Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-08 / 6. szám
ÚJ szó * 197 8 II. 8. két alaptípusú világnézet, a materializmus és az idealizmus sohasem létezett semlegesen egymás mellett, ellenkezőleg, elismertetésükért és társadalmi alkalmazásukért mindig is kérlelhetetlen harc folyt és folyik. A kultúra története tanúságot tesz arról, hogy a materializmus és az idealizmus közötti harc gyakran vette fel az ateista és a vallásos nézetek összeütközésének formáját. Platón ókori görög filozófus tanítása arról, hogy a nem anyagi természetű ideák világa az elsődleges az érzékelhető dolgok világával szemben, fontos szerepet játszott a keresztény világnézet kialakulásában. Ezzel szemben a középkori keresztény vallásnak angol és francia felvilágosult tudósok által gyakorolt kritikája hozzájárult a világról és az ember életéről alkotott materialista nézetek fejlődéséhez. A vallás kritikájának a materialista világnézetű orientációval való szoros összekapcsolásra törekszik a marxista filozófia is, amely szerint meg kell szüntetni a vallást, s az illuzórikus boldogságot az ember valódi földi boldogságával kell helyettesíteni. Amikor az ateizmusról beszélünk, nemcsak az isten létének meggyőző- dáses tagadására, valamilyen természetfölötti erőbe vetett hit, Illetve az erről szóló elmélet értelmetlenségére gondolunk, amit az ateista meggyőződés megindokol és amely mint bizonyított és rendszerezett Ismeretek összessége külön tudományos szakágazatot képez. A marxista ateizmus nem elégszik meg a vallásos elképzelések és mítoszok egyszerű megcáfolásával. A vallás lényegére, formáira és társadalmi funkcióira vonatkozó minden kritikus megállapítása feltételezi a természetben és a társadalomban, az egész objektív világban keletkező, meglevő és megszűnő jelenségek pozitív ismeretét. Amikor a vallás természetellenes voltára hivatkozunk, utalunk ennek a világnak természetességére és anyagi lényegére. Az ateista magatartás ugyanakkor szélesebb körű gondolati egység — a világról, a társadalomról és az életről alkotott nézetek összessége. Az ateizmus és a vallásos világnézet ellentétei Az ateizmus és a vallásos szemlélet közötti vita síkján a materialista világnézet és az Idealizmus vitája gyakran az értelem és a hit, a tudományos megismerés és az úgynevezett kinyilatkoztatott vallási igazságok közötti konfliktussá változik. Mindenekelőtt a keresztények részéről lett szabállyá a vallásos meggyőződés alapjául „elismerni“ a világ és az ember természetfölötti eredetét. Tertulllanus, az egyik korai keresztény teológus ezt a következő mondásba sűrítette: „Hiszek, noha ez értelmetlen.“ Az irracionális hitnek az értelmi megismeréstől és meggondolástól való különválasztására irányuló törekvés felfedezhető azonban az újkori teológusok munkáiban is. Például az 1869-es első vatikáni zsinat a kiadott szövegekben azt állítja, hogy a keresztény hit természetfölötti erény, melynek közvetítésével a hivő az isteni kegyelem ösztönzésére és hatására igaznak és valósnak tart mindent, amit az isten kinyilatkoztatott. Hasonlóképpen jellemzi a vallásos hit lényegét egy jelenkori protestáns teológus, Paul Tillich is: „Anélkül, hogy az isten megnyilatkoznék az embernek, tel- íesen lehetetlen az isten és a hit kérdése.“ Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a hit az istenben végeredményben bizonyítéka létének, mivei feltételez bizonyos kívülről jövő, természetfölötti kezdeményezést. Logikai szempontból azonban az ilyesfajta okoskodás téves. A végső állítás ugyanis már teljes egészében benne foglaltatik a kiinduló megállapításban; aki így gondolkozik, az zárt körben mozog. A vallásos hitnek a tudományos megismeréstől való különválasztására irányuló törekvés sokkal egyszerűbb formában jutott be a hívők tudatába. Ezt fejezi ki egyébként a mondás, hogy „ahol megszűnik a tudomány, ott kezdődik a hit“. A tudományos-műszaki haladás, amely az utóbbi időben nagy horderejű, valóban