Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-15 / 7. szám

■

A társadalmi haladás központi törekvései és távlatai objektív törvényszerűségeinek elemzése világméretekben a forradalmi munkásmozgalom aktivizálódását és fő erejének — a nemzetközi munkásosztálynak, a szocialista világrendszernek erősödését tanúsítja.

A munkásosztály áll annak a korszaknak a középpontjában, amelyet a Nagy Október nyitott meg — a világ forradalmi megújulása, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakának a középpontjában. Bármelyik fontos szféráját figyeljük a jelenlegi társadalmi életnek, legyenek azok a társadalmi-gazdasági és politikai viszonyok, vagy az ideológia és a kultúra szférája, mindenütt növekszik a munkásosztálynak és kommunista élcsapatának befolyása és erősödik helyzete. Ebben az irányban hatnak a nemzetközi életben, az osztályharc objektív feltételei között végbemenő változások is.

Nem véletlen, hogy különösen elkeseredett eszmei, elméleti harc bontakozott ki a tudományos kommunizmus és különböző ellenzői között a marxizmus— leninizmusnak a munkásosztály küldetéséről szóló tanítása körül, ami korunk forradalmi átalakulásaiban ölt testet.

A jelenkor leghaladóbb osztálya

A munkásosztály történelmi küldetése, forradalmi átalakító és alkotó szerepe mindenekelőtt a társadalmi termelés rendszerében betöltött szerepéből következik. Mint a társadalom fő termelőereje a kor legaktívabb társadalompolitikai erejeként is fellép.

A munkásosztályban jelenleg végbemenő változások vizsgálata tudományos komplex hozzáállást igényel, tekintettel kell lenni a munkásosztály történelmi küldetésének megvalósítását elősegítő társadalmi folyamatok összességére. Ismeretes, hogy amikor V.

1. Lenin elemezte a munkásosztály vezető szerepe növekedésének feltételeit, összekapcsolta élcsapatának a társadalom fejlődésére gyakorolt befolyását ezen osztály politikai érettségének fokával és egyúttal az ország gazdaságában játszott szerepével is.

A munkásosztály vezető erőként lép fel azért is, mert forradalmi lendületében, alkotótevékenységében „a kultúra, a tudomány és a technika összes vívmányaira“ támaszkodik, mert „magáévá tette“ a jelenkori kultúrát, és ,fkész és képes megvédeni, fenntartani és továbbfejleszteni ennek összes vívmányait“. Lenin hangsúlyozta, hogy a munkásosztály ereje abban is megnyilvánul, hogy képes maga köré tömöríteni a dolgozó emberek tömegeit. E képesség alapja a „proletár közelség minden dolgozó mentalitásához“ , szervezettségének és fegyelmezettségének, a mindenfajta kizsákmányolás ellen az egész emberiség jobb jövőért folytatott forradalmi harcnak a tekintélye.

Az egész történelmi fejlődés igazolta a tudományos szocializmusnak a munkásosztály törvényszerű minőségi és mennyiségi növekedéséről levont következtetései helyességét. A XIX. század közepén a proletariátus összlétszáma (abban az Időben csak kevés európai országban volt proletariátus) nem haladta meg a tízmilliót. A XX. század elején mintegy 30 millióra tehető a száma. Századunk hatvanas éveiben a nemzetközi munkásosztálynak több mint félmilliárd tagja volt, ebből a szocialista országokban 160 millió, a nyugat-európai országokban 105 millió, Észak- Amerikában, Japánban, Ausztráliában és Üj-Zéland- ban mintegy 110 millió, Latin-Amerikában több mint 50 millió, az afrikai és az ázsiai országokban mint- egv 120 millió élt.

•i hetvenes években a Szovjet Tudományos Akadémia Nemzetközi Munkásmozgalmi Intézetének számításai szerint a munkásosztály száma világviszonylatban több mint 600 millió főre emelkedett.

