Új Szó, 1976. december (29. évfolyam, 286-311. szám)
1976-12-11 / 295. szám, szombat
HANOI LEVÉL Megfogadtam, hogy Hanoi látványosságairól, műemlékeiről semmit sem írok. Annyian jártak már előttem Vietnam fővárosában, és mindenki elment a Selyem-utcába, amely olyan, mint egy színes keleti bazár, persze vietnami módra; jártak az egylábú pagodánál is, amelyet a legenda szerint ec/y királyi ágyas és egy istennő különös 'találkozásának emlékére emeltek... Szóval, leírták, megírták, elírták előlem a ,,folyón inneni“ város ezer esztendejének ' minden izgalmas színhelyét és epizódját. Magam csak látni akartam ezeket, ahogy az ember Kairóban is megnézi a piramisokat... MEGHÍVÓ AZ IRODALMI PAGODÁBA A hosszú bevezetés nem magyarázkodásnak készült. Nem akarom most sorra venni a turistaélményeket, mert természetesen ilyenek is akadtak a hosszú vietnami barangolás során. Egyébként nem is engedné az a páratlanul izgalmas történelmi helyzet, amelyet ma Vietnam átél. Egyetlen helyre mégis kérem, hogy jöjjenek el velem. Van egy régi-végi épület a városban, amelyet úgy hívnak, hogy Irodalmi Pagoda. De ennek az Irodalmi Pagodának kevesebb köze van az egyházi, mint a világi dolgokhoz. Ma úgy neveznék, hogy az irodalom temploma. Az elmúlt századok nagy tudósai ugyanisebben a palotában mondták el akadémiai székfoglalóikat. Költők, meg filozófusok is, de az egzakt tudományok legnevesebb képviselői is. Az első még a XI. században s az utolsó ... nos, Ho Si Minh, aki verseket is írt, tizenöt éve maga is részt vett itt egy modern költő-versenyen. De nem azért gyalogoltatom végig az olvasókat ezen az ódon épületen. Amikor végig- gyalogoltunk a gondozott kerti ösvényeken, megcsodálva a halhatatlanok emlékműveit s éppen búcsúzkodtunk az irodalom tmeplomának egyik mai házigazdájától, a neves művészettörténész rátért a közelmúltra is: — Az amerikaiak körbe bombázták a pagodát. — Sérülés nem történi? — kérdem. — Olyan löveggyűrű védte az épületet, hogy nem esett Mint a legtöbb nagyváros, Hanoi sem ott igyekszik megújulni, ahol lassan elöregszenek a házak. Nem a kialakult centrumokat kívánják eHüntet- ni. hanem újakat létesítenek, lelenleg is a város tíz különböző vontján épülnek lakónegyedek. Az °gyik ilyen telep Trung Tu. A környék éppen olyan zaklatott, mint minden építkezésen: téglahalmok, sürgő-forgó gépek, amelyek a beavatat- lanok számára érthetetlen irányokba és célok érdekében mozognak, sár, mert reggel esett az eső, gödrök, amelyeken úgy kell átugrálni és egy barakképület, ahol természetesen tea és az építkezés főmérnöke vár. — Nem akarom most hosz- szan fejtegetni, miért nagyon fontos nálunk a lakásépítés — kezdi szavait Trinh Huy To. — Közismertek azok az adatok, amelyek a háborús pusztításról szólnak, de talán kevesebben gondolnak arra, hogy mennyi ház azért nem épülhetett fel, mert a rávalót elnyelte a háború. Nos, a háború véget ért... — Hány lakás készül ezen a telepen? — kérdem. — Húsz ötemeletes épületen dolgozunk. Egy-egy házban 30 40 család kap otthont. — Mekkorák a lakások? — Ma még csak nagyon szerényen építkezhetünk — hangzik a válasz. — 1954-ben fél négyzetméter lakóterület jutott egy-egy személyre, idén ennek a nyolcszorosa. S azt tervezzük, hogy pár éven belül hat négyzetméterre emeljük. De bár valóban nem nagyok ezek a lakások, mindegyikhez van már fürdőszoba is. A lakótelepekhez pedig természeA nagy kiterjedésű hanoi Thong-nhat (Egyesülés} park sétára csábít. ' (CSTK — VTK felvétele) bántódása. Ezt egyébként megmondtam Kissingernek is — teszi hozzá. Az amerikai külügyminiszter, amikor Hanoiban járt, látni akarta