Új Szó, 1976. december (29. évfolyam, 286-311. szám)
1976-12-06 / 290. szám, hétfő
Napirenden az argentínai VB Mióta a FIFA egy különbizottsága — joao Havelange elnökkel az élén — Argentínában a VB előkészületeit szemléli meg, egyre másra látnak napvilágot a hírek Buenos Ai- resből arról, hogy az illetékesek elégedettek, folynak a különböző tárgyalások minden területen, mégpedig jó irányban. A küldöttségnek egyébként két nyugatnémet tagja is van. ^ Éppen ezért kissé furcsa a DPA (NSZK) különtudósítójá- nak írása a labdarúgó-világbajnokság fővárosából. Azzal kezdi anyagát, hogy november 25-éről újságcímeket sorol fel: „öt terroristát megöltek“, „Üsz- szetűzések La Platában“, „Megtalálták Horacio Gandara holttestét“, „Két elrejtett bombát hatástalanítottak“ stb. Megjegyzi, hogy ez a hírcsokor tulajdonképpen az argentínai valóságot tükrözi, a terrorizmus nap mint nap emberáldozatokat követel. Mégis, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség visszavonhatatlanul úgy döntött, hogy az 1978. évi világbajnokságot Argentínában rendezi meg. A cikkel kapcsolatban jegyezte meg Harry Cavan, a FIFA északír alelnöke: — Miért is kellene más országba vinni az eseményt? Nálunk Belfastban az utóbbi években egyetlenegy visszásság sem történt labdarúgó-mérkőzéseken, s valószínűleg így lesz majd Argentínában is. (Cavan- ról írja egyébként a DPA tudósítója, hogy talán ő a terrorizmus egyik legjobb ismerője, hiszen Észak-Irországból ment Argentínába, hazájában 1969-től 1500 életet követelt a testvérháború.) — Természetesen a‘biztonság nagy probléma lesz majd Argentínában, de hiszen az 1972. évi müncheni olimpia óta jól ismert, nincs olyan nagyszabású sportesemény, amelyet ne fenyegetne valami veszély. Véleménye szerint szükségesek lesznek a biztonsági intézkedések Argentínában, de nem olyan maximumig fokozottak, mint az 1974-ben az NSZK-beli VB-n voltak. — Akkor ml, FIFA-vezetők a frankfurti szállodában szinte foglyoknak éreztük magunkat. Mindegyikünknek volt egy sofőrje, aki egyben a biztonsági ember szerepét is betöltötte. A DPA tudósítója írásának ezt a címet adta: „Akik leginkább veszélyben vannak: a FIFA-„fejesek“ és a szupersztárok, élükön Beckenbauer- ral ... Az argentínai világbajnokság belépőjegyei 20—30 százalékkal lesznek drágábbak az 1974. évieknél. A legolcsóbb állóhely körülbelül három dollárba kerül, a legdrágább ülőhely a lelátón 50 dollár. A 38 világbajnoki mérkőzésre összesen 2,1 millió jegyet bocsátanak ki, ennek 75 százalékát Argentínában elővételben árulják, 25 százalék külföldre kerül. ' Las&tíssrwgasiiBiic háromszöge A Csehszlovák Távirati Iroda munkatársa folytatta a megkezdett beszélgetést Jaromír Tománekkel, a Csehszlovák Labdarúgó Szövetség elnökével. Az elnök így kezdte a beszélgetést: — A labdarúgó mérkőzésnél a játékosok, a játékvezetők és a nézők amolyan háromszöget képeznek. Egyrészt a játékos teljesítményével befolyásolja a közönséget, a közönség viselkedése hatással van a labdarúgókra és a játékvezetőre is. Az a fontos, hogy a kölcsönös kapcsolat megfelelő szintű legyen. A néző szórakozni kíván, azért jár a mérkőzésre. Jó sportot, gólokat akar látni és csapata győzelmét