Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 1. szám
E történet főhőse Barázdabillegető úr, az a bizonyos, akinek a jobb lábán eltörött az egyik ujja, ami igen kellemetlen baleset volt és különösen akkor gyötörte hősünket, ha férfias komoly pózban igyekezett megülni egy fa ágán. Barázdabillegető úr — iiogy végre a történet lényegére térjünk — szerfölött megörült, amikor családi fészkében megpillantotta az első tojást. Apródad feleségének a boldogsága semmivel sem volt kisebb, noha őnagy- sága az első pillanatban azt állította, hogy mindezt csak álmodta. Megesküdött rá, hogy csak egy pillanatra szundított el és amikor felébredt, készen találta azt a furcsa gömbölyű valamit, aminek sárgásfehér színe élesen elütött a fészek zöld fűbélésétől. Fölöttük sejtelmesen suttogtak a bükkfák — az erdőben csak a barázdabillegető-pár szállásadó gyértyárifáia ütött el a többitől leveleivel és szélesen tárulkozó ágaival. Fészkük a fa koronájának tetején volt, apróka kis otthon de ügyes kézzel mesterkedett. Ha hazatértek, mindig örültek neki, milyen biztosan bújik meg a karélyos levelek menedékében Igaz, láttak már nagyobb fészket is, és szomszédjuk, a harkály, ha véletlenül találkoztak, nem mulasztotta el megjegyezni, hogy az ő háza bizony palota ehhez a viskóhoz képest. Barázdabillegetőék mégis szerették a házikójukat, főleg azért, mert két lábuk és csőrük becsületes munkájával építették, nem úgy, mint a harkály, aki kiakolbólított az otthonából egy árva bagolygyereket és elfoglalta a fészkét. De azért senki se higy- gye a harkályról, hogy hatalmaskodó kiskirály vagy más vagyonára törő, harácsoló újgazdag volna, hisz ahol csak alkalom nyílott rá, mindenütt elmondta, hogy csak azért kergette el a fészek régi gazdáját, mert a szépérzékét bántotta a bagoly dülledt szeme. Az erdő szárnyas lakói különben sem kerítettek nagy feneket a dolognak, őszintén megvallva, egyikük sem szerette a fura bagói ycsemetét, akinek a szülei ostoba módon csapdába kerültek. Azt is beszélték róla, hogy egereket zabái. Amikor a fiatal bagoly hazatérve a harkályt találta fészkében, álmosan megtelepedett a szomszédos bükkfa ágán, egy ideig a tollát borzolta, hunyorogva nyújtogatta a karmait, aztán a nagy boldogtalanságtól elaludt, mert már fényes nappal volt. Békésen szundikált egész alkonyaiig, akkor kinyitotta ellenszenves szemét — e körülötte őrködő madarak erre nagy cserregésbe, csivitelésbe kezd tek — és búsan elrepült. Elszomorította, hogy minden szomszédja haragszik rá. Később híre járt az erdőben, hogy a baglyot megfogta az erdész, mégpedig igen könnyen, mert a dülledt szemű este berepült a szobájába. Már akárhogy is történt, valahányszor a bagolyra és régi fészkére terelődött a szó, a harkály nem mulasztotta el megjegyezni, hogy ki nem állhatta a csúf szemét. Különben is fura legény volt a harkály. Néha zárkózott, szótlan, máskor meg érthetetlenül jókedvű. Az erglő lakói maguk között különcnek mondták. Amikor Barázdabillegető úr bekopogott hozzá és elújságolta, hogy tojáson ül, amelyet a felesége szült a világra — másnak nem mondhatta el, mert messzire nem mehetett a fészektől, és a harkály volt a legközelebbi szomszéd — az erdő különce elrepült Barázdabillegetőékhez