a pagodát. Természetesen, megmutatták neki és éppen úgy elmondták a történetet is, mint minden látogatónak. S e történet záróakkordja az amerikai légitámadás. Az élet mindig a legjobb rendező. A halhatatlanok emlékművét a szupermodern amerikai haditechnika sem volt képes elpusztítani, pedig ez a gigantikus arzenál végtelen gőgjében ezt is el akarta pusztítani ... TÉGLAHALMOK iÉS SÁR Hanoi ma oly módon is le akarja zárni, be akarja fejezni a háború időszakát, hogy egyre kevesebb szó esik a leesett bombákról és összerombolt épületekről. A beszélgetések témája az építkezés. tesen építenek piacot, itt ez tölti be az üzletek szerepét, iskolát, sportpályát, sőt éttermet is. A LENINGRÁDI TÉRKÉP Magának a városnak a fejlődéséről, lehetőségeiről, a legautentikusabb személy, Tran Dny Hang, Hanoi főpolgármestere nyilatkozik: — Hanoi ezeréves város. Múltjára nagyon büszkék vagyunk, de még büszkébbek szeretnénk lenni fővárosunk jelenére és jövőjére. Térképet vesz a kezébe. Látom, Leningrádban készült. — Tizenöt, húsz év múlva Hanoi háromszor akkora lesz, mint jelenleg. A belvárost másfél millió lakosúra fejlesztjük. De természetesen, sok új lakónegyedet is építünk. Ezenfelül igen fontosnak tartjuk a modern infrastruktúra kialakítását. — Ezek a távlati elképzelések. És milyen tervek vannak a közeljövőre? — kérdem. — Első helyen áll a lakásépítés. Fontos feladat a lakosság életffrínvnnnirínak emelése i«?. Hanoiban ielenieg 182 ipari üzem d^iormk. Ha növekszik a lakoccág. növelni kell a mun- kabelvek «’imát. Másrészt biztosítani Veil a megfelelő él el - m»<57erellátá<5i-. De itt említeném mp? a k«rfiskedelmi hálózat fejlesztését, javítását is. Tudom, cnkan kicsit elkop- íatottnak é^zik már ezeket a szavakat, hwv fontos és még fontosabb feladatok s az ilyen megfopalmarAsokat, hogy fejleszteni kell növelni kell... Ám Vietnamban olvan hosszú ideig volt minden más. Az élet mértékegvsépei a ledobott bombák és az elfoglalt városok voltak. lev most, leeven az gvárimunkáš. vagy főpolgármester, olvan szenvedélyes izgalommal beszél végre a hétköznapi dolgokról, ahogy nálunk beszéltek az emberek, mondjuk 1946-ban. A jövővel kapcsolatos beszélgetések eevik jellemzője ez a szenvedélyes optimizmus. Ez párosul a józan realitással. Nagvon emlékezetemben maradt egy vietnami újságíró, a legismertebb kommentátor megjegyzése: „Ne dicsérjük túl magunkat a győzelem miatt.“ Ezzel nem a győzelem jelentőségét akarta alábecsülni, hanem a vietnami nép előtt álló tennivalók tömegére célzott. NEM SIETIK EL.., Ezeket a tennivalókat a rövidesen, december közepén ösz- szeíilő pártkongresszus kívánja összegezni, meghatározni. A sok-sok beszélgetés alapján hogy is tudnám mindezt körvonalazni? Nos, világosan felmérték, hogy észak és dél együtt óriási lehetőségekkel rendelkezik. Dél termőföldje jó, az északi hegyek pedig hatalmas ásványi kincset rejtenek. Ezeket a nyersanyagokat azonban előbb a felszínre kell hozni, amihez óriási tőke kellene. Az országnak saját anyagi tartalékai nincsenek, ezt felemésztette a háború, s mivel nem akar eladósodni, nem sieti el a szén, a vas, az olajkincsek kiaknázását. Viszont iparát mégis fejlesztenie kell, mindenekelőtt a nagyipart, hiszen ez minden további fejlődés alapja. A nagyipar tehát mindenképpen napirendre kerül. Ám lehetőségek határain belül, nem pedig eltúlzott ütemben. Két ok miatt kap nagyobb súlyt a mezőgazdaság. Az egyik: igaz, hogy viszonylag elmaradott és nagyobb szerepe van a kézi munkának, mint a gépeknek, ám igen nagy lehetőségekkel rendelkezik. Megkétszerezhető a termőföld s megkétszerezhető a termés