Új Szó, 1976. december (29. évfolyam, 286-311. szám)

1976-12-03 / 288. szám, péntek

színfalak mögött? A takarékosabb áramfogyasztás eredményei és tartalékai 197B XII. 3. Beköszöntött a tél, s ezzel az energiaellátás gondjai is meg­növekedtek. Ma már nincs ér­telme azon vitatkozni, hogy ki­nek a rovására írható a villa­mos energia hiánya. Ebben egyaránt részük van a beruhá­zóknak, az építőknek, az ener- getikai-technológiai berendezé­siek szállítóinak és szerelőinek. A villamos energia hiányát a közép-szlovákiai üzemek is ta­pasztalják: a Szövetségi Tüzelő­anyag- és Energetika ügyi Mi­nisztérium kötelező utasításai szerint az év végéig a kerület több mint 1200 üzemében 300 MW villamos energiát kell meg­takarítani. Mindenhol vannak tartalékok, kihasználásuk azonban nem jár problémák és konfliktusok nél­kül. Ám ezeket is el lehetne ke­rülni, ha az igazgatók, az ener­getikai dolgozók, a mesterek és a technikusok, valamint a nem­zeti bizottságok tisztségviselői is az eddiginél behatóbban fog­lalkoznának az energiagazdál­kodás kérdéseivel. így bizonyá­ra gyorsabban lépnének éleibe a következetes és hatékony ta­karékossági intézkedések. Az energiatakarékosság kér­dését sokan még most is Kéz- legyintéssel intézik el. Még mindig sok a fegyelmezetlen fogyasztó. Olyanok, akik nem tudják felfogni, hogy az ő re- zsójuk vagy villanymelegítőjük is hatással lehet az áramfo­gyasztás mérlegére. Mert hi­szen mit jelent az a néhánv ki­lowatt az üzemek fogyasztásá­hoz viszonyítva! Sajnos, a nem­zeti bizottságok dolgozói is sok helyen így gondolkodnak. Nem bántja őket, hogy a városok ut­cái és terei néha fölöslegesen vannak kivilágítva, néha még nappal is égnek a lámpák. Ján Ursiny elvtárs, az SZSZK Álla­mi Energetikai Felügyelősége Banská Bystrica-i osztálvának igazgatója ezzel kapcsolatban így vélekedett: „Elvitathatatlan tény, hogy az igazgatók és a takarékosabb energia fogyasztá­sért felelős más személyek kö­zölt közömbös emberek is akadnak. Az ilyen egyénekkel szemben az érvényes irányelvek szerint járunk el. Sfiinos, keve­sen ismerik be a hibájukat. Nemrég például az irányelvek­ben megkövetelt fegyelem sú­lyos és ismételt megsértése mi­att az egyik igazgatót és he­lyettesét 500 koronás pénzbír­ságban részesítettük. Nos. itt van a levél, amelyet ez az igaz­gató küldött, érdemes elolvasni. Nemcsak az igazgatók a hibásak Ez a háromoldalas tiltakozó levél bizony sok erős szót tar­talmaz, s szerzője kioktató han­gon igyekszik bizonyítani saját ártatlanságát. "Szerinte az ener­getikai felügyelőszolgálat dol­gozói követtek el hibát, amikor pénzbírsággal akarták őt súj­tani. Hiszen az igazgató nem vezetheti kézen lógva a válla­lat minden dolgozóját, nem fe­lelhet azok hibájáért. Ugyan­akkor ez az igazgató nem ve­szi tudomásul, hogy a város­ban, melynek kivilágításáért személyesen felelős, több mint hétezer égő ontja a fénvt, bár az irányelvek szerint ennek csupán a telét szabad hasz­nálni. „Éppen most tértem vissza Ostravából. Ott bizony megfon­toltabban és gazdaságosabban fogyasztják az áramot. ílaví- fovban például csak minden harmadik égő világít. Ha ezt a mi városunkban is bevezetnék, naponta legalább két megawat­tot takaríthatnánk meg. 11a az