tojást nézni, aztán félrevonta a boldog apát. — Kedves barátom — szólt csendesen —, úgy találom, hogy ez a tojás túlságosan nagy. Valóban nem tudom, mit gondoljak a dologról, de különösnek találom, nagyon különösnek . . Pillanatnyilag nem mondhatom meg, mi ébresztett bennem kételyeket, de majd maga is meglátja! Ha bármiféle bonyodalom támadna, bízzon bennem, kivizsgálom, és megtudjuk az igazat. Fel a fejjel, drága barátom, egyelőre felejtse el, ami! mondtam, talán tévedtem ... l>ár nem hinném. Barázdabillegető úr zavart fejjel tért meg a fészkére és búsan ült a tojásra Olyan rosszkedvű volt, hogy amikor odaröppent a felesége, hogy fölváltsa, gorombán ráripakodott: — Hol csellengsz - állandóan, azt képzeled, hogy lopom az időmet? Ma még sok a dolgom, a patakon túl le kell pállanom egy fiatal tölgyfát, teli van hernyóval. Az asszony elsírta magát, a rosszat sejtő férj pedig dühösen megfente csőrét a fészek karimáján és elröpült. Egyre csak az járt a fejében, miért is volna az ő tojásuk nagyobb, mint amilyen a barázdabillegetőké lenni szokott. Útközben megpihent egy fiatal nyírfán és addig kóstolgatta a fa sebéből fakadó friss mézgát, míg berúgott és igen görbe vonalban szállt vissza a fészkébe. Hazaérve búbolnl kezdte a feleségét, még azzal is megfenyegette, hogy sárba tapossa a to jását. — Esküdj meg — dikciózott részeg méltósággal —, esküdj meg, hogy senkivel se volt dolgod énelőttem, hogy az a tojás, ami... hogy is mondjam ... a mi szerelmünk gyümölcse! Az asszony két szárnyát az égre emelve megesküdött, és ettől Barázdabillegető úr mintha megnyugodott volna. Hamarosan elaludt, de egész éjszaka azt álmodta, hogy a felesége egy idegen rigóval röpdös az erdőn. Ébren aztán maga is szégyellte az álmát, egy hétig nyugodt volt, béketűrő, és a harkálynak csak annyit mondott... — Majd meglátjuk, ml bújik ki belőle! Egy hét múlva a tojásból pőre kis madár bújt ki. Apró, kedves, helyes teremtés, első teendője az volt, hogy illedelmesen a csőrét tátogatta. Kezdetben nem zabáit sokat, de másnap megjött az étvágya, a harmadik napon pedig irtózatosan sokat evett. — Könyörgöm, jöjjön, nézze meg a gyerekünket — rohant el kétségbeesetten Barázdabillegető úr a harkályhoz —, mi már nem vagyunk képesek jóllakatni. A harkály sokatmondóan csóválta a fejét, amint meglátta a pöttömnyi papzsákot. — Várjunk egy hétig — mondta a barázdabillegetőnek —, aztán majd beszélünk a dologról. Egyelőre csak annyit mondhatok... de tessék jól megfogódzkodni, nehogy leessen az ágról ez a csöppség nem olyan, amilyennek a kis barázdabillegetők szoktak lenni. Aznap este, mialatt a boldog fiatal anya egyik nótát a másik után dalolta az ifjú sarjnak, hogy végre elaludjon és ne tátogassa már a csőrét, Barázdabillegető úf e szavakkal támadt rá hitvesére: — Elhallgass már, te céda! Elmúlt egy hét. — Hát mi van — sürgette az elkeseredett apa a bölcs szomszédot —, mondja meg végre, mi a vélemény’ jó egy fej — Szó harkály * ez a gyei megleled! nem hasc sem mén kére, és lurkó tov, — Te megfeledi valakivel. S aztán és komor, — Minc Az assí csak méf hogy - fészek pe no térten ben tanv< resik. biz kukkfiókr hogy a jását. Barázdc mesének — Eng. dók. Külf éppen a t Y v Kqpócs Tibor illusztrách A mint