is. Márpedig az ország élelmiszer- ellátása csak így biztosítható — nemcsak ma, amikor Vietnamnak „mindössze“ ötven millió lakosa van, hanem — mondjuk — 1980-ban is, amikor legalább tíz millióval többen lesznek. S ez a másik, nem kevésbé lényeges tényező. Természetesen, nemcsak a mezőgazdaság és az ipar fejlesztéséről esik majd szó ezen a kongresszuson. Beszélni kell azokról a problémákról, amelyek a két országrész egyesítéséből származnak. Meg kell határozniuk a lakásépítés, a szociális létesítmények fejlesztésének ütemét is. S ugyancsak itt kell napirendre tűzni egy olyan gondot, amely jellegzetesen vietnami. Ha arra gondolunk, hogy az elmúlt harminc év szüntelen harc volt a vietnami nép életében, megérthetjük, nem volt időjük és energiájuk, lehetőségük sem, olvasni a világirodaimat, hallgatni az operákat, élvezni és megtanulni élvezni, amit a világ nagy művészei alkotlak. Most már erre is juthat idő északon, meg odalent délen is. ÓNODY GYÖRGY A szög nem mindig szeg Dolgozatjavításkor szöget ütött a fejembe az alábbi mondat: „A hasonlattal a költő leszegezi a vers mondanivalóját“. A dolgozat írója leszögezés-ről, azaz határozott kijelentésről, megállapításról akart tudósítani bennünket. Ehelyett azonban a leszegez, vagyis a ,rászegez, lezár’ jelentésű szót használta. Ezzel — akaratlanul — a hasonlatot rögzítésére való fémrudacskának, a versmondanivalót pedig befödésre való tárgynak minősítette. A nyelvhelyességi hibát az okozta, hogy a közlemény szerzője nem figyelt oda az e-ö hangkapcsolat alapján létrejött szópárok jelentésviszonyaira. Az e ö váltakozás mindenekelőtt lehetőséget ad a hangzásbeli egyhangúság megszüntetésére. Már a magyar nyelvű líra első klasszikusa, Balassa Bálint is az „Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű idejé“-ről [Borivóknak való), hol pedig a „Gyönyerű szép kis violám“-ról (Hogy Júliára talála) beszél. Petőfi is a hangzásbeli változatosságot igényli, amikor a monoton felesleges helyett a következőket írja a János vitézben: „Fölösleges dolog sütnie oly nagyon“. Arany a török hűsítő jital nevét kétféle formában is megemlíti a Szondi két apródjában: „Odalenn vár mézizű sörbet“; „Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs“. Itt a hangzásbeli eltérésnek üfrtalmi szerepe is van: tájékoztat az apródokat urához csábítani akaró török követ módszeréről. A megfelelő alak kiválasztása tehát nemcsak változatossá, hanem kifejezőbbé is teheti a stílust. Vajda Jánosnak A vaáll erdőben című költeménye a nyugalom filozófiáját tartalmazza: „Élni. éldegélni szépen. Békességben, csündes- ségben!“. Az e és é hangok idilljét a csend helyén szereplő csönd ö je látszólag megzavarja, valójában a mondanivalót, a zajtalan természetben való pihenés vágyát hangsúlyozza. Tóth Árpád az Esti sugárkoszorú első két versszakában az „égi“, a harmadikban pedig a „földi“ szerelemről ír. Ennek megfelelően előbb a választékosabb, finomabb csend szerepel („csenddé szűrte át“; „béke égi csendje“); majd a józanabb, erőteljesebb csöndesen szóval fogalmazódik meg a lelkit teljessé tevő testi harmónia. Ugyancsak ebben a versében kedvese haját „sötét lomb“-nak becézi a költő, míg másutt a „setét csöbrök“, „sok setét dolog“ (Kisvendéglőben), „templomok setét hajói“ (Az új isten) jelzős kifejezésekkel illeti a jelzettek iránti negatív érzelmi viszonyulását. Ez utóbbi jelző azt is bizonyítja, hógy a szópárok egyikének gyakoribb használatával szemben a ritkább másik régies, ünnepélyes színezetet is kölcsönözhet a stílusnak. Balassa „veres zászlók“-at emleget az Egy katonaénekben, Somlyó Zoltán pedig