Új Szó, 1976. december (29. évfolyam, 286-311. szám)

1976-12-03 / 288. szám, péntek

A

lighogy kifutnak a fényszórókból. máris fordulnak vissza a sugarak. Olyan sűrű a köd. három méterre se látni. Vajon létezik-e valahol olyan erős fény, amely folyosót tudna vágni benne. hogy nagyobb sebességre kapcsolhassunk, hogy ne szisz- szenjünk minden élesebb kanyarban, minden váratlanul előbukkanó iármű előtt?

Sofőrünk, persze, nyugodt. És nyugtat, ne idegeskedjünk, ő a ködben is lát. Hiszünk neki, mert nemcsak lát, halad is. Rábízzuk hát magunkat. Kollégámmal meg költőbarátommal irodalmunk felé kanyarodunk, irodalmi életünkről beszélgetünk, Vágsellyéig.

Ahová születésnapra érkezünk, a tízéves Vörösmarty Klub születésnapjára.

Ködben ünnepre.

★

A Centrál szálló tágas kávézójában még a levegő is őszkor elérzékenyülve. És a közönség? Mintha zenét hallgatna. Szabadjon fölsóhajtanom — bár sóhajtozással még sose mentem sokra — : de jó lenne több ilyen találkozás, több ilyen Vörösmarty Klub, falva- inkban, városainkban! Amiről legtöbbször csak beszélünk — mármint a népművelés hogyanjáról — újságokban, gyűléseken, konferenciákon, az itt valósul meg a szemük láttára. Pedig idáig „csupán“ ünnepi beszédek hangzottak el.

Ha több helyet kaptam volna, részletesebben szólnék az est második részéről, Bessenyei Ferenc nagy feszültségű műsoráról. A színházról vallott, sodró lendülettel. Játszott, de ezúttal önmagát játszotta — egészen. És verset mondott, ahogyan kevesen. A Vén cigányt alig hallhatóan; annyira leszorította a szavakat, hogy a hangok sokszor bennmaradtak. Hogy aztán egyszerre törjenek

Hétfőre várva

szébb húzódik, hogy férjen be mindenki, aki eljött, őszinte szívvel ünnepelni, őszinte szavakkal köszönteni. Jó és fölemelő érzés, hogy sokan vagyunk. megint közelebb juthatunk egymáshoz, megint kezet foghatunk egymással, barátainkkal, új ismerőseinkkel, innen a városból, messzibb tájakról, még Magyarországról is. Diákok, munkások, pedagógusok, költők, művészek, újságírók; nem győzném felsorolni, ki mindenki jött el erre a születésnapra.

Lassan kialusznak a lámpák, a terem végében fényszórók gyulladnak, hogy bevilágítsák a sarkot, ahol a mikrofon áll.

Szakállas fiatalember lép a közönség elé, égő arccal, meleg tekintettel. Tóth Lajos, a Vörösmarty Klub vezetője. Illik hozzá a fény. Szép mondataihoz is. Semmi pátosz, nem használ nagy szavakat, nem rezegteti a hangját. Pedig ha valaki, ő igazán tehetné. Jön a toliamra, kis eredményről, sőt, a semmiről is, hányszor hallottam már hosszú, dicsekvő szózatot. A sellyei Klub tíz, mérhetetlenül gazdag esztendejéről valóban „szerény" a „számadás“. Hadd idézzek belőle néhány sort: „Tevékenységünk célja, hogy ne néprajzi érdekesség, hanem müveit nép legyünk ... Mindig az emberekhez szóltunk, csakis az igazat hirdettük, és valljuk akkor is, amikor a szlovák—magyar barátságról beszélünk ... Klubunka! a rendszeresség és a rangos előadók népi egyetemmé tették. Az elmúlt tíz évben közel háromszáz előadásunk volt ... Hogy munkánkat tisztességesen végeztük, ezt bizonyítja a testvéri együttműködés a szlovák népművelőkkel is. Klubtagjaink negyedrésze szlovák nemzetiségű ... Klubunknak pártfogója és támogatója is: Emil Boleslav Lukáč költő, Vojtech Kondrót költő, Morávek Július professzor és Alakša Milan szerkesztő, jó a kapcsolat a sellyei szlovák Gimnázium tanáraival és a Matica slovenská- val... Tagságunk évről évre változik, szinte előadásonként fel lehet fedezni új arcokat, és néha ismerős arcok tűnnek el nyomtalanul. Mint a hógörge- teg, amely jelszed és elveszít, de a mag nem változik ... Vörösmarty szellemi öröksége a mi iránytűnk, ő tartja karjait kiterjesztve felettünk ..