üzletekben és az irodákban a fölöslegesen melegítő fűtőteste­ket is kikapcsolnák, a megtaka­rítás ennél is nagyobb lehetne. Sajnos, más városokban is ha­sonló hozzáállással találkozunk. Erre elsősorban az eloszcótize- mek körzeti szerelőinek s nem utolsósorban a városok és a falvak funkcionáriusainak kel­lene felfigyelniük. Hiszen a munkások az áramszolgáltatási szünet idején jogosan hábo­rodnak fel, ha látják, hogy az utcai lámpák intenzíven világí­tanak — mondja Ursiny elv­társ. Kohászati különbségek A kerület felelős vezető dol­gozóinak többsége már tudatá­ban van annak, hogy napjaink egyik legfontosabb feladata a takarékosabb áramfogyasztás. Jó példát mutattak e téi’en a žilinai Slovena textilüzem dol­gozói, akik felújítottak egy ki­selejtezett, öreg gőzturbinát, amivel éppen az áramszünet idejére 1500 kW villamos ener­giát nyertek. Nem voltak res­tek, még a plzeňi Skoda Mű­vekbe is felutaztak, hogy az öreg kazánok kijavításához ta­pasztalt szakembert szerezze­nek. Hasonlóan jártak el a l'up- čai Biotika dolgozói, akik a vil­lanymotoros szivattyúkat gőz­turbinával helyettesítették, s így 5,5 megawatttal kevesebbet merítenek a hálózatból. Az ilyen kezdeményezés azonban még nem vált mindenhol ter­mészetessé. Hogyan magyarázható példá­ul az ilyen ellentmondásos helyzet: a podbrezovái Šverma Vasmű kohászai egy tonna acélt 609 kWó fogyasztása mellett termelnek (néha még 540 kWó is elég nekik), a Martini Ne­hézgépipari Művekben, konkré­tan a TEES Martin Vállalatban és a Dubnicai Gép- és Fémipari Művekben viszont egy tonna acél gyártásához 850—950 kWó villamos energiára van szükség. Egyesek talán felételezhet- nék, hogy a Martini Nehézgép­ipari Müvekben jobb minőségű acélt gyártanak. Arnošt Jonaš- tík mérnök, az Állami Energe­tikai Felügyelőség dolgozója azonban érdekes tényeket em­lít: „A Dubnicai Gép- és Fém­ipari Művekben s inás iizemek- ben is gyárthatnának acélt lé­nyegesen kisebb áramfogyasz­tással, ha jobban törődnének az ócskavas előkészítésével, mi előtt a kemencékbe öntik. Az energiafogyasztás szükségszerű­en nagyobb, ha például tonnás darabokat is tesznek a kemencé­be. Ezért úgy gondolom, hogy a dubnicai és a martini kohá­szok megtanulhatnák podbrezo­vá! kollégáiktól, hogy miként kell előkészíteni az ócskava­sat az olvasztás előtt.“ — Ez valóban nem rossz javaslat, s a Martini Nehézgépipari Művek vezérigazgatóságan valóban el­gondolkozhatnának az ilyen ko­hászati különbségek felett. Čadcán is példamutatóan A čadcai Slovena gyapjúipari kombinátban nemrég még ko­moly problémáik voltak: a ne­héz fűtőolaj tervezett fogvasz- tását naponta 4,5 tonnával lép­ték túl. Ezen a helyzeten a kollektív összefogás segített: az Állami Energetikai Felügyelő­ség, a vállalat és a tlinačei Szlovák Energetikai Gépgyár dolgozói komplex racionalizá- ciós brigádot alapítottak, amely a kazán műszaki felújításával az ólajfogyasztást jelentősen csök­kentette. Az a 136 tonna nehéz fűtőolaj, amit ma Čadcán meg­takarítanak, értékben kifejezve 48 ezer koronát jelent. „Az ilyen kezdeményezésnek csak örülni lehet — állapítja meg Ivan Dvorský mérnök, az energetikai felügyelőség dolgo­zója. — Annál kevésbé kelle­mesek az olyan kijelentések, amilyent