Új Szó, 1976. december (29. évfolyam, 286-311. szám)

1976-12-11 / 295. szám, szombat

Világszerte tért hódít az enyhülés PONOMARJOV BESZÉDE A FRANCIA NEMZETGYŰLÉSBEN UJ SZÓ 1978 XII. 11­Párizs — Mint már jelentet­tük, a francia nemzetgyűlésben megtartották a szovjet parla­ment kétháza külügyi bizottsá­ga és a francia nemzetgyűlés külügyi bizottsága küldöttsé­geinek első munkatalálkozólát. Ebből az alkalomból Borisz Po- nomarjov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, a szov­jet parlamenti küldöttség veze­tője beszédet mondott, amely­ben számos időszerű nemzetkö­zi kérdéssel foglalkozott. Bevezetőül tájékoztatta a je­lenlevőket az SZKP XXV. kong­resszusa irányelveinek teljesí­téséről és a Szovjetunió 10. öt­éves népgazdaságfejlesztési ter­vének Jeladatairól. Többek kö­zött kiemelte, hogy a Szovjet­unió szorosan összehangolja az ország társadalmi és gazdasági fejlesztését az egész szocialista közösség országainak távlati fejlesztési programjával az ál­talános világbéke és a nemzet­közi gazdasági együttműködés megszilárdífása érdekében. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése elvén alapuló szovjet kül­politika az utóbbi években to­vábbi sikereket ért el a hideg­háború erőinek visszaszorításá­ban, az általános nemzetközi feszültség enyhítésének tartós­sá tételében és a kölcsönösen előnyös nemzetközi együttmű­ködés kibővítésében. Ponomarjov elvtárs megálla­pította, hogy a Szovjetunió és Franciaország egyaránt az eu­rópai enyhülés bölcsőjénél állt, majd hozzáfűzte, hogy e két országnak a jövőben is rendkí­vül fontos szerepe van e folya­mat megerősítésében. — Az enyhülés ügye a leg­jobban Európában hódított tért. Az európai országok között, is­mert kétoldalú szerződések és megállapodások mellett, a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít a Helsinkiben meg­tartott európai biztonsági és együttműködési értekezlet zá­róokmányában foglaltaknak. A Varsói Szerződés tagállamainak álláspontja e határozatok meg­valósításáról világosan kifeje­zésre jutott a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácsko­zó Testületének legutóbbi bu- keresti ülésén elfogadott nyilat­kozatában. Véleményük szerint tökéltesen megfelel a helsinki záróokmány betűjének és szel­lemének a Varsói Szerződés tagállamai által a helsinki zá­róokmányt aláírt országokhoz eljuttatott javaslata: az aláíró országok kötelezzék magukat, hogy nem alkalmaznak első­ként egymás ellen nukleáris fegyvert. Ismert előttünk — folytatta Ponomarjov elvtárs —. hogy Nyugaton bizonyos politikai kö­rök és sajtószervek — köztük Franciaországban is — úgy ér­tékelik ezt a javaslatot, mint amely feltehetően a NATO-or- szágok védelmi potenciáljának aláásására irányul. Sőt azt bi­zonygatják, hogy a bukaresti Javaslat a szocialista országok előkészülete bármilyen nem szocialista állam elleni agresz- szióra. Enged|ék meg, hogy egyenesen és nyíltan megmond­jam: az ilyesfajta okoskodás enyhén szólva is az igazság rosszindulatú elferdídése. Mi azon erők nézeteinek leplezet­len kifejezését látjuk bennük, amelyek nem érdekeltek az enyhülésben, nem akarják a há­ború veszélyének csökkentését, és valójában még mindig a nemzetközi problémák katonai megoldására gondolnak. Szilárd meggyőződésünk, hogy a nuk­leáris fegyver elsőként történő alkalmazásáról való lemondás hatékony lépés lenne a nukleá­ris háború veszélyének kiküszö­böléséhez, s ez ma a legfonto­sabb feladat — hangoztatta Bo­risz Ponomarjov. Elegendő, ha négy öt évre visszatekintünk teszem azt elő­ző párizsi és moszkvai találko­zóinkra, hogy igen erősen tu­datosítsuk a feszültség enyhü­lésének sikereit. Nézetünk szerint e fordulat fő történelmi előfeltétele a vi­lág erőviszonyaiban bekövetke­zett alapvető változás jolt a béke, a demokrácia és a szocia­lizmus javára. Általános elisme­rést nyert a Szovjetunió és rnás szocialista országok kezdemé­nyezéseinek nélkülözhetetlen szerepe a feszültség enyhülésé­nek kiharcolása során, valamint aktív békepolltikájuk, amelye­ket konkrét akciók