Turczel Lajos egyetemi tanár, irodalomtörténész régi, kedves barátja a klubnak, adott már itt elő irodalomról, most — ez is szívesen vállalt szerep — a nemes. szenvedéllyel végzett munkáról szól, méltó szavakkal, vissza visszapillantván a történelembe, a Sarló-mozgalomra, nagv elődök cselekedeteire. Aztán költő lép a mikrofon elé, Vojtech Kondrót. Amit mond, már már vallomás. Csupán egy, keményen kiejtett, izzó mondatainak sorából: „Az Önök

klubjában az enyéim között vagyok, otthon vagyok,, egy vagyok Önök közül..." A költő után a neves magyarországi vendég, Czine Mihály emelkedik — hadd túlozzak — magasba. És vele együtt mi is, a forró ünnepi hangulatban. Mintha szíve dobogna minden egyes szavában, amellyel szinte beláthatatlan távolságokat, tájakat, embereket köt össze — tüzelő arccal, mosolyogva, oly„... az ember hétről hétre vár valamit.“

ki — fölegyenesíteni, erősíteni a lelket.

Szép, tiszta születésnap. És egy kicsit rendhagyó: mindenki kapott ajándékot.

★

A székek, asztalok visszakerültek eredeti helyükre, lassan kialakulnak a baráti körök, asztaltársaságok. Néhány percre félrehúzódok Tóth Lajossal — adósságot is törleszteni, hiszen jó ideje már, hogy megígértem, írok a klubról. Nemrégen, amikor fiatal költőink voltak a klub vendégei, jönni akartam, de máshová szólítottak.

Tóth Lajos lelkes ember, már mondanom sem kell, remek szervező. Királyréven született, 37 éves. a vágsellyei Magyar Tannyelvű Kilencéves Alapiskolában tanít, történelem és földrajz szakos. Nős, Péter fia 12 éves, Lehel 9.

— Fiaidról jul eszembe: amikor gyermekkorodban megkérdezték, mi leszel, ha nagy leszel, mit válaszoltál?

— Színész. Színész szerettem volna lenni. Nem sikerült. De nem baj, pedagógus vagyok, és így előadó is.

— Ha nem taníthatnál, milyen munkát végeznél a legszívesebben?

— Irodalmi életünk szervezője szeretnék lenni.

— Hogyan kezdenél hozzá?

— El tudok képzelni egy kört, ahol az írók rendszeresen találkoznának.

— Gondolod, hogy sikerülne létrehozni?

— Persze.

•- Mondd, ezt a klubot hogyan csinálod?

— Életem a klub. És hiszem, hogy az embereket gondolatokkal lehet összekötni, tehát, gondolatokat kell közvetíteni. Nem igaz, hogy a könnyűműfaj az. amely a közönséget összetartja. Zenés-táncos estéinken kevesebben vannak, mint az előadásokon. Nagyon fontos a témaválasztás, a téma vonzza a közönséget. És persze, a kitűnő előadó. Egyébként, klubunknak jelenleg 180 tagja van, és minden tagnak minden év elején újra kell jelentkeznie.

Tíz év alatt közel háromszáz előadás; felejthetetlen hétfő esték. Sokáig tartana fölsorolni azoknak a jeles személyiségeknek — íróknak, költőknek, művészeknek, tudósoknak, sportolóknak és természetesen politikusoknak a nevét — akikkel a klub tagjai eddig találkoztak. Aztán irodalmi estéken ismerkedtek többek között Tamási Áronnal, Jirí Wolkerral, Sládko- vičcsal, Hviezdoslavval, Vámbé- ry Árminnal; szlovák és magyar nyelven emlékeztek meg a kosúti eseményekről, a Februári Győzelemről, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról, a mohácsi csatáról. Néhány hónappal ezelőtt járt itt Végh Antal és Papp László, most várják Tölgyessy György professzort, és Bata Imrét, a kitűnő magyar- országi kritikust.

Ide, ebbe a kávéházba, ahol annyi ember lett fölbecsülhe- tetlenül gazdagabb.

— Valóban sokat köszönhetünk a Centrál száló vezetőjének, Lozsi Lajosnak, aki megalakulásunk óta a házigazdánk. Nagy segítségünkre van a Katona-házaspár, László a technikusunk, felesége a pénztárosunk.

Többen is szólítják Tóth Lajost, állva fejezzük be a rövid beszélgetést.

— Akárhol tudnák ezt és így csinálni.