forradalmi változásokat hozott magával, alapjában cáfolta meg ennek a mondásnak az érvényét nemcsak azzal, hogy behatolt olyan területekre, amelyek még nemrégiben vitákra adtak okot, hanem azzal, hogy részletesebben és mélyebben tudta elemezni azokat a folyamatokat, ame lyek döntő jelentőséggel vannak a társadalom és az ember életére (például a társadalmi termelési viszonyok törvényszerűségei, a megismerésnek, a gondolkodásnak és az alkotó tevékenységnek az anyagi alaptól való függősége, a gyakorlat befolyása és jelentősége a dolgozók kulturális politikai életére stb.j. A természet, az emberi társadalom és a tudat területén folyó tudományos megismerés egyre gyorsuló fejlődése Igazolja, hogy a tudomány vélt határai ugyan egyre inkább kitágulnak, míg a hit dozását, tanácstalanságát és általános válságát a szertartások megváltoztatására, a társadalmi viszonyok értékelésében elfoglalt álláspontok korrigálására irányuló számos kísérlet igazolja. Világnézeti területen kísérletek történnek arra, hogy az emberi lét értelmére és a világra vonatkozó arisz- totelészi-tomista filozófiai koncepciókat legalább részben olyan nézetekkel és gondolatokkal cseréljék fel, amelyek egészen más, nem vallási és sokszor kimondottan ateista gondolatkörben alakultak ki. így van ez például az élettelen és az élő világ általános fejlődéséről szóló elmélet esetében is. Jazzel kapcsolatban részben vagy teljes mértékben rehabilitálják olyan tudósok elméleteit és nézeteit akiket „eretnek" nézeteikért az egyház hivatalos képviselői eredetileg elítéltek és üldöztek. Az utóbbi években a keresztény és főként a katolikus teológia és filozófia érdeklődésének homlokterébe került Teilhard de Chardin ismert franVILÁGNÉZETI VONATKOZÁSAI úgynevezett hatásköre hovatovább egyre jobban szűkül. Az emberi életről, az ember helyéről a Földön, életének értelméről és célJSrtSl alkotott tudománytalan, mitikus és félmltikus elképzelések felszámolásához döntő mértékben hozzájárultak az azokban az országokban végbement forradalmi változások, amelyek a szocialista és a kommunista társadalom építésének útjára léptek. A hagyományos vallásos hitet a legerősebben az a tény rendítette meg, hogy a természeti és társadalmi folyamatok következetesen tudományos, materialista magyarázata alapján tényleg meg lehet valósítani azokat a célokat és eszményeket, amelyekről az emberiség nemzedékeken át csak álmodott. Ezeknek a tényeknek ma tudatában van a vallási szervezetek és intézmények számos képviselője, teológusok és vallásfilozófusok. Ezt bizonyos mértékig nyíltan elismerik, és igyekeznek levonni belőle a következtetéseket. Ámde a vallásos világnézet reformjára és „modernizálására" irányuló törekvések többnyire megállnak félúton a tudomány és a mítosz között. A hagyományos vallási apologe- tika szellemében igyekeznek megmenteni azt, ami véleményük szerint még menthető. A vallási modernizmus számos követője gondolkodásának lngacia filozófus műve, aki filozófiai-világnézeti tanulmányaiban ugyan lényegében az idealista vallási irányzatot képviseli, azonban nem egy szempontból eltérő nézetet vall, mint a világról és keletkezéséről szóló hagyományos keresztény tanítás. Míg a 60-as évek elején Chardin filozófiai munkáinak nagy részét kitiltották az egyházi iskolákból és intézményekből, jelenleg — különösen a második vatikáni zsinat (1965J után — a katolikus egyház fiatal képviselői jelentős mértékben megváltoztatták az álláspontjukat. Chardin tanítása megfelel a jelenlegi egyháznak azzal, hogy igyekszik közelebb hozni a hitet és a tudományos megismerést, hogy nagy figyelmet szentel az embernek, fejlődésének és az újkori tudományos ismeretek alkalmazásának. A hit és a tudomány között valamiféle „kiegészítőt“ és „dinamikus“ kapcsolatot lát. Az egyik oldalon a kinyilatkoztatásnak, hogy teljes mértékben kifejezésre juthasson, szerinte szüksége van arra, amivel a tudományos kutatás hozzájárul az emberi