támasztot­tak alá. Ugyanakkor megfelelően ér­tékeljük azoknak a nyugati po­litikusoknak és államférfiaknak — beleértve a francia politiku­sokat és államférfiakat — rea­lista állásfoglalását is, akik tu­datában vannak, hogy ma a fe­szültség enyhülése politikájá­nak nincs más ésszerű alterna­tívája. A feszültség enyhülése a leg­nagyobb fejlődést Európában érte el. Az ismert kétoldalú szerződésekben és megállapodá­sokon kívül, amelyeket az euró­pai kontinens országai kötöt­tek, a Szovjetunió különös je­lentőséget tulajdonít a helsin­ki európai biztonsági és együtt­működési értekezlet eredmé­nyeinek. A Varsói Szerződés tagállamainak állásfoglalását ezen eredmények megvalósítá­sával kapcsolatban világosan kifejtette „A nemzetközi enyhü­lés folytatásáért, az európai biztonság és együttműködés megszilárdításáért és fejleszté­séért“ című nyilatkozat, ame­lyet nemrégen hagytak jóvá Bukarestben. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a helsinki alapelvekben és megállapodá­sokban kontinensünk nemzet­közi kapcsolataira hosszan és pozitívan ható nagy erő rejlik. Nézetünk szerint a Záróok­mány gondolatainak és cikke­lyeinek megvalósítása szem­pontjából nagy jelentőségű az, hogy helyesen közelíti meg e gondolatokat és cikkelyeket, mint olyan szerves és egységes egészet, amelynek minden egyes része bizonyos mérték­ben kölcsönösen összefügg egymással. Gyakran, többek kö­zött a legmagasabb szinten is hangsúlyoztuk, hogy ebben a komplexumban a fő helyet azok a megállapodások foglalják el, amelyek közvetlenül egy újabb világháború veszélyének enyhí­tésére, a nemzetközi feszültség enyhülési folyamatának további megszilárdítására, az európai biztonsági rendszer kiépítésé­ben való előrehaladásra irá­nyulnák. A Szovjetunió erőfeszítéseit éppen erre a fő elvi jelentőségű irányzatra összpontosította és új kezdeményezéseket vár, mind kétoldalú, mind többolda­lú alapon, többek között az ENSZ keretében is. Az említett pozitív tényezők mellett azonban a jelenlegi nemzetközi helyzetben számos ellentétes vonással is találko­zunk. Ezeket szintén tudomásul kell venni mindenkinek. Bár a nemzetközi enyhülés előreha­ladt, mégis e hosszú folyamat kezdetén vagyunk. Egy atomhá­ború veszélye csökkent, de nem mondhatjuk el ugyanezt a lá­zas fegyverkezésről, amelynek mindeddig nem sikerült gátat vetni, vagy legalábbis lényege­sen lassítani. Ellenkezőleg, egyes nyugati tényezők nagy­fokú cinizmussal azt követelik, hogy az enyhülést félre kell tenni és vissza kell térni a há­ború szélén való kötéltánc ve­szélyes politikájához. Éppen az utóbbi időben a NATO vezető köreiben hangzottak el ilyen kijelentések Luns főtitkár és más nyugati politikusok részé­ről. A lázas fegyverkezés rendkí­vül ártalmas az emberiség szá­mára — hangoztatta a továb­biakban Borisz Ponomarjov, mert óriási energiát, anyagi és szellemi készültséget emészt fel, nagyban gátolja a gazdasá­gi és társadalmi előrehaladást a világon. A Szovjetunió és a szocialis­ta közösség többi országai tu­datában vannak a>lázas fegy­verkezésből adódó veszélynek, ezért állandóan újabb és újabb javaslatokkal, kezdeményezé­sekkel próbálják elejét venni ennek a folyamatnak. A háború óta eltelt 30 év során a Szov­jetunió nem kevesebb mint 80 ilyen konstruktív leszerelési javaslatot tett. Legutóbb az ENSZ-ben az erőszak lemondá­sáról szóló szerződés-tervezet­tel bizonyítottuk a Szovjetunió békés külpolitikájának őszinte szándékát. Borisz Ponomarjov elvtárs ez­után más időszerű nemzetközi kérdésekről szólva kiilön kitért a közel-keleti helyzetre. A liba­noni fejleményekről szólva megállapította, hogy a sokat szenvedett nép tragédiája is bi­zonyítja az egész közel keleti válság úgynevezett „szakaszos“ rendezésének tarthatatlanságát. Félmegoldásokkal nem lehet igazságos és tartós békét te remteni a Közel-Keleten. Véle­ményünk szerint szükséges a genfi közel-keleti értkezlet fel­újítása. A Szovjetunió és szö­vetségesei továbbra is a közel- keleti kérdés tartós rendezése egyik előfeltételének tartják az izraeli