Igen, ha ... Ha „akárhol“ lenne egy Tóth Lajos és egy, a jó ügyet hosszú távon is lelkesen támogató, házigazda.

— A legszebb az, hogy az ember hétről hétre vár valamit. És hétfőn teljesülnek a vágyai. Ezen a napon olyan csodálatos érzésekkel vagyok teli, mint egy színházi rendező a sikeres előadás után. Ezek a napok a legszebbek.

★

Ünnepről ködbe, ködös éjszakába. Biztatjuk sofőr barátunkat, hajtson bátran.

Ránkcsodálkozik ...

BODNÁR GYULA

Hyelv és élei

JEGYZETEK A VII. KAZINCZY NAPOKRÓL

Az elmúlt héten hetedízben rendezte meg a CSEMADOK KB és nyelvi szakbizottsága a Kazinczy Nyelvművelő Napokat. 1970 óta minden évben sajátos színfoltja Košice (Kassa), a felvilágosodás- és nyelvújításkor! szellemi hagyományokat őrző város kulturális életének a kétnapos nyelvészeti tanácskozás, mely ez alkalommal abban különbözött a korábbiaktól, hogy a pedagógusok közül nemcsak a magyar szakosokat hívták meg, hanem a természettudományi tantárgyak előadóit és a sajtó, a rádió, valamint könyvkiadónk képviselőit. Amint bebizonyosodott, helyes volt a módosítás a szervezésben, minthogy a tökéletesebb anyanyelvi képzettségre nemcsak a magyar szakos tanárnak, hanem minden pedagógusnak szüksége van, azonkívül a magyar szakosok — ha magukra hagyjuk őket — egyedül nem képesek teljes sikerrel megoldani tanulóifjúságunk anyanyelvi oktatását, képzését. A helyes és szép magyar beszédre nem csupán a magyar órán kell törekedni, hanem minden más tantárgy tanításánál is.

A rendezők céltudatosan a Kazinczy-napok közönsége ösz- szetételének megfelelően állították össze a tanácskozás műsorát. Lássuk, miről is folytatott eszmecserét, vitázott a — szakbizottság tagjaival együtt — mintegy 80 ember az összejövetelen.

Az első nap három előadást hallhattak a nyelvészeti konferencia résztvevői. Igen nagy érdeklődés előzte meg a két magyarországi nyelvtudós, dr. Deme László és dr. Szathmári István előadását. A két előadás közben különösen az újságírók hegyezték a fülüket, hiszen az ő munkájukról, írásaik nyelvistatisztikai színvonaláról,

nyelvhasználatuk erényeiről és fogyatékosságairól volt szó. Deme professzor, aki régi barátunk lévén, kitűnően ismeri életünket, így közéletünk nyelvét is, A közéleti terminológia kialakításának kérdései címmel tartott előadást. Dr. Szathmári István, aki 8 itteni magyar újságot és folyóiratot nézett át, a csehszlovákiai magyar sajtó terminológia-használatával foglalkozott. De színvonalas és érdekes volt Csuka Gyula mérnök előadása is. Ö a — valószínűleg — legelhanyagoltabb terület, a mezőgazdasági terminológia kérdéseit és annak köznyelvi vetületeit vizsgálta.

Deme professzor többek között rámutatott, hogy nemcsak a csehszlovakiai magyar, hanem a többi magyar nemzetiségek nyelvhasználatában is elég nagy méretű nyelvi szétfejlődés figyelhető meg, ami a nyelvi egység fellazulásával, meggyengülésével fenyeget. Ehhez hozzátenném, hogy raikrotársa- dalmunk egyes szociális rétegei nyelvhasználatának nagyfokú romlása miatt ez az egységlazulás némely vidékeken már be is következett. Minthogy a nyelv és a nyelvhasználat társadalmi megszokáson alapszik, sajtónknak és minden más kulturális intézményünknek, amely valamilyen módon felelősséggel tartozik nyelvünk tisztaságának megőrzéséért, oda kell hatnia, hogy mindaz, ami helytelen, beteges jelenségnek számít nyelvhasználatunkban, ne válhassék társadalmi megszokássá. Nagy veszélyt rejt magában a (Deme László kifejezésével élve) „kollektív szubjektivitás“, ami azt jelenti: mindenki azt hiszi, úgy van jól, ahogyan mondja. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a nemzetiségi nyelvhelyesség kérdésében a nemzetiÖszutói séta

(J. Kruliš felvétele — CSTK)