például az egyik járá­si nemzeti bizottság funkcioná­riusaitól hallottunk, hogy neki sem tilthatja meg az elektro­mos fűtőtest bekapcsolását sa­ját irodájában Helyenként az üzemek közötti egészségtelen „együttérzés“ is megnyilvánul. Az energetikai felelősök gyak­ran előre figyelmeztetik egy­mást: vigyázzatok, energetikai ellenőr megy hozzátok! Mintha mi csak a saját érdekünkből és valamilyen előjogok alapján őr­ködnénk az előirányzott fo­gyasztási harmonogram megtar­tása felett.“ Arra a kérdésre, hogy hol vannak a leglegyel- mezetlenebb ’ fogyasztók, az energetikai felügyelet dolgozói egyértelműen így válaszoltak: az egységes földművesszövetke­zetekben. Ezt bizonyítékokkal is alátámasztották, s ezek való­ban elgondolkoztatóak. Nézzünk szembe az igazsággal Nemrég 12 efsz-ben ellenőriz­ték az áramfogyasztást. Ezek között csupán egyellen akadt — a Sliači Efsz —, ahol a vi­zet fával fűlött, hagyományos katlanokban melegítették. Ter­mészetesen sokkal egyszerűbb dolog bekapcsolni a villanyboj­lert. De miért ne lehetne a szövetkezetekben a darálókat, a szecskavágókat és más áramfo­gyasztókat is a csúcsfogyasztá­son kívüli időszakban üzemel­tetni? Miért nincsenek az efsz-ek- ben energetikai felelősök? ilye­nek sajnos még a járási terme­lési igazgatóságokon sem ta­lálhatók. Hiszen az Állami Energetikai Felügyelőség dol­gozói nem kísérhetik figyelem mel az áramfogyasztást minden egyes szövetkezetben. így aztán itt is sok kilowatt megy indo­kolatlanul veszendőbe. Nagyon helyes, hogy az utób­bi időszakban a pártszervek és az alapszervezetek bizottságai is egyre több figyelmet szentel­nek e kérdésnek. Ján Zamboj elvtárs, az SZLKP Közép-szlová­kiai Kerületi Bizottságának tit­kára ezt megerősítette. ,,Mi összehívtuk a járási pártbizott­ságok titkárait, s megtárgyal­tuk velük az áramfogyasztás időszerű kérdéseit, a takarékos­sághoz vezető utakat. A kerü­leti energetikai bizottság ébe­ren figyelemmel kíséri a hely­zetet, mi pedig helyeseljük az energetikai felügyelet dolgozói­nak következetes és elvhü ma­gatartását a felelőtlen fogyasz­tókkal szemben. Az SZLKP Liptovský Mikuláš-i Járási Bizottságának gazdasági bizottsága például olyan állás- foglalást terjesztett elő, hogy a járásban egyetlen üzem se ké­pezzen kivételt az áramfogyasz- t í i s i megtakarítások kötelezett­sége alól. Amikor például a čadcai Tatra üzem — egy mély­reható ellenőrzés után — konk­rét fogyatékosságok kerültek a felszínre, az üzemi pártbizott­ság konkrét feladatokkal bíz­ta meg az egyes kommunistá­kat, hogy mit tegyenek az egves műhelyekben és munka­helyeken, hogy az árammal mindenki takarékossabban gaz­dálkodjon. Az üzem igazgatója, Ján Spilko elvtárs sem tagadta a fogyatékosságokat. „Az áram­mal gyakorlatilag mindenhol le­het takarékoskodni — mondot­ta. — Szükséges azonban, hogy a mesterek, a műhelyvezetők, s az üzem vezetői is követke­zetesen ellenőrizzék az előre meghatározott fogyasztási har­monogram megtartását. A fe­gyelmezetleneket pedig büntet­ni fogjuk“. Okos szavak ezek. Hasonló hozzáállásra van szükség minden üzemben, min­den munkahelyen. A kellő fe­gyelem önmagában is jelentő­sen enyhíti az energ aellátás- ban jelentkező feszültségeket. A legfontosabb azonban