a „Vörös zászlókkal“ címet helyezi verse élére. A Mikes Kelemen 108. leveléből származó serélesztő és méhser kifejezések azonos tagja napjaink sörének az őse. A mai mögöttük és mögül pedig az alábbi módon jelentkezik Petőfi, Illetve Arany művében: „megettük... Egy-egy város templomának tornya“ (Az Alföld); „Ajtó megöl fehér galamb. Ősz bárd emelkedik“ (A walesi bárdok.) Előfordulhat az is, hogy az ö-s változat kopik ki a nyelv- használatból. Arany az Ősszel című versében így ír: „csalogány Nem zöngi dalját este, reggel“. A ma közkeletűbb zeng szónak ezzel az ajakkerekítéses változatával nyomaté- kosítva utánozza a fölidézett hangot Radnóti az Erőltetett menetben: „a béke méhe zöngne“. Juhász Gyula pedig azzal, hogy a mocsaras hely jelentésű tájszónak ö-s kiejtésű alakját szerepelteti, hangulatosabbá varázsolja a tájképet: „Kis sömlyék szélin tehenek legelnek“ (Magyar táj, magyar ecsettel). Ha a költő nyelvjárási elemeket mer fölvenni nyelvébe, mi sem idegenkedhetünk egyes szavak sokak mellőzte használatától. A per-pör, restell-röstell, seprő-söprö, seprűsöprű, feladat-föladat, felséges-fölséges ikerpárok tagjai a helyesírás szabályai szerint is írhatók akár e-s, akár 0-s formában. A fel-föl szembeállításából eredő értéket szinte az egész magyar írásbeliség kamatoztatta. Petőfi gondolata Jelröpült, és „föltámadott a tenger“, Adynál „fölszállott a páva“, József Attila szíve „azé, aki fölemeli". Az e-ö megfelelésnek nemcsak stilisztikai, hanem nyelvtani funkciója is lehetséges. A következő mondatokban például az állapot- és a helyhatározói funkciót különíti el egymástól: „Itt zölden a nyájas sziget“ (Arany: Ősszel) „A zöldön heverésztünk“ (köznyelv). Végül a szóban forgó hangkapcsolat lexikális, azaz je- lenlésmegkülönböztető szerepre is alkalmas. Nem általános jelenség, de nehezen képzelhető el, hogy a szövegkörnyezettől is függő csepp konkrét, ,folyadékrészť és a csöpp átvitt, .kicsi’ jelentése fölcserélődjék a következő idézetekben: „a fákról nagy nehéz könnycseppek Hervadt levélre halkan hullanak“ (Vajda: Harminc év után); „kis műhelyében dolgozik a varga, csöpp láng előtt“ (Kosztolányi: Szeptemberi áhitat). Illyés Bartók című költeményében a takarás, eltitkolás és a tárás, felfedezés ellentétét a föd fed alakpárral világítja meg: „növeli, ki elfödi a bajt“; „fölfeded, mi neked fölfedetett". A pereg pörög ikerpárnak pedig ,hulľ és .forog’ jelentése válik el az alábbi versrészletek egymás mellé helyezésével: „A buckákról néha gyűszűnyi homok pereg alá“ (József A.: Elégia): „S az ódon űrhajóvilág, a föld is... pörögve száguld“ (Benjámin László: Űrhajós). A szög sem mindig jelent szeget, a szeg-gél pedig nem tudnánk érzékeltetni a szög minden jelentésárnyalatát. Nagyon is furcsállnánk, ha a három személy közti bizalmas viszonyt háromszeg-nek nevezné valaki. A diák is — társai zsargonjával élve — szög-et kap, ha elégtelenre felel, nem pedig szeg~et. MOLNÁR ZOLTÁN KULTURÁLIS HÍREK □ Federico Garcia Lorca halálának körülményei még mindig foglalkoztatják a világirodalmat. Brenan, Couffon, Schonberg és Ian Gibson műve után nemrég Spanyolországban is kiadtak egy dokumentum- gyűjteményt, jósé Luis Vila- San-Juan kutatómunkájának eredményeként. □ Fennállásának 150. évfordulóját ünnepli a lipcsei Bibliographisches Institut. A neves szakkönyvkiadó gondozásában 1946 óta 2000 könyv jelent meg. □ „A humanista front“ — Die humanische Front — a címe annak a kiadványnak, amely a Georg Heintz kiadó gondozásában jelent meg Wormsban, s a német emigráns irodalom 1939—1946 közötti alkotásait tartalmazza. úf sió 197B XII. U.
