihályfy Imre rendezi. P. GY. MAI SZOBIÉT HOLTOK WERSEB RIMMA KAZAIKOVA: SZTYEPAN SCSIPACSOV: fém tFjcí £L HATÁROZÁSSAL. Nem ifjú elhatározással, de észrevétlen évről évre mind kevésbé vagyok egyéniség, belévesztem a népbe. ,,Mi mind“... - találó e kifejezés, a jelvényünk e jelkép, s ha valóság volna, - nem is kevés: minden, amit szeretnék. „Mi mind“ ...Gaz hazugokkal s magammal felhagyni életem perét!... Mindig mások függvénye voltam. Nem húztam magam - szekerét. Valóban: mi hozott össze minket? És mi választott el egymástól? „Mi mind" . . . Milliók között kis pont lenni és mégsem lealacsonyodni .. . De ha a másik csak kaméleon, s ha vele egy vagy, sorsod veszve van? Ó, te szürke szatócs, te nyomorult! Félek magamtól. Megvetem magam. Gondolatban megfiatalodom szabálytalanul és makrancoson, s elfeledve a fényes formulákat, szorongatott lelkem kitörve lázad:- Ö, legyen bár rossz, csak már lenne más, mint a csupa - jóban - felolvadós!... Meg akarom tanulni újra mindazt, amit minden fiatal tud magától, hogy megjelenjen sovány kulcscsontjával az éhség, szomjúság, a szóra bátor. Hogy fecsegés nélkül vallják a népről a csillagoknak, felnézve az égre, hogy legyen nép és legyenek egyének, mert a népnek is van egyénisége! BEDE ANNA fordítása Ammm SZVJATOSZLAV RICHTERNEK Lehet-e nem hódolni Önnek, midőn elönt a hangok árja? Kezei verdesőn köröznek, akár két megsebzett madárka. Anyagi a világ, tudom jól, de szellemi e ritka órán: a zongorán kísértve tombol Beethoven lelke, mint az orkán. BARANYI FERENC fordítása JEVGENYIJ VIWOIKUíROV: £(r Egy madár, egy felhőtarai tapad az őszi éghez. Egyszer, ha majd kibírhatatlanul nehéz lesz, átölelem kékjét a végtelennek, hozzábújok, mint anyjához a gyermek. RAB ZSUZSA fordítása JEVGENYIJ JEVTUSENKO: fFStíSA&Um Ö, ifjúságunk sok vitája, viták estéje, éjszakája, kis nyájunk, hangos és konok! A szűk szobák, mint pokol, égnek, tányérban cigarettavégek, almabor-gyöngyök, lágy fehérek és padlizsán-pástétomok. Itt nincs kitérő a beszédben, borsos ének csattan epésen, a sportinges szobrász, kezében, füstöltkolbász, úgy hadonász. Itt a kis fellengzős diáklány - hajfonata ugrál a hátán - pálcát tör, ítél, csupa láz. Zongoraszó segít a kedvnek, asztal dong, edények repednek, itt bűntelenül jót nevetnek azon, hogy a király pucér. Itt fontolgatják és bogozzák, mi volt a régi Oroszország, és hogy új útján merre tér. Itt öröm fűlik, harag éled, éj lesz, míg ki-ki hazaszéled. Játék? Dehogy: komoly dolog. Nincs hiába, hogy viták égnek, gúnyos éle van a beszédnek, s szomszédságában a kenyérnek almabor-gyöngyök, lágy fehérek és padlizsán-pástétomok. Rab Zsuzsa fordítás Susil Weerarathna felvétele