az, hogy a kerületben sehol, sem hivatkoznak arra, hogy áram­hiány, vagy az áram „helyte­len“ elosztása miatt nem tud­ják teljesíteni a termelési ter­vet. A közép szlovákiai kerület ta­pasztalatai azt mutatják, hogy az áramfogyasztás területén vannak még jelentős tartalé­kok, nincsen ok tehát rendkí­vüli intézkedésekre. A közöm­bösek számát azonban csök­kenteni kell. S ha akadnak kö­zöttük „feledékenyebbek“, meg­felelő pénzbírsággal őket is fi­gyelmeztetni lehet kötelessége­ik teljesítésére. Az illetékes szerveknek természetesen arról is gondoskodniuk kell, hogy a kötelességüket elmulasztó dol­gozók „saját zsebükből“ fizes­sék ki a kirótt pénzbírságot. A hanyag fogasztókra az ifjúsági „fényszóró“ is rámutathatna. Bírálni kellene őket az üzemi újságokban, a járási és a kerü­leti lapokban, néven nevezve és rendszeresen. Ezek bizonyára nem népszerű dolgok. Az ügy érdekében, az egész társadalom érdekében azonban az ilyen eszközöket is érvényesíteni kell. BÁTORI JÄNOS A Rožnou pod Radhoštém-i Tesla gyárban az idén megkezdik Ifi újfajta bonyolultabb integrált áramkör sorozatgyártását Az áramköröket a számítástechnikában, a rádióelektronikában, és nem utolsósorban az orvosi elektronikai iparban használják fel. A gyár fejlesztési osztályának dolgozói által elkészített mik­roszkóp és különleges berendezés segítségével Anna Šupákova beszereli a szilíciummembránt egy új típusú vérnyomásellenörzö és -mérő orvosi műszerbe. (Felvétel: ČSTK — V. Švorčik) Tanulságos kiállítás a polgári védelemről A prágai Katonai Történeti In­tézet épületében megnyílt ta­nulságos kiállítás Polgári Védel­mi Szervezetünk 25 éves tevé­kenységének eredményeit szem­lélteti. A kétszáznál is több fénykép, a készülékek és be­rendezések modelljei és a többi sze m lé 1 te t őesz k öz be tekintést nyújt a lakosság védelmét biz­tosító technika fejlődésébe és arra is rámutat, hogyan védhe­tő meg és helyezhető bizton­ságba agresszió esetén a lakos­ság és az általa megteremtett értékek. A kiállítás a csehszlovák szervezetnek a Szovjetunió és a többi szocialista ország ha­sonló küldetésű szervezeteivel való szoros kapcsolatát, egyre mélyülő együttműködését is be­mutatja. A fényképeken figyelemmel kísérhetjük a gyakorlatozó la­kosságot és a tömegpusztító fegyverek elleni védekezés sok- féle módjával is megismerked­hetünk. A kiállítás egyik panel ;én-ar­ról is meggyőződhetünk, hogy polgári védelmünk gyors ütemű fejlődése elképzelhetetlen len­ne a Szovjetunió önzetlen se­gítsége és gazdag tapasztalatai nélkül. Polgári védelmi szerve­zeteink együttműködése, szak­embereinek kölcsönös látogatá­sai és tapasztalatcseréje 1951 óta tart. Ennek a szoros kap­csolatnak köszönhető tehát az a megnyugtató érzés is, hogy veszély esetén sem vagyunk magunkra hagyva. —km — Technika és orvostudomány A Týnec nad Sázavou-i JAW A gyárban naponta 300 motorkerék­párt gyártanak, amelyeknek többsége kivitelre kerül. Motorke­rékpárjaink legnagyobb vásárlója a Szovjetunió, ahová a gyár termelésének 70 százalékát küldi. Felvételünkön: Zdena Chor­vát óvá szocialista munkabrigádtag az új gyárcsarnokban, a mo­torkerékpárszerelő szalag mellett dolgozik. (Felvétel: ČTK — S. BartosJ

Next

/
Thumbnails
Contents