□ Szovjet és kubai pedagógusok hasznos tapasztalatcserét folytatnak az iskoláskor előtti és a tanköteles gyerekek nevelésével és oktatásával kapcsolatos kérdésekben. A két ország szakembereinek tapasztalatcseréjére annak a tudományos együttműködési egyezménynek a keretében került sor, amelyet a Szovjetunió Pedagógiai Akadémiája, valamint Kuba Közoktatás- és Övódafej- lesztési Központja írt alá.

ség mikrotársadalmának nyelv- használata a legtöbbször nem vehető alapul. A bázis a nemzeti nyelv — meglevő normáival és törvényeivel — ahhoz kell mérni a nemzetiségi nyelv- használatot és nyelvhelyességet, noha a nemzetiség nyelvében sajátos képződmények is kialakulhatnak. Ára a sajátos nyelvi képződmények (olyan új fogalmak megnevezése, intézmények neve, amelyek a nemzeti közösségnél még nincsenek meg vagy egyáltalán nem léteznek) sem élhetnek önálló, „légüres térben bolyongó“ életet, hanem az anyanyelv általános szabályaihoz kell igazodniuk. Sem írásunkban, sem beszédünkben nem távolodhatunk el a normatív nyelvhasználat szokásaitól, szabályaitóll A vulgáris és kri ti katlan nyelvhasználat nem hozhat létre külön normát, mert ennek keveréknyelv az eredménye, a nemzetiség nyelve elszakad a nemzeti nyelvi normától és a kommunikáció teljes zavara állhat elő.

A kialakulóban levő „közéleti terminológiánkkal“ külön cikkben kellene foglalkozni. Egy tény: ez a terminológia igen bizonytalan és változékony, számos szót, kifejezést sajtónk is helytelenül használ, noha a szakadár terminológia elsősorban a beszélt nyelvben kísért. A terminológia kérdése mindenekelőtt a sajtó számára fontos kérdés, mert a sajtó az a szűrő, amely az olvasónak helyesen közvetít. A nehézségeket az okozza hogy a fogalom és a szó nem együtt alakul ki. A fogalom adott, nyelvi formáját meg kell alkotni. De előbb mindig próbáljuk megkeresni megfelelőjét a nemzeti nyelvben, s csak akkor kíséreljük meg az új szó, kifejezés megalkotását, ha a fogalom a magyarországi használatban ismeretlen. Sokat segíthet a problémák megoldásában a megalakult terminológiai bizottság, amelynek egyik fontos feladata a hazai magyar szakkifejezések rögzítése és publikálása.

Sajtónk nyelvét elemezve dr. Szathmári István megállapította, hogy az Űj Szó, Oj Ifjúság és a Hét nyelvhasználata megközelíti a kívánt szintet, többnyire szóbőségben, színességben és változatosságban maradnak alul a magyarországi sajtóorgánumokkal szemben. Ezenkívül szólások, táji színezetű kifejezések alkalmazásával sajtónk nem tudja visszaadni egy- egy tájegységünk igazi jellegét, hangulatát.

Csuka mérnök előadásából örömmel értesültünk róla, hogy a nyelvi szakbizottság 3 nyelvű mezőgazdasági szótárt készít.

A konferencia második napján dr. Berták Imre A kétnyelvű oktatásügyi terminológia használatának nyelvhelyességi problémái címmel tartott terjedelmes értekezést. Durianné Kobza Mária előadását (A kétnyelvű terminológia oktatásának nyelvhelyességi és módszertani tapasztalatai a természettudományi tantárgyakban) Hodek Mária olvasta fel. Különösen dr. Bertók előadása kavart parázs vitát, sok megoldatlan kérdés merült fel.

A VII. Kazinczy-napok tanácskozásai az idén is rendkívül hasznosak és érdekesek voltak. Kár, hogy különösen pedagógusaink nem jöttek el nagyobb számban, ui. a CSEMADOK 200 helyre küldött értesítőt. Véleményem szerint még szélesebb alapokra kellene helyezni e nagyon fontos rendezvényünket. Egyetemi-főiskolai és középiskolai ifjúságunk képviselőinek is ott volna a helyük. Csak üdvözölni tudjuk, hogy — amint Lukács Tibor szakbizottsági alelnök bejelentette — a rendezők jövőre már az ifjúsági kiejtési verseny döntőjét is a Kazinczy-napok keretében akarják megtartani. Hibának tartom viszont, hogy nem rögzítették az írásos formában nem öntött előadásokat és értékesebb hozzászólásokat Is. Nézetem szerint a Kazinczy-napok anyagát legalább kétévenként ki kellene adni, hogy jóval szélesebb körben Is hozzáférhető legyen.

KŰVESDI JÁNOS