A „munkások világméretű nagy hadserege" erejének további növekedését előidéző folyamatok nagy jelentőségére L. 1. Brezsnyev elvtárs, az SZLKP KB főtitkára is rámutatott:

„A nemzetközi munkásosztály a jelenkor leghaladóbb forradalmi osztálya, s szerepe, mint a fő termelő- és társadalompolitikai erőnek szerepe az egész világon tovább fog szilárdulni. Az összes divatos antimarxista elméletek ellenére, amelyek szerint a tudományos-műszaki forradalom leszűkíti a munkás- osztály körét, sőt végeredményben ennek megszűnéséhez vezet, tények bizonyítják ennek ellenkezőjét: a tudományos-műszaki haladás mindenütt előidézi a munkásosztály számbeli növekedését, egyebek között a modern termelés szükségleteiből eredő új szakmák tagjaival is.“

A jobboldali és a „balos" opportunisták tévedése

A tudományos kommunizmus figyelembe veszi az alapvető különbségeket a munkásosztály számbeli növekedését befolyásoló folyamatok között és a munkásosztály minőségi fejlődését a különböző társadalmi-gazdasági rendszerű országokban. Ismeretes, hogy a szocializmusban a munkásosztály növekedésének mennyiségi és minőségi mutatói mindenekelőtt az új társadalmi rendszer szüntelen sokoldalú fejlődésével függenek össze.

a burzsoá társadalomban a munkásosztály sorai jelentős mértékben más, bérből és fizetésből élő dolgozók gyors proletarizálódása következtében bővülnek, sőt ide lehet számítani a kisebb és bizonyos mértékig a közepes iparűzőket is. Az utóbbi években .976. hozzájárult ehhez a tőkésországokban a válságjelenségek további kiéleződése, a tudományos-műszaki 15. haladás antagonisztikus ellentmondásos következményeinek elmélyülése. Tekintetbe kell venni, hogy a tőkés világrendszerbe tartozó számos fejlődő országban a bérből és fizetésből élők között aránylag sok az átmeneti és lumpenproletár elem, ami a gazdasági elmaradottságnak, az agrárkörzetek túlnépesedésének s a városi és vidéki középrétegek elnyomorodá- sának a következménye.

A nemzetközi munkásmozgalom további konszolidálódása dialektikusán folytatódik, és különböző formákat ölt. Végeredményben azonban a kommunista élcsapat vezetésével a munkások szervezettségének, öntudatának és összeforrottságának növekedéséhez, a forradalmi proletariátus ellenállásának erősödéséhez vezet azon erők ellen, amelyek igyekeznek aláásni és felforgatni a dolgozók egységét, bilincsbe verni akaratukat és energiájukat és gyengíteni hitüket a béke, a demokrácia és a szocializmus eszméiben.

Az antikommunisták és a különböző revizionisták, akik helytelenül metafizikai alapon magyarázzák a nemzetközi munkásosztály fejlődésének reális folyamatait, valótlanul Interpretálják a jelenkor mozgató társadalmi erőinek kérdését, ugyanígy a munkásosztály szerkezetében végbemenő valódi változások kérdését is. Amíg egyes liberális polgári ideológusok és jobboldali opportunisták megpróbálják bizonyítani a munkások és a tőkés „menedzserek“ társadalmi helyzetének „azonosságát“, a „balos“ revizionisták, a maoisták a munkásosztályhoz sorolják a lumpen- proletariátust, a deklasszált rétegeket is. Az előbbiek szeretnék a proletariátust gyakorlatilag alávetni a „technokrata“ burzsoázia befolyásának; az utóbbiak igyekeznek megindokolni a lumpenproletariátusnak vagy a „világfalunak“ „vezető szerepét“ ... Mindkét álláspont leszűkíti az ipari munkásosztály forradalmi küldetését, és mindkettő ellentétben áll a történelmi törvények tudományos felfogásával.