várja. Most azonban olyan Időket élünk, amikor állandóan javul az élet- színvonal. Az emberek egyéb szórakozást is megengedhetnek maguknak. A hétvég rendszeresen a felüdülést szolgálja, különösen a városokban. Hol vannak már azok az idők, amikor a nézők tízezrei csak azért érkeztek a lelátókra, mert ott találták egyetlen szórakozásukat. • Mindez azt jelenti, hogy ismét felújult a küzdelem a nézők kegyeinek visszaszerzéséért? — Egészen természetesen. Ezt bizonyítja az I. liga őszi . idénye is. Hiába vagyunk a labdarúgás Európa-bajnokai, egyre fogy a közönség a lelátókról. Már az az állítás sem teljesen igaz, hogy a jó labdarúgás telt lelátókat eredményez. Efelett gondolkodóba kell esnünk, és az okokat keresnünk. Egy azonban biztos: válogatottunk kiváló, s mérkőzéseinek látogatottsága ugyanolyan. Egészen más a helyzet a ligatalálkozókkal. Színvonaluk nem mindig elégíti ki a nézők igényét. A nézői igéjiy pozitív jelenség. Nagy mértékben befolyásolja a televízió, amely magas színtű mérkőzéseket közvetít. Itt az összehasonlítási alkalom, a ligatalálkozókon is magas szintű játékot várnak. © Melyik utat választjuk? — A minőségét. Mást nem is lehet. Ezt minden egyesületnek tudomásul kell vennie. A színházak, a koncerttermek magas színtű élményt nyújtanak látogatóiknak. Ilyennel kell szolgálnia a futballnak is. A föltételek adva vannak. Elsősorban a labdarúgó-pályák lelátói kínálnak egyre hozzáférhetőbb szórakozást. Ki kell használnunk azt a lehetőséget, hogy minden mérkőzés más, semmiben sem hasonlít egy továbbihoz. A néző itt elsősorban az esemény közepébe kerül, azt segíti kialakítani, s ez lehet segítségünkre. A labdarúgást tetszetőssé kell tenni» El kell távolítanunk belőle a durvaságot,^ a színészkedést. Ez volna kötelezettségünk a nézőkkel szemben. Mindehhez a stadionok egyre nagyobb kényelmének kellene kapcsolódnia. ® Végezetül, mi vonatkozik a nézőkre? — Távol álljon tőlünk, hogy csendes lelátókat kívánjunk. Sőt! A szurkolóknak hangosabbnak kell lenniük, jobban bíztatni csapatukat. Természetesen tisztességes módon, és sportszerűen. Emellett feltétlenül el kell ismerni\ az ellenfél teljesítményét is. Nem lehet a labdarúgás célja az ellenfél gyűlölete, hanem az, hogy vele sportszerű küzdelemben mérjük össze erőnket. Azt szeretném kérni a szurkolóktól, hogy valamit engedjenek el kényelmességükből, jöjjenek a mérkőzésekre, mivel mindannyian egyet kívánunk: jó labdarúgást, szép élményt, s az ilyesmi üres lelátókkal nem várható. Ha a tejelni készülő Ondruš a légtérbe emelkedik, rendszerint csak övé lehet a labda. (Vojtíšek felv.) EREDMÉNYES IGYEKEZET mm 1976 XII. 6. A Rimavská Sobota-i (rima- szombati) járás déli részén is a legkedveltebb és legelterjedtebb sport a labdarúgás. Még a legkisebb községekben is játsszák. Ezek egyike Káloša (Kálosa], amelynek 800 lakóiV V£m- Mintegy húszéves múltra tekinthet vissza az ottani labdarúgás. Csapata jelenleg a járási IV. oszlályban szerepel, s nagyon szeretne már feljebb jutni. Ez tavaly ma;dnem sikerült is. Az új idényben sem bízzák a dolgot a véletlenre. Az egyesület új elnöke még az év elején sorra került taggyűlésen kijelentette, hogy sikerült olyan