tudat fejlődéséhez, a másik oldalon, mint mondja, a tudománynak szüksége van a hitre, mint ösztönzésre saját tevékenységéhez. Chardin békülékeny magatartását a hit és a tudomány kapcsolatának kérdésében nem lehet igazán tudományosnak minősíteni. Ugyanúgy, mint a többi vallásfilozófusra — azokra Is, akik egészen hagyományosan gondolkodnak — jellemző, hogy a természeti és társadalmi történések iránti „csodálat" függőségben marad a „kinyilatkoztatás iránti csodálattól". Chardin nem képes felfogni a vallásnak mint szociális, történelmi függőségű jelenségnek igazi lényegét: megmarad a filozófiai konzervativizmus fogságában, és filozófiai műve a tudományban reakciós ideológia szerepét tölti be. A tudományos világnézet alapvonása A materialista világnézet vallás általi kritikája tudatosan egyszerűsíti, vulgarizálja ennek a tanításnak a lényegét. Ilyen módon igyekszik diszkreditálnl a materialista világnézet legmagasabb fejlődési formáját, a marxizmus—leninizmust. A materialista világnézet azonban nemcsak arra a kérdésre ad választ, mi a világ, és miből tevődik össze, milyen erők hatnak a világban, és hogyan fejlődik a világ, jóllehet éppen ezeknek a kérdéseknek alapvető jelentősége van a világnézeti orientáció szempontjából. Az élettelen és az élő természet közötti kölcsönös dialektikus összefüggések ismeretéből indul ki, megmagyarázza a világ természet lényegét és eredetét, az ember és a társadalom keletkezésének és fejlődésének okait, a világűrben ható erők és energiák lényegét és szerepét, a társadalmi fejlődést és haladást befolyásoló tényeket, az egyes elemek elrendezését és átalakulásait, a társadalmi viszonyok fejlődésének feltételeit és okait stb. A marxista materializmus számára a kölcsönös összefüggések, ellentmondások és az ellentmondások kölcsönös harca összefüggéseinek keresésében és megtalálásában nyilvánvaló, hogy a mozgás és a fejlődés okait nem természetfölötti világban keresi. A tényeknek így már aránylag igen kiterjedt területéhez, amelyet a dialektikus materializmus gondolkodási formában reprodukál, hozzá keli még számítani azokat a kérdéseket és problémákat, amelyek a természetes és a társadalmi léthez nem tartoznak közvetlenül, hanem közvetve, mint az emberek alkotó és megismerő tevékenységének felismerése. A világnézet ebben az esetben nem jelenti az egyes adatok és tények puszta leírását, nem puszta „képe“ a világnak, hanem a természetes társadalmi folyamatokra való bizonyos ráhatás eredménye, illetve e ráhatás elemzésének és értékelésének eredménye. A materialista világnézethez elválaszthatatlanul hozzá tartoznak olyan kérdések is, amelyek az emberi élet értelmére, értékeire és céljaira vonatkoznak, amelyek az emberi magatartást irányítják. A marxista materializmus ezt a szoros összekapcsolódását az erkölcsi és társadalompolitikai aktivitással kitűnően jellemezte Marx: „Nincs szükség különösebb okosságra ahhoz, hogy az ember az emberek eredeti jóságáról és értelmi képeségeik egyenlőségéről, a tapasztalatok, a szokások, a nevelés mindenhatóságáról, a külső körülményeknek az emberre gyakorolt befolyásáról, az ipar nagy jelentőségéről, az élvezetek létjogosultságáról stb. materialista tanításból észrevegye a szükségszerű összefüggést a kommunizmussal és a szocializmussal ... Ha az embert a körülmények alakítják ki, emberi formát kell adni a körülményeknek. Ha az ember természeténél fogva társas lény, igazi természetét csak a társadalomban fejleszti ki, s természetesen erejéről nem szabad az egyes egyén ereje, hanem a társadalom ereje szerint ítéletet mondani." A vallás és az ateizmus világnézeti alapjainak megvilágítása jelentős oktatási-nevelési küldetést töltött be és tölt be majd a jövőben is: a cél mindig az emberek és egész társadalmi osztályok életmódjának megismerése, ami hozzájárul a társadalom szocialista átalakulása humánus céljainak mélyebb tartalommal való megtöltéséhez. IVÁN HODOVSKf AZ AWFlfll tili