A marxisták—leninisták, tekintettel a nemzetközi munkásosztály fejlődésének törekvéseire és távlataira, ellene vannak ugyanúgy annak, hogy a nem proletár elemeket erőszakkal besorolják soraikba, mint az ellen is, hogy indokolatlanul szűkítsék határaikat. Egyedül a jelenkori munkásosztály fejlődését befolyásoló folyamatok szigorúan tudományos elemzése, amely a társadalmi folyamatok megismerésének dialektikus-materialista metodológiájára támaszkodik, nyújtja a valóság helyes képét.

Csak ilyen módszerrel lehet teljes mértékben feltárni a dolgozók hatalmas nemzetközi hadserege erőinek és óriási képességeinek növekedését, feltártörvényszerűen növekvő intellektualizálődását, egyáltalán nem gyengíti, sőt ellenkezőleg, még jobban megszilárdítja a munkásosztálynak, mint a társadalom fő termelő- és vezető politikai erejének helyzetét. Ezek a következmények megváltoztatják a munkás munkájának jellegét számos „hagyományos" szakmában és új szakmákat hoznak, amelyeknek ellátása egészben véve növeli a munkás munkájának Intellektuális tartalmát.

A tudományos-műszaki haladás gyors ütemű fejlődése és a társadalmi termelés bonyolultságának növekedése okozza az olyan munkások számának gyors növekedését, akiknek tevékenységében összekapcsolódik és átfedésbe jut a szellemi és a fizikai munka funkciója. A munkásosztály munkájának további általános intellektualizálódása tehát megadja a tudományos-műszaki forradalom törvényszerű jellemvonását a fejlett szocialista társadalom viszonyai között.

Ezzel összefüggésben ugyancsak felgyorsul a dolgozók kulturális színvonalának és általános műveltségének emelkedése, ahogy L. 1. Brezsnyev elvtárs hangsúlyozta. A haladó szovjet munkás ma olyan ember, akinek mélyreható ismeretei, széles kulturális látóköre, a munkához való öntudatos és alkotó hozzáállása van, olyan ember, aki gazdának tartja magát a termelésben és felelősséget érez mindenért, ami társadalmunkban történik.

A társadalmi fejlődés dialektikája olyan, hogy a szocializmus termelőerőiben komoly — minőségi és mennyiségi — változásokat előidéző jelenkori tudományos-műszaki forradalom gazdagítja a munkások munkájának tartalmát, hozzájárul általános műveltsé. Timur Tyimofejev, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja:

A Runkásosztálv erfisödéss és a jelenlegi ideológiai harc

ni a nemzetközi munkásosztály beláthatatlan reális lehetőségeit. Éppen ez az osztály az egyedüli megvalósítója korunk valamennyi forradalmi haladó átalakulásának.

Az osztályod« és a társadalmi csoportod« közeledése a szocializmusban

A marxisták—leninisták a proletariátusra mindig mint a fejlődő, dinamikus és leghaladóbb forradalmi osztályra tekintettek. A tudományos szocializmusnak teljesen idegenek azoknak a korlátolt nézetei, akik nem figyelik az új jelenségeket a társadalom életében, és a jelenkori munkásosztályt olykor ugyanolyan mértékkel mérik, mint mondjuk a múlt század proletariátusát.

A jelenkorban mindenekelőtt a munkástosztály társadalmi szerepében végbement azokat az alapvető változásokat kell figyelembe venni, amelyek abból adódtak, hogy ez az osztály számos országban az elnyomott proletárok osztályából — ami a kizsákmányoló rendszerben volt — a társadalom élén álló uralkodó osztállyá lett. A munkásosztály, amely diktatúrája segítségével hatalmas szocialista államszervezetet hozott létre, eljutott a műveltség és a kultúra csúcsaira, öntudatosan alkotja a történelmet. Tudományosan megalapozott terv szerint építi a szocializmust és a kommunizmust a kommunista párt vezetésével.