hozzáértő és lelkes vezetőséget összehozni, amelyben egyetértésben dolgozik együtt a munkás, a tanító, a diák, hogy a sportolóknak jó felkészülési lehetőséget biztosíthassanak. Sok olyan játéko'st sikerült visszatérésre bírni, akik éveken át másutt szerepeltek, de ezentúl segítségükkel a feljebb jutás egészen valósnak látszik. Bekerítették a kálosi pályát, fémből készítették az új futball- kapukat, padokat szereztek be a nézők kényelmének biztosítására. Nagy segítséget kapnak a jnb és a CSS2^fSZ járási bizottsága részéről. Mindez lehetővé teszi, hogy a választási programban helyet kapó tervek megvalósuljanak. A „Z“ akció keretében 480 000 korona értékben öltöző épül, amelyet 1978-ban adnak át rendeltetésének, de egyik helyiséget a megegyezés értelmében a járási telefonközpont rendelkezésére bocsátják. A falak felhúzását a helyi lakosság végezte el, s télre ideiglenes műanyagtetőt kap az építmény. A sportegyesület tagjai közül a helyi nemzeti bizottságba Juhász Istvánt, az egyesület elnökét, a járásiba pedig Varga Lászlót, az efsz gazdá- szát, az egyesület titkárát választották. A CSSZTSZ járási sportbizottságának politikai nevelő osztálya a napokban értékelte a XV. pártkongresszus tiszteletére tett kötelezettségvállalásokat, s a kálosi sportegyesület dicséretet kapott. Három, vitával egybekötött előadást rendezett a XV. kongresszus határozatainak ismertetésével, majd értékes labdarúgó-tornát bonyolított le. Ezen Uzovská Panica (Uzapanyit), Skerešovo (Szkáros), valamint Včelince (Méhi) csapata vett részt a hazaiakon kívül. Az egyesület tagsága tízzel emelkedett. A tagság a sporttelep munkálataihoz 2030 órás társadalmi munkával járult hozzá) míg a '•mezőgazdasági csúcsmunkák sikeres és időbeni elvégzését 1020 órás munkával segítette elő. Sikerült egy volt sportolót játékvezetői tanfolyam elvégzésére bírni. Megalakították a helyi sakk-kört, amely nevezte csapatát a járási bajnokságra. Az elmondottakból is kiviláglik, hogy a kálosi tisztségviselők helyesen értelmezik és valósítják meg a XV. kongresz- szus határozatait, a lakosság minden rétegének, főleg az ifjúságnak lehetőséget biztosítanak a testnevelésre, a sportolásra, a még kulturáltabb életre. A helyi futballcsapat az őszi idényben csak egy pontot vesztett, s jobb gólaránya révén előzi meg Gemer (Sajógömör) együttesét. A helyes nevelő munkát dicséri az a tény, hogy egyetlen kálosi labdarúgót sem kellett kiállítani, sőt sárga lappal figyelmeztetni sem. BYSTRIANSKÝ P. AMIRŐL BESZÉLNEK Fekete variak a zöld mezőben? A sportesemények elengedhetetlen közreműködői a bírók, a játékvezetők, akik nélkül elképzelhetetlen egy-egy mérkőzés, atlétikai verseny, úszás, vívás, birkózás, ökölvívás és még sok más jellegű sportvetélkedés. Viszonylag könnyebb helyzetben vannak azok a bírók, akik stopperórával, mérőszalaggal a kezükben mérik a teljesítményeket. Nem így például a futballmérkőzések, a jégkorong, a kézilabda, a kosárlabda és a vízilabda -játékvezetői. Itt a bíró nemcsak a szabályok végrehajtója, hanem a ráruházott hatalommal a kezében valójában mindennek, ami a pályán történik, irányítója, vezetője. Fel lehetne sorolni egész sereg