csapatok kivonását a megszállt arab területekről, a palesztin nép elidegeníthetetlen jogainak biztosítását, beleértve saját nemzeti államuk létreho­zására — hangoztatta befejezé­sül. SZILÁRD ÉS TARTÓS A SZOVJETUNIÓ ÉS FRANCIAORSZAG EGYÜTTMŰKÖDÉSE JFolytatás az 1. oldalról) részéről ugyancsak hozzájárul­hatna e probléma megoldásá­hoz. Borisz Ponomarjov a továb­biakban kijelentette, aligha szükséges külön hangsúlyozni, hogy a nemzetközi kapcsolatok normalizálása szempontjából milyen nagy jelentőségű volna, ha Európa és a világ már nem oszlana többé egymással szem­ben álló katonai, politikai tömbökre. A Szovjetunió több ízben megerősítette készségét a Varsói Szerződés szervezetének egyidejű feloszlatására az Északatlanti Szövetség Szerve­zetének felszámolásával és ka­tonai szervezeteinek megszün­tetésével. A Varsói Szerződés államai nemrég újabb kezdemé­nyezést tettek e kérdésben — felszólították az összes álla­mot, ne tegyenek olyan akció­kat, amelyek a meglevő zárt csoportosulások és katonai-po­litikai szövetségek kibővítésé­hez, vagy újak létrehozásához vezetnének. A Szovjetunió nagy jelentő­séget tulajdonít annak — mondotta —, hogy a szovjet- francia nyilatkozatban, ame­lyet 1975-ben Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB főtitkára és Valery Giscard d’Estaing fran­cia elnök írt alá, mindkét fél állást foglalt a Szovjetunió és Franciaország népei barátságá­nak és kölcsönös bizalmának fejlesztése és megszilárdítása mellett. A szovjet küldöttség vezetője továbbá hangsúlyozta, hogy amint Leonyid Brezsnyev a francia televíziónak adott nyllakozatában megállapította, a Szovjetunió következetesen teljesítette — és a jövőben is teljesíteni fogja — az 1975-ben létrejött megállapodást. Borisz Ponomarjov hangsú­lyozta, hogy egyetlen szovjet államférfi, a Szovjetunió egyet­len sajtószerve sem tett sem­milyen ellenséges megjegyzést Franciaországra, népére és azokra, akik nevében beszél­nek. Nagyra becsüljük azt, hogy a szovjet és a francia nép barátsága és együttműködése erősödik. Ez értékes, közös si­kerünk. Szívesen vennénk, ha e kérdéshez Franciaország is közeledne. Beszéde végén Ponomarjov rámutatott: meggyőződésünk, ha a Szovjetunió és Francia- ország — a két európai nagy­hatalom — között megértés, együttműködés és barátság fog uralkodni, ezáltal megoldódik az egyik legfontosabb előfelté- ele annak, hogy Európában ne legyen háború. Készek vagyunk e területen olyan megállapodá­sokra és egyezményekre, ké­szek vagyunk e téren oly mesz- szire menni, amilyenre a fran­cia fél hajlandó. A találkozón kifejtette állás­pontját Maurice Couve de Mur- vilié, a francia Nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke is, továbbá Francois Billoux és Jean-Marie Daillet, a bizottság tagjai. A küldöttségek folytatják tárgyalásaikat. Mint már tegnapi szamunkban közöltük, Moszkvában szovjet— líbiai közös közleményt írtak alá, amelynél jelen volt I.eonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Kadhafi, a Líbiai Arab Népi Köztársaság Forradalmi Parancsnoksága Tanácsának elnöke. (Foto: ČSTK — TASZSZ) A GYŐZELEM SZERVEZŐJE Üdvözletek az MPLA 20. évfordulója alkalmából Moszkva — Az SZKP KB üd­vözlő táviratot küldött az Ango­lai Népi Felszabadítási Mozga­lom (MPLA) Központi Bizottsá­gának az MPLA megalakulása 20. évfordulójának alkalmából. Az angolai nép az MPLA ve­zetésével sikeres harcot vívott a gyarmatosítás ellen, szembe- szállt a szabadság ellenségei­vel, akik veszélyeztették a fia­tal angolai államot. Az angolai nép győzelme az Imperializ­mus, a gyarmatosítás és a faj­üldözés ellen harcolók számára jelentős ösztönzőként hat — állapítja meg az üzenet. A kommunisták és az egész szovjet nép szolidáris az MPLA és az angolai nép harcával, amelyet a gyarmati múlt örök­ségének, a külföldi intervenció következményeinek felszámolá­sáért vív. Támogatja továbbá az egységes, független és demok­ratikus Angola konszolidációja érdekében tett erőfeszítéseket. Havanna — Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt KB el­ső titkára, a Kubai Köztársaság Államtanácsának elnöke táv­iratban üdvözölte Agostinho Ne- tot, az Angolai Népi Felszaba­dítási Mozgalom elnökét a szer­vezet megalakulásának 20. év­fordulója alkalmából. A kubai nép, a Kubai Kom­munista Párt testvéri, forradal­mi üdvözletét küldi az egész angolai népnek a lelentős év­forduló alkalmából — hangzik a távirat, majd így folytatódik: az angolai nép fényes sikerei, amelyeket a kolonializmus, az imperializmus és a reakció el­len folytatott harcban ért el, elválaszthatatlanok az MPLA- tói. Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy ez a mozgalom, amely hősiesen és önfeláldozóan irá­nyította az imperializmus elleni harcot, az társadalom építé­sében is győzelemre vezeti az angolai népet. Elodázzák a genfi Rhodesia-konferenciát Genf — London Ismét ta­lálkozott egymással Ian Smith, a rhodesiai fehér telepes kor­mány miniszterelnöke és Ivor Richard, a Rhodesia jövőjével foglalkozó konferencia brit el­nöke. Megbeszélésük tulajdon­képpen az átmeneti kormány összetételével kapcsolatos szer­da esti tárgyalások folytatása volt. Ivor Richard Londonban úgy nyilatkozott, hogy Kissinger amerikai külügyminiszter nem fogja módosítani a Rhodesia jövőjével kapcsolatos csomag­tervét. Pénteken ugyanis Brüsz- szelből Londonba érkezett Kis­singer, hogy tárgyalásokat folytasson brit kollégájával Crosland-del és Rlcharddal azokról a problémákról, ame­lyek a genfi tárgyalásokon fel­vetődtek. Kissinger eredeti cso­magtervéhez a konferencián ki­zárólag a Smlth-kormány kiil­ELIASZ SZARKISZ libanoni köztársasági elnök a Nagy Cédrus-rendet adományozta dr. Karol Blažeknak, Csehszlovákia libanoni nagykövetének abból az alkalomból, hogy befejezte libanoni működését. KOZMOSZ 880 jelzésű műhol­dat küldtek földkörüli pályára a Szovjetunióban. A LENGYEL NÉPKŰZTÁRSA­SAG BAN szeptember óta több mint 70 ezer gyűlést, találko­zót és összejövetelt rendeztek, amelyeken csaknem 20 millió lengyel nyilvánította ki, hogy támogatja a Béke-világtanács új stockholmi felhívását. CSAKNEM TÍZMILLIÓ DON­GOT (vietnami pénzegységj ta­karítottak meg az állam javára Vietnam dolgozói. Több mint 200 üzem és 3 ezer munkakol- lektíva határidő előtt teljesí­tette idei tervét a Vietnami Dolgozók Pártja közelgő IV. kongresszusának tiszteletére. A NEMZETKÖZI VALUTA­ALAP nyomására James Callag­han kormánya olyan kemény döttsége ragaszkodik, mivel eb­ben a javaslatban látja bizto­sítékát annak, hogy a függet­lenséget megelőző átmeneti idő­szakban még mindig a kezében legyenek a legfontosabb hatal­mi pozíciók. Ebben az évben már nem születhet megállapodás Genf­ben az átmeneti kormány lét­rehozásáról és összetételéről. Az értekezletet a karácsonyi ünnepek miatt hamarosan fel­függesztik. Remény van viszont arra, hogy a karácsonyi szünet után, ha nehezen is, de egyez­ségre jutnak a tárgyalófelek — egészítette ki nyilatkozatát Ivor Richard. Londonban tartózkodik a Zim­babwei Nemzeti Felszabadítási Mozgalom egyik szárnyának ve­zetője, Joshua Nkomo Is, aki pénteken este az angol fővá­rosban tömeggyűlésen találko­zott híveivel. feltételeket volt kénytelen el­fogadni, amelyeket az intéz­mény a Nagy-Britanniának nyújtandó kölcsön fejében kö­vetel. MICHEL PONIATOWSKI fran­cia belügyi államminiszter 1976. január 1-e és december 1-e között 4083 külföldit uta­sított ki az országból „a köz­rend zavarása“ címén. A BALOLDALI ERŐK KÉPVISE­LŐJE a Római Egyetem törté­netében először lett az intéz­mény rektora. Antonio Ruberto professzor jelölését támogatták a demokratikus szervezetek és pártok, köztük az Olasz Kom­munista Párt és az Olasz Szo­cialista Párt is. DECEMBER 8-ÁN Franciaor­szág föld alatti atomrobbantást hajtott végre a Csendes-óceán déli részén elterülő Atole Mu­ruroa nevű szigeten. ÖT NYUGATNEMET KATONA megsebesült a NATO Szardínia szigetén rendezett harckocsizó és tüzérségi gyakorlatán. A robbanás természetéről nem közöltek semmit, meg nem erősített jelentések szerint azonban egy kézigránát okozta a balesetet.

Next

/
Thumbnails
Contents