Minél kiterjedtebbek és szemmel láthatóbbak korunk leghaladóbb és legdinamikusabb forradalmi osztályának sikerei, és minél erősebb a kommunista mozgalomnak, világnézetének és tudományosan megalapozott politikájának befolyása a nemzetközi eseményekre, annál inkább elmélyül a polgári ideológia válsága, annál nagyobb zavar uralkodik az antimarxista és opportunista „teoretikusok“ táborában. Nem csoda, hogy a tudományos kommunizmus ellenfelei ezért kénytelenek egyre gyakrabban „színt változtatni“, alakoskodni és manőverezni.

Jelenleg például úgy igyekeznek kitérni a munkás- osztály fejlődési tendenciájának és történelmi szerepének objektív szemlélete elől, hogy szándékosan felcserélik az osztályok és az osztályviszonyok elemzését az emberek között meglevő, különösen az életmódjukban, a munkájuk szakmai jellegében mutatkozó, a marxizmus—leninizmus szempontjából nem osztályjellegű különbségek abszolutizálásával. Kiforgatják az osztály lenini felfogását és vulgarizálják a társadalmi munkamegosztás tudományos felfogását, igyekeznek bebizonyítani az osztálykülönbségek állítólagos „örökkévalóságát“, sőt nem létező „antagonisztikus ellentmondásokat“ keresnek — a fejlett szocialista társadalomban.

A munka intellektualizálódása

A jelenkori tudományos-műszaki forradalom s ennek következményei, ide értve a munkás munkájának

gük növekedéséhez és kulturális színvonaluk emelkedéséhez, a győzelmes munkásosztály aktivitásának fejlődéséhez és vezető társadalmi szerepének további növekedéséhez.

A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, amikor kitűzte a következő öt évre a társadalom fejlődésének és a nép életszínvonala szakadatlan emelkedésének programját, a Szovjetunió nép; gazdasága 1976—1980. évekre szóló fejlesztése tervének fő irányvonalán abból a szükségszerűségből indul ki, hogy „meg kell javítani a társadalmi-gazdasági és a termelési munkafeltételeket, erősíteni kell a munka alkotó jellegét és a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni kell a kétkezi, csekély szak- képzettséget igénylő és nehéz fizikai munkát“.

A marxista—leninista pártok szerepének törvényszerű növekedése

A munkásosztály szüntelen növekedése és sokoldalú fejlődése, további sikerei és a reális szocializmus történelemformáló, történelmi vívmányai a jelenkor legfontosabb cáfolhatatlan tendenciái közé tartoznak. Minél messzebbre jut el a munkásosztály történelmi küldetésének teljesítésében, minél nagyobb befolyással van a világban végbemenő társadalmi-gazdasági változásokra s a politikai életre, közvetlenül a dolgozók hadseregében minél világosabban megnyilvánulnak a műszaki-gazdasági, tudományos, társadalmi és politikai fejlődés okozta fontos minőségi és mennyiségi változások, annál szem- beötlőbb a különböző antiproletár doktrínák hajt- hatatlansága.

Hiszen tény, hogy a munkásosztály munkája és energiája viszi előre a jelenkori civilizációt, sikeresen fejleszti a legújabb termelési ágazatokat, elősegíti a tudományos ismeretek egyre hatékonyabb felhasználását a gyakorlatban, új városokat épít és jelentős lépéseket tesz a kozmosz meghódítására.

Korunk jellegzetes vonásai közé tartozik a munkás- osztály forradalmi élcsapata, a marxista—leninista pártok vezető társadalmi-történelmi szerepének törvényszerű növekedése. Megnyilvánul ez a kommunisták tudományos megalapozottságú politikája hatékonyságának növekedésében, a szocializmus eszméinek terjedésében, a különböző kontinensek dolgozóinak tömegei között és a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa nemzetközi pozíciójának erősödésében.

A világ fejlődésének jelenlegi szakaszában a világban növekszik a nemzetközi munkásosztálynak és a szocialista rendszernek befolyása az ' események alakulására. Ez a társadalomtörténelmi fejlődés törvényszerűségeinek megdönthetetlen hatása, korunk összes haladó és békeszerető erői sikeres harcának eredménye, amelynek élén a munkásosztály és kommunista pártja áll.