szervezetet, testületet, amelyek nélkül a mérkőzéseket le lehetne bonyolítani, de játékvezetők nélkül nincs rá mód. Hallottunk már karmester nélküli zenekarról, de egy labdarúgó-mérkőzés csak úgy játszható, ha ott van a pályán a „Fekete Ember“, a játékvezető, az önzetlen sportember, aki csekély anyagi és még csekélyebb erkölcsi ellenszolgáltatás nélkül, pihenő idejét feláldozva, szitkok özönét vállalva, ott fut- kározik a húsz-harminc évvel fiatalabb sportolók között, és őrködik a sportszerűség felett. Nézzük meg most közelebbről a sport nélkülözhetetlen önkénteseit, a sokat szapult játékvezetőket, a „fekete varjakat a zöld mezőben“, akik a rosszmájnak szerint csak kárognak a 22 játékos között... „Bíróvá lenni nagyon könnyű, de bírónak lenni sokszor nagyon nehéz“ — mondotta W. Busch német humorista. Azt mondják, a játékvezetők a futball legfanatikusabb rajongói, akik a pályán nagyon nehéz fizikai munkát végeznek, sokkalta nagyobb a felelősségük, de kisebb a „gázsijuk“ a játékosokénál. A futball legfanatikusabb rajongói. A labdarúgó-játékvezetőket egy kis túlzással a bűnügyi szakértőkhöz lehetne hasonlítani, tehát egy szakemberhez, aki úgyszintén tévedhet megállapításaiban. A jogi irodalomból több példát ismerünk, amikor téves bűnügyi eljárás következtében ártatlan emberek kerültek börtönbe. A bírósági szakértőnek mindig van ideje ahhoz, hogy kivizsgálja az esetet, és csak azután mondjon ítéletet. A játékvezetőknek pillanatok alatt kell dönteniük! Mint minden összehasonlítás, ez is sántít egy kicsit. Abban a vonatkozásban is, hogy a bűnügyi szakértőnek és magának a bírónak is ez a szakmája, és a törvény teljes védelme alatt állnak. A futballbírót „hobbija“ gyakorlása közben nem védi külön törvény. Pedig a fekete öltözéket viselő sportember a játékosok testi épségéért is felelős! Ahogy az ember elnézi játékvezetőinket, egy tipikus jelenségre figyelhet lel: a bírók nem büntetik kellőképpen a durva, veszélyes, kíméletlen játékot. Csak regisztrálják az eseteket, szabadrúgásokat ítélnek, ritkán figyelmeztetik a „favágókat“, és még ritkábban állítják ki a vétkes labdarúgót (Ha jól emlékszünk, az I. liga őszi idénye folyamán durvaságért egyetlen játékost sem állítottak ki. Pedig néhányan „rászorultak“ volna.) A játékvezetők az esetek nagy többségében csak a sportszerűtlen jelenetekre pazarolják energiájukat. Mondanunk sem kell, hogy ez az elnéző felfogás a durvaságokkal szemben mennyire árt a kezdeményező, a támadást szorgalmazó csapatoknak és a játékosegyéniségeknek. Arról nem is beszélve, hogy mindez csak a destruktív labdarúgást játszó csapatoknak kedvez. A játékvezetők a következőképpen védekeznek a „szemrehányások“ ellen: „De hiszen a szabálytalanságokat nem mi követjük el, hanem a játékosok, a 9(1 perc alatt nem nevelhetjük meg a futballistákat. Erre ott vannak az edzők és a vezetők, nekik kell megtanítanitanink lovagiasságra a labdarúgókat. És végeredményben a játékosoknak egymás ellen kíméletesen kellene küzdeniük .. .