azt a tisztelt olvasó bizonyára tapasztalta, lapunk jelen számából hiányzik a hagyományos szilveszteri témájú elbeszélés. De hogy ez ne legyen így a jövő szilveszter alkalmával, elhatároztuk, gyakorlati útmutatót közlünk, hogyan is kell egy ilyjen hagyományos szilveszteri elbeszélést megírni. Útmutatónkat ezennel a tisztelt szerzők rendelkezésére bocsátjuk. Utasítás: Ahhoz, hogy a félkész- áruból elbeszélést készíthessünk, elég, ha vesszük az egyik, alább javasolt témát, vízben jól feloldjuk, kis cukrot teszünk hozzá, tetszés szerint megsózzuk, megpaprikázzuk és kész is van: az elbeszélés „megfőtt, tálalhatjuk a szerkesztő asztalára. Nos, tessék választani: Első téma: Vaszilij Petrovics (Szemjonyics, Szamszonyics, Abdu- rahmanyics — a nem kívánt név törlendő (Szidorov) Ivanov, Mandarinov, Apelszincsenko ...) javakorabeli (ifjú, ifjonc, szolid) férfi örökké gondterhelt (vidám, komor, barátságos) arccal siet a szilveszter ünneplésére. Barátja, akinél nagyobb társaság gyűlt össze, csak nemrég költözött egy új házba, ám ez a ház Vaszilij Petrovics által igen jól ismert, mert az ő vállalata szerelte be ott a felvonókat. Tíz (nyolc, tizenöt) perccel éjfél előtt Szidorov fürgén beugrik a liftbe, benyomja a gombot és a lift — két emelet között megáll. Ügyeletes szerelőnek, persze, se híre, se hamva. Vaszilij Petrovlcsnak tehát abban a liftben kell szilvesztereznie és fogadnia az új esztendőt, melyet az ő vállalatának selejtgyár- tói készítettek! Második téma: Vaszilij Petrovics (Jeremejícs, Potaplcs, Hotabics) a barátjához (ismerőséhez, munkatársához, földijéhez) igyekszik, hogy együtt ünnepeljék a szilvesztert. Már csupán néhány perc van hátra az ú; esztendő beköszöntéséig, ám Szidorov minden erőfeszítése ellenére sem képes ráakadni barátja lakására, mivel az egész utca teljesen egyforma szürke tizenegyemeletes házakV Harmadik téma: Vaszilij Petrovics (Pafnutyics, Arnoldics, Mamedics) Jakutszkból Moszkvába repül, ahol hőn szerető felesége várja őt. Már csak néhány óra van hátra az új esztendő megérkezéséig. Ekkor kiderül, vészekhez hivatásos művészek is- csatlakoznak: kiváló filmszínészek és a Moszkvai Nagyszínház balettkara. A szilveszter igen meghitt, baráti légkörben zajlik le. Az utasok összebarátkoznak és egyhangúan elhatábél áll. (Mondanunk sem kell, hogy ezt az utcát az a vállalat építette, melynek Vaszilij Petrovics a vezér- igazgatója.) Az egyforma házak labirintusában természetesen nem találja meg a barátja lakását. Vaszilij Petrovics egy teljesen idegen társaságba kerül és közöttük tölti b szilvesztert. hogy a kedvezőtlen időjárás miatt a repülőgép reggelig Novoszibirszk- ben marad és az utasoknak a repülőtéren kell eltölteniük a szilveszter éjszakát. Vaszilij Petrovics szörnyen méregbegurul. De a légitársaság tisztviselői megható módon gondoskodnak róla és hangversenyt rendeznek az utasok számára. Az amatőr Tnörozzák, hogy a szilvesztert többé soha nem otthon, hanem ezen a repülőtéren fogják eltölteni! Negyedik téma: A művelődési otthonban szilveszteri álarcosbál van. Vaszilij Petrovics (Mthalics, Volde- marics, Zanztbarics), a közismerten talpnyaló főtervező íelőntött a garatra, s ettől megjött a bátorsága. ■■■■ ifflijfflMWirrMrrii RSttBSl