“ Az első pillanatra talán meggyőzően hatnak a játékvezetők ellenvetései. De mintha tárgytalanok lennének. Természetesen az edzők és a vezetők feladata a játékosok nevelése, a játékvezetőktől senki sem kívánhatja, hogy a 90 perc folyamán „tanító- meséket“ mondjanak a futballistáknak. Nem. A bírók nevelő hatásának a kérlelhetetlen ítéletekben kell megnyilvánulnia! Talán azt gondolják a bírók, hogy büntetésüknek nincs nevelő hatása? Csak állítsanak ki egy-két játékost, és a többi úgy fog őrködni a szabályok felett, hogy maguk is meglepődnek. Sok-sok gondot okoz játékvezetőinknek a 16-oson belüli „elvarázsolt“ terület. Az itt elkövetett szabálytalanságokat minden bíró a saját szája íze szerint ítéli meg, természetesen gyakran figyelmen kívül hagyva a szabályokat. Ez már több éve vajúdó probléma l'utballpályáinkon. Hiába figyelmezteti a Játékvezető Testület a bírókat, hogy a szabályok az egész pályára vonatkoznak, tehát a büntetőterületen belülre is. Nincs foganatja. A kutya ugat, a karaván halad tovább ... Nálunk általános vélemény, hogy ha a játékvezető nem teljesen kirívó durvaságért 11-est merészel ítélni, akkor ezt szigorú ítéletnek nevezik (még az újságírók is!), és megsértődik az ellenfél. Pedig hát a bíró semmi mást nem tett, csak a szabályok értelmében ítélte meg az elkövetett vétséget. Hogy mi történne, ha a bírók a 16-oson belül is a szabályok értelmében ítélnék meg a szabálytalanságokat? Talán kétszer annyi 11-es lenne, mint napjainkban, de ezzel csak nyerne a labdarúgás! És a nézők igazságérzelén sem esne csorba, több izgalmas jelenetet láthatnának a 90 perc folyamán, s ami a legfontosabb: a játszani akaró csatár, a gólerős futballista biztonságban érezné magát az ellenfél kapuja előtt. Mert ugyebár manapság mindig „aknamezőre“ fut a csatár a másik kapu előterében. Főleg akkor, ha a vendégcsapat tagja! Sok játékvezető nem tud magának tekintélyt kivívni a zöld gyepen. Ugyan sokat gesztikulál, hadonászik a kezével, „legyetek jók“ — figyelmeztet a mutatóujjával (ezek a megnyilvánulások a legtöbb esetben súrolják a bohóckodás határát), de hagyja, hogy a játékosok ráncigálják, tiltakozzanak. A szabadrúgásoknál pedig szinte birkózik a sorfallal, hogy az legalább kilenc „tyúkié- pésre“ (nem kilenc méterre!) legyen a labdától. A játékosok állandó tiltakozása, reklamálása, ráucigálása, szabálytalansága — amit nein büntet kellően a bíró — forrpontra emelheti a hangulatot a nézőtéren is. Tudja-e a játékvezető, hogy minden ami a nézőtéren történik, a játéktérről indul el? Ha igen, akkor határozottan lépjen fel a tiltakozó, reklamáló, durván játszó futballisták ellen. Mert a néző, aki imnüen idegszálával, feszült tekintettel követi a játékot, örül vagy bánkódik a pályán történtek miatt, könnyen kibillen lelki egyensúlyából, ha a zöld gyepen nincs minden rendben. A játékvezetés nem foglalkozás, hanem hivatás. A bíráskodásra elhivatottság nélkül kár is vállalkozni, még a legjobb szabályismerőnek is. Aki azonban úgy érzi, hogy van valami belső indítéka arra, hogy a sportszerű játékstílus elmélyítésében közreműködjék, vegye fel a sípot. Sohasem szabadna azonban elfeledniük a játékvezetőknek: azért kell kirekeszteni a játékból az alattomosságot, a durvaságot, a közönségeset, hogy a játék igazi lényege, a sport valóban sportszerű tartalma minél jobban kifejezésre juthasson. TOMI VINCE
